Pf.20276/2017/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.276/2017/5/I. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Romasz Árpád ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hortobágyi Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jogsértés jogkövetkezményei iránt indított perében a ... Törvényszék

1. július
2. napján kelt 27.P.20.250/2017/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit részben, akként változtatja meg, hogy megállapítja, hogy néhai ... sírjára a felperes által elhelyezett friss virágok eltávolításával, - mint a halott nyughelye előtti tiszteletadás jogának korlátozásával - az alperes megsértette a felperesnek az elhunyt emlékéhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperes részére 100.000 (Egyszázezer) forint sérelemdíjat. Mellőzi az elsőfokú ítéletből a feleket a feljegyzett kereseti illeték állam javára történő megfizetésére kötelező és a felperest elsőfokú perköltségben marasztaló rendelkezést. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 46.800 (Negyvenhatezernyolcszáz) forint elsőfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperes részére 13.800 (Tizenháromezernyolcszáz) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest 8.400 (Nyolcezer-négyszáz) forint, az alperest 33.600 (Harmincháromezerhatszáz) feljegyzett fellebbezési eljárási illeték külön felhívás alapján az állam javára történő megfizetésére. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes fiát - néhai ...ot - a felperes 2000ben ismerte meg, ... néhány évig a felperes vállalkozásában dolgozott, majd munkaviszonya megszűnését követően is üzlettársi kapcsolatban maradt a felperessel. ...
5. évben elhalálozott, temetését az alperes intézte, aki a sírhelyet is megváltotta a ... temetőben. A síremléket - az alperessel, illetve az alperes lányával ... val egyeztetve - a felperes készítette el saját költségén. A felperes havi rendszerességgel járt ... temetőbe és a sírra vágott és cserepes virágot vitt. A peres felek közötti korábbi jó kapcsolat a 2013-as év folyamán anyagi természetű vita okán megromlott, a felperes 2013 júliusában fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. Felperes 2014 januárjában azt tapasztalta, hogy a karácsonykor a sírra tett műfenyőt valaki eldobta, s a későbbiekben is rendszeresen észlelte, hogy a sírra helyezett csokrokat, élő virággal beültetett kaspókat a sírról eltávolítják, azokat a szemétben találja. 2014 márciusában a ... Önkormányzat Jegyzőjénél tett szabálysértési feljelentést, melyet - egyesítve, egy közvetlenül a rendőrségnél tett feljelentéssel - a ... Rendőrkapitányság Polgári Rendőrőrse
6. március
7. napján kelt 07101/45-8/2015.bü. számú határozatával bírált el, melyben a hatósági eljárást megszüntette arra tekintettel, hogy a nyomozás az elkövető kilétére nézve adatot nem szolgáltatott, s annak megállapítása az eljárás folytatásától sem várható. Felperes
8. szeptemberében a ... temető kapuján, illetve a temetőben több helyen felhívást tett közzé, melyben kérte, hogy aki tudja, hogy ... síremlékéről ki távolította el az odatett virágokat, az vegye fel vele a kapcsolatot. Jutalmat is felajánlott a nyomravezetőnek, azonban felhívása nem járt eredménnyel. Hirdetményével egyidejűleg a felperes a síremlék koszorútartójára egy iratot helyezett ki - melynek címzettje a virágokat eltávolító személy volt - az alábbi felirattal: „Remélem letörik a kezed, ha a sírra frissen elhelyezett virágokat kidobod!" Alperes rendszeresen látogatta a temetőben fia síremlékét, melyről az elhervadt, elszáradt virágokat a tartóval együtt eltávolította, kidobta. A felek között jogalap nélküli gazdagodás megfizetése miatt indult perben a ... Törvényszék mint másodfokú bíróság
9. november
10. napján tárgyalást tartott. A tárgyalóterem előtt a folyosón szóváltás alakult ki a peres felek között, melynek során az alperes a felperest - a felperesi jogi képviselő jelenlétében - gyilkosnak nevezte, azt hangoztatva, hogy a felperes volt az, aki megölte a fiát. *** Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a kegyelet lerovásához fűződő jogát (Ptk:2:42.§) azzal, hogy az általa néhai ... sírhelyére helyezett virágokat rendszeresen eltávolította. Kérte továbbá, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes megsértette a jó hírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogát a
11. november
12. napján a ... Törvényszék folyosóján tett alábbi kijelentéseivel: -„Megölted a fiamat te gyilkos." - „Be ne tedd a lábadat ...re, mert akkor meglátod mi lesz." „Te rohadt szemét, gyilkos, nem merj többet virágot hozni a fiamnak, be ne tedd a lábad ...re." Kérte, hogy a bíróság tiltsa el a további jogsértéstől az alperest és kötelezze 300.000 forint sérelemdíj megfizetésére, marasztalja a perrel felmerült költségeiben. Arra hivatkozott, hogy a temetőkről és a temetkezésről szóló
13. évi XLIII. törvény - a továbbiakban Temetőtörvény -
14. § /1/ bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy a tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. Az alperes e jogát megsértette azzal, hogy általa a sírra -
15. március 25., április 11., május 22., június 18., június 26., július 16., augusztus 1., szeptember 9., október
16. és november
17. napján tett virágokat eltávolította. A ... Törvényszék folyosóján
18. november
19. napján az alperes mások előtt gyilkosnak nevezte, azt hangoztatva, hogy ő volt az, aki megölte a fiát. Ezzel megsértette jó hírnevét és becsületét. *** Alperes a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kegyeleti jog a hozzátartozókat illeti meg, a felperes az elhunyttal nem állt ilyen kapcsolatban. Amennyiben egy hozzátartozó és harmadik személy között alakul ki vita a kegyeleti jog gyakorlása körében az nem tartozhat bíróságra, a hozzátartozók elhunyttal kapcsolatban hozott döntését mindenki más köteles tiszteletben tartani. Előadta, hogy a család megváltotta a sírhelyet és gondozza azt, így egy idegennek nem sok köze van hozzá. A bíróság folyosóján valóban elismerte, hogy ő dobta le a sírról a felperes által oda helyezett virágokat, és jelezte, hogy továbbra is ledobja az elszáradt, elnyílt, ronda virágokat, a felperest azonban nem nevezte gyilkosnak. *** Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsülethez és jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
20. november 26-án a ... Törvényszék folyosóján gyilkosnak nevezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 forint perköltséget. Kötelezte a felperest 27.000, az alperest 9.000 forint feljegyzett illeték állam javára történő megfizetésére. A kereset első eleme tekintetében a Temetőtörvény
21. § /1/ bekezdése alapján osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a halott nyughelyének felkeresése és a síremléken virág elhelyezése nem az elhunyt hozzátartozóinak kizárólagos jogosultsága, s nem a néhai hozzátartozói határozhatják meg, hogy a kegyeleti jogot e formában ki jogosult gyakorolni. A felperes azonban nem tudta a perben egyértelműen bizonyítani azt, hogy az alperes még friss állapotukban kidobta a sírra általa elhelyezett virágokat. Rámutatott, hogy erre vonatkozóan korábban nyomozati eljárás is folyamatban volt, mely az elkövető kiléte vonatkozásában nem vezetett eredményre. ... tanúvallomását alkalmatlannak találta a kereseti tényállás alátámasztására, egyrészt arra alapítottan, hogy a tanúnak közvetlen tapasztalata nem volt arról, hogy a virágokat az alperes még frissen dobta-e ki, másrészt a tanúnak csak a felperes mondta, hogy az alperes az, aki a virágokat kidobja. Azon egyetlen alkalommal pedig, amikor állítólag együtt találkoztak a temetőben az alperessel, nem ellenőrizték le, hogy az általuk kihelyezett virág ott maradt-e a síron. Emellett ellentmondást fedezett fel a tanú vallomásában az időpontok tekintetében. A tanú ugyanis azt adta elő, hogy már
22. évben is panaszkodott a felperes arra, hogy a virágait kidobják, ezzel szemben a felperes azt állította, hogy ilyet csak 2013 őszétől, illetve telétől tapasztalt. Értékelte a felperest a polgári perben ügyvédként képviselő ... - nyomozati eljárás során tett vallomásával azonos tartalmú - perbeli tanúvallomását, mely igazolta ugyan, hogy az alperes tett olyan kijelentést, miszerint a virágokat leszórta, és a jövőben is le fogja szórni, ha a felperes odaviszi, a felek közötti vita során azonban arról nem volt szó, hogy a virágok frissek, vagy száradtak voltak, így a kegyeleti jogok gyakorlásának megsértését - bizonyítatlansága okán - nem állapította meg az alperes terhére. *** Az alperes vitatásával szemben ... nyomozati vallomásával egyező tanúvallomása alapján tényként fogadta el, hogy a ... Törvényszék folyosóján - mások előtt - az alperes a felperest gyilkosnak nevezte, aki megölte a fiát. Rámutatott, hogy az alperesnek lehetősége volt az ellenbizonyításra, azonban ez eredménnyel nem járt. A fenti kijelentés kapcsán a Ptk. 2:
23. § /1/ bekezdés a./ pontja alapján megállapította a becsület és jó hírnév sérelmét. A Ptk. 2:
24. § /1/ bekezdése alapján előterjesztett sérelemdíj iránti keresetet arra hivatkozással utasította el, hogy kompenzálandó nem vagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj alkalmazásának feltétele, azonban ilyen hátrány a kijelentés kapcsán a felperest nem érte. A kijelentést saját jogi képviselője hallotta, de nyilván nem vette komolyan, a vitában való közreműködése, a virágok sorsának tisztázására korlátozódott, illetve azért lépett közbe, hogy a vita el ne fajuljon. A folyosón jelenlévő kívülállók pedig a történtek kapcsán a felperesre nézve negatív következtetést nem vontak le, hiszen maga a felperes adta elő, hogy a jelenetet az ott jelenlévő ügyvédek is hallották ugyan, de csak mosolyogtak. *** Az elsőfokú ítélet kegyeleti jog gyakorlásának megsértésével összefüggő keresetét és a sérelemdíj igényét elutasító rendelkezései megváltoztatása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy a jogsértés ténye bizonyított hátrány nélkül is megalapozza a sérelemdíj alkalmazását (Polgári Törvénykönyv magyarázata Szerkesztette: Vékás Lajos, Kiadó: Complex Kiadó 2013.03.
26. oldal
27. bekezdés). A jogsértés kapcsán az alperes kimentéssel nem élt, így a jogsértés tényének megállapításán felül az elsőfokú bíróságnak mindenképpen sérelemdíjban kellett volna marasztalni az alperest, melynek összegszerűsége tekintetében kiemelten kell figyelemmel lenni arra, hogy az alperes a legsúlyosabb bűncselekménnyel gyanúsította őt, s miután a felperes jelentős módon támogatta a néhai életpályáját, kifejezetten bántó volt személyére nézve e kijelentés. A sérelemdíj szankció elmaradása folytán okkal lehet attól tartani, hogy az alperes ebből arra következtet, hogy büntetlenül tehet a felperesre személyiségét becsmérlő súlyos bűncselekményre vonatkozó tényállítást. A kereset másik eleme kapcsán a kereset elutasítását amiatt sérelmezte, mert a virágok friss állapotban történő eltávolítását fényképekkel igazolta, és azt az alperes maga is elismerte, hogy a virágok ő szórta le a sírról, amit -hivatkozása szerint - a jövőben is megtesz. Miután az alperes nem utalt arra, hogy eshetőlegesen valaki más, vagy más is leszórta volna a virágot a sírról, okkal feltételezhető, hogy a folyosón indulatos állapotban tett kijelentése volt az őszinte, míg a tárgyaláson hangoztatott álláspontja - miszerint csak a száraz virágokat dobta ki - a mentesülését célzó, védekező nyilatkozat. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság nem a Pp.
28. §-ában foglaltaknak megfelelően mérlegelte a bizonyítékokat. Az alperes ösztönösen őszinte folyosói nyilatkozata alapján egyértelmű, hogy a virágok leszórásának semmi köze nem volt ahhoz, hogy azok elszáradtak-e már addig vagy sem. Már a „leszórni" kifejezés is magában foglalt egy érzelmi töltést, e magatartást nem az motiválta, hogy ne legyen a síron elszáradt virág, hanem a felperessel szembeni bosszú. Adalékként kérte figyelembe venni, hogy a perindítás óta a felperes virágait nem távolítja el senki a sírról. Előadta, hogy a keresetlevélen lerótt 36.000 forint illetéket. Miután - hiánypótlás után - 300.000 forint sérelemdíjat is kért, így a perre nem a megállapítási keresetre vonatkozó meg nem határozható perértékre eső 36.000 forintos illeték, hanem 18.000 forint illeték mérték irányadó. Ehhez képest értelmezhetetlen a 36.000 forint illetékfizetési kötelezettség elsőfokú ítéletben történő megosztása. A 27.000/9.000 forint arányú megosztás helyesen 13.500/4.500 forint. E számítás alapján 18.000 forint túlfizetésben van a lerótt illeték kapcsán, emiatt fellebbezésén csak a maradék 6.000 forint illetéket rótta le. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes kisnyugdíjas, a követelt sérelemdíj a megélhetését veszélyezteti. *** Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészíti ki: A nyomozati eljárás során tanúként meghallgatott ... ... vallomása szerint az alperes a ... Törvényszék folyosóján elismerte, hogy valóban leszórta és a jövőben is le fogja szórni a felperes által vitt virágokat, ha még egyszer mer virágot vinni. Ezután azt kiáltotta a felperesnek „Megölted a fiamat Te gyilkos", „Te rohadt szemét gyilkos nem merj többet virágot hozni a fiamnak, be ne tedd a lábad ...re". Az alperes a felperes által a sírra helyezett virágokat még friss állapotukban is eltávolította. *** A felperes fellebbezése részben alapos. Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a becsület és jó hírnév megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezését, illetve - a kegyeleti jogsértés megállapítása és a sérelemdíj alkalmazása iránti keresetet meghaladó körben - a felperes keresetét részben elutasító rendelkezését - fellebbezés hiányában - nem érintette (Pp.
29. § /3/ bekezdés). A felperes fellebbezése - a Pp.
30. § /2/ bekezdése szerinti tartalma szerint - kettős jogsértésre alapított, s szükségképpen a kegyeleti jog gyakorlásával összefüggő jogsértés megállapítása iránti keresetét elutasító ítéleti rendelkezés elleni fellebbezésnek is minősül. Az elsőfokú bíróság a tényállást - a fenti kiegészítést meghaladó körben - helyesen állapította meg, a kegyeleti jog gyakorlásának keresetben állított megsértésével, illetve a sérelemdíj alkalmazhatóságával kapcsolatos döntésével azonban az ítélőtábla - az alábbiak szerint - nem értett egyet. I. A kereseti tényállásban megjelölt időpontokra tekintettel - melyekhez a bíróság is kötve volt - ( a legkorábbi időpont alapján:
31. március 25.) a jogvitát helyesen bírálta el az elsőfokú bíróság az új Ptk. szabályai szerint. Mindenekelőtt azt vizsgálta az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított - az úgynevezett tág értelemben vett - kegyeleti jog személyiségi jog-e, s e vonatkozásban rendelkezik-e a felperes perindítási jogosultsággal. A Ptk. 2:
32. § /1/ bekezdése értelmében meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A jogelmélet megkülönböztet általános kegyeleti jogosultakat, és a Ptk. 2:
33. §-a szerinti különös kegyeleti jogosultakat, s perindítási jogot csak az utóbbiaknak biztosít. A Ptk. azonban nem a kegyeleti jog alanyainak teljes körét határozza meg, csupán azokat, akik a törvény értelmében bírói úton érvényesíthetik e jogosultságukat. Ennyiben helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy tartalma szerint - a felperes a különös kegyeleti jog vonatkozásában perbeli legitimációval nem rendelkezik. Tág értelemben azonban a kegyeleti jog általános jogosultjai alatt mindenkit értünk, akinek az emlékezetében az elhunyt tovább él, így barátot, ismerőst, munkatársat, tanárt, tanítványt is. A kegyeleti jog ugyanis a gyakorlatban nem a halott, hanem a túlélők személyiségi joga, melyben gyászuk kifejezése, az elhunythoz fűződő érzelmeik, emlékeik, az elhunyt jó hírnevének, gondolatainak torzításmentes őrzése, megóvása nyilvánul meg. A kegyeleti jogba nem tartozik bele az élők egymáshoz fűződő kapcsolata, viszonya, ezért a peres felek között kialakult rossz viszonynak és annak kiváltó okának a jogvita eldöntése szempontjából jelentősége nem volt. A kereset szerinti magatartás bizonyítása esetén az alperes nem a felperes Ptk. 2:
34. §-a szerinti jogát sérthette volna meg - mert ilyen jog a felperest nem is illetheti meg - hanem annak a tágabb értelemben vett kegyeleti jognak a gyakorlását korlátozta, melynek alapja - a felperesi keresettel összhangban - nem a Ptk. 2:
35. §-a, hanem - az elsőfokú bíróság ítéletében is felhívott - Ptk. 2:
36. § /1/ bekezdése, mely szerint mindenkinek jog van ahhoz, hogy a törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, s hogy abban őt senki ne gátolja. (
37. sorszám alatti irat,
38. sorszám alatti irat,
39. sorszám alatti jegyzőkönyv). A halott nyughelye előtti tiszteletadás joga a tág értelemben vett kegyeleti jogosultalkat - így a felperest is - megilleti a fenti rendelkezés alapján. II. A peradatok szerint a felperes a kegyeleti jogait - a néhaihoz fűződő tényleges kapcsolatára is figyelemmel - a társadalomban kialakult szokásoknak megfelelően rendeltetésszerűen gyakorolta. Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a büntetőeljárás során megállapítottak a Pp.4.§