← Magyarország

Bfv.922/2017/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A terheltek védőjének az irányadó tényállást támadó, törvényben kizárt felülvizsgálati indítványa kapcsán a határozat hatályban tartása. Kúria végzése Az ügy száma: A határozat szintje: A tanács tagjai: Bfv.III.922/2017/

  1. felülvizsgálat Dr. Székely Ákos, a tanács elnöke Dr. Sebe Mária, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: Az ülés napja: Az ügy tárgya: Terhelt: Budapest tanácsülés
  2. december
  3. adócsalás bűntette és más bűncselekmények I. rendű és társa Első fok: Másodfok: Szegedi Járásbíróság, 3.B.1271/2014/19., ítélet, tárgyalás,
  4. április
  5. Szegedi Törvényszék, 2.Bf.1172/2016/4., ítélet, nyilvános ülés,
  6. március
  7. Az indítvány előterjesztője: I. rendű és II. rendű terheltek védője Az indítvány iránya: a terheltek javára Rendelkező rész A Kúria az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Járásbíróság 3.B.1271/2014/
  8. számú, illetve a Szegedi Törvényszék 2.Bf.1172/2016/
  9. számú ítéletét I. rendű és II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Szegedi Járásbíróság a
  10. április 13-án kihirdetett 3.B.1271/2014/
  11. számú ítéletével I. rendű és II. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [
  12. évi IV. törvény (a továbbiakban korábbi Btk.)
  13. §

(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk.
  1. §) és számvitel rendje megsértésének bűntettében [korábbi Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés a) pont], mely bűncselekményeket II. rendű terhelt bűnsegédként valósított meg. Ezért - halmazati büntetésül - I. rendű terheltet 2 évi börtönre és 200.000 forint pénzmellékbüntetésre, II. rendű terheltet pedig 1 év 6 hónapi börtönre és 200.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés [2] [3] végrehajtását mindkét terhelt esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt dolgok kiadásáról és egyetemlegesen kötelezte a terhelteket a felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék a
  1. március 21-én jogerős 2.Bf.1172/2016/
  2. számú ítéletével a börtönbüntetés tartamát I. rendű terhelttel szemben 1 évre, II. rendű terhelt esetében 8 hónapra enyhítette és a pénzmellékbüntetés kiszabását mindkettőjüknél mellőzte. Ezt meghaladóan I. rendű és II. rendű terheltekkel szemben helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbítéssel irányadónak tekintett tényállás szerint I. rendű terhelt
  3. június
  4. napja és
  5. január
  6. napja között a ténylegesen alvállalkozóként építőipari tevékenységet végző és negyedéves bevallásra kötelezett
  7. számú Kft. ügyvezetője volt. A
  8. számú Kft. fő tevékenysége lakó- és nem lakóépület építése volt,
  9. május
  10. napja és
  11. január
  12. napja között a társaság ügyvezetője az I. rendű terhelt unokatestvére, II. rendű terhelt volt. I. rendű terhelt kérésére, fizetendő adójának csökkentése, illetve a beszerzést terhelő levonható adó mértékének növelése érdekében a II. rendű terhelt a
  13. számú Kft. nevében számlákat állított ki és írt alá, hogy azokat az I. rendű terhelt adóbevallásában felhasználhassa. Ténylegesen a számlákon feltüntetett gazdasági esemény az
  14. számú Kft. és a
  15. számú Kft. között nem jött létre. A II. rendű terhelt által átadott összesen kilenc darab számla felhasználásával I. rendű terhelt valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásával az APEH DélAlföldi Regionális Igazgatóságát, mint illetékes adóhatóságot megtévesztette és e magatartásával
  16. II. negyedévben az állami költségvetést megillető adóbevételt áfa adónemben 1.330.000 forinttal,
  17. IV. negyedévében 3.226.000 forinttal (együttesen: 4.556.000 forinttal), társasági adónemben pedig
  18. évben 8.053.000 forinttal csökkentette. A szabályszerű számviteli bizonylatnak nem tekinthető, valótlan tartalmú számláknak a kft. könyvelésében szerepeltetésével megszegte a számviteli törvény előírásait és ezzel a
  19. évi beszámolójában a saját tőke, valamint a mérleg főösszeg vonatkozásában 20 %-ot meghaladó lényeges hibát idézett elő. Mindehhez a II. rendű terhelt szándékosan segítséget nyújtott. II. [4] [5] A jogerős ítélet ellen a terheltek védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
  20. §
(1)bekezdés a) pontját megjelölve. Indokai szerint az adócsalás bűntettében törvénysértően állapították meg a terheltek bűnösségét, mivel az igazságügyi könyvszakértő a nyomozó hatóság kirendelő határozatában meghatározott szakértői módszernek megfelelően az állami költségvetést társasági adónemben ért kár mértékét úgy állapította meg, hogy az adóalap meghatározásakor kizárólag a bevétellel számolt és figyelmen kívül hagyta a költségeket. Az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy a számlákon szereplő munkák megvalósultak, csupán azt állapította meg, hogy a
  1. számú Kft. által az
  2. számú Kft. felé kiállított számlákon szereplő munkát nem a
  3. számú Kft. végezte el. Ha azonban a fiktív számlákon szereplő munkát az
  4. számú Kft. valósította meg, az azzal járó költségek is e társaságnál merültek fel, így azokat a társasági adó alapjánál figyelembe kellett volna venni. Ennek hiányában megalapozatlan a szakvéleményben meghatározott adóalap és az annak alapján kiszámolt adó is. Ezt támasztják alá a magánszakértő által hivatkozott eseti döntések is. E jogszabálysértés a költségek becslésével már nem küszöbölhető ki, ezért e cselekmény tekintetében a terheltek felmentésének és velük szemben lényegesen enyhébb joghátrány, pénzbüntetés kiszabásának van helye. III. [6] [7] [8] [9] A Legfőbb Ügyészség BF.935/2017/
  5. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a Be.
  6. §
(1)bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány, amely szerint a terheltek bűnösségét adócsalás bűntettében törvénysértően állapították meg, törvényben kizárt. A Be. 423. §
(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely a jelen rendkívüli jogorvoslat során nem támadható. Ebből adódóan a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítási eljárás mikénti lefolytatásának, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem. A felülvizsgálati indítvány valójában a társasági adó tekintetében okozott vagyoni hátrány összegét, megállapításának mikéntjét, a nyomozás során beszerzett szakvélemény értékelését sérelmezi. A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttségből következik, hogy a vagyoni hátrány összege az irányadó tényállás része, amely a felülvizsgálati eljárásban vitássá nem tehető. Az irányadó tényállás - a felülvizsgálati indítvány érveivel szemben - nem tartalmazza, hogy a 2. számú Kft. által kiállított számlák szerinti munkálatokat minden esetben ténylegesen az 1. számú Kft. végezte el. A felülvizsgálati indítvány érveit olyan körülményre, a fiktív számlák szerinti munkálatokat elvégző 1. számú Kft. oldalán felmerülő költségekre alapítja, amelynek ténybeli alapja a jogerős ítéletből hiányzik. Az eljárt bíróságok feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem vétettek. Erre figyelemmel mindkét terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta. IV. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. [10] A védő felülvizsgálati indítványa nem alapos. [11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A törvényi feltételeknek megfelelő törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság jogerős ítéletében törvénysértően állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét [Be. 416. §
(1)bekezdés a) pont], vagy törvénysértő büntetést szab ki [Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont]. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket pedig a törvény taxatíve sorolja fel [Be. 416. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pont]. Végül a Be. 416. §
(1)bekezdése pedig valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye. [12] A Be. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. [13] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [14] A Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. [15] A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a korábbi Btk.
  1. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Következésképpen a hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés felfüggesztése) törvénysértő. Másfelől viszont helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés felfüggesztése) önmagában a büntető anyagi jog (más) szabályát sérti. Ha azonban a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak (illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem ütközik a korábbi Btk.
  2. §-ába), akkor - a Be.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti okból - nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. [16] A felülvizsgálati eljárás alapja a megállapított ítéleti tényállás - amely az elkövetési értéket rögzíti -, amely kötelezően irányadó. Ehhez képest az elkövetési érték vitatása, illetve a szakértői bizonyítás iránti kifogás a bíróság ítéleti tényállást megállapító mérlegelő tevékenységét támadja, amely felülvizsgálati eljárásban kizárt. Vagyon elleni, pénzügyi bűncselekmények elbírálása esetén az elkövetési érték, a kár, vagy a vagyoni hátrány összege a történeti tényállás része, így annak támadása felülvizsgálati eljárásban akkor is a törvénynél fogva kizárt, ha ez minősítésváltozást eredményezne. [17] A jelen ügyben az irányadó tényállásban rögzítettek szerint az I. rendű terhelt - a II. rendű terhelt által e célból kiállított - valótlan tartalmú számláknak a cég könyvelésbe állításával és adóbevallásnál történt felhasználásával, az adóhatóság megtévesztésével 2009. évre általános forgalmi adó adónemben 4.556.000 forinttal, társasági adónemben pedig 8.053.000 forinttal csökkentette az állami költségvetést megillető adót. Egyben a nem szabályszerű számviteli bizonylatok számviteli nyilvántartásba vételével megszegte a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165. §
(2)bekezdésében, valamint a 166. §
(2)bekezdésében írtakat és e szabályszegésekkel összefüggésben a gazdasági társaság
  1. évi beszámolójában lényeges hibát idézett elő. [18] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk.
  2. §
(1)bekezdése szerint adócsalást követ el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt (adatot) a hatóság elől elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti, a
(3)bekezdés szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel jelentős mértékben [korábbi Btk. 138/A. § c) pont: 2 millió forintot meghaladó, de 50 millió forintot el nem érő összegben] csökken. A korábbi Btk.
  1. §-a értelmében magánokirat-hamisítást követ el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ. A korábbi Btk.
  2. §
(1)a-b) pontjai szerint a számvitel rendjének megsértését valósítja meg, aki a számvitelről szóló törvényben előírt beszámoló készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi, illetve a bizonylati rendet megsérti, és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetőleg ellenőrzését megnehezíti. Súlyosabban minősül a cselekménye, ha az adott üzleti évet érintően a számvitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő. [19] A kifejtettek értelmében tehát a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az alapügyben eljárt bíróság a terheltek bűnösségét a büntető anyagi jog sérelme nélkül állapította meg, mind bűnösségük kimondása, mind cselekményeik jogi minősítése törvényes. [20] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be.
  1. §-a szerint hatályában fenntartotta. V. [21] A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
  2. §
(4)bekezdésén, illetve a 416. §
(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdésén és a 421. §
(2)és
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Székely Ákos s.k. a tanács elnöke, Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.