SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.527/2017/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bihari Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes neve, felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek – a Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kolozsvári Renátó ügyvéd) által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb követelés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- április
- napján kelt 8.P.22.700/2016/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes által megfizetendő, le nem rótt elsőfokú illeték összegét 36.000,- (Harminchatezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000,- (Harmincezer) forint másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A felperes kölcsönvevőként
- december 7-én havi fix konstrukciójú, svájci frank devizában nyilvántartott kölcsönt vett fel az alperesi pénzintézettől a megvásárolni kívánt Ford C-Max Trend, ... frsz-ú személygépkocsi finanszírozásához. Az alperes ennek megfelelően 2.960.000,- forint összegű kölcsönt folyósított a felperes részére azzal, hogy
- január 5-től kezdődően 120 hónapos időszakon keresztül, havi 35.168,- forint összegű törlesztéssel fizeti vissza a kölcsönvevő a kölcsönt. A kölcsönszerződésben nyilatkozott a felperes arra vonatkozóan is, hogy az egyedi kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező opciós és adásvételi szerződésben, valamint az alperes Üsz.. számú üzletszabályzatában (Üsz.) foglaltakat megismerte, megértette, azokat magára nézve kötelezőnek ismerte el. Az említett üzletszabályzat IV/
- pontja rögzíti: „Amennyiben az elsődleges biztosíték opció és az egyedi kölcsönszerződés futamideje 5 évnél hosszabb, úgy kölcsönbevevő köteles a hitelező felszólítására – az eredeti feltételekkel egyező tartalommal – ismét vételi jogot engedni, amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő 3 hónap.” A IV/
- pont rögzítette: Amennyiben a kölcsönvevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettséget teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni. A visszafizetés biztosítékaként a felek külön írásba foglalt opciós szerződést is kötöttek a gépjárműre vonatkozóan. Ennek
- pontja szerint a hitelező a vételi jogot a jelen szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette. A
- pont rögzíti: a szerződő felek a hitelező javára alapított vételi jog biztosítására a vételi joggal terhelt gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötnek ki. Az opciós szerződés
- pontja szerint a hitelező az e megállapodás szerint alapított vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kölcsönbevevő a jelen megállapodás
- pontjában hivatkozott, kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban – az esedékességet követő 15 napon belül – akár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá ha a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül. Az Üsz. VI/
- pontjában rögzített feltételre tekintettel az alperes a gépjármű vételi jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzést tartalmazó törzskönyvét birtokba vette. A kölcsöntörlesztéssel kapcsolatos felperesi kötelezettségek megszegése miatt az alperes
- július 6-i időponttal a kölcsönszerződést felmondta. A
- január 2-i általa vezetett, felperesi adósra vonatkozó folyószámla forgalom adatösszesítője szerint 5.916.434,- forint banki terheléssel szemben az alperesi pénzintézet csak 3.615.793,- forint felperesi törlesztésből eredő jóváírást tartott nyilván. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az opciós szerződés
- és
- pontja, továbbá az általános szerződési feltételek IV/
- pontja érvénytelen jogszabályba ütközés, illetve tisztességtelenség miatt. Az érvénytelenség miatt figyelembe nem vehető szerződési kikötésekre az alperes jogot nem alapíthat, így nem tarthatja magánál a gépjármű törzskönyvét sem. Ennek megfelelően kérte a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy az opciós szerződés keresettel érintett kikötései jogszabályba ütköznek. Azok álláspontja szerint egy zárt opciós megállapodás részét képezik, ennek lényege, hogy az 5 évnél hosszabb időtartamú szerződés esetén a jogosult csak az azonnali hatályú felmondástól számított meghatározott időn belül élhet vételi jogával. Az ilyen kikötés nem ütközik jogszabályba, mert amennyiben a felperes tartozását 5 évet megelőzően teljesíti, úgy ez esetben már egyáltalán nem gyakorolható az opciós jog. A törzskönyv kiadással kapcsolatos keresetet az alperes azért kérte elutasítani, mert álláspontja szerint addig az időpontig, amíg a kölcsön visszafizetési kötelezettségének a felperes teljes körűen nem tesz eleget, a szerződés biztosítékaként a törzskönyvet az opciós jog fennálltától függetlenül magánál tarthatja. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között
- december
- napján megkötött kölcsönszerződés száma. számú kölcsönszerződéshez kapcsolódó opciós szerződés
- és
- pontja, valamint az alperes Üsz.. üzletszabályzata IV.
- pontja érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja ki a felperesnek az ... frsz-ú, Ford C-Max Trend típusú személygépkocsi törzskönyvét. Rendelkezett továbbá a le nem rótt illeték és a perköltség megfizetéséről; mindkettő vonatkozásában alperest marasztalta oly módon, hogy a kölcsönösszeget vette a pertárgyérték alapjául. A bíróság ítélete indokolásában kiindulópontként megállapította, az alperes hivatkozása ellenére nem bizonyította, hogy a felperes által megjelölt és a szerződésben, annak megkötésekor hatályosként meghatározott üzletszabályzat helyébe a szerződés részét képező új üzletszabályzat lépett volna. Az eredeti üzletszabályzat IV.
- pontja vonatkozásában a keresetet megalapozottnak találta, mivel az a perben irányadó
- évi Ptk.
- §
(2)bekezdés kógens rendelkezésébe ütközik. Az alperes vételi joga időben nem terjedhetett túl a szerződéskötéstől számított 5 évnél, így az a törvényi határidő elteltével,
- december 7-én megszűnt. Az opciós szerződés
- pontjának kikötését azért találta tisztességtelennek a bíróság, mert az nem tartalmazott pontos szabályozást arra nézve, mi az opciós joggyakorlás feltétele: a „bármely esedékesség” mint időpont meghatározás, és a „bármely felmondási ok” megjelölés nem szolgálhat alapul hatályos opciós joggyakorláshoz, a túl általánosan megfogalmazott kikötés sérti a jóhiszeműség követelményét. A perben nem merült fel arra adat, hogy az alperes a szerződést követő 5 éves időtartamon belül élt volna vételi jogával, ennek hiányában már nincs jogalapja a törzskönyv birtokban tartására sem, így azt köteles kiadni a felperesi tulajdonosnak. A bíróság utalt a Kúria Pfv.V.21.971/2015/
- számú ítéletére, mely a jelen perbelivel azonos tényállás mellett ugyanígy foglalt állást a törzskönyv birtoklási jogot illetően. Önálló, atipikus biztosítéki megállapodás hiányában a törvényszék a kereset szerint kötelezte az alperest a törzskönyv felperes részére történő kiadására. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatását akként, hogy a bíróság a törzskönyv kiadásra kötelezését mellőzze, e tekintetben utasítsa el a keresetet. Hangsúlyozta, az üzletszabályzat IV/
- pontja, mind pedig az – álláspontja szerint – utóbb annak helyébe lépő üzletszabályzat (Üsz.2.) V/
- pontja egyaránt úgy rendelkezik, hogy a hitelező csak abban az esetben köteles a gépjármű törzskönyvét, illetve az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges jognyilatkozatokat kiadni, ha a kölcsönbevevő valamennyi fizetési kötelezettségét teljesítette. Az 1959-es Ptk. diszpozitív rendelkezései is lehetővé tették, hogy egyedi, nem nevesített mellékkötelezettséget kössenek ki a felek biztosítékul szerződésükben. Ilyen a gépjármű törzskönyvének kölcsönadói birtokban tartása, mely nem az opciós szerződéshez kötődik. A törzskönyv átadásának kölcsönszerződéshez kapcsolódó biztosítéki jellegét támasztja alá az üzletszabályzat II.1.e pontja, valamint VI.
- pontja és a VI/
- pont. Ezt a jogértelmezést a Szegedi Törvényszék egy
- évi eseti döntése is megerősítette. Alperes hivatkozott továbbá a Győri és a Fővárosi Törvényszék eseti döntéseire, ezzel szemben az elsőfokú ítéletben említett Kúria eseti döntését okszerűtlen következtetést tartalmazó, a felek ügyleti akaratával ellentétes értelmezésnek minősítette. A törzskönyv birtokban tartása ugyanis nem pusztán a vételi jog biztosítéka volt, hanem a kölcsönszerződés szerinti fizetési kötelezettségek teljesítésének. Csak ilyen értelmezés mellett válik érthetővé, a felek miért állapodtak meg abban, hogy a hitelező törzskönyv-visszaszolgáltatási kötelezettsége csak valamennyi fizetési kötelezettség teljesítése esetén áll be. Erre éppen azért volt szükség, hogy a jogszabályi rendelkezések folytán az opciós időszak leteltét követően is megmaradjon alperesnek a törzskönyv birtoklás joga, mely biztosítékul szolgál az adós kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez. Az elsőfokú ítéletben precedensként figyelembe vett eseti döntés nem köti a másodfokon eljáró bíróságot, ezért kérte annak figyelmen kívül hagyását a bíróság szabad mérlegelési jogkörére hivatkozással. Másodlagos kérelemként a terhére megállapított elsőfokú perköltség összegének leszállítását is kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés – érdemi részét tekintve – nem alapos. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a törzskönyv kiadására vonatkozó rendelkezését sérelmezte, ezért a fellebbezés korlátaira tekintettel az ítélőtábla is ekörben vizsgálta felül az elsőfokú bíróság döntését (Pp.
- §
(3)bekezdés). Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett rendelkezéseivel és jogi álláspontjával egyetért, az indokolásában levezetett okfejtést osztja, azt az alábbiakkal egészíti ki: A Ptk. 200. §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvéből következően – ilyen tartalmú jogszabályi tiltás hiányában – nincs akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként a felek kikössék a törzskönyv birtoklásának jogát mindaddig, amíg a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit nem teljesíti maradéktalanul. Perbeli esetben azonban a felek ilyen tartalmú megállapodást nem kötöttek. Az opciós szerződés
- pontjának helyes értelmezése szerint a felek a vételi jog – és nem a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség – biztosítására kötötték ki az alperes javára az elidegenítési és terhelési tilalmat, a vételi jog tárgyát képező perbeli gépjárműre. Az Üsz. VI/
- pontja ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy a kölcsönbe vevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvbe a hitelező javára – a felek között létrejött szerződésnek megfelelően – vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terheli tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg. Ezen szerződési feltétel szövegezése és annak nyelvtani értelmezése ugyancsak azt támasztja alá, hogy a peres felek a törzskönyv alperes részére történő megküldésével az alperes opciós jogát kívánták biztosítani. Ennek megfelelően a törzskönyv birtoklásához való jog az opciós joghoz kapcsolódó járulékos jogosultság, amely éppen járulékos jellegére figyelemmel az opciós jog megszűnésével együtt szűnik meg. Az Üsz. IV/
- pontját – amellyel egyező szövegű az Üsz.
- V/
- pontja – az opciós szerződés
- pontjával együttesen értelmezve, az a helyes következtetés vonható le, hogy ha a kölcsönbe vevő teljesíti a fizetési kötelezettségeit, a hitelező (alperes) köteles kiadni a törzskönyvet és a korlátozó rendelkezések törléséhez szükséges jognyilatkozatot. Ez azonban nem jelenti automatikusan egyúttal azt, hogy az alperesi hitelező akkor is jogosult lenne magánál tartani a törzskönyvet, vagy megtagadni az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges nyilatkozatot, ha e jogosultságok alapjául szolgáló opciós joga megszűnik. A Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha pedig az általános szerződési feltétel, illetve fogyasztói szerződés tartalma e szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, jelen esetben a felperesi fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A jogalkotó a Ptk. fenti rendelkezésével a pontatlan vagy bizonytalan feltétel kockázatát arra a félre terhelte, aki annak megfogalmazásáért felelős. Ebből következően, ha az alperesnek a IV/
- pontban írt szerződési kikötéssel az volt a célja, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként mindaddig magánál tarthassa a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvét, amíg az adós valamennyi fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, ezt a szándékát egyértelműen félreérthetetlenül így kellett volna megfogalmaznia. Az érintett kikötésnek azonban annak tényleges megszövegezése alapján csak kiterjesztő értelmezéssel tulajdonítható az alperes által hivatkozottak szerinti tartalom, a kiterjesztő értelmezést viszont a Ptk.
- §
(4)bekezdése kifejezetten tiltja. Mindezt figyelembe véve az Üsz. IV/
- pontja csupán azon esetek egyikét szabályozza, amikor a hitelező nem tagadhatja meg a törzskönyv kiadását. Nem vonható le azonban az érintett kikötés megfogalmazásából az a következtetés, hogy akkor is jogosult lenne azt magánál tartani, ha e jogosultság alapjául szolgáló opciós joga megszűnt (Kúria Gfv.VII.30.049/2016., BH2017/13., BH2017/63., BH2017/
- számú eseti döntései). Az elsőfokú bíróság helyes döntése szerint a törzskönyv az opciós jog kikényszerítése érdekében került az alperes birtokába, az opciós jog megszűnésére tekintettel a törzskönyv birtokban tartásának joga is megszűnt, ezért azt az alperes köteles a felperesnek kiadni. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az alperes a felperessel kötött kölcsönszerződést a felperes fizetési késedelme miatt felmondta, mert az 5 év eltelte miatt már opciós joga nincs, azt a felmondással egyidejűleg hatályosan már nem is gyakorolhatta volna. Az alperes jelen perben is érintett üzletszabályzatával kapcsolatban a Kúria a fellebbezésben hivatkozott alacsonyabb szintű határozatokkal ellentétben korábban már több eseti döntést hozott, melyek egyezően, a vételi joghoz, valamint az elidegenítési és terhelési tilalomhoz kapcsolódó járulékos biztosítéknak minősítették a törzskönyv visszatartási jogot. A Kúria egyik döntésében sem minősítette úgy az alperesi üzletszabályzatot, hogy a régi Ptk.
- §
(1)bekezdés szerinti, konszenzuson alapuló megállapodás létrejött volna egy atipikus biztosítékadásra vonatkozóan. Ezt az álláspontját a Kúria a Pfv.VI.20.558/2016/
- számú ítéletében is már kifejtette, utalva még a Pfv.I.21.202/2015/4., valamint Gfv.VII.30.031/2016/
- szám alatti ítéletekre is. Az alperes fellebbezési hivatkozásával ellentétben tehát a több, egyező precedens értékű eseti döntéssel szembemenő, egyedi üzletszabályzat értelmezésre az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A legutóbb, BH2017/
- szám alatt közzétett eseti döntés tehát nem egyedi, hanem a Kúria több korábbi döntésében is megjelenő következetes, jogi álláspontot tartalmaz, így továbbra is az irányadó bírói jogértelmezést tükrözi, az alperes perbeli szerződésre hatályos Üsz.. számú üzletszabályzata és az opciós blanketta szerződés visszatérően vitatott érvényességű, és értelmezésű pontjai tekintetében. A kifejtett indokolásbeli kiegészítések mellett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a megfellebbezett érdemi döntést tartalmazó rendelkezését helybenhagyta (Pp.
- §
(2)bekezdés). A felperesi fellebbezés az általa viselendő perköltség mérséklésre is irányult, mely magában foglalja az illetékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezés sérelmezését is. Az ítélőtábla utóbbit vizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül a perbeli kölcsönszerződés alapján felperes részére biztosított teljes kölcsönösszeget (2.960.000,- forint) vette a pertárgyérték alapjául és ez alapján számította fel a 177.600,- forint elsőfokú illetéket alperes terhére. A perbeli kereset jogi tartalmát értelmezve megállapítható, hogy az egyes szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítására irányult, és ezek jogkövetkezménye a gépjármű törzskönyv kiadási kötelezettség, így mindenképpen meg nem határozható pertárgyértékből kell kiindulni. A perlés fő célja az volt, hogy a felperes hozzájusson a tulajdonában lévő személygépjármű törzskönyvéhez, és ezzel megakadályozza azt, hogy az alperes esetleg a jármű forgalomból kivonása iránt intézkedjen. E perben marasztalási igény, elszámolási kérdések, a tartozás összegének vitatása még nem merült fel, ezért a pertárgyérték meghatározására az 5/2013. PJE határozat 2.b) pontja az irányadó. A kereseti kérelmek ezért valójában nem is képeznek keresethalmazatot, a pertárgyértékre az 1990. évi XCIII. tv. 39. §
(3)bekezdés
- b)és
- c)pontja az irányadó, így annak összege első- és másodfokon egyaránt 600.000,- forint. E pertárgyérték-összeg után az Itv. 42. §
(1)bekezdés b) pontja szerint felmerülő elsőfokú illeték összege 36.000,- forint, míg a fellebbezési illeték az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint 48.000,- forint. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt elsőfokú illetékeket tehát csak ezen mértékben köteles az egyébként teljes egészében pervesztesnek minősülő alperes az állam részére megfizetni (6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés). Az ítélőtábla a 60.000,- forint összegű ügyvédi munkadíjból álló, felperesnek megítélt elsőfokú perköltséget nem találta túlzott mértékűnek, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése értelmében a meg nem határozható pertárgyérték esetén ugyanis nem a 600.000,- forint pertárgyértékből kell kiindulni az ügyvédi munkadíj meghatározása során, hanem a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység szolgál mérlegelés alapjául. A keresetlevél benyújtásán túl tárgyalás előkészítő iratot, és ahhoz további mellékleteket is csatolt a felperes, így az ítélőtábla a 60.000,forint munkadíjat az elsőfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodóan arányosnak találta. A másodfokú eljárásban eredménytelen fellebbezést előterjesztő alperes a fellebbezési ellenkérelmet jogi képviselő útján előterjesztő felperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére is köteles, az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdés, valamint
(5)bekezdés szabályai szerint állapította meg az ítélőtábla. Szeged,
- november
- Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k.. Dobler László s.k.. Béri András s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró