Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.174/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Madák Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a személyesen eljárt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a.....Törvényszék
- július 3-án kelt .../
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 12.700 (tizenkétezerhétszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és II. rendű alperes, mint hitelfelvevők és zálogkötelezettek
- augusztus 27-én hitel és zálogszerződést kötöttek ... svájci frank magánhitelhez az I. rendű alperessel, mint hitelnyújtóval és zálogkötelezettel, aki magáncélú felhasználásra 50.100 CHF, legfeljebb 7.000.000 forint kölcsön nyújtását vállalta a részükre. A hitelfelvevőket a szerződés alapján terhelő kötelezettségek biztosítékául a közös tulajdonukban álló .... szám alatti ingatlanra az I. rendű alperes javára jelzálogjogot alapítottak. A kölcsön folyósításának feltételeként a szerződés 5.
- pontja - egyebek mellett - előírta a hitelfelvevők szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazó közokirat átadását a bank részére. A felek szerződésének részévé vált üzletszabályzat 5.2.
- pontja szerint az ügyfél a hitelszerződés alapján lehívott kölcsön folyósításának és törlesztésének időpontja, valamint az ügyfél fennálló tartozása tekintetében a bank e célra szolgáló nyilvántartásait (üzleti könyveit) és nyilatkozatait irányadónak és hitelesnek fogadja el. Az üzletszabályzat 6.2.4.c) pontja arról rendelkezett, hogy a bank a hitelszerződés azonnali hatályú felmondási jogának megnyíltával, a felmondás elkerülése érdekében előírhatja, hogy az ügyfél a hitelszerződésből fakadó tartozását - saját költségére - közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal ismerje el. A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (
- évi Ptk.) 209/A.§
(2)bekezdése és a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999.(II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alapján kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a kölcsönszerződés 5.3. pontjának idézett rendelkezése, továbbá az üzletszabályzat 5.2.1. pontjának és 6.2.4.
- c)pontjának tisztességtelenség miatti érvénytelenségét. A II. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a kifogásolt szerződési kikötések egyoldalúan a fogyasztó hátrányára változtatják meg a bizonyítás terhét, azt a fogyasztóra telepítik azzal, hogy kötelezővé teszik a közjegyzői okiratba foglalást és a bank nyilvántartásait rendelik a követelés mindenkori összege tanúsításaként irányadónak, és azzal szemben a fogyasztóra hárul az ellenbizonyítás terhe. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a támadott szerződési kikötéseket jogszabályi előírásnak megfelelően határozták meg, emiatt azok tisztességtelensége elve kizárt és nem is vizsgálható. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés és az üzletszabályzat vitatott pontjai nem ütköznek a R.1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjába, mert a teljesítés szerződésszerűségének megállapítására nem tartalmaznak rendelkezést, és a bizonyítási terhet sem fordítják meg a fogyasztó hátrányára. Az üzletszabályzat 5.2.1. pontja kapcsán kiemelte, abban nincs szó arról, hogy az üzleti könyvekbe foglalt adatok közokiratba foglaltan kerülnek elismerésre, a 6.2.4.
- c)pontja kapcsán pedig arra is hivatkozott, az nem kötelezettséget, hanem jogosultságot biztosít a felperes számára a felmondás elkerülésére, amit az I. rendű alperes nem kényszeríthet ki. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 127.000 forint perköltséget. Indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése az 1959. évi Ptk.685.§
- e)pont szerinti fogyasztói, egyben a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklete szerinti lakossági és fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül, amelynek általános szerződési feltételként váltak részévé a kifogásolt szerződési kikötések. Azok tisztességtelenségét az 1959. évi Ptk.209.§
(1)és
(3)bekezdése, 209/A.§
(2)bekezdése, valamint a R.1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja felhívásával vizsgálta. A kölcsönszerződés 5.3. pontja kapcsán azt állapította meg, hogy az az 1959. évi Ptk.209.§
(5)bekezdése alapján azért nem minősülhet tisztességtelennek, mert jogszabály, a jelzáloghitelintézetekről és jelzáloglevélről szóló
- évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jhtv.) 6.§-a előírásainak megfelelően határozták meg, amely kötelezővé tette a jelzálog alapú kölcsönszerződések közjegyzői okiratba foglalását. Azt is megállapította azonban, hogy a szerződés támadott rendelkezésében kikötött egyoldalú kötelezettségvállalás nem minősül tartozáselismerésnek, ezért nem eredményezhette a fő- és ellenbizonyítás irányának felcserélődését, a bizonyítási teher fogyasztó hátrányára történő megváltoztatását. Az üzletszabályzat 5.2.1 pontja vizsgálata kapcsán azt emelte ki, a tartozás tekintetében a bank e célra szolgáló nyilvántartásai (üzleti könyvei) és nyilatkozatai irányadónak és hitelesnek történő elfogadása sem minősülhet tartozáselismerésnek, a bizonyítási terhet a szerződési kikötés ezért nem fordította meg. Kiemelte, a felperes álláspontjával szemben az üzletszabályzat nem tartalmazott rendelkezést arra, hogy az adósok a bank nyilvántartásáról készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el tartozásuk mindenkori összegének közokirati tanúsításaként, erre figyelemmel a felperes által felhívott ítélkezési gyakorlatot nem tartotta alkalmazhatónak. Az üzletszabályzat 6.2.4.c) pontja kapcsán azt állapította meg, hogy az a szerződés egyéb rendelkezéseivel összevetve a felperes hátrányára kötelezettséget nem állapít meg, hanem jogot biztosít számára arra, hogy esetleges szerződésszegése esetén is elkerülhesse az I. rendű alperes azonnali hatályú felmondását. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását és a kereset teljesítését kérte. Az elsőfokú eljárásban előadott érveire hivatkozott, azt azzal egészítette ki, hogy a BDT
- 3420 és a BDT
- 3629 számú eseti döntésekkel alátámasztott ítélkezési gyakorlat szerint tisztességtelen az a szerződési feltétel, amelynek alapján a fogyasztó mindenkori tartozását a vele szerződő fél egyoldalú közlése alapján a közjegyző által kiállított közokirat tanúsítja, illetve amely mint a szerződéskötéskor a kölcsön folyósítása előtt megtett tartozáselismerés - a bizonyítási teher szempontjából a fogyasztót indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza. Az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint sem az adós egyoldalú kötelezettségvállalásáról készült közokirat átadásának előírása, sem a bank nyilvántartásai irányadónak és hitelesnek történő elfogadása nem jelenti a bizonyítási teher megfordulását a fogyasztó hátrányára. Az adós közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalásához és a bank közokiratba foglalt felmondásához nem a szerződéses rendelkezés, hanem a Pp.195.§
(1)bekezdése alapján fűződik meghatározott bizonyító erő, annak alapján a közjegyző végrehajtási záradékot bocsáthat ki, a felperesnek pedig a végrehajtás megindulását követően indítandó végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben a támadott feltételtől függetlenül bizonyítania kell a követelés megszűnését vagy csökkenését. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes nyilvántartásait törvénynél fogva vezeti, annak adatai figyelembevétele nem jelent hátrányos eltérést a közvetlen bírósági végrehajtás jogszabályi előírásaihoz képest, annak elfogadása a felperes részéről nem minősülhet tartozáselismerő nyilatkozatnak sem. Hivatkozott arra is, a Kúria .../5. számú ítéletében egy, az alperes üzletszabályzatának 5.2.1. pontjához hasonló tartalmú üzletszabályzati rendelkezés kapcsán úgy foglalt állást, hogy az nem ütközik a R.1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjába, nem minősül tisztességtelennek. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a másodfokú bíróság a kifogásolt szerződési feltételek tisztességtelenségének hiányára levont jogi következtetéssel és a keresetet elutasító érdemi döntéssel is egyetértett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra is tekintettel kiegészíti az alábbiak szerint: A kölcsönszerződés 5.3. pontjának 3. bekezdése a kölcsön folyósításának feltételeként az adósok kötelezettségét állapította meg arra, hogy közjegyzői okiratba foglalják egyoldalú kötelezettségvállalásukat a szerződésből eredő kötelezettségeik teljesítésére. A felperes ezt a feltételt azért értékelte tisztességtelennek, mert a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szerződés megkötésekor hatályos 21.§
(1)bekezdése, illetve a jelenleg hatályos 23/C.§
(1)bekezdése biztosítja annak végrehajtási záradékolását, a végrehajtás elrendelése esetén pedig a tartozás fennállta és összegszerűsége tekintetében a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti perben az általános szabályokhoz képest a bizonyítás teher a fogyasztó hátrányára megfordul. A felperes arra alappal hivatkozott, hogy ezen a szerződési feltételen alapul a közvetlen végrehajtás lehetősége, hiszen az I. rendű alperes által is elismerten kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy biztosítsa a Vht.23/C.§
(1)és
(2)bekezdésében írt feltételek teljesülését annak érdekében, hogy a bank követelését tartalmazó közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal lehessen ellátni és annak, mint végrehajtható okiratnak alapján az adósokkal szemben peres eljárás nélkül bírósági végrehajtást lehessen indítani. A közjegyzői záradékolás lehetőségét biztosító szerződési feltétel azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem az 1959. évi Ptk.209.§
(1)bekezdése, sem a R. rendelkezései alapján nem minősülhetett tisztességtelennek. Ezek a szabályok ugyanis a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv átültetését szolgálják, így azokat az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségére és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára tekintettel kell alkalmazni. Az Európai Unió Bírósága pedig a C-32/
- számú „... Zrt. ..." ítéletében úgy foglalt állást, hogy a közjegyzői záradékolás lehetősége nem sérti az uniós jogot, mert a fogyasztónak módjában áll jogait megvédeni azzal, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása vagy a végrehajtás megszüntetése iránt pert indíthat, amelyben a nemzeti bíróság a záradékolás alapjául szolgáló szerződés kifogásolt feltételi tisztességességét vizsgálhatja. A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon jogi következtetésével, hogy a szerződési feltétel az
- évi Ptk.209.§-ának
(5)bekezdése szerint nem minősülhetett tisztességtelennek, mert a Jhtv.6.§-a, illetve a 8.§
(2)bekezdés b) pontja a jelzálog-hitelintézet által nyújtott vagy megvásárolt jelzáloghitelek tekintetében írja elő kötelezően a kölcsönszerződés vagy a szerződés szerinti kötelezettség fennállásáról tett egyoldalú kötelezettségvállalás közjegyzői okiratba foglalását. Az I. rendű alperes nem hivatkozott arra, hogy szakosított jelzáloghitelintézetnek minősül. A Jhtv. felhívott rendelkezéseinek azonban a kölcsönszerződés 5.
- pont kifogásolt rendelkezése tisztességtelenségének vizsgálatakor mégis jelentősége van, hiszen a közjegyzői záradékolás lehetőségének biztosítását előíró szerződési feltételt a jelzálog-hitelintézet, mint szakosított hitelintézet által kötött jelzálog hitelszerződésekben kötelezően előírja a törvény akkor is, ha azok fogyasztói szerződések. Ezért az egyéb hitelintézetek - így az I. rendű alperes bank - által megkötött jelzálog hitelszerződés azonos tartalmú feltétele sem az
- évi Ptk.209.§
(1)bekezdése, sem a R. szabályai alapján nem minősülhetett a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára megállapító tisztességtelen feltételnek. Az üzletszabályzat 5.2.1. pontja kapcsán a másodfokú bíróság teljesen egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokokkal, e rendelkezésből nem következik az, hogy a bizonyítási teher a R.1.§
(1)bekezdésének j) pontja szerint feltétlenül tisztességtelennek minősülő módon a fogyasztó hátrányára változott meg. Az a kitétel, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a bank üzleti könyvei az irányadók, nem jelenti azt, hogy a felek közötti jogvitában a kölcsön összegét, esedékességét a fogyasztónak kellene bizonyítania. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az üzletszabályzat 5.2.
- pontja a felperes által megjelölt tartalmú rendelkezést nem is tartalmazza, hiszen nem szól arról, az adós a szerződéskötéskor előre elismeri, hogy a jövőben bármikor fennálló tartozása a kölcsönadó saját üzleti könyvei, illetve nyilvántartásai alapján megállapítható, közjegyző által kiállított közokirattal tanúsított összeggel azonos. Utal a másodfokú bíróság arra, hogy még az ilyen tartalmú szerződési feltétel tisztességtelensége kapcsán a BDT
- 3629 és a BDT
- 3420 számú döntésekből kitűnő ítélkezési gyakorlat sem tartható fenn, a Kúria ugyanis több döntésében, köztük a ..... Ítélőtábla jogerős határozata tárgyában hozott .../
- számú ítéletében, valamint a joggyakorlat egységesítésére közzétett 1/
- számú Gazdasági Elvi Határozatában úgy foglalt állást, hogy az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, még akkor sem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ha a szerződős felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, ezért nem változtatja meg a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem, tehát az ilyen szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen. Végrehajtási záradék kiállítása esetén az adós a tartozását valóban csak a Pp.369.§-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben vitathatja, amelyben neki kell bizonyítania, hogy nem tartozik vagy nem a kimutatott összeggel tartozik. Ez a bizonyítási teher azonban a Pp.164.§
(1)bekezdésének megfelelően alakul, és nem a bank nyilvántartásai (üzleti könyvei) és nyilatkozatai irányadónak és hitelesnek való elfogadására vonatkozó szerződési feltételen. Az üzletszabályzat 5.2.
- pontja tehát nem biztosít több jogosultságot az I. rendű alperes részére, illetve nem ró több kötelezettséget a felperes terhére, mint amelyek az irányadó jogszabályi alapján őket egyébként megilletnék, illetve terhelnék. Az üzletszabályzat 6.2.4.c) pontjában foglalt szerződési kikötés helyes értelmezésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az a nem rótt felperesre kötelezettséget, hiszen az I. rendű alperes annak alapján nem kényszerítheti ki, hogy a hitelszerződésből fakadó tartozását saját költségére közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal is ismerje el, csupán annak kezdeményezésére jogosult. A rendelkezés éppen jogosítja a felperest arra, hogy tartozáselismerő nyilatkozattal elkerülje a felmondást, ha az I. rendű alperes azonnali hatályú felmondási joga megnyílik. A fogyasztó számára jogosultságot biztosító szerződési feltétel pedig nem okozhat az ő terhére egyenlőtlenséget a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek egyensúlyában, ezért az
- évi Ptk.209.§
(1)bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A feltétel nem kötelezi a felperest tartozáselismerő nyilatkozat megtételére, így nem jár azzal a következménnyel sem, hogy a R.1.§
(1)bekezdés j) pontja alapján a bizonyítási terhet a hátrányára megfordítaná. A felperes keresetlevelében felhívta ugyan a R.1.§
(1)bekezdés b) pontját, annak azonban nem adta indokát, hogy a kifogásolt szerződési feltételeknek miért tulajdonít olyan tartalmat, hogy azok az I. rendű alperest jogosítják fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A perbelihez hasonló szerződési feltételek vizsgálata kapcsán a Kúria már több ítéletében állást foglalt arról, hogy a R.1.§
(1)bekezdés b) pontjának helyes értelmezése szerint az olyan szerződési feltétel tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet arra jogosítja fel, hogy a saját - tehát nem a fogyasztó - teljesítésének szerződésszerűségét megállapíthassa. Az I. rendű alperes szerződésből eredő főkötelezettsége a kölcsön nyújtása volt, a felperes által kifogásolt szerződési feltételek egyike sem szabályozta a szerződésszerű kölcsönnyújtás megállapítását, ezért azok a R.1.§
(1)bekezdés b) pontja alapján sem minősülhettek tisztességtelennek, ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. A másodfokú bíróság a fenti indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen volt, a másodfokú bíróság ezért a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján őt kötelezte az I. rendű alperes részéről felmerült másodfokú perköltség megfizetésére, mely a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján megállapított ÁFA-val növelt ügyvédi munkadíj. A felperes viseli a saját másodfokú költségeit. A II. rendű alperes részéről a fellebbezési eljárásban perköltség nem merült fel. Pécs, 2018. január 25. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró