← Magyarország

Pf.20285/2017/10 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.285/2017/10/I. szám A Győri Ítélőtábla a Dr. Kőhegyi György pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviselete Osztálya által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértésének jogkövetkezményei iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék

  1. március
  2. napján kelt 27.P.20.992/2016/
  3. számú ítélete ellen a felperes által
  4. sorszám alatt előterjesztett
  5. sorszám és Pf.
  6. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díja 100 %-os mértékben a felperes terhére esik. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és ... ... szám alatt található ingatlanán fennálló közös tulajdonát a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 10.P.20.198/2009/
  7. sorszám alatti ítéletével akként szüntette meg, hogy a felperes tulajdoni illetőségét ... tulajdonába adta. A teljesítés vonatkozásában az ítélet akként rendelkezett, hogy: „…egyidejű, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belüli teljesítéssel - melyben ... elől járni köteles - kötelezte ...t, hogy a házastársi közös vagyon megosztása értékkülönbözete, közös tulajdon megszüntetése, megváltási ára, illetőleg közüzemi díjtartozás elszámolása jogcímén fizessen meg a jelen per felperesének 22.620.000 forintot, az jelen per felperesét pedig arra kötelezte, hogy az ingatlant ingóságaitól kiürítve hagyja el, kijelentkezését igazolja, az általa korábban használt lakrészeket bocsássa a felperes birtokába". Az elsőfokú ítélet a Fővárosi Bíróság 50.Pf.638.148/2010/
  8. szám alatti ítéletével emelkedett jogerőre, mely a marasztalási összeget 22.350.000,-Ft-ra leszállította. A jogerős ítélet szerint a teljesítésre nyitva álló határidő
  9. május
  10. napján járt le, de ... a megváltási árat az ítéletben meghatározott határidőn belül nem fizette meg a felperesnek. ... már hosszabb ideje nem élt a közös tulajdont képező ingatlanban, a kétszintes épület alsó szintjét a felperes lakta, aki az eltelt évek folyamán az ingatlanban különböző beruházásokat végzett, fizette annak rezsijét, illetve a ... tartozásait is rendezte. ... egyéb tartozásai folytán végrehajtási eljárás indult, melynek során a fenti ingatlanra is végrehajtási jogot jegyeztek be, azt megelőzően azonban ... azt értékesítette a ... Kft-nek. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt 0103.Vh..../
  11. számon indult végrehajtási eljárásban
  12. július
  13. napján érkezett beadványában ... igazolta, hogy az ítélet szerinti 22.350.000 forint megváltási árat a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál a vevő (a ... Kft.) - ... nevében, de a felperes javára -
  14. július
  15. napján letétbe helyezte. A fenti bíróság
  16. szeptember
  17. napján meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozóan a végrehajtási lapot kiállította. A felperes a végrehajtási lap visszavonását kérte arra hivatkozással, hogy - holott neki kellene elől járnia a teljesítéssel - a ... részére biztosított teljesítési határidő eredménytelenül telt el. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság
  18. január
  19. napján jogerőre emelkedett 0103-2.Vh.2314/2013/Pb-
  20. számú végzésével a felperes végrehajtási lap visszavonására és végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasította. A felperes
  21. január
  22. napján a bírósághoz érkezett beadványában ismételten a végrehajtási lap visszavonását, illetve a végrehajtás megszüntetését kérte. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 0103-2.Vh..../2013/Pb-
  23. számú végzésével a végrehajtási lapot visszavonta és a végrehajtást felfüggesztette. Arra hivatkozott, hogy ... a teljesítési letét elfogadása iránt nem terjesztett elő kérelmet, a letét a felperes részére kiutalásra nem került, így ... részéről a teljesítés nem előzte meg a végrehajtási lap kiállítását, emiatt az törvénysértő volt. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 0103-2.Vh..../2013/Pb-
  24. számú végzésével - mely
  25. április
  26. napján emelkedett jogerőre megállapította, hogy a végrehajtás az elrendelésére visszaható hatállyal megszűnt. * * * ... ezután a letét elfogadása iránt terjesztett elő kérelmet. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 25.Pk.50.038/
  27. számon a ... Kft. által befizetett összeget teljesítési letétként elfogadta, és rendelkezett a költségek levonása után fennmaradó összeg felperes, mint jogosult részére történő kiutalásáról. Az elsőfokú végzést a alperes neve - mint másodfokú bíróság 45.Pkf.636/841/2014/
  28. számú végzésével megváltoztatta és a letét elfogadását megtagadta. Indokolásában arra hivatkozott, hogy nem tekinthető a kötelezett részéről a teljesítés jogszerű felajánlásának az, ha közvetlen felajánlás helyett harmadik személlyel állapodik meg a felperesnek járó pénzösszeg jogosult javára történő bírósági letétbe helyezéséről.
