Bf.715/2017/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(8)bekezdés I. fordulata szerint jelöli meg, a pénzbüntetés napi tételeinek számát 500 (ötszáz) napi tételre súlyosítja az egynapi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett. Az így kiszabott pénzbüntetés 500.000,- (ötszázezer) Ft, melynek megfizetésére 10 (tíz) havi egyenlő részletfizetést engedélyez. Egy havi részlet összegét 50.000,- (ötvenezer) Ft-ban állapítja meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 15.000,- (tizenötezer) Ft I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás Az Egri Törvényszék 2017. szeptember 18. napján kihirdetett 6.B.55/2016/26. számú ítéletével I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében a 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §

(1)és

(8)bekezdését megjelölve. Ezért 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1000 Ft-ban állapította meg. Az így kiszabott 300 000 Ft pénzbüntetés megfizetésére 10 havi egyenlő részletfizetést engedélyezett. Egy havi részlet összegét 30 000 Ft-ban állapította meg. Rögzítette, hogy az első részlet esedékességének időpontja az ítélet jogerőre emelkedését követő hó

1. napja, a további részletek esedékességének időpontja a tárgyhó
2. napja. Felhívta az I. r. vádlott figyelmét, hogy bármely részlet elmulasztása esetén a teljes hátralék egyösszegben esedékessé válik és a bíróság a hátralékos rész átváltoztatása iránt intézkedik. Ez esetben a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház. A törvényszék rendelkezett az eljárás során felmerült bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Az ítélet kihirdetését követően az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül I. r. vádlottra súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. Az ítélet első fokon jogerőre emelkedett ... II. r. vádlottra. A fellebbviteli főügyészség I. r. vádlottat érintően a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta és átiratában az ítélet tényállását illetően néhány helyen kisebb kiegészítést, illetőleg pontosítást indítványozott. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
3. §

(1)bekezdése és 349. §

(1)bekezdésében biztosított jogkörében eljárva teljes terjedelmében felülbírálta a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában és megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett, túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. Az elsőfokú tárgyalás során a törvényszék észlelte, miszerint 2017. március 23-án és 2017. május hó 8-án megtartott tárgyalási napokon a bizonyítás felvételére úgy került sor, hogy a Be. 242. §

(1)bekezdés a) pontja kötelező előírása ellenére ... II. r. vádlottnak nem volt védője. Mindez a bizonyítási eljárás újbóli elkezdését tette szükségessé. A törvényszék védőt rendelt ki ... II. r. vádlottnak is és

1. július 10., majd
2. szeptember
3. napján a bizonyítást megismételte, kivéve a szakértői bizonyítást. Az első fokon eljárt törvényszék helytállóan ismerte fel, hogy a
4. március
5. és május
6. napokon megtartott tárgyalási napokon a Be.
7. §

(1)bekezdés II/d. pontjában foglalt feltétlen eljárási szabálysértéssel folyt a bizonyítás, az ekkor felvett bizonyítás megismétlése tehát indokolt volt. A bizonyítás megismétlése nem azonos a Be. 287. §

(4)bekezdésében szabályozott tárgyalás megismétlésével, melyre akkor kerülhet sor, ha a tárgyalást 6 hónapon belül nem lehetett folytatni, vagy ha a tanács összetételében változás történt. Ilyenkor a tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető a tárgyalás (Kúria 4. BK. vélemény II. rész a Be. 287. §

(3)bekezdéséhez magyarázat,

1. BK. vélemény). A bizonyítás megismétlése során a törvényszék a korábban meghallgatott tanúkat visszaidézte, újból kihallgatta, azonban az igazságügyi orvosszakértőt újból nem idézte meg a tárgyalásra, így a korábban általa tárgyaláson elmondottak a bizonyítékok értékelésénél nem kerülhettek volna felhasználásra. A bizonyítékok értékelésénél így mellőzni szükséges az elsőfokú ítélet indokolásából mindazokat a részeket, amelyek az igazságügyi orvosszakértő tárgyalási nyilatkozatait tartalmazzák a bizonyítási eljárás megismétlését megelőzően. Az adott nyilatkozatoknak a bizonyítékokból történő kirekesztése azonban nem eredményezte azt, hogy az orvosszakértés körében megválaszolatlan kérdések maradjanak. Az írásbeli igazságügyi orvosszakértői vélemény, majd a szakértői vélemény kiegészítése is az orvosszakértést érintően olyan bizonyítékok, melyek az egyéb bizonyítékokkal egybevetve is aggálytalanok. A bizonyítékok egyenként és összességükben történő értékelésével az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a bizonyítékok zárt rendszert képeznek, a tényállás megalapozottan megállapítható. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége kifogástalan. Egyetértve a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, a tényállás az iratok tartalma alapján csupán annyiban pontosítandó, hogy a fával megrakott furgont végső soron I. r. vádlott háza elé maga I. r. vádlott vezette be. I. r. vádlott korábbi elítélésének adatai kiegészítést igényelnek a következők szerint: Az Egri Városi Bíróság 10.B.540/2009/
2. számú ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetési ideje
3. július hónap. A Kazincbarcikai Városi Bíróság 4.B.273/2010/
4. számú ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetési ideje
5. április
6. napja és a Kazincbarcikai Járásbíróság 4.B.469/2013/
7. számú ítéletével elbírált bűncselekmény
8. október
9. napján történt (Be.
10. §

(2)bekezdés c) pontja). Az így pontosított tényállás már mindenben megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352. §

(2)bekezdése értelmében. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróságnak a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott bűnösségére vont következtetése kifogástalan és cselekményének minősítése is törvényes, ugyanakkor az ítélet rendelkező részében a megjelölést pontosítani kellett, mert a törvényszék ítélete indokolásával ellentétben elmulasztotta feltüntetni a Btk. 164. §

(1)bekezdés mellett a

(8)bekezdés I. fordulatát. A jogi minősítés körében a törvényszék a vádlottak által előadott védekezést, valamint a jogos védelmi helyzetre történő hivatkozást is megvizsgálta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elvetette I. r. vádlottnak és védőjének erre irányuló felvetését és azt kellően meg is indokolta. Az I. és II. r. vádlott között kialakult rossz szomszédi viszonyból fakadó összetűzés, vita és veszekedés kölcsönös volt, amelynek során vitathatatlanul ... II. r. vádlott ragadtatta magát először tettlegességre. Megállapítható azonban az is, hogy I. r. vádlott akkor sem hagyott fel a II. r. vádlott támadásával és további bántalmazásával, amikorra már ... II. r. vádlott abbahagyta a tettleges cselekményét, hátrálni kezdett és kitérni igyekezett az I. r. vádlott elől. A törvényszék részletesen kifejtette, hogy miért nem lehetett jogos védelmi helyzetben I. r. vádlott. Az első fokon eljárt törvényszék annak is részletes indokát adta, hogy I. r. vádlott tudattartalma mire irányult, az erre vonatkozó következtetéseit milyen tényekből vonta le és azt is kellően megindokolta, hogy I. r. vádlott bűnössége miért életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében állapítható meg és miért nem csupán súlyos testi sértés bűntettében. I. r. vádlott ... II. r. vádlottat a tapétavágó késsel fejmagasságban vagdalkozva támadta, ily módon érte az arcán sérülés ... II. r. vádlottat, valamint a védekezésül maga elé emelt bal alkarját. Utóbbit oly módon, hogy a sérülés mélysége miatt az ín- és idegsérülés mellett a két sérült izom közötti mélyedésben haladó verőér csupán a véletlennek köszönhetően nem sérült meg. Az adott verőér sérülése esetében a sérülés jellege folytán fennállt esetleges nagyobb mennyiségű vérveszteség lehetősége, amely akár közvetett, akár közvetlen életveszélyes állapotot idézhetett volna elő. Ugyanakkor az is rögzíthető, miszerint I. r. vádlott által alkalmazott éles eszközzel történő arcsérülés okozása során, a fejmagasságban történő vagdalkozás kapcsán fel kellett merülnie az I. r. vádlott tudatában annak is, hogy a fejen és az annak közelében lévő nyaki részen olyan anatómiai képletek találhatók, amelyek sértése esetén szintén életveszélyes állapotot idézhet elő. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket körültekintően feltárta a törvényszék. Az ítélőtábla is arra a meggyőződésre jutott, hogy az enyhítő körülmények nagyobb nyomatékára figyelemmel a Btk. 79. §-ában foglalt büntetési célok eléréséhez, a Btk. 80. §

(1)bekezdésében meghatározott büntetéskiszabási elveket is szem előtt tartva nem szükséges és indokolt I. r. vádlottal szemben szabadságvesztés büntetést kiszabni. Jelen ügyben helye van a Btk. 82. §

(1)bekezdésében, valamint

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjában és

(3)bekezdésében foglalt enyhítő rendelkezés alkalmazásának, a

(4)bekezdés figyelembe vételével. Mindezen törvényi rendelkezések lehetővé tették I. r. vádlott pénzbüntetésre ítélését. Egyetértett abban az ítélőtábla az ügyészséggel, hogy a vádlott büntetésének meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül az sem, miszerint felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélésének próbaideje alatt valósította meg a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt, azonban a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre nem testi épség elleni bűncselekmény miatt került sor. Az erkölcsi bizonyítványból látható, hogy I. r. vádlottat már két ízben is felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélték a bíróságok. Az iratokból kiderül, hogy I. r. vádlott jelen cselekményt megelőzően is megtette, miszerint az általa használt gépkocsival az utat megrongálta és hiába szóltak neki, mégsem állította azt helyre. Viselkedésével I. r. vádlott nagymértékben hozzájárult a szomszédi viszony elmérgesedéséhez és amennyiben a társadalmi együttélési szabályokat betartotta volna, erre a bűncselekményre nem került volna sor. I. r. vádlott a telekhasználattal összefüggő szolgalmi jogának gyakorlásához ragaszkodott, de az ebből adódó káros vagy hátrányos következmények felszámolásából nem vette ki a részét. Mindezek a körülmények felvetették a pénzbüntetés napi tételei számának magasabb mértékben történő meghatározását. Az ügyészség által I. r. vádlottra súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezés eredményes. Az ítélőtábla az összes körülményt egybevetve I. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát az egy napi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett 500 napi tételre súlyosította. Az így kiszabott 500 000 Ft pénzbüntetésre azonban 10 havi részletfizetést engedélyezett meghatározva az egy havi részlet összegét. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéltét I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta azt. Az ítélőtábla kötelezte I. r. vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 381. §

(1)bekezdésének felhívásával alkalmazandó Be. 338. §

(1)bekezdése alapján. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró. Záradék: Az Egri Törvényszék 6.B.55/2016/
3. számú ítélete I. r. vádlott vonatkozásában az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. február
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke