Bf.41/2017/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 6 (hat) évre súlyosítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költséget fizesse meg az államnak a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma: szám lakcíme: cím. Az iratokat tanú neve szemben hamis tanúzás bűntette miatti eljárás megfontolása végett megküldi a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség részére. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 4 év 2 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, továbbá, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 126.144,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, téves minősítés miatt, a vádlott büntetőjogi felelősségének emberölés bűntette kísérletében történő megállapítása, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása, a vádlott és védő felmentés érdekében. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét minősítse emberölés bűntette kísérletének [Btk.
2. §

(1)bekezdés, 10. §

(1)bekezdés] és a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa. A fellebbezési eljárásban a védő elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte döntően alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával hiánytalanul folytatta le. A bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, mely irányadó volt a felülbírálat során. A törvényszék a vádlott és az ő vallomását alátámasztó fia, tanú neve vallomását elvetette. A tényállást sértett neve sértett, valamint a sértett vallomását alátámasztó tanú 2 és tanú 3 érdektelen tanúk vallomására alapította. A bizonyítékok értékelésének eredményeként az elsőfokú bíróság elvetette a vádlott jogos védelemre vonatkozó védekezését. E körben kifejtett álláspontja részletes és megfelel a logika szabályainak. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott felmentését célzó fellebbezések eltérő tényállás megállapítására irányulnak és a bizonyítékok mérlegelését támadják. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Így a tényállást támadó és a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, de a cselekményt tévesen minősítette testi sértés bűntette kísérletének. A törvényszék az első fokú ítélet tényállásában helyesen állapította meg, hogy a vádlott a fejsze fokának élével közepes erővel a sértettet a homlokának bal felső oldalán ütötte meg. Megállapította azt is, hogy az ütést követően a sértett feje erősen vérezni kezdett. Helytállóan állapította meg azt is, hogy az adott eszköz az alkalmazott erőbehatás mellett, a sérülés helyétől kis mértékben eltérő helyen súlyosabb, akár halálos eredménnyel járó sérülést is okozhatott volna, amelynek bekövetkezése a véletlen folytán, a vádlott magatartásától függetlenül maradt el. Mindezekből azonban téves következtetést levonva állapította meg, hogy a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül. Az első fokú ítélet indokolásában - 10. oldal harmadik bekezdés - a megállapított tényállással ellentétben azt rögzíttette az elsőfokú bíróság, hogy a sértettnek láthatóan komoly sérülése nem volt, a feje csak felületesen vérzett, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a vádlott szándéka a sértett megölésére irányult volna, őt semmi és senki nem akadályozta meg a cselekmény folytatásában. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak ezen érvelése téves. Az a körülmény, hogy a vádlott a cselekményt nem folytatta, akkor bírna ilyen formában - ahogyan arra az elsőfokú bíróság utalt - jelentőséggel, ha a vádlott a sértett halálát kívánva, a cselekményt egyenes szándékkal követte volna el. A vádlott egyenes szándéka testi sértés okozására irányult, ugyanakkor, a vádlottnak tudnia kellett, hogy az általa használt veszélyes eszközzel a sértett fejére mért ütés következtében a sértett halála is bekövetkezhet, ez iránt azonban közömbös maradt abba belenyugodva követte el a cselekményt, így az élet elleni cselekményre vonatkozó eshetőleges szándéka állapítható meg. Ezeket a körülményeket a cselekmény elkövetésekor a vádlott tudata átfogta az, hogy a cselekményt ezt követően nem folytatta, nem releváns, hiszen a cselekménye befejezett kísérlet. Mindezekre figyelemmel a vádlott cselekménye nem a testi épség, hanem az élet elleni bűncselekmény kísérletét valósította meg. Ebből következően a vádlott cselekményét az ítélőtábla a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző, a Btk. 10. §

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntette kísérletének minősítette. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösség körülményeket tekintve a másodfokú bíróság mellőzte az enyhítő körülmények közül, hogy a vádlott a cselekménnyel felhagyott és a kísérletet kisebb súllyal értékelte, mert az befejezett kísérlet. Ugyanakkor a vádlott életkora mellett, a büntetlen előélet nagyobb nyomatékkal bírt. További enyhítő körülmény az időmúlás, hiszen a cselekmény óta több mint két év, és az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is több mint egy év eltelt. A törvény a vádlott cselekményét 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a középmérték 10 év. A fentiekben kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a kísérlet ellenére enyhítő szakasz alkalmazása nem indokolt, de a középmértéktől a vádlott javára jelentősen eltérve, a törvényi minimumot nem sokkal meghaladó 6 év szabadságvesztés áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel. A büntetlen előéletű vádlottal szemben a jelentősebb tárgyi súlyú cselekmény ellenére úgy ítélte, hogy a 4 év közügyektől eltiltás arányos, annak lényeges súlyosítása nem indokolt. Mindezekből az is következik, hogy a védelem által másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést is alaptalannak ítélte a másodfokú bíróság. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését döntően alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott védelmével a fellebbezési eljárásban 5.000,- forint bűnügyi költség merült fel, amelynek megfizetésére őt a Be. 318. §

(1)bekezdés és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. A vádlott személyazonosító igazolványából megállapította, hogy annak száma szám, illetőleg, hogy a lakcíme cím. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy tanú neve valótlanul állította azt, hogy az esetnél jelen volt, a sértett kalapácsot ragadott, illetőleg, hogy ő választotta szét a vádlottat és a sértettet. Ennek ellenére a szükséges intézkedést nem tette meg e tanú vonatkozásában. Ezért az ítélőtábla az iratokat tanú neve szemben hamis tanúzás bűntette miatti eljárás megfontolása végett megküldi a Szegedi Járási és Nyomózó Ügyészség részére a Be. 63/A. §

(2)bekezdése alapján. Szeged,

1. december
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. . Cserháti Ágota sk. előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.41/2017/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 1.B.1493/2014/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része ezen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. december
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke tisztviselő