Pf.20558/2017/5 – Szegedi Ítélőtábla

(4)bekezdése szerint a vadásztársaságba belépő rendes tag köteles a taggyűlés által megállapított egyszeri vagyoni hozzájárulást a tagfelvételről szóló taggyűlési jegyzőkönyvben meghatározott időpontig megfizetni. Az egyszeri vagyoni hozzájárulás teljesítése a tagsági jogviszony létrejöttének feltétele, mértéke 500.000 forint. Kivételes esetben a belépő rendes tagot – személyes körülményeire figyelemmel – a taggyűlés az egyszeri vagyoni hozzájárulás megfizetése alól a tagfelvételről szóló taggyűlési jegyzőkönyvben rögzített határozatában részben, vagy egészben mentesítheti. A vadásztársaságnak rendes és különleges jogállású tagjai lehetnek. A tagsági viszony kizárással, törléssel, kilépéssel, a tag halálával, valamint a vadásztársaság jogutód nélküli megszűnésével szűnik meg. Az intéző bizottság – amennyiben a rendes tag tagdíj fizetési kötelezettségének az alapszabály 8. §

(2)bekezdés c) pontjában meghatározott időpontig, illetve a belépő rendes tag az egyszeri vagyoni hozzájárulás fizetési kötelezettségének a jelen alapszabály 8. §

(4)bekezdésében meghatározott időpontig nem tesz eleget – előzetes és a jogkövetkezményre történő, ajánlott postai küldeményként eljuttatott írásbeli felszólítással hívja fel a kötelezettség teljesítésére. Ha a felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül a rendes tag, illetve belépő rendes tag fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az intéző bizottság a tagot a vadásztársaság nyilvántartásából törli (

1. §). Az alperes
2. augusztus 30-án taggyűlést tartott. Egyik napirendi pontja tagfelvételi kérelem elbírálása volt, melynek lényege szerint az alperes tagja, (személy neve) helyett „tagfelvételi csere” útján a felperes lép be az alperesi vadásztársaságba. A jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a kilépő tag semmiféle anyagi igénnyel nem lép fel a vadásztársasággal szemben, ha a felperes tagként beléphet. A jegyzőkönyv rögzíti azt is, nincs szó a taglétszám növeléséről, csak névcseréről. Ezt követően a vadásztársaság 6/
3. (08.30.) számú határozatával 12 igen és 4 nem szavazattal elfogadta a tagfelvételi cserét, (személy neve) helyett felvette a felperest a rendes tagok sorába. A tagfelvételről szóló jegyzőkönyvben rögzített határozat nem rendelkezett a felperes egyszeri vagyoni hozzájárulás megfizetése alóli részben vagy egészben való mentesítéséről. Az alperes
4. március 2-án létesítő okiratát módosította, a taggyűlésen 18 főből 16 – köztük a felperes – jelent meg. Az alapszabály módosítását a jelenlévők egyhangú szavazattal fogadták el. Emellett az 5/
5. (03.02.) számú határozattal a közgyűlés – ugyancsak egyhangúlag – elfogadta a jelölőbizottság elnökének a felperest. Az alperes elnöke a felperes tagfelvétele idején a felperes édesapja,
6. május 19-től (személy 2 neve). Az alperes
7. július 1-jén újabb közgyűlést tartott, ezen – egyebek mellett – napirenden volt a felperes belépési díjfizetésének elmaradásáról való döntés. A meghívót a felperes részére a (város 2 neve, utca házszám) alatti címre kézbesítették, azt a felperes édesapja június 22-én átvette, majd a közgyűlésen a felperes megjelent. A legfőbb szerv titkos szavazással 8/
8. (
9. 01.) számú határozatával a felperest 500.000 forint elmaradt egyszeri vagyoni hozzájárulás (belépési díj) megfizetésére kötelezte. A felperes keresetében az alperesi közgyűlés 8/
10. (
11. 01.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte részben eljárásjogi, részbeni anyagi jogi hivatkozások alapján. Állította, a meghívót a közgyűlés időpontját megelőzően legalább 8 nappal nem kapta meg. Hivatkozott arra is, hogy a legfőbb szerv ülését összehívó elnök az összehívás idején még nem volt bejegyezve a bírósági nyilvántartásba, és a sérelmezett határozatról az alapszabály rendelkezése ellenére nem nyílt, hanem titkos szavazással döntöttek. Érvelése szerint csak tagfelvétele idején és a taggyűlési jegyzőkönyvben rögzített határozattal lehetett volna dönteni egyszeri belépési díjfizetési kötelezettségéről, utóbb erre már nincs mód. Véleménye szerint ezt az értelmezést erősíti, hogy a
12. július 1-jén hatályos egyesületi alapszabály sem tartalmaz ilyen előírást. Kifogásolta a jogorvoslati lehetőségéről szóló tájékoztatás hiányát megjegyezve, hogy a Ptk. 3:
13. §

