A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.62/2008/5.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt az I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.477/2007/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 16.200 (tizenhatezer-kettőszáz) forint bűnügyi költség a pótmagánvádlót terheli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a pótmagánvádlót a másodfokú eljárásban felmerült 4.500 (négyezerötszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Somogy Megyei Bíróság a
- évi február hó
- napján kelt B.477/2007/
- számú ítéletével a pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárásban, I.rendű és II.rendű vádlottakat a társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Ezen ítélet ellen a büntetőjogi felelősség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében a pótmagánvádló és jogi képviselője jelentett be fellebbezést. A Be.324.§
(1)bekezdésének helyes értelmezése szerint a pótmagánvádló jogi képviselője nem jogosult fellebbezésre. Így az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha - figyelemmel a Be.323.§
(1)bekezdésében írtakra - a szóban forgó jogi képviselőhöz nem intéz arra vonatkozó kérdést, hogy kíván-e fellebbezni, vagy ha azt már bejelentette, a jogorvoslati nyilatkozatát a Be.341.§
(1)bekezdése alapján el kellett volna utasítani. Ez a mulasztás azonban az ügy érdemi vizsgálatát nem akadályozta: a másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az hiánytalan és kellően felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a vádindítvány elfogadhatóságának a kérdésében, majd a bizonyítási eljárást is a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. A helyszínen jelen lévő személyek kihallgatásával, valamint az ambuláns kezelőlap felolvasásával maradéktalanul feltárta az ügy ténybeli vagy jogi megítélése szempontjából jelentőséggel bíró adatokat. Sajátossága volt az ügynek, hogy a K.........., M. utca .... szám alatti épületben foganatosított rendőri intézkedés részleteiről érdemleges információval mindössze négy személy rendelkezett: az I.rendű és a II.rendű vádlottak, a sértett, valamint a családi ház tulajdonosa K.M.M. A közvetlen előzmények felderítését ugyanakkor egybehangzó bizonyítékok segítették elő, ennek körében elsősorban és hangsúlyozottan azt, hogy az intézkedés megkezdésekor a sértett kést vett magához és azzal - látszólag minden indok nélkül - a konyhában egy női cipőt kezdett szétvagdosni. Kevéssel később pedig a fürdőszobába indult, miközben K.M.M-al szóváltásba, hangos vitába keveredett. Ettől kezdve K. M.M. már nem kísérte figyelemmel a történéseket, csak azt, hogy az utóbb említett helyiségből végül dulakodás zaja szűrődött ki. Ezt követően a sértettet akkor látta viszont, amikor őt a rendőrautóhoz vezették. Ilyen körülmények között meghatározó jelentőséget kellett tulajdonítani a vádlottak ellentmondástól mentes nyilatkozatainak, annak a ténynek, hogy a vallomásaikat mindvégig nagy következetességgel, azonos tartalommal adták elő. Köztük azt is, hogy a sértett fürdőszobában tanúsított magatartása előbb a mosdókagyló megrongálásának a veszélyével fenyegetett, majd azzal, hogy a megkezdett intézkedéssel szembehelyezkedik és támadásba kezd. Emiatt vált szükségessé a földre fektetése, illetve ezzel egyidejűleg a kezeinek a megbilincselése. Az elsőfokú bíróság e körben logikus érveléssel adta magyarázatát a bizonyítékok mérlegelésének, az indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett. A megállapított tényállás tehát megalapozott, az a Be.351.§
(1)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. ---------E tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az I.rendű és a II.rendű vádlottak büntetőjogi felelősségének a hiányára. Az irányadó tényállás rövid lényege szerint ugyanis azért alkalmaztak testi kényszert a sértettel szemben, mert a felszólításoknak folyamatosan ellenszegült: előbb egy kést kellett kivenni a kezéből, majd egy csőkulcsot, ez utóbbit már a fürdőszoba berendezési tárgyainak a megóvása érdekében. Ezen túlmenően a helyiség elhagyására vonatkozó felhívásnak sem tett eleget, olyannyira, hogy az előszobában szembefordult a rendőrökkel, s a kezét - félreértésre adva okot felemelte. Ilyen előzmények után fektették hasára a sértettet és került sor a megbilincselésére oly módon, hogy ennek során a bal alsó bordák ún. MC vonalába eső rész külsérelmi nyomok keletkezése nélkül - nyomásra érzékennyé vált. A rendőr vádlottak magatartása ekként megfelelt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15.§
(1)bekezdésében megfogalmazott szükségesség és arányosság követelményének: a kellő határozottsággal, ám egyben kíméletesen végrehajtott testi kényszer nélkül a rendőri intézkedés eredményessége nyilvánvalóan nem lett volna biztosítható. Hasonló eredménnyel zárult a parancsnoki kivizsgálás is, ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a külső megjelenésében tettleges bántalmazásnak látszó cselekmény nem jogellenes, ha a hivatalos személy jogszerűen alkalmaz testi kényszert, illetve más kényszerítő eszközt. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az I.rendű és a II.rendű vádlottakat, mint a Btk.20.§
(2)bekezdése szerinti társtetteseket, a Btk.226.§-ban meghatározott hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének a vádja alól - a Be.6.§
(3)bekezdés a./ pontjának I. fordulata alapján - felmentette. Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés megalapozatlannak bizonyult. A bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés azonban téves volt. A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén - figyelemmel a Be.344.§
(1)bekezdésére - a pótmagánvádlónak kell viselnie azt a költséget, amely a fellépése után keletkezett. Ezért a másodfokú bíróság a Be.372.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét e részében megváltoztatta és a 16.200 forint megfizetésére a pótmagánvádlót kötelezte. Az egyéb rendelkezéseket, mivel azok törvényesek voltak, a Be.371.§
(1)bekezdése szerint helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget - a Be.345.§-a és a Be.344.§
(1)bekezdése értelmében - szintén a pótmagánvádlónak kell megfizetnie. P é c s,
- június
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.477/2007/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.62/2008/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
- évi június hó
- napján jogerőre emelkedett. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: