Mfv.10166/2017/5 – Kúria

(1)bekezdése, 13. §

(2)bekezdés c) pontja és

(3)bekezdése rendelkezéseire alapították. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte vitatva az egészségi állapota mértékét. A felperes előadta, hogy a társadalombiztosítási szervek számos betegségét nem vették figyelembe, egészségi állapota az utóbbi időben romlott, újabb betegségeket diagnosztizáltak nála. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az elsőfokú ítélet [5] [6] [7] [8] A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokon eljárt társadalombiztosítási szervet új eljárásra utasította. A bíróság a perben a Pp. 177. §

(1)bekezdése alkalmazásával szakértői bizonyítást rendelt el. A bíróság megállapította, hogy az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézetek Szolnoki Intézete (továbbiakban: ISZKI) nevében eljáró ... igazságügyi orvosszakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása mozgásszervi egészségkárosodásként 40%-ban került meghatározásra, melynek keretei között a baleseti egészségkárosodás 32%-os mértékű. A felperes egészségi állapota

1. január 27-től, a gerinc MRI vizsgálat időpontjától, amikor is az ágyéki gerincsérve megállapításra került, 60%-os mértékű. A felperes 40%-os összszervezeti egészségkárosodása (60%-os egészségi állapota) a másodfokú határozat keltének időpontjában már fennállt. A bíróság megállapította, hogy a szakértő
2. január 27-től véleményezte a felperes 40%-os össz-szervezeti egészségkárosodását (60%-os egészségi állapotát), így az első fokon megállapított egészségi állapot a másodfokú társadalombiztosítási határozat meghozatalának időpontjában már nem állt fenn, a felperes egészségi állapotában olyan tartós javulás nem következett be, amely alapján a jogosultsági feltételek ne állnának fenn. „A másodfokú társadalombiztosítási határozat meghozatala időpontjában (Pp. 339/A. §) a fennálló tényeknek nem felelt meg, amikor szükségképpen a másodfokú összefoglaló vélemény megállapításait vette figyelembe." A bíróság előírta a másodfokú társadalombiztosítási szerv számára, hogy a megismételt eljárásban a felperes
3. január 27-től fennálló 60%-os mértékű egészségi állapotát vegye figyelembe azzal, hogy „ az állapotában rosszabbodásra lehet számítani az idő előrehaladtával, így egészségi állapotában tartós javulás nem következett be". A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felülvizsgálati kérelmében az alperes jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és „a rendelkezésre álló, döntéshez szükséges tények alapján új határozat hozatalát", másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárás lefolytatására és „új határozat hozatalára" kötelezését kérte az Mmtv.
4. §

(2)bekezdés c) pontja és a Pp. 339/A. §-a bíróság általi megsértését állítva. [10] Az előzményi iratok ismertetését követően az alperes idézte az Mmtv. 13. §

(2)bekezdés c) pontját és

(3)-

(4)bekezdéseit. Az alperes álláspontja szerint a bíróság ítéletének indokolásában helytelenül alkalmazta és hibásan idézte az Mmtv. 13. §

(2)-

(4)bekezdés rendelkezéseit és helytelenül hivatkozott a Pp. 339/A. §ára. Ez utóbbi jogszabályhely egyértelműsíti, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109. §-a (továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit is figyelembe véve - a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján, a kereset és ellenkérelem korlátai között kell a bíróságnak felülvizsgálnia a közigazgatási döntést. A szakértőnek a másodfokú vizsgálat időpontjában fennálló tünetek és bemutatásra került leletek alapján kellett véleményeznie a felperes egészségkárosodását és nem egy későbbi állapot alapulvételével. A másodfokú hatóság nem vehette figyelembe a későbbi időpontban keletkezett MRI vizsgálati eredményt. [11] Az alperes hivatkozott a bírói gyakorlatra, mely szerint az utólagos állapotrosszabbodás nem teszi jogszabálysértővé a társadalombiztosítási határozatot (KGD 2007.230.; BHD 2004.336.). A másodfokú határozat megalapozott és a meghozatalakor fennálló tényeknek megfelelő volt. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes az előzmények ismertetését követően hivatkozott arra, hogy már a másodfokú hatósági eljárás során megállapított egészségi állapot mértéke sem volt helytálló. A másodfokú vizsgálaton bemutatta a reumatológiai jelentését és elpanaszolta fájdalmait, a vizsgáló orvos tudomására hozta azt is, hogy január 14-én meg kell jelennie az idegsebészeten, mert az orvosok gyanúja szerint sérve van. Ezen előadásai nem kerültek rögzítésre. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint. [14] A felperes egészségi állapotát az elsőfokú orvosi bizottság a 2015. október 20-án kelt, majd a másodfokú orvosi bizottság vizsgálata időpontjában 2016. január 6-án kelt összefoglaló véleményével 68%osnak értékelte. Az ISZKI nevében szakvéleményt adó ... igazságügyi orvosszakértő az első- és a másodfokú orvosi bizottságok vizsgálata időpontjában a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 32%-os (egészségi állapotát 68%-

1. os)mértékűnek értékelte. A szakértő kiegészítő szakvéleményében megerősítette, hogy a felperes 60%-os egészségi állapota (40%-os össz-szervezeti egészségkárosodása) a gerinc MRI vizsgálat időpontjától, 2016. január 27. napjától véleményezhető, tehát a másodfokú orvosi bizottság vizsgálata időpontjában még nem, a másodfokú társadalombiztosítási határozat időpontjában azonban a felperes már rendelkezett a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosító (60%-
2. os)egészségi állapot mértékkel. [15] A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalakor irányadó jogszabályok és a fennálló tények alapján vizsgálja felül. [16] A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság helytállóan rögzítette ítélete indokolásában az irányadó tényállást, azonban az alkalmazandó jogszabályt (Pp. 339/A. §) tévesen értelmezte. A Pp. 339/A. §-a helyes értelmezése szerint a közigazgatási határozatok jogszerűsége csak úgy ítélhető meg, ha a bíróság azt a meghozatala időpontjában hatályos jogszabályokkal veti össze, illetve az eljárás megindításakor az eljárás alapjául szolgáló tényálláshoz viszonyítottan ítéli meg. Az idő múlása, a jogszabályok módosulása, a körülmények változása, újabb orvosi dokumentumok keletkezése általában nem tehet egy határozatot jogszerűvé vagy jogsértővé (Mfv.III.10.653/2013/3., Mfv.III.10.23/2014/5., Mfv.III.10.551/2014/3., Mfv.III.10.450/2014/4.). [17] A másodfokú közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálata során a Pp. 339/A. §-a az alkalmazandó anyagi és eljárásjogi jogszabályok körében rögzíti a figyelembe veendő jogszabályokat. A társadalombiztosítási határozatok jogszerűségét abban az esetben érinti az egészségkárosodás eltérő értékelése, amennyiben a hatósági eljárásban készült orvosi vélemények, szakhatósági állásfoglalások adásának időpontjára visszamenő hatállyal teszi lehetővé eltérő mértékű egészségkárosodás meghatározását. Ebből következően az orvosi bizottságok vizsgálatát követően kialakult vagy módosult egészségi állapot, illetve keletkezett orvosi iratok nem befolyásolják a társadalombiztosítási határozatok jogszerűségét. [18] Az eljáró közigazgatási szerveket eljárásuk során a szakértői bizottságok szakhatósági állásfoglalásai kötötték, azokat figyelembe kellett venniük és attól eltérő döntést nem hozhattak. A perben beszerzett igazságügyi szakértői szakvélemény alátámasztotta a közigazgatási eljárás során rögzített egészségkárosodási mértéket azzal, hogy a másodfokú szakértői bizottság vizsgálatát követően készült MRI vizsgálat eredménye csak a másodfokú orvosi bizottság vizsgálatát követően, de a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően állt a felperes rendelkezésére. A másodfokú orvosi bizottság, és ezáltal a másodfokú közigazgatási szerv ezen orvosi dokumentumról tudomással nem bírt, így szakvéleményének kialakítása, illetőleg határozata meghozatala során sem tudta figyelembe venni, ebből eredően nem lehet a másodfokú közigazgatási határozatot jogszabálysértőnek tekinteni. [19] A Kúria több döntésében (Mfv.III.10.450/2014/4.) rámutatott arra, hogy ilyen esetben a perben kirendelt orvosszakértői szakvélemény nem alkalmas arra, hogy az alapján a munkaügyi bíróság az alperesi tényállástól eltérő tényállást állapítson meg és ebből eredően jogszabálysértőnek nyilvánítsa az alperesi határozatot. Az újabb orvosi dokumentum azonban nem zárja el a felperest attól a lehetőségtől, hogy ezen dokumentum ismeretében akár állapotrosszabbodásra hivatkozással - új eljárást kezdeményezzen. [20] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, a Pp. 339/A. §-a rendelkezésébe ütközik, ezért azt - a Pp. 275. §

(4)bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A döntés elvi tartalma [21] A közigazgatási szerveket eljárásuk során a szakértői bizottságok szakhatósági állásfoglalásai kötik, azokat figyelembe kell venniük, attól eltérő döntést nem hozhatnak. A másodfokú orvosi bizottság, és ezáltal a másodfokú közigazgatási szerv az általuk nem ismert orvosi dokumentumokat a szakvélemény kialakítása, illetőleg határozat meghozatala során nem tudták figyelembe venni, ebből eredően nem lehet a másodfokú közigazgatási határozatot jogszabálysértőnek tekinteni. Záró rész [22] Az alperes az elsőfokú peres és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte e tekintetben a határozathozatalt. [23] Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.

1. §-a alapján a magyar állam viseli. [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp.
2. §

(1)bekezdés). Budapest,

1. január
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő