Pf.20477/2017/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.477/2017/4.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Faragó Andrea ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű, IV.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos IV. rendű és V.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos V. rendű felpereseknek – a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében – melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott – a Gyulai Törvényszék

1. február
2. napján kelt 5.P.20.432/2016/
3. számú –
4. sorszámon kijavított – ítélete ellen az alperes részéről
5. szám alatt előterjesztett fellebbezés és a felperesek részéről
6. szám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 130.000,(Egyszázharmincezer) Ft másodfokú eljárási költséget, ezt meghaladóan a felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A le nem rótt, összesen 1.228.700,- (Egymillió-kettőszázhuszonnyolcezer-hétszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Néhai (személy neve) a II-V. rendű felperesek édesapja és 37 évig az I. rendű felperes házastársa volt. A II. és III. rendű felperesek a szüleikkel közös háztartásban, a IV. rendű felperes más lakcímen, míg az V. rendű felperes bár külön, de velük egy lépcsőházban lakott. A felpereseket szoros családi kötelék fűzte össze, gyakran voltak közös programjaik. A néhai vigyázott az unokákra és nyugdíja mellett újságkihordással foglalkozott, de besegített a háztartási munkába is. Az I. rendű felperessel rendszeresen látogatták gyermekeiket. Néhai (személy neve) az I. rendű alperes traumatológiai osztályán
7. május
8. napján porckorongsérv műtéten esett át, majd ugyanaz év szeptemberében az operáló osztályon ischias infúziós terápiában részesült, ezt követően időszakos reumatológiai kezeléseket kapott.
9. július 30-án kétoldali pseudoradicularis tünetei (testtávoli irányba sugárzó fájdalom) miatt ismételten felvették az I. rendű alperes traumatológiai osztályára. Kórházi tartózkodása alatt gyógyszeres és fizikoterápiás kezelésben részesült, fájdalmai mérséklődtek, alsó végtagi gyengesége azonban fokozódott. A néhai
10. augusztus 3-án elesett, megütötte a jobb karját, ezért másnap (város 1 neve)-n röntgen- és ultrahangfelvételt készítettek róla. A röntgenfelvétel traumás eltérést nem igazolt, a Doppler-vizsgálat viszont a jobb oldali arteria radialis és ulnaris területen rossz áramlást mutatott, másnap ezért sürgősséggel átszállították az alperes (város 2 neve)-i érsebészeti osztályára. Az ápolási zárójelentésben testhőmérsékletét nem rögzítették, az ápolási anamnézis kardiális tünetek rovatában a testhőmérséklet 36 ºC fokban került feltüntetésre. Rutin laborvizsgálatokat nem végeztek. A II. rendű alperes érsebészeti osztályán augusztus 5-én elvégzett kontrasztanyagos érvizsgálat igazolta, hogy a jobb oldali orsócsonti verőér testtávoli és a singcsonti verőér teljes szakaszán nincs keringés. Sérüléses érfalbélés-szakadást és érelzáródást diagnosztizáltak, melyek kezelésére a vérrögmaradványokat eltávolították, az érintett érszakaszokat ballonnal tágították és helyileg vérrögoldó gyógyszereket alkalmaztak. A károsodott érfal helyére rugalmas csőhálót helyeztek be. A másnapi kontrollt követően ismételt vérrög eltávolítás történt, újabb csőhálót helyeztek be, illetve további helyi vérrögoldást is végeztek. Augusztus 7-én újabb kontrasztanyagos érvizsgálatra került sor, majd a beteget a katéter bennhagyásával visszaküldték az osztályra. A következő napon az artériás kanült eltávolították. Augusztus 9-én a jobb láb gyengesége és derékfájdalom miatt idegsebészeti konzíliumot tartottak, melynek során megállapították, hogy a néhai a jobb combját nagyon nehezen tudja csípőből megemelni, e téren végtagi izomgyengeség észlelhető. Az orvosok az ágyéki és háti gerincszakasz mielőbbi vizsgálatát javasolták. Augusztus 8-
11. között a beteg lázas volt, lázgörbéje „fűrészelő”, szeptikus lázmenetet mutatott. Infúziós lázcsillapítás történt. A néhait augusztus 13-án az idegsebészeti osztályra szállították, ahol felvételi diagnózisként gerinccsatornamenti tályogot rögzítettek. Ugyanezen a napon gerinc MRI vizsgálattal az L. III-V. csigolyarésben körkörös kiboltosulást, míg az L. II. csigolyarésben 10 mm-es porckorongsérvet diagnosztizáltak. Másnap mikrobiológiai mintavétel történt, mellyel egyidejűleg – 19-éig – intravénás antibiotikum kúrában részesült. Még ugyanezen a napon a porckorongsérvet műtétileg eltávolították, mely alatt a feltárást kiszélesítették az L.III. területre is. Tokos képletet, több részletből álló porckorongsérvet találtak, amely a gerincvelői keményburok-zsák jobb hátsó felszínére tapadt. A különálló, szakadt porckorongrészleteket eltávolították, az ideggyököket felszabadították. A porckorongrést kiürítették, az ideggyököket vérzéscsillapítóval fedték és a drén felett a sebet rétegesen zárták. A műtétet követő állapot szövődménymentes volt. Augusztus 15-én a mikrobiológiai vizsgálat a néhai vérében staphylococus aureus baktérium jelenlétét igazolta. Folytatták a korábban megkezdett antibiotikum adását, emellett láz- és fájdalomcsillapítót adagoltak infúzió formájában, továbbá izomrelaxánst, véralvadásgátlót és szorongásoldót. Az augusztus 21-i agykoponya CT vizsgálati lelet negatív lett. A beteget augusztus 24-én lázmentesen, elsődlegesen gyógyuló sebbel otthonába bocsátották. Szeptember első napjaiban a néhai otthonában nehezen mozgott, nagy fájdalmai voltak, ezért szeptember 9-én mentővel az alperes (város 1 neve)-i részlegének sürgősségi ambulanciájára szállították, ahonnan szeptikus tünetekkel a belgyógyászati osztály kardiológiájára került. Felvételekor láztalan volt, vizeletében vért találtak, mellkasáról röntgenfelvételt készítettek. Megállapították, hogy a jobb oldalon kevés mellűri folyadék és a tüdőben beszűrődés látható, amely elsősorban gyulladás következménye lehet. Szívnagyobbodást, mérsékelt kisvérköri vénás nyomásfokozódást is észleltek, és laborparaméterei alapján általános vérmérgeződést (szepszis) állapítottak meg. Emiatt véréből ismételten hemokultúrát vettek, egyben antibiotikus kezelést kezdtek. A szeptember 10-i mellkas CT alapján a tüdő kétoldali elváltozásának hátterében viralis pneumoniát feltételeztek. A beteg állapota klinikai kezelést indokolt, ezért a (város 3 neve)-i Tudományegyetem II. Belgyógyászati Klinikájára kívánták átszállítani, ahol azonban csak szeptember 13-ra tudtak felvételt biztosítani. Állapotának gyors romlása miatt átszállítására nem került sor. Tudatzavarára tekintettel sürgős koponya CT-t végeztek, ez kóros eltérést nem igazolt. Szeptember 12-én a néhai tudata tovább romlott, légzési elégtelenség, eszméletlen állapot alakult ki nála, ezért áthelyezték az alperes (város 1 neve)-i intenzív osztályára, ahol gépi lélegeztetése vált szükségessé. Az itt készült mellkasfelvételen a kétoldali atípusos gyulladásos folyamat kifejezett progressziója volt látható. A két nappal később elvégzett koponya CT vizsgálaton diffúz agyödéma beékelődés jelei mutatkoztak, majd a beteg szeptember 15-én elhunyt. Halálának oka septicus és cardiogen shock, szív keringési elégtelenség volt. Halálához szepszis vezetett, annak hátterében gerincmenti horpaszizom és gerincvelőűri tályog, fertőzéses szívbelhártya-gyulladás és kétoldali tüdőgyulladás állt. A szepszis kialakulása valószínűleg az érsebészeti, kényszerűen halmozott invazív beavatkozásokra, a négy napon át bennhagyott verőeres kanülön át a véráramba került baktérium okozta fertőződésre vezethető vissza. A tályog kialakulása végső soron az idegsebészeti műtét fertőzéses szövődménye volt. A néhait az I. rendű felperes temettette el 249.200,- Ft-os költségen. A felperesek többirányú kereseti kérelmet terjesztettek elő. Egyrészt kérték annak megállapítását, hogy az alperesek megsértették egészséghez és teljes, egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogaikat. Ezen túlmenően vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt is előterjesztettek. Álláspontjuk szerint az alperesek nem az általában elvárható gondossággal jártak el hozzátartozójuk gyógykezelése során. Nem vagyoni kárigényüket arra alapították, hogy az I. rendű felperes boldog házasságban élt férjével, akivel négy gyermeket nevelt fel, a néhai halálát követően azonban életminősége alapjaiban változott meg. Hozzátartozójuk halála a felpereseknek erős lelki megterhelést jelentett. Vagyoni igénye körében az I. rendű felperes a temetési költséget kívánta érvényesíteni. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták a felperes előadását atekintetben, hogy a kezelés során felróható magatartást tanúsítottak volna. Egyező álláspontjuk szerint az egészségügyben dolgozóktól elvárható gondossággal jártak el. Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság 5.P.20.045/2014/
12. számú ítéletével megállapította, hogy a jelenlegi alperes egyik jogelődje, a II. rendű alperes megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő jogát, egyben kötelezte az I. rendű felperesnek 2.000.000,- Ft nem vagyoni és 249.200,- Ft vagyoni kártérítés, míg a II-V. rendű felpereseknek személyenként 1.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére késedelmi kamatokkal növelten. A fentieket meghaladóan a II. rendű felperessel – helyesen az akkori II. rendű alperessel – szemben előterjesztett keresetet elutasította. A jelenlegi alperes másik jogelődjével, az I. rendű alperessel szembeni keresetet egészében elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a beszerzett orvosszakértői vélemény alapján megállapítható, hogy az I. rendű alperest nem terheli olyan mulasztás a néhai gyógykezelésében, amely a halálos eredménnyel okozati összefüggésben állna. Kiemelte, a néhai számos idült megbetegedésben szenvedett, amelyek általánosságban is sérülékenyebbé teszik a beteget, immuncsökkent állapothoz vezetnek. A II. rendű alperes három invazív érsebészeti beavatkozást végzett a betegen, amelyek fokozott fertőzési kockázatot jelentettek. A szakvélemény alapján megállapíthatónak találta, hogy az antibiotikumos védelmet már az érsebészeten meg kellett volna kezdenie a II. rendű alperesnek különösen akkor, amikor a szeptikus lázmenetet augusztus
13. és
14. között észlelte. Ennek felismerése elvárható lett volna. Álláspontja az volt, kétség esetén az érsebészetnek belgyógyász vagy intenzíves konzíliumot kellett volna hívnia, emellett az antibiotikum kúrát a láztalan állapot elérése után további 4-5 napon át folytatnia. Nem találta ugyanakkor igazoltnak, hogy sérült volna a felperesek egészséghez fűződő joga. Ennek kapcsán hangsúlyozta, nem számoltak be sem a keresetlevélben, sem személyes meghallgatásuk során egészségromlásra utaló tünetekről. A férj, illetve az édesapa elvesztése természetszerűen és köztudomásúan megrázó, az emberi életminőséget súlyosan érintő esemény, a gyász azonban nem egészségkárosodás. Ezzel szemben a teljes családban éléshez fűződő joguk sérelme megállapítható. Az I. rendű felperes háztartási többletköltség címén előterjesztett igényét azért ítélte alaptalannak, mert a felperesek személyes meghallgatásuk során elmondták, hogy a néhai már kórházba kerülését megelőzően olyan fájdalmakkal küszködött, melyek miatt járni nem tudott, így pedig számottevő háztartási munkát sem végezhetett. A napi 1 órányi ilyen jellegű tevékenység, amelyre az I. rendű felperes hivatkozott, nem olyan jelentős, hogy kiesése jelentős hátrányhoz vezethetne. A nem vagyoni kártérítési összegek meghatározása körében utalt a néhai életkorára, kiegyensúlyozott családi életére, a II-V. rendű felperesek tekintetében továbbá arra, hogy egyikük sem számolt be olyan károsodásról, amely a veszteség okozta kényszerű szenvedésen túli, kóros gyászreakcióra vagy egyéb súlyos hátrányra utalna. Erre figyelemmel indokolatlannak tartotta pszichiáter vagy pszichológus szakértő kirendelését. Az ítélettel szemben mind a felperesek, mind az alperes marasztalt jogelődje, a II. rendű alperes fellebbezést terjesztettek elő. A felperesek fellebbezésükben elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatását és a marasztalt alperesi jogelőd, a II. rendű alperes kártérítési felelősségének megállapítását kérték az I-V. rendű felperesek vonatkozásában közbenső ítélettel, illetve az I-V. rendű felperesek teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogának sérelmét részítélettel. Másodlagos kérelmük az ítélet részbeni megváltoztatása mellett a II. rendű alperes keresetük szerinti marasztalására irányult. Sérelmezték, hogy az elsőfokú ítélet indokolása nem utal a kirendelt szakértő
15. számú szakvélemény-kiegészítésére. Hangsúlyozták, már keresetükben kérték pszichológus illetve pszichiáter szakértő kirendelését, illetve tanúbizonyítási indítványuk is volt, amelyet későbbi beadványukban is megerősítettek. Álláspontjuk szerint iratellenes az az elsőfokú ítéleti utalás, hogy saját személyükre nézve ne számoltak volna be sem a keresetlevélben, sem személyes meghallgatásuk során egészségromlásra utaló tünetekről. A háztartási többletköltség elutasítása kapcsán kiemelték, a néhai gerincsérv operációját követően már járt és szobabiciklizett. Kérték figyelembe venni a teljes kártérítés elvét. Az elsőfokú ítélettel marasztalt alperesi jogelőd, a II. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és elsődlegesen a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását, másodlagosan az őt terhelő marasztalási összeg leszállítását kérte az I. rendű felperes esetében 1.000.000,- Ft-ra, míg a II-V. rendű felperesek tekintetében személyenként 500.000,- Ft-ra. Érvelése szerint a néhai érsérülésére megfelelő ellátást kapott, az érsebészeten tartózkodása során kialakult, romló jobb alsóvégtagi gyengesége, valamint lázas állapota miatt pedig natív és kontrasztanyagos MR vizsgálatot végeztek, ami gerinccsatornai térszűkűletet igazolt. Hasűri folyamat lehetőségét a vizsgálat nem vetette fel. A megfelelő műtéti és gyógyszeres ellátás után másnap a beteg láztalanná vált, panaszai fokozatosan visszafejlődtek és utasításokkal ellátva, jó általános állapotban engedték haza. A műtéttel a gerinccsatornai tályog lehetőségét kizárták, s a beteg műtétet követő folyamatos állapotjavulása miatt további vizsgálatok nem voltak szükségesek. Kiemelte, az operáció antibiotikus védelemben zajlott, ami a műtét után még 5 napig tartott, az antibiotikumot pedig már a műtét előtt elkezdték adni, nemcsak a hemokultúra eredménye után. Lázas állapotot csupán egy alkalommal észleltek a betegnél, a műtét napján. A beavatkozás utáni
16. napon, 9 láztalan nap után, jó állapotban bocsátották otthonába. Véleménye szerint a bekövetkezett szeptikus sokk nem a kórház tevékenységével vagy mulasztásával, hanem a néhainál együttesen fellépő, önmagukban is súlyos, illetve kockázatot jelentő betegségekkel áll összefüggésben. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet fellebbezésükkel nem érintett részének helybenhagyását kérték. A marasztalt alperesi jogelőd (II. rendű alperes) fellebbezése kapcsán rámutattak, már az érsebészeti osztályon észlelték a beteg lázas állapotát, sőt szeptikus lázmenete volt, legmagasabb testhőmérsékleti értéke 39 ºC volt. Véleményük szerint a szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a II. rendű alperes nemcsak az antibiotikum terápia megindítását, hanem a hemokultura levételét is késedelmesen végezte el. A beszerzett szakvéleményre utalva hangsúlyozták, a szepszis kialakulása valószínűleg a kényszerűen halmozott érsebészeti beavatkozásoknak, a 4 napon át bennhagyott verőeres kanülön át, a többszöri diagnosztikus és terápiás beavatkozás szövődményeként a véráramba került – az idegsebészeti műtét előtt levett vérmintával már kimutatott – staphylococcus aureus gennykeltű baktérium általi fertőződésre vezethető vissza. A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.21.101/2015/
17. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét érintette, megfellebbezett rendelkezései közül az I-V. rendű felperesek teljes családban éléshez fűződő jogának II. rendű alperes általi megsértését megállapító rendelkezését helybenhagyta. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával atekintetben, hogy a marasztalt alperesi jogelőd, az akkori II. rendű alperes kezelése nem mindenben felelt meg az Eütv.
18. §