(1)és

(2)bekezdése ellenére törléssel a tag jogviszonyát nem lehet megszüntetni. Végül hozzátette, a határozatnak indokolása, tényállása nincs. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a felperes belépésekor a határozat csak a tagcseréről döntött, ez azonban nem azonosítható a befizetési kötelezettség alóli mentesítéssel. Mivel az alapszabály szerint a tagsági jogviszony keletkezésének feltétele a befizetés, annak kötelezettsége a tagfelvételről szóló határozat meghozatalát követően beállt. Tény, hogy a jegyzőkönyv nem tartalmaz előírást ennek megfizetésére, azonban az alapszabály értelmében erre nincs is szükség, mert rendelkezéseit valamennyi belépő tagnak magára nézve kötelezőként kell elismernie. Álláspontja szerint amiatt, hogy a felperes a belépési díjat nem fizette meg, nem vált a vadásztársaság tagjává. A „tagcsere” egyesületi tagság esetében kizárt, így a távozó tag korábbi befizetése nem számítható be az új tag a belépési hozzájárulásának teljesítéseként. Ennek indoka, hogy az egyszeri belépési hozzájárulás nem követelhető vissza. További véleménye szerint a határozathozatallal kapcsolatban előterjesztett felperesi eljárásjogi kifogások alaptalanok. Elismerte, a sérelmezett határozat meghozatala valóban titkos szavazással történt az alapszabály rendelkezései ellenére, ez azonban nem indokolja a határozat hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 8/2016. (07. 01.) számú határozatát hatályon kívül helyezte. Indokolásában a legfőbb szerv összehívására, a meghívó megküldésére vonatkozó kifogásokat alaptalannak találta. Elfogadta az alperes azon hivatkozását, hogy a határozat meghozatalának módja ugyan nem felelt meg a létesítő okirat irányadó rendelkezésének, a titkosan szavazás tényét viszont nem ítélte olyan súlyú jogsértésnek, mely a határozat hatályon kívül helyezését indokolná. Lényegesnek tartotta azonban, hogy az alapszabály 8. §

(4)bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, az egyszeri vagyoni hozzájárulást a tagfelvételről szóló taggyűlési jegyzőkönyvben meghatározott időpontig kell megfizetni. Vagyis a tagfelvétel engedélyezésekor a taggyűlésnek döntenie kellett volna abban a kérdésben, meddig köteles a felperes az 500.000,forintos vagyoni hozzájárulást megfizetni, vagy arról, hogy annak megfizetése alól részben, illetőleg egészben mentesíti a belépni szándékozót. A jegyzőkönyv tartalmából arra a következtetésre jutott, a társaság tagjai abban a feltevésben voltak, hogy a kilépő tagnak vagyoni igénye van, illetve lehet a vadásztársasággal szemben, de ezzel nem kíván élni. Így helyezkedtek a jelenlévők arra az álláspontra, hogy eltekintenek a belépő tag egyszeri vagyoni hozzájárulásától. Ezt támasztja alá a határozat tartalma is, hiszen kizárólag tagfelvételi cseréről döntöttek. Abban egyetértett az alperessel, hogy az akkori alapszabály ezt nem tette lehetővé, ugyanakkor a jegyzőkönyvből egyértelmű, hogy a helyzetet a megjelentek kivételesnek tekintették, emiatt nem igényelték a hozzájárulást. Megjegyezte, a felperes tagfelvétele idején hatályos 2006. évi IV. törvény (Gt.) 45. §

(3)bekezdésében foglalt jogvesztő határidőn belül a tagfelvételi cseréről döntő határozatot a tagok nem támadták meg. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Hiányolta az ítélet indokolásából a jogszabályi hivatkozásokat és azt, hogy az elsőfokú bíróság nem tért ki valamennyi kereseti kérelem értékelésére. Továbbra is állította, az egyszeri vagyoni hozzájárulás teljesítése a felperes belépésekor hatályos alapszabály értelmében a tagsági jogviszony létrejöttének feltétele volt. Álláspontja szerint az volt jogellenes, hogy a felperes a vadásztársaság életében tagként részt vehetett. Kiemelte, az, hogy korábban nem írta elő az alperes a belépési díj megfizetését, nem értelmezhető az az alóli mentesítésként. A korábban kilépő tag pedig csupán azért nem lépett fel vagyoni igénnyel a vadásztársasággal szemben, hogy a felperes felvételre kerüljön, nem pedig a mentesítés feltételéül szabta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte (Pp. 221. §

(1)bekezdés). Az indokolásban tehát a bíróság elsősorban a tényállást állapítja meg, majd az e tényálláson alapuló döntésének jogi okfejtését adja. Mivel az ítélet jogi indokolása minden esetben a tényálláson kell nyugodjon, ahhoz kell igazodjon, a tényállást olyan részletességgel szükséges rögzíteni, amennyiben a megállapított tények a bíróság döntésére befolyással voltak, a jogvita eldöntése szempontjából releváns. Az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez nem tartozó tények és adatok ismertetése szükségtelen. Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésekre jutott. Döntése során a törvényi rendelkezéseknek megfelelően vizsgálta mindenekelőtt azt, hogy a sérelmezett határozatot hozó közgyűlés összehívása szabályszerű volt-e, evonatkozásban annak jogszabályi hátterét is ismertette. Mindebből alappal jutott arra a következtetésre, hogy a határozatot érdemben kell vizsgálni. Az ítélőtábla egyebekben is osztja az elsőfokú bíróság jogi okfejtését, a határozat hatályon kívül helyezésének indokát, azt megismételni nem kívánja. A fellebbezés kapcsán azonban szükségesnek látja az alábbiak kifejtését: Ha a kifogásolt határozat egy korábbi legfőbb szervi döntéshez kapcsolódik, nem mellőzhető a megelőző határozat, eljárás és a felek akkori szándékának vizsgálata. A felperes tagfelvétele idején hatályos, 2013. február 18-án módosított és egységes szerkezetbe foglalt létesítő okirat 8. §

(4)bekezdése nemcsak a belépő rendes tag kötelezettségét, hanem a vadásztársaságra irányadó eljárásjogi követelményt is támaszt: a tagfelvételről szóló taggyűlési jegyzőkönyvben meg kell határozni azt az időpontot, amíg az egyszeri vagyoni hozzájárulást meg kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy a tagfelvételről való döntéssel egyidejűleg kell az egyszeri vagyoni hozzájárulás belépő tagra irányadó kötelezettségéről rendelkezni. Ha ezt a legfőbb szerv elmulasztja, az ebből eredő jogkövetkezmények a vadásztársaságra esnek, nem a belépő tag kötelessége erre felhívni a figyelmet. Értelmezhetetlen az alperes azon érvelése, miszerint a felperes nem lett tagja a vadásztársaságnak az egyszeri vagyoni hozzájárulás teljesítésének hiányában. A vadásztársaság irataiból megállapíthatóan az alperes a felperest mindvégig tagként kezelte, hiszen ilyen minőségében küldött neki meghívót a 2016. július 1-jére összehívott közgyűlésre is. Ha nem tekintette tagnak, szükségtelen volt a legfőbb szerv üléséről és annak napirendjéről tájékoztatni. Ugyancsak az alperesi álláspontot cáfolja, hogy az alperes 2016. március 2-án is tartott legfőbb szervi ülést, amin a felperes tagként szintén megjelent, sőt a közgyűlés 5/2016. számú határozatával egyhangúlag jelölőbizottsági elnöknek választotta. A felperes tagfelvétele idején hatályos 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 62. §

(3)bekezdése szerint – összhangban a

1. évi V. törvény (Ptk.) 3:
2. §

(1)bekezdésével és 3:71. §

(2)bekezdésével – a tag jogosult a közgyűlésen részt venni, választhat és választható. Mindebből pedig egyértelműen látható, hogy az alperes belépésétől mindvégig tagként kezelte a felperest, vagyis eltekintett az egyszeri belépési hozzájárulás befizetésétől. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak a

1. július 1-jén felvett jegyzőkönyv tartalmi mérlegelésének eredményeként kifejtett álláspontjával is, különös tekintettel arra, hogy az alapszabály már hivatkozott rendelkezése lehetőséget ad a fizetés alóli mentesülésre, ahogy a
2. augusztus 30-i jegyzőkönyv szóhasználata („csere”, „taglétszám nem növekszik”) is erre enged következtetni. Külön kiemeli, hogy a felperes felvételétől a sérelmezett határozathozatalig mintegy három év telt el, mely időszakban az alperes mindvégig tisztában volt azzal, hogy a felperes egyszeri vagyoni hozzájárulást nem teljesített, ennek ellenére fizetésre nem hívta fel (alapszabály
3. §

(3)bekezdés). Ez ugyancsak azt a tényt erősíti, hogy annak idején a tagok valójában „tagcseréhez” járultak hozzá, elfogadva, hogy a felperes nem pluszlétszámként belépő tag, hanem a kilépő tag helyett válik azzá. Valószínűsíthetően ezért nem döntöttek határozati formában a jelenlévő tagok az egyszeri vagyoni hozzájárulás megfizetése alóli mentesítéséről sem, hiszen ez a felperes ilyenformán „kivételes” belépési módja miatt fel sem merülhetett. Az említett okokból jogszabálysértő a perrel érintett alperesi határozat, amin nem változtathatna a kereseti kérelemben kifejtett, a határozat tartalmával kapcsolatos érvelések vizsgálata sem, az a peradatok, a releváns tényállás és az irányadó jogszabályok tükrében szükségtelen. Az ítélőtábla annyiban viszont egyetért az alperes fellebbezési érvelésével, hogy a felperes belépésekor a vadásztársaságra nem a 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezései voltak irányadók, a határozatok megsemmisítése iránt a tag a rPtk. 62. §

(6)bekezdése szerinti 30 napos jogvesztő határidőben indíthatott pert. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp.

1. §-a alapján a másodfokú eljárásban felmerült költségét a pervesztes alperes maga köteles viselni. Szeged,
2. január
3. Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. előadó bíró Dr. Bálind Attila s.k. táblabíró