Pf.IV.20.857/2017/
- A Debreceni Ítélőtábla a JOGTANÁCSOS1 által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a JOGTANÁCSOS2 által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE (I. RENDŰ ALPERES CÍME.) I. rendű, és a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt II. RENDŰ ALPERES NEVE (II. RENDŰ ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék
- június
- napján meghozott 12.P.20.772/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban - a
- december
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és - megállapítja, hogy az I. és II. rendű alperes között
- január
- és december
- közötti megrendelésekre megkötött szállítási szerződések érvénytelenek és azokat az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával nyilvánítja érvényessé, - kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - a Magyar Államkincstárnál vezetett ...számú előirányzat felhasználási keretszámlájára átutalással - 15 napon belül 1 150 000 (Egymillió-egyszázötvenezer) Ft bírságot, - mellőzi az államnak az alperesek javára perköltség fizetésére kötelezését, - kötelezi az I.-II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 100 000 (Egyszázezer) Ft elsőfokú perköltséget, - kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - a székhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 150 000 (Egyszázötvenezer) Ft mérsékelt kereseti illetéket, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - a székhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 48 000 (Negyvennyolcezer) Ft fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes az ellátási területére kiterjedően járó- és fekvőbetegeket ellátó egészségügyi intézmény. A II. rendű alperes gyógyszerek nagykereskedelmével foglalkozó gazdasági társaság. Az I. rendű alperes egyedi megrendelései alapján a II. rendű alperes
- január
- és december
- napja között 115 087 536 Ft értékű gyógyszert szállított az I. rendű alperesnek, aki azok ellenértékét megfizette. Az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján az I. rendű alperesnél hivatalból indult eljárásban a felperes .... számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű alperes mint beszerző megsértette „A közbeszerzésekről" szóló
- évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.)
- §-ának
(1)és 18. §-ának
(2)bekezdése alapján a Kbt.
- §-át, mivel a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések alapján 115 087 536 Ft értékű árut szerzett be, ezért vele szemben 1 150 000 Ft bírságot szabott ki. A felperes határozatának bírósági felülvizsgálatát az arra jogosultak nem kezdeményezték. A felperes az elsődleges kereseti kérelmében az alperesek között 2015-ben létrejött szállítási szerződések érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, másodlagosan - a Kbt.
- §-ának
(2)bekezdése szerinti feltétel - a perbeli szerződések teljesítéséhez fűződő kiemelkedően fontos közérdek megállapítása esetén szerződések érvényessé nyilvánítását, és a szerződéses érték 15%-ának megfelelő összegű bírság kiszabását, valamint az alperesek perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. Az I. rendű alperes a felperes másodlagos keresetének teljesítését az érvényessé nyilvánítás vonatkozásában nem ellenezte, azonban vitatta, hogy fennállnak a bírság kiszabásának a feltételei. A II. rendű alperes az elsődleges kereset teljesítését nem ellenezte, míg a másodlagos keresetet elutasítását kérte a bírság vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság a
- sorszámon meghozott ítéletével az alperesek között „a
- január
- és december
- napja közötti megrendelések realizálásaként megkötött szállítási szerződéseket" visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és az államot kötelezte az alperesek javára perköltség megfizetésére. Kiemelte, hogy bár a Kbt. az Európai Parlament és Tanács
- december 11-i 2007/66/EK irányelvét implementálta a nemzeti jogba, azonban az Alaptörvény
- §-ának
(1)bekezdése és a 3057/
- (III.31.) AB határozat alapján a bíróság a Kbt. egyes rendelkezését csak a kihirdetett tartalommal alkalmazhatja, azt nem hagyhatja figyelmen kívül. A felperes elsődleges kereseti kérelmét azért nem találta megalapozottnak, mert a másodlagos kereseti kérelmében maga a felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgyát képező szerződések teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződött, az I. rendű alperest ugyanis jogszabályok kötelezték a betegellátás folyamatosságának a biztosítására. Rámutatott, hogy „A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól" szóló
- évi XV. törvény
- §-ának
(3)bekezdésével módosított Kbt. 127. §-ának
(3)bekezdése alapján a Kbt. 121. §-ának
(1)bekezdése szerint megkötött szerződés esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a bíróság a szerződést megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítja, ha kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez. Megállapítása szerint a per tárgyát képező szerződések teljesítésénél ez a feltétel fennállt, ezért a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította. A felperes másodlagos kereseti kérelmét pedig csak az érvénytelenség részbeni jogkövetkezménye tekintetében találta alaposnak. A Kbt. 127. §-ának
(3)bekezdése alapján a szerződéseket - a semmisség kimondása nélkül - megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, azonban nem látott jogalapot a bírság kiszabására. Kiemelte, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos uniós irányelv alapján a szerződések érvénytelenné nyilvánításából fakadó egyes jogkövetkezményeket a nemzeti jogok határozzák meg. Megállapítása szerint a felperes által megjelölt Kbt. 164. §-ának
(5)bekezdése azért nem alkalmazható, mert az kizárólag a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre vonatkozik, a per tárgyát képező szerződések azonban nem tartoznak ebbe a körbe. Ez ellen az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a szerződések semmisségének kimondását, továbbá az alperesek első-, és másodfokú perköltsége egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. Állította, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az elsődleges kereseti kérelme az érvénytelenség megállapítása tekintetében megalapozatlan. Jogszerűen megállapításra került, hogy az alperesek a Kbt. mellőzésével kötötték meg a szerződéseket, amelyek a Kbt.
- §-a és a 164.§-a alapján semmisek, figyelemmel „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-ában foglaltakra is. Hivatkozott a Kúria .../
- számú ítéletében írtakra - különösen annak 18., 20.,
- pontjára - amelyben megállapították, hogy a közbeszerzési semmisségi okok esetén a szerződés semmisségét meg kell állapítani. Véleménye szerint a másodlagos kereseti kérelme is megalapozott, amelyet azonban csak akkor vizsgálhatott volna az elsőfokú bíróság, ha a Kbt.
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti semmisség nem állna fenn. Hangsúlyozta, hogy a jogkövetkezmények alkalmazhatóságának előfeltétele az érvénytelenség megállapítása. A Kbt. 164. §-ának
(5)bekezdése vissza hivatkozik a Kbt. 127. §-ának
(3)bekezdésére, amely pedig a 127. §-ának
(1)bekezdésére utal vissza [annak a)-c) pontjaira is], ezért a Kbt. 127. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződéseknél is kötelező a bírság alkalmazása. A perköltség vonatkozásában „A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. §-ának
(2)és 82. §-ának
(1)bekezdésére, valamint a Kúria .../
- számú ítéletére hivatkozva állította, hogy a javára az alpereseket kellett volna egyetemlegesen perköltség megfizetésére kötelezni. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú határozat - indokai alapján történő helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségében való marasztalását kérte. Kiemelte, hogy a felperes kereseti kérelmei látszólagos keresethalmazatban állnak, ezért - a Kúria 2/
- (VI.28.) PK véleményében írtak alapján - mivel egymástól kölcsönösen függnek, egymást kizárják, egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű és kielégítést csak az egyik nyerhet, így az elsődleges kereseti kérelemnek történő részleges helyt adás miatt, az elsőfokú bíróságnak a másodlagos, eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmet már nem kellett volna vizsgálnia. A II. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, lényegében annak helyes indokai alapján kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésekre jutva, döntését kellő részletességgel megindokolta. Állította, hogy a felperesnek a sérelmezett határozat perköltségre vonatkozó rendelkezése tárgyában előadott fellebbezési kérelme megalapozatlan, ennek körében a Debreceni Ítélőtábla .../
- számú jogerős ítéletében foglaltakra hivatkozott. Az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek nem nyújtottak be fellebbezést a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazásával összefüggő rendelkezések ellen (elsődleges kereset elutasítása, másodlagos teljesítése) ezért az (rész)jogerőre emelkedett a Pp.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján. Emiatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelmek korlátai között bírálta felül. A fellebbezés részben megalapozott. Az ítélőtábla mindenekelőtt hangsúlyozza, azt az alperesek sem vitatták, hogy a felperes a .... számú határozatában megállapította, hogy a II. rendű alperessel megkötött szállítási szerződésekkel az I. rendű alperes megsértette a Kbt.
- §-át, mivel azokat a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötte meg. E határozatban foglaltak a polgári perben eljáró bíróságot kötik, ezért a Kbt.-nek a szerződések érvénytelensége tárgyában írt rendelkezéseit ennek figyelembevételével kellett vizsgálni - a másodfokú eljárásban - a felperes - látszólagos tárgyi keresethalmazatban álló - másodlagos, eshetőleges kereseti kérelme alapján. Az ítélőtábla egyetértett a fellebbezésnek azzal az érvelésével, hogy a Kbt.
- §-ának
(1)bekezdése miatt a felperes kötelessége a Kbt. mellőzésével megkötött szerződések érvénytelenségének kimondása és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt pert indítani. Mivel az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazása tárgyában csak a Kbt. 164. §ának
(5)bekezdésében foglaltakat alkalmazta, a Kbt. 164. §-ának
(1)bekezdése alapján - a másodfokú ítélet rendelkező részében - döntött a Kbt. mellőzésével kötött szerződések érvénytelenségének a kimondásáról is. Az ítélőtábla ugyanis iránymutatónak tekintette a felperes által is felhívott, a Kúria .../
- számú döntésében írtakat, amely szerint a Kbt. által meghatározott közbeszerzési érvénytelenségi okok fennállása esetén a közbeszerzési eljárások szabályainak súlyos megsértése -a közbeszerzési eljárás indokolatlan mellőzése is e körbe tartozik - miatti semmisség megállapítására a Ptk. főszabályától eltérően mindenképpen szükség van (
- pont). E határozatban a Kúria arra is rámutatott, hogy „a lex specialis elvének" megfelelően a közbeszerzési érvénytelenségi okokhoz sajátos közbeszerzési jogkövetkezmények társulnak, melyek a semmisség alternatív következményei. E sajátos jogkövetkezmények pedig a Ptk. főszabály szerinti semmisségi jogkövetkezményei mellett is érvényesülnek (
- pont). Az ítélőtábla a bírsággal összefüggésben ugyancsak egyetértett a felperes érveivel, figyelemmel a Pécsi Ítélőtábla .../
- számú ítéletében foglaltakra is. A megjelölt irányelv szabályaira tekintettel ugyanis a bíróságnak bírságolási kötelezettsége van akkor is, ha a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték meg a szerződést. A Kbt.
- §-ának
(5)bekezdése a 127. §-ának
(3)bekezdésére utal vissza - ha kiemelkedően fontos okból érvényessé nyilvánítható a szerződés -, a Kbt. 127. §-ának
(3)bekezdése viszont valamennyi, a Kbt. 127. §-ának
(1)bekezdése szerinti szerződésre vonatkozik, így a Kbt. 127. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is. Nem értett egyet az ítélőtábla a Kbt. 164. §-ának
(5)bekezdésében írtaknak az alperesek által előadott módon való értelmezésével. A Kúria a BH2017.59. számon közzétett határozata [11] pontjában rámutatott, hogy az irányadó jogszabályok értelmezésénél az irányelv célkitűzéseinek való megfelelésre is figyelemmel kell lenni. Az irányelv preambulumának
(21)bekezdése kifejezetten utal arra, hogy a nemzeti jogszabályok által meghatározott érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészben vagy majdnem egészben teljesítették. Az irányelv preambulumának
(13)bekezdése szerint pedig a szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióról kell rendelkezni. Az ítélőtábla a bírság kiszabása körében figyelemmel volt arra, hogy a Kbt. a bírság alanyáról kifejezetten nem rendelkezik, de a módosított irányelv 2.e. cikke
(2)bekezdésében kifejezetten nevesített szankció az ajánlatkérőkre kiszabott bírság. Emiatt az ítélőtábla csak az I. rendű alperest kötelezte a bírság megfizetésére. Az ítélőtábla a felperes által indítványozott bírság mértékével részben értett egyet, figyelemmel az ügy sajátosságaira és az I. rendű alperes által is felhozott indokokra is, azt 1 150 000 Ft-ban állapította meg. E döntés értelmében megváltozott a felek pernyertességének-pervesztességének aránya, ezért az ítélőtábla mellőzte az állam marasztalását az alperesek javára perköltség fizetésére és őket kötelezte annak megtérítésére. Az ítélőtábla ugyanis nem látta megállapíthatónak azt, hogy a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése szerinti feltételek fennállnának, figyelemmel a Kúria .../
- határozat [23] pontjában írtakra is. A felperest perindítási kötelezettség terhelte a szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt, az alperesek perben állása nélkül nem lett volna érdemi döntés hozható, így a pervesztes kényszerű pertársaknak egyetemlegesen kell viselniük a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a perköltséget. Annak megállapításánál azonban az ítélőtábla figyelemmel volt az elismerésükre. A következetes bírósági gyakorlat szerint a perköltség fizetésére egyetemlegesen kötelezhető pertársak az illeték megtérítésére egyetemlegesen kötelesek még akkor is, ha bármelyikükkel szemben az ellenérdekű fél a perköltségéről lemond, illetve, ha bármelyikük a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri. Az alperesek a Pp. 51. §-ának a) pontja alapján egységes pertársaknak minősülnek, azonban az I. rendű alperes „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ezért az állam által előlegezett illeték megtérítésére csupán a II. rendű alperest kötelezte az ítélőtábla, de azt mérsékelte az Itv. 58. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján. Az ítélőtábla a mérsékelt illeték viseléséről az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése folytán irányadó „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" című 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §ának
(2)bekezdése alapján döntött. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és egyebekben helybenhagyta. A másodfokú perköltség tekintetében az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes fellebbezése túlnyomó részt eredményre vezetett, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alpereseket egyetemlegesen a felperes képviseletével felmerült jogtanácsosi munkadíj megfizetésére. Az Itv. 39. §-ának
(3)és 46. §-ának
(1)bekezdése alapján 48 000 Ft-ban megállapított, állam által előlegezett illeték megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte, mivel a fellebbezés csak az érvénytelenség kimondására irányult, mely meg nem határozható pertárgy értéknek minősül, a bírság pedig a Pp. 25. §-ának
(4)bekezdése szerint járulék, amely külön - ha csak a fellebbezés önállóan nem arra irányult volna - nem vehető figyelembe. Debrecen,
- december
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -