Kbf.26/2017/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, a Btk.164.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében, a Btk.343.§

(1)bekezdés c) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat hamisítás bűntettében, valamint a Btk.276.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő fegyelmi ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségében, ezért - halmazati büntetésül - 6 hónapi börtönbüntetésre, 100.000,- ft pénzbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, és kötelezte 35.605,- ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére hosszabb időtartamú, hosszabb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása, és az előzetes mentesítés mellőzése érdekében. A vádlott irányának és okának megjelölése nélkül, míg a védő elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.164/2017/1. számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, és a próbaidő tartamát is emelje fel, és az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzze, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Kifejtette azon álláspontját, hogy a mérlegelést felmentés céljából támadó fellebbezések eredményre nem vezethetnek a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel. Kifogásolta, hogy az elsőfokú katonai tanács ítéletében nem hívta fel a szabadságvesztés enyhítésének jogalapját, így a szabadságvesztés tartama törvénysértően került megállapításra. Utalt arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés egyébként is eltúlzottan enyhe, mind a szabadságvesztés tartama, mind a próbaidő tartama tekintetében. Kifejtette továbbá, hogy a Btk.141.§ -án alapuló előzetes bírósági mentesítés egyértelműen hibás, a jelen ügyben legfeljebb a Btk.102.§ -ára lehetett volna hivatkozni, azonban ez alapján sem állnak fenn a mentesítés feltételei. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Így elsődlegesen védence felmentésére, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítésére, harmadsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. Kifejtette azon álláspontját, hogy a jelen ügyben a Be.352.§

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel, a rendelkezésre álló iratok alapján lehetséges eltérő történeti tényállás megállapítása. Kifogásolta, hogy az elsőfokú katonai tanács leegyszerűsítette a tényállást. Minden vádlotti védekezést elvetett, és egyoldalún C.Sz. vallomására alapozta a tényállást. Utalt arra a védő, hogy a bűntető és fegyelmi ügyben tett tanúvallomások eltérnek a munkaügyi perben tett tanúvallomásoktól, de hiába tett indítványt a munkaügyi per teljes iratának beszerzésére. Kifejtette továbbá, hogy teljesen életszerűtlen, hogy a vádlott a tanú a felesége jelenlétében kérte volna meg arra C.Sz.-t, hogy változtassa meg a fegyelmi eljárásban tett vallomását. Kifogásolta a védő, hogy elmaradt C.Sz. házastársának a tárgyaláson történő kihallgatása. Utalt arra a védő, hogy nem talált magyarázatot arra, hogy a kivizsgálás során a rendőr tanúk miért kezdték többször újra a jelentések megírását. Végül kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján kétséget kizáróan nem állapítható meg védence bűnössége, ezért elsődlegesen védence felmentését indítványozta. Az okirat-hamisítással kapcsolatban utalt arra, hogy szándékos elkövetés nem állapítható meg. Másodlagos indítványával kapcsolatban előadta, hogy védence elhagyta a rendőri pályát, a bűncselekmény elkövetése óta már két és fél év eltelt, védence a civil életbe beilleszkedett, dolgozik, élettársi kapcsolatban él. Védence előzetes mentesítése, bírói mérlegelésen nyugszik, annak elsőfokú bíróság általi alkalmazása indokolt volt. Harmadlagos indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy a munkaügyi per felfüggesztés alatt áll a büntetőeljárás eredményének bevárása érdekében, azonban az iratainak beszerzése szükséges lett volna a jelen eljárásban. A katonai ügyész, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre és hatályon kívül helyezésre irányuló védelmi fellebbezések nem alaposak. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Be.278.§

(1)bekezdésében írt rendelkezést, mert az ügy bíróságra érkezése és a kitűzésre történő intézkedés között mintegy 9 hónap telt el. Ez az eljárási szabálysértés azonban nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Megállapítható ugyanakkor, hogy a katonai tanács tárgyalása során az egyéb eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson valamennyi a vádiratban terhére rótt bűncselekmény elkövetését tagadta. Védekezést terjesztett elő, mely szerint egyáltalán nem bántalmazta a sértettet, annak lakásán jogszerű rendőri intézkedés keretében szabályszerű testi kényszer alkalmazására, majd bilincselésre került sor. A sértett a fején található sérüléseket ekkor szerezte, a bordatörése pedig már korábban fennállhatott. Védekezése szerint a szolgálati előljárója utasítására töltötte ki a külsérelmi nyomok keletkezésével kapcsolatos nyilatkozatról szóló jegyzőkönyvet a valóságnak megfelelő tartalommal. Állítása szerint nem próbálta rávenni C.Sz. tanút a fegyelmi eljárásban tett vallomása megváltoztatására, feltehetően félreértett valamit. A katonai tanács a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás keretében kihallgatta a sértettet, a vádlottnak az intézkedésben résztvett rendőr kollégáit, és C.Sz.-t, aki kérdéses napon a egy vidéki rendőrkapitányságon biztonsági őri feladatot látott el. Kihallgatta továbbá tanúként a vádlott szolgálati előljáróit, beszerezte, és a bizonyítás anyagává tette a vádlott ellen folyamatban volt fegyelmi eljárás anyagát. Ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, így különösen az ügyben készült rendőri jelentéseket, a sértett sérüléseire vonatkozó orvosi dokumentációt, a nyomozati szakban készített igazságügyi orvosszakértői véleményt, és a bántalmazási cselekmény észlelhetőségére vonatkozó a nyomozás során lefolytatott helyszíni szemle jegyzőkönyvét. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a tényállást a vádlotti védekezéssel szemben a sértett a vádlott rendőr kollégáinak, valamint a szolgálatot ellátó biztonsági őrnek a következetes és egymást is alátámasztó, a vádlottra nézve terhelő vallomásai, a vádlott szolgálati előljáróinak vallomásai, a rendelkezésre álló nagyszámú okirati bizonyíték, a helyszíni szemle, továbbá igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján állapította meg. A törvényszék katonai tanácsa ítélete 3. oldal elejétől az 5. oldal 5. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás alapjául. Megállapítható továbbá, hogy az elsőfokú katonai tanács a bizonyítási eljárás keretén belül a védő által becsatolt, a munkaügyi perben készült tárgyalási jegyzőkönyvet ismertette. Indokolatlan lett volna a munkaügyi per teljes iratanyagának beszerzése, figyelemmel arra is, hogy a közigazgatási és munkaügyi Bíróság éppen a büntetőügy eredményének bevárása érdekében függesztette fel az eljárását. A védő erre vonatkozó kifogásával a másodfokú bíróság nem értett egyet. A Be. 351. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a védő új tényre, új bizonyítékra fellebbezésében nem hivatkozott, valamelyik konkrét megalapozatlansági okot sem jelölte meg. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során minden a tényállás megállapítása szempontjából releváns bizonyítékok megvizsgált, az azokból levont következtetései a logika szabályainak megfelelnek. Ezért a vádlottnak és védőjének sem a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló elsődleges, sem pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló harmadlagos fellebbezései a Be.351.§

(1)és a Be.352.§

(3)bekezdése alapján eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmények jogi minősítése is. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... vádlott bűnösségét a Btk.301.§

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében; a Btk.164.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében; a Btk.343.§

(1)bekezdés c) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, valamint a Btk.276.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő fegyelmi ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségében megállapította. A másodfokú katonai tanács osztotta az elsőfokú bíróságnak az ítélete 5. oldal utolsó három bekezdésében kifejtett jogi álláspontját, melyet azonban kiegészít azzal, hogy a vádlott a kérdéses időben a Btk.459.§

(1)bekezdés 11.k. pontja alapján volt hivatalos személy. A vádlott azzal a magatartásával, hogy szolgálata során az vidéki rendőrkapitányság folyósójának a ruházat átvizsgálása során sértettet az Rtv.16.§

(1)bekezdésében írt előírást megszegve - többször ököllel fején és mellkasán megütötte, megvalósította a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazást bűntettét. Mivel cselekménye a sértettnek mintegy négy hét alatt gyógyuló többszörös bordatörést, a szemhéj, valamint a szemtájék többszörös nyílt zúzott sérülését okozott, megvalósította a súlyos testi sértés bűntettét is. Az intézkedő rendőr által nem, csak a szolgálati előljárója által kitölthető a külsérelmi nyomok keletkezésének nyilatkozatáról készült jegyzőkönyvet a vádlott jogosulatlanul és valótlan tartalommal töltötte ki, ezzel megvalósította a hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntettét. Azzal a magatartásával pedig, hogy C.Sz. tanút arra próbálta rávenni, hogy az ellene folyó fegyelmi eljárásban a korábbi tanúvallomását megváltoztatva valótlan tartalmú, a vádlottra nézve kedvező vallomást tegyen, elkövette a fegyelmi ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségét. A katonai ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése alapos, míg a védőnek az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A vádlott terhére többszörös halmazatban megállapított 4 bűncselekmény közül, a törvény kettőre is 1-5 éves szabadságvesztés büntetést rendel. A halmazati szabályokra figyelemmel tehát a vádlottal szemben 1-7,5 éves büntetési keretek között van lehetőség szabadságvesztés büntetés kiszabására. Az elsőfokú katonai tanácsnak a vádlottal szemben kiszabott mintegy 6 hónapi börtönbüntetése nem csupán eltúlzottan enyhe a cselekmények tárgyi súlyához, valamint a többszörös halmazatra is figyelemmel, hanem törvénysértő is, hiszen az elsőfokú bíróság a törvényi minimum alatti szabadságvesztés kiszabása kapcsán enyhítő rendelkezés alkalmazására nem hivatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje is indokolatlanul alacsony tartamban került meghatározásra. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és ... vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 évre, a felfüggesztés próbaidejét 4 évre súlyosította. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú katonai tanács a napi tételes rendszer szabályainak figyelmen kívül hagyásával szabott ki a vádlottal szemben pénzbüntetést. Figyelemmel arra, hogy a vádlott által megvalósított bűncselekmények kapcsán nem indokolt pénzbüntetés kiszabása, ezért a másodfokú katonai tanács a pénzbüntetés kiszabását mellőzte. Szintén mellőzte a másodfokú bíróság a vádlottal szemben az előzetes bírósági mentesítésben részesítésére vonatkozó ítéleti rendelkezést. A törvényszék katonai tanácsa által az előzetes mentesítés jogszabályaként felhívott Btk.141.§ -a alapján a vádlottal szemben nincs lehetőség előzetes mentesítésre. Az ott írt törvényi rendelkezés ugyanis kizárólag a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés büntetés esetén alkalmazható. A vádlott esetében az előzetes mentesítés kizárólag a Be.102.§

(1)bekezdésén alapulhatna, azonban ennek feltétele a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése mellett, a mentesítésre való érdemesség. A vádlott által többszörös halmazatban megvalósított súlyos testi sértést okozó erőszakos hivatali bűncselekmény, a hivatalos személyként megvalósított közbizalom elleni bűncselekmény, továbbá az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény arra engednek következtetni, hogy a vádlott nem érdemes az előzetes mentesítésre. Erre figyelemmel a másodfokú katonai tanács az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte. Észlelte a másodfokú katonai tanács, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a szabadságvesztés végrehajtása esetére, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Ezért ezt a rendelkezést pótolta a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontja alapján. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a vádlottat katonai büntetésül lefokozásra is ítélte, hiszen magatartásával méltatlanná vált a rendfokozat viselésére. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának álláspontja szerint a másodfokú ítélet rendelkező részében írt súlyosabb szabadságvesztés büntetés a lefokozással együtt szolgálja megfelelően a Btk.79.§-ban írt büntetési célokat. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésében alapszik. Budapest,

1. november
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. november
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: