Bf.49/2017/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést - a végrehajtás elrendelése esetén - börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és kötelezte az eljárás során felmerült 199.967 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen bejelentett jogorvoslati kérelemének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket nem találta megalapozottnak. A jogorvoslati kérelmek alapján eljárva a fellebbviteli bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 348.§

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára figyelemmel az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: - a vádlott a bt

1. 50%-ának tulajdonosa (
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal), - sértett a vádlott bántalmazása következtében elvesztette szaglóképességét, ízérzékelése jelentős mértékben csökkent, mely sérülések 5%-os munkaképesség-csökkenést eredményeztek nála (nyomozati iratok
4. oldal), - az ítélet
5. oldalán az
6. bekezdésben - helyesen - a sértett a jobb oldali faltájékon szenvedett el bőr alatti bevérzést a vádlott bántalmazása következtében (nyomozati iratok
7. oldal). Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, kellően felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott vallomása a cselekmény jogi minősítésére kihatással nem bíró részletektől eltekintve következetes és bűnösségre kiterjedő volt. Ellentmondásoktól mentes, egybehangzó adatok támasztották alá tehát a kibontakozó szóváltás tényét, majd azt, hogy a vádlott a sértettet bántalmazta. A törvényszék által megállapított és a Be.352.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás tehát részben a vádlott vallomásán, részben tanúvallomásokon, illetve a szakértői véleményeken alapult. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a másodfokú eljárásban már nem is vitatott tényállást e bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg. ------------------------Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Nem tévedett a törvényszék, amikor a vádlott cselekményének értékelésekor a tárgyi oldalon jelentkező ismérvek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. A vádlott szándékosan bántalmazta a sértettet. Az ütések számából és erejéből, valamint irányázottságából arra lehet következtetni, hogy szándéka bizonyosan testi sértés okozására irányult. A bántalmazással okozati összefüggésben a sértett életveszélyes sérüléseket szenvedett. A bekövetkezett eredmény tekintetében azonban a vádlottat - szemben az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal - gondatlanság terheli. Az irányadó tényállás szerint a vádlott legalább közepes erővel megütötte az általa is tudottan ittas állapotban lévő sértett arcát az orr térségében, valamint közepes erővel a fej jobb oldali részén. A sértett az ütések következtében hátra esett, feje nyakszirti tájékának bal oldalával a beton talapzatra zuhant. A vádlottnak az adott esetben a tőle elvárható figyelem és körültekintés mellett számítania kellett arra, hogy a szemmel láthatóan ittas sértett a nagyobb erejű ütés folytán a rendkívül ingatag egyensúlyhelyzetét elveszítve a földre eshet és életveszélyes sérülést is szenvedhet. Ezért a szándékos bántalmazás következtében keletkezett életveszélyes sérülés tekintetében a gondatlanság enyhébb alakzata állapítható meg (BH1980. 369.). Így törvényes a cselekményének a Btk.164.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerinti minősítése. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta, és azokat tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. A jogi indokolás során kifejtettekre figyelemmel további enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a vádlottat az eredmény tekintetében csak hanyag gondatlanság terheli. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogástalan életvezetésű vádlottal szemben a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés elegendő a Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez. Ezért a büntetés enyhítésére, a Btk.82.§

(2)bekezdésének c) pontjában írt ún. enyhítő szakasz alkalmazására a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget, különösen annak figyelembe vételével, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottat előzetes mentesítésben is részesítette. Következésképpen a vádlott és a védő által a büntetés enyhítését célzó fellebbezés nem volt megalapozott. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Pécs,

1. január
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.34/2016/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.49/2017/
4. számú végzése folytán a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében - végrehajtható. . Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke tisztviselő