← Magyarország

Bf.585/2017/8 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.III.585/2017/

  1. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. évi január hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék
  4. évi június hó
  5. napján kihirdetett 15.B.11/2016/
  6. számú ítéletét megváltoztatja, az önbíráskodás bűntettének kísérletét folytatólagosan elkövetettként minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. Indokolás A Miskolci Törvényszék ítélete ellen a vádlott és a védője az élet elleni bűncselekmény kísérlete és a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatti bűnösség megállapítása miatt felmentés érdekében, egyebekben a büntetés enyhítése végett jelentettek be jogorvoslatot. Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését. A fellebbviteli főügyészség az átiratában alaptalannak tartotta a védelmi fellebbezéseket. Kifejtett álláspontja szerint a törvényszék által rögzített tényállás részben hiányos, illetve pontatlan, amelyek helyesbítése, kiegészítése az indokolással együtt szükséges. Az önbíráskodás bűntette kísérletének folytatólagosan elkövetettkénti minősítését, ennek az ítélet rendelkező részében történő feltüntetését, a bűnösségi körülmények helyesbítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú eljárásban vádlott nevében a védője a vádlotti védekezést megismételve, azt összefoglalva nyújtott be írásbeli nyilatkozatot az ítélőtáblára. Továbbra is védence részbeni felmentését, a büntetés lényeges enyhítését kérte, rámutatva a törvényszék által értékelt bizonyítékok - álláspontja szerinti - ellentmondásosságára, kétségeket ébresztő voltára. Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslattal megtámadott elsőfokú határozatot a büntetőeljárásról szóló törvény (a továbbiakban Be.)
  7. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt, nyilvános ülésen, teljes terjedelmében bírálta felül, figyelemmel a Be. 361. §-ának
(1)bekezdésére. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a tényállást érintően a szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat mérlegelési körébe vonta. Meggyőző érvekkel alátámasztottan megindokolta, hogy a vádlott részbeni tagadó védekezését miért nem fogadta el, és ezzel szemben a tényállást miért elsősorban S1 és S2 sértettek lényegi elemeiben egybehangzó tanúvallomásaira alapította. Feltárta a bűncselekmények előzményét, kiváltó okait, majd az elkövetés utáni történéseket is. Az eljárásban fel nem talált lőfegyver kapcsán részletes szakértői bizonyítást folytatott, tanúkihallgatásokat foganatosított. Mindezek ismeretében foglalt állást abban a kérdésben, hogy miért állapította meg azt, hogy a vádlott 2015. szeptember 1. napján a cselekmény elkövetésekor éles lőfegyvert és nem gázriasztó pisztolyt használt. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is színvonalasan és a megfelelő mértékben teljesítette. A bizonyítási eljárás során eljárási szabálysértés nem történt, e vonatkozásban a védelem sem támadta az elsőfokú ítéletet. Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a
(1)bekezdésének a/ pontja alapján a tényállás kiegészítése, helyesbítése szükséges a következők szerint: Az előéleti adatok
  1. pontjában írt elítélésre a
  2. szeptember 5-én elkövetett, míg a
  3. pontban rögzített elítélésre a
  4. július 14-én elkövetett bűncselekmények miatt került sor. A
  5. pontban írt ítéletben a garázdaság bűntette társtettesként elkövetett, míg a szabadságvesztés büntetés halmazati büntetésként került kiszabásra. S1 sértett
  6. augusztus
  7. napján megvalósult cselekmény következtében az arc, a nyak és a mellkas zúzódását szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyuló sérüléseket eredményezett (nyomozati iratok
  8. oldal, elsőfokú ítélet
  9. oldal
  10. bekezdés). A vádlott a ... piacon a lőfegyverrel együtt 5 darab éles töltényt is vett. S2 sértett a sérelmére elkövetett bűncselekmény idején 65 éves volt. Amikor a vádlott S1 bal halántékához szorította a lőfegyvert, ennek elsütő billentyűjét kétszer is meghúzta, ám a fegyver nem sült el. Az ítélet
  11. oldal
  12. bekezdés végéről mellőzendő „… melyek egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyulónak minősülnek.", mivel az orvosi dokumentum (nyomozati iratok
  13. lapszám) ilyen megállapítást nem tartalmaz. A sérülés gyógytartama orvosszakértői kompetencia. Az eljárásban e körben szakértői nyilatkozat nem volt, ezért ilyen megállapítást az elsőfokú bíróság nem tehetett volna. S2 sértett lakásából a nyomozó hatóság 3 darab éles lőszert foglalt le. E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel a tényállás megalapozott, összhangba került az iratokkal, a feltárt és elfogadott bizonyítékokkal és az indokolásban foglaltakkal, mely a Be.