  29. évben a ... Kft. a per tárgyát képező ingatlan vonatkozásában tulajdonjogának bejegyzését kérte, melyre előbb sor került, azonban utóbb a földhivatal e határozatát - éppen a letét elfogadásának fenti megtagadása miatt - visszavonta. *** A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon 0103-2.Vh..../
  30. számon indult újabb eljárásban ... ismételten meghatározott cselekmény végrehajtására irányuló végrehajtási lap kiállítását kérte. Kérelméhez csatolta az ... Bank Zrt. által kiadott igazolást, mely szerint
  31. február 16i értéknappal a felperes számlájára átutalásra került 22.350.000 forint. Az átutalás közleménye szerint a teljesítésre ... nevében, de a ... Kft. által került sor a vagyonközösséget megszüntető elsőés másodfokú ítélet ügyszámának megjelölése mellett. A fentiek alapján a bíróság a végrehajtási lapot
  32. február
  33. napján kiállította. A felperes ismételten a végrehajtási lap visszavonását kérte, igazolta, hogy a ... Kft. részére már másnap -
  34. február
  35. napján - a visszautalás költségeinek levonása után -t 22.235.000 forintot visszautalt. A bíróság 0103-2.Vh..../2015/
  36. számú végzésével a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet elutasította, egyúttal a végrehajtást a végzés jogerőre emelkedéséig felfüggesztette. Arra hivatkozott, hogy a korábbi esettel szemben jelen esetben a teljesítés megtörténtét a banki tranzakcióról kiállított igazolás támasztja alá - és azt maga a felperes sem vitatta -, hogy a számlájára az ítéletben meghatározott összeg megérkezett. A felperes visszautalással nem teheti meg nem történtté a teljesítést, mely joghatályos, függetlenül attól, hogy az nem ..., hanem azt az ingatlant ...tól megvásárló gazdálkodó szervezet részéről történt. Az adósnak az ingatlant ingóságaitól kiürítve el kell hagynia, a visszautalt pénzösszegre azonban igényt tarthat. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes neve 44.Pkf.639.169/2015/
  37. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, egyetértve az elsőfokú végzés azon álláspontjával, hogy a teljesített összeg visszautalása a teljesítés tényét nem érinti. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság
  38. február
  39. napján kelt 0103-2.Vh.305/2015/
  40. számú végzésével a végrehajtás felfüggesztését megszüntette. *** A felperes a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, ezért a bíróság 01032.Vh.305/2015/
  41. szám alatti végzésével elrendelte a per tárgyát képező ingatlan felperes ingóságaitól való kiürítését és az ingatlan végrehajtást kérő birtokba bocsátásának rendőrség közreműködésével történő végrehajtását. E végzést a felperes által előterjesztett fellebbezés alapján eljáró a alperes neve, mint másodfokú bíróság 56.Pkf.633.470/2016/
  42. számú végzésével helybenhagyta. Arra hivatkozott, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy a teljesítési határidő eltelt és kötelezettségének önként nem tett eleget. Rámutatott, hogy e kötelezettség teljesítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a végrehajtást kérő a megváltási árat megfizette-e az adósnak, vagy sem, mivel a végrehajtható okirat alapjául szolgáló jogerős ítéletben a bíróság nem rendelte el, hogy a megváltási ár megfizetésével a végrehajtást kérőnek kell elől járni a teljesítés során. Hangsúlyozta, hogy a végrehajtási eljárás tárgya kizárólag az ingatlan adós általi kiürítése, illetve a végrehajtást kérő részére történő birtokba bocsátása, nem tárgya a végrehajtást kérő által teljesítendő megváltási ár megfizetése. Az ingatlan kiürítésére
  43. szeptember
  44. napján sor került. *** Felperes módosított keresetében (
  45. sz,
  46. sorszám alatti jegyzőkönyv,
  47. sz.,) kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes az alábbi eljárásával megsértette alkotmányos alapjogait (az élethez és az emberi méltósághoz, a biztonsághoz, a tulajdonhoz való jogát) megsértette azon személyes szabadságjogait, melyek a magánélet zavartalanságát hivatottak biztosítani (a magánlakás sérthetetlenségét, a tartózkodási hely szabad megválasztását és a magántitokhoz való jogát). A Ptk. 6:
  48. §-a alapján 10.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alpereres jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy az ingatlan kiürítésének rendőrség közreműködésével történő végrehajtását elrendelő elsőfokú végzést helybenhagyó 56.Pkf.633.471/2016/
  49. számú végzésében - a vagyonmegosztást elrendelő jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétesen (iratellenesen) - szerepel az, hogy nincs jelentősége annak, hogy a végrehajtást kérő a megváltási árat megfizette-e az adósnak vagy sem, mivel a jogerős ítéletben a bíróság nem rendelte el, hogy a végrehajtást kérőnek kell a megváltási ár megfizetésével elől járnia a teljesítés során. Az alperesnek felróható, hogy a jogerős ítéletnek meg nem felelő végrehajtási lap alapján került sor saját tulajdonából történő kilakoltatására. A korábbi teljesítési kísérlet kapcsán ugynais jogerősen megállapította a bíróság, hogy a harmadik személy által - bírói letétbe helyezéssel - történő teljesítés nem megfelelő, ezért a végrehajtási lap visszavonására is sor került. Álláspontja szerint a végrehajtást kérő helyett a ... Kft. által teljesített banki átutalás - éppen jogsértő volta miatt - nem bír a teljesítés hatályával. A számlájára utalt összeget azért nem fogadta el teljesítésként, mert folyamatban volt még a büntetőeljárás. A pénz feladója a ... Kft. volt, mely cég részére a volt házastársa egy színlelt szerződéssel értékesítette az ingatlan egészét. Az ezzel összefüggésben tett feljelentése alapján büntetőügy volt folyamatban, emiatt a számára teljesen idegen Kft-től a teljesítést nem fogadta el, azt visszautalta. Emiatt vele szemben a végrehajtás elrendelése, és az ingatlan kiürítésének és a végrehajtást kérő birtokába bocsátásának karhatalommal történő végrehajtása is törvénysértő volt. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, ...nal szembeni követeléseit ( kamat, beruházásai) pedig annak anyagi ellehetetlenülése miatt nem tudná érvényesíteni. Az ítélet meghozatala óta öt és fél év telt el, így a végrehajtási jog el is évült. A Vht.
  50. §-a értelmében a törvény a követelések behajtására alkalmazandó, így rá nem vonatkozik, nem minősül adósnak. A személyiségi jogi sérelem kapcsán arra hivatkozott, hogy a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő joga amiatt sérült, mert kényszerhelyeken kénytelen lakni, törvénysértő kilakoltatása óta saját gépjárművében kell élnie, a azt sem tudja, hogy a közös ingatlanban volt ingóságaival mi történt. Az emberi méltósághoz való jogának csorbulását kilakoltatása miatti életkörülményei alapozzák meg, biztonsághoz való joga azért sérül, mert minden előzetes értesítés nélkül került sor a kilakoltatásra. A magántitokhoz való joga pedig azért sérült, mert a bankszámlaszáma ... általi megszerzését nem szankcionálta az alperes. A sérelemdíj megilleti arra a lelki traumára, károsodásra és szégyenre tekintettel, amit át kellett élnie amiatt, hogy a saját lakása előtt kellett állnia egy szál táskában. Utalt arra, hogy jelentős mértékű vagyoni kár is érte a lakhatással, illetve a kiürítést követően történtekkel összefüggésben felmerülő költségei, illetve vagyontárgyai esetleges megsemmisülése miatt, azonban ezzel összefüggésben módosított keresetében a Pp.
  51. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő határozott kereseti kérelmet nem adott elő. *** Alperes a kereset elutasítását és a felperes költségeiben történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy a kártérítési felelősség konjunktív feltételei fennállnak, s felperes sérelemdíj igényét eltúlzottnak találta. Arra hivatkozott, hogy a harmadik személy részéről történő teljesítésnek jogszabályi akadálya nem volt, így mindkét fokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelő határozatot hozott a végrehajtási eljárás során. Az átutalás megtörténte és igazolása után a végrehajtás elrendelése jogszerű volt. Önmagában az, hogy a végzések tartalmával a felperes nem ért egyet, nem ad alapot az alperes marasztalására, a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg az alapperben született döntés jogellenességét, ha a fél az igényt a saját ügyében korábban hozott jogerős határozat tartamára alapítja. A jelen kártérítési per nem nyújthat újabb jogorvoslati fórumot a már jogerősen elbírált végrehajtási igény tekintetében, Végrehajtás csak a jogerős ítéletben meghatározottakra rendelhető el, az utóbb keletkezett beruházási költségek és kamat iránti igény csak egy külön eljárásban érvényesíthető. Amennyiben az átutalt összeget a felperes felvette volna, az alkalmas lett volna a lakhatásának megoldására, azt kárenyhítési kötelezettsége keretében is köteles lett volna a elfogadni, további igényeit pedig külön eljárásban érvényesíthette volna. Ezt megelőzően pedig a felperes is indíthatott volna a megváltási ár kifizetése iránt végrehajtási eljárást. A végrehajtási eljárás során keletkezett iratok tartalma azonban azt valószínűsíti, hogy a felperes célja a vagyonmegosztásra vonatkozó jogerős ítélet végrehajtásának elhúzása, ellehetetlenítése volt. *** Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000 forint perköltséget. Rámutatott, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére csak az ad alapot, ha az eljáró bíróság kirívóan jogsértő jogértelmezést valósított meg. E perek nem szolgálhatnak újabb jogorvoslati fórumként a sérelmezett döntést megváltoztatásához. A felperes nyilatkozatainak tartalma szerint a végrehajtási eljárás egészét törvénysértőnek találta, így a bíróságnak is ebben a keretben kellett vizsgálnia az alperes eljárásának jogszerűségét.. A végrehajtás elrendelése kapcsán az vizsgálandó, hogy ... és felperes közötti polgári perben hozott jogerős ítélet rendelkezései a végrehajtás elrendelésére alapot adó módon teljesültek-e. A ... által csatolt banki átutalási igazolás alapján az alperes ellenőrizte, hogy a jogerős ítéletben meghatározott összeg átutalásra került, tehát ... a teljesítésben elől járva a kérdéses összeget megfizette, így a végrehajtási lap kibocsátására jogszerűen került sor. A teljesítés tényét nem teszi meg nem történtté az, hogy a felperes a kérdéses összeget visszautalta. A konkrét esetben az alperes oldalán jogalkalmazási tévedés nem merült fel, a felperes számlájára történő utalás a szó hétköznapi és jogi értelmében is teljesítésnek minősül. A végrehajtás módjának meghatározása tekintetében sem állapítható meg az alperesi magatartás jogsértő jellege. A Vht.
  52. § /1/ bekezdése alapján - önkéntes teljesítés hiányában - a meghatározott cselekmény (Vht.
  53. §) végrehajtása a rendőrség közreműködésével kényszeríthető ki. Tény, hogy az alperesi 56.Pkf.633.471/2016/
  54. számú végzés indokolása tévesen utal arra, hogy ...nak a teljesítéssel nem kellett elől járnia, ennek azonban a döntés érdeme vonatkozásában jelentősége nem volt. Az alperes már korábban jogerősen elutasította a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelmet, azaz ekkor már nem az volt kérdéses, hogy a teljesítés ... részéről megtörtént. Rámutatott, hogy a Ptk. 6:
  55. § /1/ bekezdése szerint a károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli, s az ennek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni (Ptk. 1:
  56. § /1/ bekezdés). A felperes magatartása az általános elvárhatósági elveknek valamint az elvárható kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségnek nem felelt meg. Az ingatlan karhatalommal történő kiürítésére csak
  57. szeptember
  58. napján került sor, így a felperesnek a megváltási ár átutalásától számítottan több hónap állt rendelkezésre, hogy gondoskodjék a lakás kiürítéséről, saját lakhatásának megoldásáról, ingóságai megfelelő elhelyezéséről. A felperes akkor járt volna el helyesen, ha az átutalt összeg felhasználásával a fentiekről gondoskodik, majd igényei kapcsán pert kezdeményez ... ellen. A felperes magatartása hozzájárult, hogy a jelenlegi helyzet kialakult. Jelenleg is fennáll a lehetősége a megváltási ár felvételére, arra azonban nincs mód, hogy helyette az alperes marasztalásával elégítse ki az igényét. *** Felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem értékelte az elsőfokú bíróság megfelelően az alperes 56.Pkf.633.471/2016/
  59. számú végzése indokolásában szereplő téves megállapítást, mely az ügy érdemére kiható kirívó jogértelmezési tévedés. Az elsőfokú bíróságnak ki kellett volna térnie az ítéletében arra, hogy - a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben - e tévedésnek miért nem tulajdonított jelentőséget. A végrehajtási lap kiállítása, a marasztalási összeg határidőben történő megfizetésének hiányában jogszabálysértő volt. Az alperes nem az élethelyzetnek megfelelően járt el, amikor felróható felperesi magatartásként értékelte azt, hogy a jogerős végrehajtási végzés tudatában nem hagyta el önként az ingatlant. Annak kiürítése körülbelül 1.000.000 forint költség lett volna, melyre nem volt fedezete, és a végrehajtást kérő általi jogszerű teljesítés hiányában nem volt hova költöznie. A bontóperi ítéletben foglaltak nem teljesültek, ... határidőben történő teljesítésének elmaradása miatt a végrehajtási lap kiállítása törvénysértő volt, a teljesítési határidő elmulasztása folytán ... a továbbiakban már nem is teljesíthetett volna, ilyen értelemben a teljesítéssel sem kellett volna elől járnia. *** Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint helyesbíti: Az alperes a felperes kilakoltatásához vezető végrehajtást végrehajtási lap kiállításával nem
  60. február
  61. napján, hanem helyesen
  62. március hó
  63. napján rendelte el. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: A felperes kifogást terjesztett elő a
  64. szeptember
  65. napján foganatosított rendőrség közreműködésével történő ingatlan kiürítés ellen. Ebben arra hivatkozott, hogy az ágyból ugrasztották ki, amikor a végrehajtó a rendőrökkel megjelent a lakásában, és azonnal elkezdtek pakolni. A végrehajtó értesítését az ingatlan kiürítése előtt nem, csak
  66. szeptember
  67. napján vette kézhez, így nem volt elég ideje ahhoz, hogy az ingóságait becsomagolja és szortírozza. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 0103-2.Vh.305/2015/
  68. számú végzésével a kifogást - a végrehajtó
  69. számú jegyzőkönyvének kézbesítésére vonatkozó részét meghaladóan - elutasította. Megállapította az adós lényeges jogos érdekeinek megsértését a végrehajtó azon intézkedése kapcsán, hogy az
  70. számú jegyzőkönyvével - a Vht.
  71. §-a utaló rendelkezése folytán alkalmazandó Pp.
  72. § /2/ bekezdése sérelmével - túl rövid határidőre tűzte ki a helyszíni cselekményt, és ezáltal az adós csak a kiürítés foganatosítása után három nappal vette kézhez az értesítést, A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást - a fenti kiegészítéssel - a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta azt - a fenti helyesbítéssel - helyesen állapította meg. Érdemi döntése - alapvetően az indokaira is kiterjedően helytálló - annak megváltoztatására az ítélőtábla a fellebbezésben felhozott indokok alapján nem látott lehetőséget. A kereset szerinti személyiségvédelmi szankciók - a személyiségi jogok megsértésének bírósági megállapítására és felróhatósági alapú személyiségvédelmi szankcióként sérelemdíj - alkalmazására csak abban az esetben van lehetőség, amennyiben az alperes eljárásával kapcsolatosan a felperest személyiségi jogi sérelem (személyiségi hátrány) éri, s további feltételként megállapítható az alperesi eljárás törvénysértő jellege, illetve az eljárás és a sérelem közötti okozati összefüggés. A sérelemdíj alkalmazásához további feltétel a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítése (Ptk.2:52.§

(2)bek; Ptk. 6:549.§), illetve a bírói gyakorlat által kidolgozott elveknek megfelelően a felróhatóság fennállta. Ennek alapjaként az, hogy a végrehajtás elrendelésére, a felperes kérelme ellenére - vagy hivatalból - a végrehajtási lap visszavonásának elmaradására, illetve a meghatározott cselekmény karhatalommal történő végrehajtásának elrendelésére - az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott - kirívó jogértelmezési tévedés vagy kirívó jogalkalmazási tévedés mellett került sor. (BH2000.55; BH.1996.311;BDT 2008.1817) Az elsőfokú ítélet helyes indokolása és az alábbiak szerint az alperes eljárásának törvénysértő jellege, még kevésbé kirívó jogértelmezési - jogalkalmazási tévedése nem volt megállapítható a konkrét esetben. I. A felperesi kereset kiterjedt a
  1. sorszám alatti beadványban megfogalmazott alkotmányos alapjogok és személyiségi jogok megsértésének megállapítására is (
  2. sorszám alatti jegyzőkönyv
  3. oldal
  4. és
  5. bekezdés). Az elsőfokú ítélet indokolása ugyan nem tért ki külön arra, hogy mennyiben és milyen okból találta alaptalannak a felperes által a személyiségi és egyéb jogok megsértésének megállapítása iránt előterjesztett keresetet, ez azonban nem minősül olyan súlyú - az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértésnek - mely az elsőfokú eljárás megismétlését indokolttá tette volna. Abból ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság az alperes eljárását nem találta jogsértőnek, szükségszerűen következik a felperes által megjelölt személyiségi jogok megsértésének vagy az alperes eljárása és a személyiségi jogi sérelem közötti okozati összefüggés hiánya is. Az alkotmányos alapjogként, illetve szabadságjogként a felperes által megjelölt jogok egy része személyiségi jogként nem értelmezhető (biztonsághoz való jog, tulajdonhoz való jog, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog), az alkotmányos alapjogok és a személyiségi jogok katalógusa ugyanis csak részben fedi egymást. A per tárgyát képező kereset vonatkozásában ezek kapcsán a Ptk. 2:51.§
(1)bekezdése szerinti objektív személyiségvédelmi szankció alkalmazására (a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítására) az alperes téves jogértelmezése (jogalkalmazása) esetén sem lenne mód, s ezek a sérelemdíj igény vonatkozásában sem vehetők figyelembe. Miután nem minősülnek személyiségi jognak, így megsértésük megállapítása sem igényelhető a Pp.123.§-a szerinti törvényi feltételek hiányában. Az élet (Ptk.2:43.§ a) pont) és az emberi méltóság (Ptk.2:42.§
(2)bek.) magánélet zavartalanságaként megfogalmazott általános személyiségi jog (Ptk.2:42.§
(1)bek.), a magánlakás sérthetetlensége (2:43.§
  1. b)pont), illetve a magántitokhoz való jog (2:43.§
  2. e)pont) már valóban személyiségi jog. Az élet megsértése jelen tényállás mellett értelmezhetetlen. A bankszámla adatainak jogosulatlan megszerzése pedig a felperes előadása szerint sem az alperes cselekvőségével összefüggő. Az ezt meghaladóan megjelölt személyiségi jogok megsértésére pedig csak az alperes eljárásának eredményéből (az ingatlan kiürítésének karhatalommal történő végrehajtásából) következtet a felperes. Ezzel összefüggésben a felperes személyiségi jogainak megsértése csak az alperesi eljárás során elkövetett - az ügy érdemére is kiható - törvénysértés esetén lenne az alperes terhére megállapítható, mely a II. pontban kifejtettek alapján a konkrét esetben nem állapítható meg. II. A felperes lényegében három mozzanatában tartotta jogellenesnek az alperes eljárását: A) Már a végrehajtás elrendelése is törvénysértő volt, mert a jogerős ítéletben szereplő megváltási ár teljesítését nem igazolta a végrehajtást kérő. B) Ugyanezen okból jogsértő a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet elutasító alperesi végzés (44.Pkf.639.163/2015.). C) Jogsértő az alperes 56.Pkf.633.471/2016/3. számú végzése is, mely a bontóper jogerős ítéletébe ütközően hivatkozik arra, hogy a végrehajtást kérőnek nem kellett a teljesítéssel elől járnia, s emiatt elrendelte a karhatalom bevonását. A 2013. évi CLXXVII. törvény 27. §-a alapján ... teljesítésére a rPtk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a rPtk. 386. § /1/ bekezdése alapján a felperes a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles volt elfogadni, hiszen az eljárás adataiból következtethetően ahhoz ... hozzájárult (harmadik személy teljesítésére alapította a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét), a szolgáltatás nem volt személyhez kötve, illetve nem igényelt olyan szakértelmet, vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. Emellett az ingatlan vevőjének a ... Kft-nek törvényes érdeke is fűződött a teljesítést megtörténtéhez. Erre tekintettel ... igazoltan teljesítette az a bontóperi ítéletben foglalt kötelezettségét, emiatt a végrehajtás elrendelése nem volt törvénysértő és végrehajtási lap visszavonásának sem a felperes kérelmére, sem hivatalból nem volt helye (Vht. 211. - 212. §) Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes 56.Pkf.633.471/2016/3. számú végzésében foglalt - valóban téves hivatkozásoknak - nincs jelentősége. Tény, hogy tévesen hivatkozott a alperes neve a fenti határozatában arra, hogy nem releváns, hogy ..., mint végrehajtást kérő megfizetette-e előzetesen a megváltási árat a felperesnek, s iratellenesen utalt arra, hogy a bontóperi jogerős ítéletben nem írta elő a bíróság, hogy a végrehajtást kérőnek kell elöljárnia a teljesítés során. A Vht. 212. § /1/ bekezdése alapján arra is tévesen utalt a alperes neve, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás tárgya kizárólag az ingatlan adós általi kiürítése, illetve a végrehajtást kérő részére történő birtokba bocsátása, de nem tárgya az, hogy a végrehajtást kérő a megváltási árat megfizette-e vagy sem. Amennyiben ugyanis a megváltási ár megfizetése - mint a végrehajtás elrendelésének törvényi feltétele - elmaradását csak utóbb, a meghatározott cselekmény végrehajtási módjának meghatározása során észleli az alperes, úgy a Vht. 212. § /1/ bekezdése alapján saját kezdeményezéséből is el kell rendelnie végzéssel a végrehajtási lap visszavonását. A teljesítés megtörténtére figyelemmel azonban a fenti végzés indokolásában szereplő jogértelmezési tévedésnek az eljárás miként történő lefolyására hatása nem volt, s a Vht. 174. § d./ pontja és 177.§-a értelmében az alperes jogszerűen határozott a meghatározott cselekmény végrehajtásának rendőrség közreműködésével történő kikényszerítéséről. A másodfokú bíróság ugyanis a fenti végzésében az elsőfokú bíróság végzését alapvetően nem a tévesen kifejtett fenti indokokra tekintettel, hanem a Vht. 9.§-a utaló rendelkezése és a Pp. 259. § -a szerint alkalmazandó Pp. 254. § /3/ bekezdésére figyelemmel - helyes indokai alapján - hagyta helyben. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 0103-2.Vh.305/2015/24. sorszám alatti végzése pedig helytállóan sorolta fel azon jogi tényeket, mely alapján a Vht. 177. § és 174. § d./ pontja értelmében az ingatlan végrehajtást kérő birtokába bocsátása rendőrség közreműködésével történő végrehajtása elrendelésére a konkrét esetben sor került. A fentiekre tekintettel az 56.Pkf.633.471/2016/3. számú végzés indokolásának téves tartalmi elemei nem befolyásolták a végrehajtási eljárás kimenetelét. A teljesség kedvéért mutat rá az ítélőtábla arra, hogy a felperes azon - a végrehajtási eljárás egészén nyomon követhető - hivatkozása minden alapot nélkülöző, hogy amennyiben ... a bontóperi ítéletben meghatározott 15 napos teljesítési határidőn túl tesz eleget fizetési kötelezettségének, úgy a jogerős ítéletben meghatározott megváltási ár már nem irányadó a felek viszonylatában, s emiatt ... a továbbiakban már nem is teljesíthetett volna, így elől sem kellett járnia. Az érvényesített igény jellegére tekintettel (Ptk. 2:51. § /1/ bekezdés a./ pont, 2:52. §) személyiségi jogi sérelem hiányában nincs jelentősége az elsőfokú ítéletben az általános elvárhatósági elvekkel, a kár megelőzési és kárenyhítési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben kifejtetteknek, ezért az erre vonatkozó indokolást az ítélőtábla az elsőfokú ítéletből mellőzi. *** A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú eljárásban is vesztes felperes a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségeit maga viseli. Az alperes oldalán megtérítendő másodfokú eljárási költség nem merült fel, így erről az ítélőtáblának sem kellett határoznia. A felperes részére engedélyezett teljes személyiségi költségmentesség folytán a le nem rótt fellebbezési illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § /1/ bekezdése és 14. §-a alapján az állam terhén marad. A Pp. 87.§./2/ bekezdése alapján a pártfogó ügyvédi költség vonatkozásában - a díj összegének megállapítása nélkül - csak azt kell a bíróságnak megállapítani, hogy az milyen meghatározott arányban, melyik fél terhére esik. Annak viseléséről - a félnek biztosított költségkedvezmény tartalmától függően - a jogi segítségnyújtó szolgálat határoz.(Ezt az álláspontot foglalta el a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2012. február 22. és 24. napján tartott Országos Tanácskozása; BH 2012/5. szám) A Pp.87.§./2/ bekezdése alapján az ítélőtábla - a fentiekben kifejtett logikának megfelelően - a felperest képviselő pártfogó ügyvéd fellebbezési eljárással összefüggő díja tekintetében a perköltség viselés arányának meghatározása mellett csupán azt állapította meg, hogy a pártfogó ügyvédi díj milyen arányban melyik fél terhére esik. Győr, 2018. február 1. Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Maurer Ádám sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.