A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.II.29/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A harmadfokú bíróság a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 3.Bf.207/2016/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - az elsőfokú bíróság vagyonelkobzásra vonatkozó döntését hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasító ítéleti rendelkezéseket mellőzi; - a kft
- „k.t.a."-val szemben a vagyonelkobzás elrendelését mellőzi; - a lefoglalt és a TRKVII-409/
- számú bűnjeljegyzéken szereplő könyvelési iratok lefoglalását megszünteti, az
- és
- sorszám alatt őrzött iratanyagot a kft
- „k.t.a.", míg a
- és
- sorszám alatt őrzött iratanyagot a kft
- „k.t.a." részére rendeli kiadni. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A másodfokú bíróság ítélete ellen I.rendű vádlott és védője a büntetés enyhítése végett fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a fellebbezéseket alaptalannak tartva, a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen - jogorvoslati kérelmét némileg módosítva - elsődlegesen a büntetés enyhítését, míg másodsorban az első- és másodfokú bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 387.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetve a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. E felülbírálatnak a Be.385.§-a folytán alkalmazandó Be.348.§
(2)bekezdése értelmében nem képezték tárgyát a másodfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének és 2 rendbeli számvitel rendje megsértése bűntettének vádja alól felmentő rendelkezései. Ugyanakkor a Be.387.§
(4)bekezdése szerint hivatalból kiterjedt a vagyonelkobzást elrendelő elsőfokú döntést hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasító másodfokú rendelkezésre is. A felülbírálat során a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.388.§
(2)bekezdése alapján - az iratok tartalma, továbbá ténybeli következtetés útján - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - I.rendű vádlott korábbi elítélései körében, a másodfokú ítélet
- oldalának
- bekezdésében feltüntetett határozat száma helyesen: Miskolci Törvényszék 3.Bf.1272/2013/
- A másodfokú ítélet
- oldalának
- bekezdéséből a harmadfokú bíróság mellőzte azt a megállapítást, mely szerint a Sárvári Járásbíróság 1.B.348/2013/
- számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés-büntetést a
- évi április hó
- napjával kell kitöltöttnek tekinteni. Az első- és a másodfokú ítéletben rögzített elítélésein túlmenően I.rendű vádlottat a Pécsi Járásbíróság a
- március 30-án jogerőre emelkedett 13.B.145/2016/
- számú ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. (I.rendű vádlott erkölcsi bizonyítványa, a másodfokú bíróság iratai között
- szám alatt.) - A kft
- a kft2.-vel kötött szállítási szerződést - szemben a másodfokú ítélet
- oldalának
- bekezdésében szereplő időponttal - helyesen a
- évi július hó
- napján mondta fel. (A kft
- válasza, a 6584/2011.bü. számú nyomozati iratok
- oldalán.) - Az elsőfokú bíróság ítélete
- oldalának
- bekezdésében írtakkal szemben, az eljáró ügyvéd helyesen a
- évi július hó
- napján nyújtotta be a változás-bejegyzési kérelmet a Pécsi Törvényszékhez. (A kft
- „k.t.a." cégmásolata, a 6584/
- számú nyomozati iratok
- oldalán.) ------------------------- Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás immár mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az I.rendű vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. A védő a nyilvános ülésen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a tanúk kihallgatását célzó bizonyítási indítványát indokolás nélkül elutasította. Ezt álláspontja szerint a másodfokú bíróság sem orvosolta kellőképpen, így az első- és másodfokú ítéletek megalapozatlanná váltak, amely miatt azok hatályon kívül helyezése és a bírósági eljárás megismétlése volna indokolt. A fentiekkel ellentétben ugyanakkor az volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában igen részletesen és meggyőző érveléssel foglalkozott a bizonyítási indítványban szereplő további tanúbizonyítás szükségtelenségével, illetve a a kft
- sértett esetleges közrehatására vonatkozó védekezés ténybeli és jogi megalapozatlanságával. Indokaival a harmadfokú bíróság mindenben egyetértett. A védő jogorvoslati kérelmének hatályon kívül helyezést célzó része tehát nem megalapozottnak. bizonyult A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállásban ugyanakkor több - jobbára nyilvánvaló elírásra visszavezethető - kiegészítést, illetve helyesbítést igénylő hiányosság is tapasztalható volt. A Miskolci Törvényszék jogerős ítéletének pontatlanul feltüntetett ügyszáma mellett helytelenül rögzítette a másodfokú bíróság a Sárvári Járásbíróság 1.B.348/2013/
- számú ítélete kapcsán alkalmazott feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban a szabadságvesztés kitöltésére vonatkozó adatot. A Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 39.§
(2)bekezdése szerint, ha a szabadságvesztés hátralévő része egy évnél rövidebb, és a végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. E törvényi rendelkezés helyes értelmezése esetén csak akkor lehet a szabadságvesztést a feltételes szabadság tényleges lejártát megelőző időpontban kitöltöttnek tekinteni, ha a feltételes szabadságot nem szüntették meg. Jelen ügy kapcsán azonban éppen a Sárvári Járásbíróság fenti ítélete nyomán alkalmazott feltételes szabadság megszüntetésére került sor, így a Btk.39.§
(2)bekezdésében írt feltételek nyilvánvalóan nem állnak fenn. Észlelte a harmadfokú bíróság azt is, hogy a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően I.rendű vádlottat a Pécsi Járásbíróság közokirat-hamisítás bűntette miatt is elítélte, a
- március 30-án jogerőre emelkedett
- B.145/2016/
- számú ítéletével. Tévesen került feltüntetésre az elsőfokú bíróság ítélete
- oldalának
- bekezdésében az az időpont, amikor a kft
- cégnyilvántartásban feltüntetett adatok megváltoztatása iránti kérelmét az eljáró jogi képviselő a Pécsi Törvényszékhez benyújtotta. E kötelezettségének a cégbírósági adatokból is kitűnően a
- évi július hó
- napján tett eleget. Ugyancsak számelírás folytán került tévesen a másodfokú bíróság ítélete
- oldal
- bekezdésébe az, hogy I.rendű vádlott a kft
- képviseletében
- július 25-én kötött szerződést a kft3.-vel. A Kft. által a nyomozó hatóság részére megküldött válaszból azt lehetett megállapítani, hogy a szerződés megkötésére helyesen a
- évi július hó
- napján került sor. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.388.§
(2)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. ------------------------E tényállásból a másodfokú bíróság helyesen következtetett I.rendű vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményeinek minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket a másodfokú bíróság teljeskörűen feltárta és azokat tényleges súlyuknak megfelelően is értékelte. A harmadfokú bíróság nem értett egyet a védőnek azzal az érvelésével, mely szerint a jogkövetkezmények megválasztásakor a másodfokú bíróság nem volt figyelemmel a hat évet meghaladó időmúlásra. Az irányadó tényállásból ugyanis az volt megállapítható, hogy az utolsó bűncselekmény elkövetésére 2015-ben került sor; ekként nem az eljáró hatóságok mulasztása miatt, hanem az ügyeknek a Be.72.§
(2)bekezdésében írt rendelkezés folytán történt egyesítésére, végső soron az újabb elkövetésre figyelemmel került sor a büntetőjogi felelősség jogerős elbírálására valamennyi deliktum tekintetében - csak 2017-ben. A büntetőjogi felelősséggel érintett legutolsó bűncselekmény befejezése és a jogerős - adott esetben harmadfokú - elbírálás között eltelt mintegy két és fél év pedig - az eljárás tárgyát képező bűncselekmények jellegére is figyelemmel eltúlzottnak nem tekinthető. A másodfokú bíróság ítéletének a büntetéskiszabási körülmények számbavételével kapcsolatos része mindössze annyi pontosítást igényelt, hogy a kft4. esetében nem a sértetti közrehatás - jogellenes magatartást ugyanis nem tanúsított -, hanem a sértett könnyelműsége, gondatlansága volt I.rendű vádlott javára figyelembe vehető. Mindezen körülmények alapján helyesen hivatkozott a másodfokon eljárt törvényszék arra, hogy a felmentő rendelkezések ellenére a I.rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére nem volt törvényes lehetőség. Ebből kifolyólag I.rendű vádlott enyhítést célzó fellebbezése, illetve a védő fellebbezésének enyhítést célzó része sem volt alapos. -------------------------Nem értett egyet ugyanakkor a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróságnak a vagyonelkobzás körében kifejtett álláspontjával. A Btk.74.§
(1)bekezdésének a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A Btk.75.§
(1)bekezdésének a) pontja értelmében pedig a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyon már nem lelhető fel. A harmadfokú bíróság annyiban egyetértett a másodfokú bíróság indokaival, hogy a vádlott költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alóli felmentése folytán - mivel a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény - mellőzni kellett a kft1.-vel szembeni vagyonelkobzás alkalmazását, hiszen bűncselekmény hiányában a vagyonelkobzás törvényi feltételei hiányoznak. Ugyanakkor a B.7603/2011. számú vádirat 1./ tényállási pontja, valamint a B.386/2015/3. számú vádirat nyomán megállapított csalási cselekmények tekintetében a vagyonelkobzás elrendelésének a Btk.74.§
(1)bekezdésének a) pontjában, illetve a Btk.75.§
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételei I.rendű vádlottal szemben hiánytalanul fennállnak, így annak alkalmazása nem is lett volna mellőzhető vele szemben. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a csalási cselekmények elkövetése során szerzett vagyon mértéke is pontosan megállapítható volt. I.rendű vádlott a kft
- sértett tekintetében a jogosulatlanul elszállított horganyzott acéllemez szerződés szerinti értékével, azaz 5.441.157 forinttal, míg a kft
- sértett esetében a tőle átvett és ki nem egyenlített árukészlet értékével, 19.305.320 forinttal, összesen tehát 24.746.477 forinttal gazdagodott. E tekintetben pedig nem volt jelentősége annak sem, hogy a jogosulatlanul megszerzett dolgoknak utóbb mi lett a sorsa. Az elsőfokú bíróság helyesen a jogosulatlan gazdagodással megegyező mértékben, 24.746.477 forint erejéig alkalmazott vagyonelkobzást I.rendű vádlottal szemben, mely rendelkezés a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezésének mellőzésével ismételten irányadó. Nem értett egyet a harmadfokú bíróság továbbá a másodfokú bíróságnak a lefoglalt bűnjelekkel kapcsolatos egyes rendelkezéseivel sem. A kft
- és a kft
- könyvelési iratai nem a bíróság tulajdonát képezik, így a Be.155.§
(9)bekezdése alapján - mivel lefoglalásukra nem az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítása érdekében került sor, és a lefoglalt dolgokat már megvizsgálták, illetőleg újabb szakértő kirendelése már szükségtelen - e dolgok lefoglalását meg kellett szüntetni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 169.§
(1)bekezdése alá eső könyvelési iratok tekintetében a nyolc éves őrzési kötelezettség a cég utolsó törvényes képviselőjét terheli, ezért azokat a Be.155.§
(4)bekezdése alapján a lefoglalást szenvedő gazdasági társaságoknak kellett kiadni. Összességében tehát a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.398.§
(1)bekezdése értelmében a fentiek szerint megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.397.§-a alapján helybenhagyta. Pécs,
- november
- Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 3.Bf.207/2016/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.29/2017/
- számú ítéletével - az abban írt változtatásokkal - a
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Krémer László s.k. a tanács elnöke tisztviselő