Pfv.20445/2008/4 – Kúria

(1)bekezdése, 339. §

(1)bekezdése alapján. A felperes kárenyhítési kötelezettsége körében megállapította, hogy kereső tevékenységét anélkül szüntette meg, hogy kísérletet tett volna az alperes által fizetett összegből a vállalkozói tevékenység feltételeinek a biztosítására. Tevékenysége beszüntetésében gazdasági megfontolások is jelentős mértékben közrejátszottak. Minimálisra szoríthatta volna a lakhatási feltételek biztosításával kapcsolatos költségeit is. A bíróság a felperes kártérítési követeléséből a

1. év első félévére kifizetett 146.000,- forint bér, 500.000,- forint nem vagyoni kártérítés és 500.000,- forint erejéig vagyoni kár megfizetésére kötelezte az alperest. A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a felperes fellebbezésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az alperes a további kifizetést a kár igazolásához kötötte. Ezért jogosan tagadta meg a térítését meghaladó biztosítási szolgáltatás kifizetését. Késedelme folytán a Ptk.
2. §

(4)bekezdése alapján a felperes a késedelmi kamatot meghaladó kárának a megtérítését igényelhette. Mivel a beszerzett igazságügyi szakértői vélemények szerint a lakóépület helyreállítható volt, a helyreállításhoz szükséges mértéket meghaladó bontási munkák elvégzése, valamint az állagmegóvás elmulasztása miatt került olyan állapotba a felépítmény, hogy annak elbontása és újjáépítése vált szükségessé. A felperes az alperes által folyósított térítés birtokában és egyéb módon pl: hitelfelvétellel a kárát mérsékelhette volna. Mivel kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes további, elsősorban az ingatlan újjáépítésével kapcsolatos kártérítési követelését a másodfokú bíróság is alaptalannak találta. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes további 32.874.952,forint és kamatai kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróság további szakértői bizonyítás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint a szakértői bizonyítással tisztázandó, hogy a jogerős ítéletnek a hitel felvételével és az épület állagának megóvásával kapcsolatos megállapításai mennyiben megalapozottak. Vitatta, hogy az alperes a teljesítést a káreseményt követően jogos indokkal tagadta meg, továbbá azt a megállapítást, hogy kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ez utóbbi körében előadta, hogy az ingatlan állagának a karbantartása körében az alperes által előírt fóliatakarást elvégezte. Az alperes által teljesített összeget az ingatlant terhelő jelzálogjog alapjául szolgáló hiteltartozás kiegyenlítésére, továbbá a megsemmisült ingóságok pótlására fordította. Kárenyhítési kötelezettsége körében nem volt hitelfelvételre kötelezhető. Állította továbbá, hogy kereső tevékenységét a perbeli káreseménnyel összefüggésben szüntette meg véglegesen. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem indokaival szemben előadta, hogy a felek között a káreseményt követően vita alakult ki az épületkárok mértéke és a kárszámítás tekintetében. A felperes az eredeti állapot helyreállításán túlmenő kártérítést követelt, míg a helyreállítási munkák megkezdését elmulasztotta. A felperes a perben nem bizonyította, hogy kárenyhítési kötelezettsége körében az épület akár ideiglenes helyreállítása érdekében bármi tőle elvárhatót megtett volna. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az eljárt bíróság az alperes kártérítési felelősségének a jogalapját a Ptk.

1. §-a alapján megállapította. Az alperest ennek alapján - mérlegeléssel - kártérítés fizetésére is kötelezte. A felperes ezt meghaladóan a káresemény további közvetlen és közvetett kárkövetkezményeit is az alperesre kívánta hárítani. A bíróság széles körben vizsgálta, hogy az állított kárkövetkezmények valóban a káreseménnyel, vagy pedig a felperes kárenyhítési, kármegelőzési kötelezettsége körébe tartozó mulasztása eredményeként álltak-e elő. A felperes jövedelemvesztesége körében igényelt kártérítéssel kapcsolatban a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a gyógynövény termelő és felvásárló tevékenységét már a káreseményt megelőzően egy évvel korábban a káreseménytől független gazdasági okból (adójogszabályok változása) megszüntette, illetve a feketeribizli termelést 2004-ben ugyancsak a káreseménytől független okból, a földbérleti szerződése lejártával beszüntette (G.20.135/2004/
2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
3. és
4. oldal). A bíróság ugyancsak a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy a felépítmények a káresetet követően helyreállíthatóak voltak. Életveszélyessé válásuk miatt a lebontásuk azért vált szükségessé, mert a felperes a kárenyhítéshez szükséges állagmegóvó munkálatokat nem végeztette el. Ennek érdekében a laikus számára is felismerhető módon nem volt elégséges megoldás a felperes által hivatkozott ponyvatakarás. A felperes által a felülvizsgálati kérelmében előadott okok nem szolgálnak magyarázatul arra a felperesi mulasztásra, hogy pl: ideiglenes tető építésével a lakóépületet miért nem óvta meg a teljes pusztulástól. Ezzel az intézkedéssel a lakhatási gondjai megoldhatóak lettek volna, és az alperes teljesítése alapján erre az anyagi eszközök is rendelkezésére álltak. A felperes ezzel szemben nem megalapozottan hivatkozott indokolt költekezésére, mivel a jelzálogjog alapjául szolgáló hitel visszafizetése 1.300.000,- forint összeget tett ki. A bontás és romeltakarítás magas költsége pedig az igazságügyi felülvélemény tükrében az eredeti állapot helyreállítását meghaladó indokolatlan költekezésnek bizonyult (felperes
5. sorszámú előkészítő irata). A felperes a perjogi szabályokba ütköző módon (Pp.
6. §

(1)bekezdés, 235. §

(1)bekezdés) kérte ebben a körben a szakértői bizonyítás folytatását. A felperes az említett tényállításokat a fellebbezésében is megfogalmazta, szakértői bizonyítást azonban ez alkalommal sem indítványozott. A szakértői bizonyítás lezárulása folytán folytatását a felülvizsgálati eljárásban már nem kérhette. A fentiekből következően az eljárt bíróság mérlegelési hiba nélkül következtetett a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására és a Ptk. 340. §

(1)bekezdése alkalmazásával a felperes felülvizsgálati kérelemben is igényelt kártérítési követelésének az alaptalanságára. Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán a felperes köteles az alperes felülvizsgálati jogi képviseleti díjának a megfizetésére és saját felülvizsgálati perköltsége viselésére. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. május
4. Dr. Horeczky Károly s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Mária s.k. előadó bíró, Csánitzné dr. Csiky Ilona s.k. bíró Szné A kiadmány hiteléül: írnok