  14. §-ának
(2)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. Az indokolás körében írtakat az ítélőtábla akként helyesbíti, hogy a
  1. oldal utolsó bekezdésében az utolsó dátum napja
  2. augusztus 22., a
  3. oldal
  4. bekezdésében a megvásárolt éles lőszerek száma 5 darab. A tényállás alapján a törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmények jogi minősítése is helyes és törvényes. A
  5. augusztus
  6. és augusztus
  7. napjain megvalósult önbíráskodás bűntettének kísérlete azonban folytatólagosan elkövetettként minősül, figyelemmel a Btk.
  8. §-ának
(2)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság ennek feltüntetését a rendelkező részben elmulasztotta, és az indokolásban is csupán a kísérleti szakban maradás megállapításával összefüggésben foglalt állást. A hivatkozott Btk. 6. §-ának
(2)bekezdése szerint nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett a bűncselekmény, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére rövid időközönként többször követ el. Jelen esetben a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény kísérleténél ezen ismérvek mindegyike megállapítható, ezért a Btk. 368. §-ának
(1)bekezdésében írt bűncselekmény kísérlete folytatólagosan elkövetettnek minősül, amit az ítélet rendelkező részében fel kell tüntetni (61.BK vélemény II. pont). A törvényszék a büntetés kiszabása körében jórészt feltárta a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket, de azokat részben helyesbíteni, részben korrigálni kell. A pszichológus szakértő véleménye csupán azt tartalmazza, hogy a vádlott személyiség összetevői elősegíthették az erőszakos bűncselekmény elkövetését és nem elősegítették. S1 sértett nem volt hozzátartozója a vádlottnak, ezért ez súlyosító körülményként nem értékelhető a terhére. Ugyanakkor a folytatólagos elkövetést a súlyosító körülmények között kell értékelni. Az időmúlásnak és az előzetes fogvatartásban eltöltött időnek semmilyen enyhítő hatása nincs a jelen ügyben. A
  1. augusztus
  2. napjától a jogerős elbírálásig eltelt közel 2 és fél év nem tekinthető olyan időtartamnak, amely relevanciával bírna a büntetés kiszabásakor, figyelemmel a vádlott terhére megállapított részben kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények büntetési tételeire. Az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőinek számítaniuk kell arra, hogy velük szemben kényszerintézkedés alkalmazására fog sor kerülni, és a
  3. szeptember
  4. napjától eltelt idő sem tekinthető olyan időtartamnak, amelynek büntetést enyhítő hatása volna. Mindezek miatt az ítélőtábla ezen körülményeket mellőzte az enyhítő körülmények sorából. A Btk.
  5. §-ának
(2)bekezdése értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a bíróság számára a büntetési tétel középmértéke az irányadó. Az élet elleni bűncselekmény kísérlete esetében a büntetési tétel 10 évtől 20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, a lőfegyverrel visszaélés bűntette 2-től 8 évig terjedő, míg az önbíráskodás bűntette 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Így jelen esetben az irányadó középmérték 20 év [Btk. 80 §
(2)és
(3)bekezdései; 81. §
(3)bekezdés]. A korábban testi sértésért és garázdaságért már büntetett előéletű vádlottal szemben lényegesen a középmérték alatt kiszabott 15 év szabadságvesztés arányban van az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával és a megváltozott bűnösségi körülményekkel, ezért az ítélőtábla a büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A bűncselekmények jellegére tekintettel a maximális tartamban meghatározott mellékbüntetés alkalmazása is helyes és törvényes. Az elsőfokú bíróság járulékos kérdésekben hozott döntése megalapozott, megfelel az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eddig írtakból következik, hogy a vádlott részfelmentését, ezzel együtt a büntetések lényeges enyhítését célzó vádlotti és védői fellebbezéseket az ítélőtábla nem tartotta alaposnak. Megalapozott tényállás esetén ugyanis a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak. A védő a perbeszédében a törvényszék által megvizsgált és értékelt bizonyítékokat vette számba, és értékelte másképpen, mint tette azt az elsőfokú bíróság. Itt utal az ítélőtábla arra, hogy a törvényszék az ítéletében részletesen foglalkozott (25-26. oldal) azzal, hogy megtörtént-e a vádlott kezéről a lőpor maradványok letapogatása vagy sem, történt-e ilyen mintavétel a nyomozás során vagy sem. E körben hallgatta ki T1 és T2 tanúkat, figyelemmel a nyomozati iratok 198. lapszáma alatti közokirat tartalmára, amelynek valóságtartalmát ezidáig nem volt ok megkérdőjelezni. Minderre a vádlott másodfokú eljárásban tett észrevétele miatt kellett külön kitérni. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint egy rendbeli cselekmény jogi minősítését érintően megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás további beszámítása a Btk. 92. §-ának
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Debrecen,
  1. január
  2. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 15.B.11/2016/
  3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Debrecen,
  4. január
  5. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.