Bhar.762/2017/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/,

(6)bekezdés b/ pont], 2 rb. csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(4)bekezdés b/ pont] és 14 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §]. Ezen bűncselekmények miatt 3 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a 2/3 rész kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, továbbá elrendelte a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság .../
2. számú ítéletével kiszabott 2 kettő év börtönbüntetés végrehajtását is. Az sértett 1 magánfél részére 69 546 266 forint, sértett 2 magánfél részére 2 000 000 forint és az ezen összeg után
3. február
4. napjától járó törvényes kamat, a sértett
5. magánfél részére 2 083 667 forint és
6. október
7. napjától járó törvényes kamatának megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és a polgári igény biztosítására történő visszatartásáról, valamint kötelezte a I. r. vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a kiszabott szabadságvesztés hosszabb tartamban történő megállapítása, míg I. r. vádlott és a védője a kiszabott büntetés enyhítéséért fellebbeztek. A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
8. október
9. napján kelt ...../
10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s I. r. vádlott cselekményeit a sértett 4 sérelmére 1 rb. csalás bűntettének [Btk.
11. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(6)bekezdés b/ pont], az sértett 1 sérelmére 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(5)bekezdés b/ pont] minősítette. Megállapította, hogy a közbizalom elleni bűncselekmények rendbelisége 12, továbbá a I. r. vádlottat 3 rb. hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.

1. §] vádja alól felmentette. I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését és a közügyektől eltiltás mellékbüntetését egyaránt 5-5 évre súlyosította, valamint eltiltotta 5 év időtartamra a gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől is. Az sértett 1 „f.a.” magánfélnek megfizetendő kártérítés összegét 12 530 447 forintban határozta meg, melyet az felszámolószervezet neve felszámoló részére köteles megfizetni. sértett 2 magánfél polgári jogi igényét a törvényes egyéb útjára utasította, valamint kötelezte a I. r. vádlottat 751 800 forint és 129 000 forint, összesen 876 800 forint illeték megfizetésére, továbbá tájékoztatta a magánfeleket arról, hogy a polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell szüntetni, ha a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 60 napon belül nem kérnek végrehajtást, s rögzítette I. r. vádlott új személyazonosító igazolványának számát is. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ellen I. r. vádlott és a védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. I. r. vádlott védőjének harmadfokú bíróság előtti nyilatkozatára reagálva az ítélőtábla rögzíti, hogy az irányadó másodfokú bírósági jegyzőkönyv ezen fellebbezési irányt tartalmazza. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a bejelentett fellebbezések az
2. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
3. §

(1)bekezdés b/ és c/ pontjaiban foglaltak értelmében joghatályosak, azok megnyitják a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. Az ítélőtábla a fellebbezések elbírálására a Be. 393-

1. §-ai szerinti nyilvános ülést tűzött, melyen a jelenlévő ügyész az írásbeli indítványában foglaltakkal egyezően a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. I. r. vádlott védője átadás-átvételi jegyzőkönyvet és gépjármű használatbavételi engedélyt csatolt, mely előbbiről előadta, hogy azt „mindenképpen bizonyítási indítványnak kell tekinteni”. Már itt rámutat az ítélőtábla arra, hogy a Be.
2. §

(2)bekezdésének első mondata kimondja, hogy „a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak”. A védő továbbiakban mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését kérte, egyrészt abszolút eljárási szabálysértés okán, mivel az elsőfokú bíróság a tárgyalást álláspontja szerint olyan személy távollétében folytatta le, akinek a jelenléte a törvénynél fogva kötelező, másrészt az ítéletek megalapozatlansága miatt, míg hatályon kívül helyezés hiányában a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. I. r. vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a kapott kölcsönösszeget a legcélravezetőbb módon használja fel. Sérelmezte, hogy tanú 1-et az ügyben soha nem hallgatták meg. A másodfokú bíróság felmentő rendelkezését támadás nem érte, ezért azok másodfokon jogerőre emelkedtek, melyre figyelemmel e körben az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletének a felülbírálatát mellőzte a Be. 385. § folytán alkalmazandó Be. 348. §-ának

(2)bekezdése értelmében. Az ítélőtábla egyebekben a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző elsőés másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e [Be. 387. §

(1)bekezdés]. Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a büntető eljárást. A másodfokú bíróság I. r. vádlott védőjének azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság olyan személy nélkül tartott tárgyalást, akinek a jelenléte kötelező lett volna, mindenre kiterjedő, precíz indokolással vetette el. Az általa rögzítetteket az ítélőtábla mindenben osztja, s azt csak annyiban egészíti ki, hogy mivel az elsőfokú bíróság

1. április
2. napján előlről kezdte a tárgyalást, az ezen határnap előtti tárgyalási napok elsőfokú bíróság ítéletében történő feltüntetése szükségtelen, ezért azokat mellőzi. A másodfokú bíróság részben osztotta I. r. vádlott védőjének megalapozatlanságra hivatkozó érveit s a - helyesen - 1/e. és 1/f. tényállások tekintetében a Be.
3. §

(1)bekezdés a/ pontja alkalmazásával részbizonyítást vett fel. E helyen az ítélőtábla kiemeli, hogy már a

1. április 5-i tárgyaláson nem került előterjesztésre bizonyítási indítvány, ennek ellenére az elsőfokú bíróság ügyészi indítványra szakvélemény kiegészítése céljából a bizonyítási eljárást újra megnyitotta, s a
2. május 6-i tárgyalási napon H.J. szakértő meghallgatását követően „további bizonyítási indítvány nem merült fel”, mint ahogy a
3. május 12-i és a
4. június 23-i tárgyalási napon sem. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy I. r. vádlott által előadottakkal szemben tanú 1-et az elsőfokú bíróság a
5. november 4-i tárgyalási napon kihallgatta és a kihallgatását tartalmazó
6. sorszámú jegyzőkönyv az eljárás megismétlésekor,
7. április
8. napján ismertetésre is került. A I. r. vádlott a tanú vallomására írásban észrevételt is tett az 53-II. sorszámú beadványában. A másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás keretében további írásbeli vallomásokat szerzett be tanú 2-től és beszerezte I. r. vádlott szabadalmával kapcsolatos gazdasági per iratait is. A felvett bizonyítás, valamint az elsőfokú bíróság által meggyőző indokokkal, bizonyítékként elfogadott iratok tartalma alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását mindenben törvényesen egészítette ki, illetve helyesbítette. A kiegészített, illetve helyesbített tényállás már majdnem teljeskörűen megalapozott és azt az ítélőtábla a Be.
9. §

(2)bekezdése felhívásával - az iratok tartalma alapján - csupán annyiban helyesbíti, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletének sorszáma 6., kiegészíti még egyrészt azzal, hogy a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság ítélete a

1. május
2. és
3. szeptember
4. napjai között elkövetett bűncselekményt bírálta el, s I. r. vádlottat kötelezte a sértett 5 20 690 157 forint polgári jogi igényének a megfizetésére is, másrészt a másodfokú bíróság ítéletének
5. oldal
6. bekezdését követően feltünteti, hogy ügyvezető 1 és ügyvezető 2, mint az sértett 1 ügyvezetői
7. december 2-án azt közölték az ... Tanácsadó Irodával, hogy „a társaság mai napon fellelhető összes bizonylata a tisztelt Cím rendelkezésére áll”, továbbá, hogy „a társaság befektetett eszközei, anyagkészlete, pénzkészlete jelenleg nem lelhetők fel, kérjük azokat rendkívüli ráfordításként elszámolni” (nyomozati iratok
8. oldal). Az ítélőtábla a
9. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
10. §

(2)bekezdését alkalmazva mellőzi I. r. vádlott további elítéléseinek a feltüntetését, mivel azok a harmadfokú bíróság által beszerzett erkölcsi bizonyítványban már nem szerepelnek. Ezen túl az ítélőtábla - értelemzavaró - leírási hibát pontosít azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldal utolsó előtti sorában az „úgy” szó helyesen „új”, továbbá a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a
2. oldalon megjelöli, hogy a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette a Btk.
3. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés bc/ pont alapján minősül a

(6)bekezdés b/ pont szerint. Ezzel a másodfokú bíróság tényállása már mindenben megalapozottá vált, melyre tekintettel az ítélőtábla I. r. vádlott védőjének ezt vitató álláspontjával nem értett egyet és az eddigiekből következően a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére egyik, a I. r. vádlott védője által említett okból sem látott alapot. A másodfokú bíróság a tényállásban írt cselekmények vonatkozásában helyes álláspontot foglalt el I. r. vádlott bűnössége kérdésében és az általa megvalósított bűncselekmények jogi minősítése tekintetében is. A másodfokú bíróság e körbeni indokolása rendkívül részletes és magas színvonalú, azzal az ítélőtábla mindenben egyetért, csak az ítélet

1. oldal alulról
2. bekezdés első sorából mellőzi a „találmányban rejlő” szavakat. A helyesen feltárt büntetés kiszabásánál irányadó körülményeken túl további súlyosítóként szükséges értékelni a sikkasztás bűntettének folytatólagos elkövetését továbbá azt, hogy I. r. vádlott a cselekményeit az sértett 1 és sértett 2 sértettek sérelmére az elsőfokú elítélését követően, a jogerős ítélet meghozatala előtt, a sértett 4 sértett sérelmére és a közbizalom elleni bűncselekményeit jogerős elítélése után röviddel valósította meg, utóbbi cselekményeket azonban csak részben. Az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú bíróság azon helyes megállapítása, mely szerint „a kölcsön felvétele utáni évben, 2010-ben I. r. vádlott által a szabadalom hasznosításával kapcsolatosan a sértettel kötött szerződés, a szabadalomra bejegyzett jelzálogjog, majd
3. évben az engedményezés, tartozáselismerés csupán a kár megtérítésére irányuló törekvésként, vagy annak látszataként értékelhetők” (ítélet
4. oldal utolsó bekezdés), nyomatékos enyhítőként vehető figyelembe a „vagy annak látszataként” szövegrész mellőzését követően. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla álláspontja az, hogy bár az elsőfokú bíróság az enyhítő szakasz törvényhelyét - Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont - nem hívta fel, azonban annak alkalmazása indokolt, elsődlegesen a bűncselekmények elkövetése és azok jogerős elbírálása között eltelt időre, másrészt arra tekintettel, hogy I. r. vádlott bűnösségi köre bár enyhébb mértékben, de szűkült, és végül azon I. r. vádlotti magatartásra is, hogy a sértett 4 sértett kárának teljeskörű megtérítésére törekedett. Ezért az ítélőtábla a Btk.

1. §-ában írt célok eléréséhez elegendőnek tartotta az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét, nem érintve a másodfokú bíróság azon rendelkezését, mely I. r. vádlottat 5 évi időtartamra eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől. Ezen joghátrányok összességükben igazodnak I. r. vádlott személyi társadalomra veszélyességéhez, az általa megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyához, a bűnösségének a fokához és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekhez is. A másodfokú bíróság egyéb - járulékos kérdésekben hozott - rendelkezései törvényesek. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §-ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be.
3. §-a alapján helybenhagyta. Debrecen,
4. március
5. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék ...../
6. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatással jogerős és végrehajtható. Debrecen,
7. március
8. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-