Gf.30219/2017/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.219/2017/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a ...Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Pazár Sándor ügyvéd) által képviselt felperes neve, felperes lakcíme szám alatti felperesnek – a jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perben a Kecskeméti Törvényszék
2. május
3. napján kelt 8.G.22.820/2016/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 350.000,- (Háromszázötvenezer) forintot, valamint 50.000,- (Ötvenezer) forint első- és másodfokú eljárási költséget. Mellőzi az elsőfokú ítélet költségviselésre vonatkozó rendelkezését. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt leletezés terhével rójon le további 25.600,- (Huszonötezerhatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A felperes jogelődje a A.. Kft. által korábban működtetett ... Színház
6. évtől kezdődően tűzte műsorára, szerző neve: „regény címe” című regényéből készült színpadi művet, rendező neve rendezésében. A felperesi jogelődnek
7. június
8. napjától a regényíró örököseivel kizárólagos színpadi felhasználási szerződése volt, ez alapján részükre a jegybevétel %-os arányában jogdíjat fizet. A regényt korábban a perben nem álló személy neve 1994-ben dolgozta át színpadra. A felperes személy neverel felhasználói szerződést nem kötött. rendező neve az alperesi színház igazgatójaként
9. szeptemberében levélben kereste meg a felperesi jogelődöt azzal, hogy a 2009-2010-es színházi évadban szeretné saját színházában is bemutatni szerző neve: „regény címe” című művét. A felperesi jogelőd
10. szeptember
11. napján kelt válaszában hozzájárult a mű alperesi színházban történő bemutatásához. Az alperes szerző neve jogutódaival (
12. október 30-án) felhasználói szerződést kötött. A kizárólag felhasználási joggal rendelkező felperes utólag,
13. március
14. napján az alperes és a szerző jogutódaival kötött felhasználói szerződéshez hozzájárult. személy neverel felhasználói szerződést az alperes szintén nem kötött. Ezt követően
15. novemberétől
16. május 31-ig terjedő időszakban az alperes 36-szor tűzte műsorára a darabot, és egy vendégelőadást is tartott város neve A felperes az alperessel kötött barterszerződést, melyben vállalta az regény címe jelmezeinek kölcsönadását. személy neve, mint a színdarab szerzői jogainak jogosultja jogi képviselője útján
17. április 30-i keltezésű levéllel fordult a felpereshez, ebben jogdíjigényt támasztott, állítva, hogy az általa írt színmű alapulvételével állították színpadra a művet, azonban ezen bemutatók kapcsán jogdíjelszámolásra
18. óta nem került sor. A jogi képviselőn keresztül közölt újabb,
19. július
20. napján kelt írásbeli felszólítás már mindkét peres fél (felperes és alperes) igazgatójának megküldésre került. Ebben személy neve a bevételek után elmaradt jogdíjigényét havi 50.000,forintban jelölte meg, kártérítés címén
21. évtől számítva összesen 3.000.000,- forintot követelt mindkét peres féltől egyetemleges fizetéssel. Az alperes
22. június 20-i keltezésű válaszlevelében elhatárolódott a felperessel való egyetemleges kártérítés megfizetéstől, ugyanakkor nem zárkózott el az önálló jogdíjfizetéstől, azt havi 50.000,- forintban ismerte el azokra a hónapokra, amikor kizárólag az alperesi színház játszotta a darabot. A 2009-
23. évadban
24. novembertől
25. május 31-ig, hét hónapon keresztül, 36 előadást tartottak. Az alperesi igazgató kérte az e szerint összeállított szerződéstervezet megküldését, ajánlatának elfogadása esetén a szerzői jogdíj haladéktalan rendezését ígérve (11/A/
26. sorszám alatti okirat). A szerzői jogdíj jogosultja jogi képviselője útján
27. július
28. napján küldött e-mail üzenetével elfogadta az alperesi ajánlatot, jelezve, hogy a felperes igazgatójával külön fognak megállapodni. Kérte, hogy kártérítés címén kerüljön kifizetésre az összeg br. 508.000,- forint erejéig, és már ekkor megállapodástervezetet is csatolt (8/A/1.). Az alperes igazgatója újabb levelével a megküldött megállapodás tervezet módosítását tartalmazta és jelezte, hogy továbbra is várják a végleges megoldást. Hangsúlyozta, hogy az alperesi színház tartja magát a létrejött megegyezéshez és kizárólag személy neve irányában külön kívánja rendezni a jogdíjat, függetlenül a felperessel való elszámolástól, tekintve, hogy nem közös produkció keretében került sor a színmű bemutatására (11/A/2.). A fenti előzményeket követően,
29. augusztus 6-án a felperes és személy neve között jött létre írásban megállapodás, melynek
30. pontjában közös nyilatkozattal rögzítették, hogy a felperesi színház
31. január
32. és
33. július
34. között több alkalommal játszotta a perbeli színdarabot, továbbá ugyanezt a produkciót az alperesi színház is előadta a felperes hozzájárulásával. A szerződés
35. pontjában a felek megegyeztek, hogy a felperesi színház a megállapodás aláírásával egyidejűleg megfizet 2.000.000,- forint összeget nemvagyoni kártérítés címén a jogosult névfeltüntetési jogának megsértése miatt. A
36. pont szerint a jogosult jelen megállapodás aláírásával kijelentette, hogy az
37. pontban jelzett időszakban játszott színdarab vonatkozásában a felperesi színházzal, valamint rendező neverel és a alperes nevezal szemben semmilyen egyéb követelése nem áll fenn. A felperes a fenti egyezségi megállapodást követően
38. szeptember 27-i keltezésű levéllel fordult az alperesi igazgatóhoz, és tájékoztatta arról, hogy a szerzői jogdíj kérdésében kártérítés útján személy neve irányában felperesi részről megtörtént a helytállás. Ezzel kapcsolatban a nála többletköltségként felmerült kárrész megtérítésére hívta fel egyúttal az alperest. Ezt az alperes
39. október 30-i levelével visszautasította, jelezve, hogy külön kíván elszámolni személy neverel a szerzői jog jogosultjával. Felperes egy későbbi,
40. március 2-i keltezésű levélben alperes felé továbbhárítani kívánt igényének mértékét 400.000,- forint + áfa összegben határozta meg, kérve ennek megfizetését a színházak egymás közötti elszámolási vitájának lezárása érdekében. Az alperesi igazgató
41. május 2-i keltezésű levelével továbbra is fenntartotta álláspontját, hogy a jogdíjigényt annak jogosultjával, közvetlenül kívánja rendezni, ezen kívül a hosszabb idő elteltére, valamint az alperesi színház szűkös lehetőségeire is hivatkozva, elutasító választ adott (alperes fizetési meghagyással szembeni ellentmondásához csatolt okirati bizonyítékok). A felperes keresetében 508.000,- forint megfizetésére kérte kötelezni alperest jogalap nélküli gazdagodás címén. Álláspontja szerint a személy neverel megkötött egyezség alapján általa teljes egészében kifizetett összeg e része rendezte az alperesi kötelezettségeket is, ezért az alperes a keresetben megjelölt összeg erejéig ennek megtérítésére köteles. Ennek hiányában az alperes az ő rovására jogalap nélkül gazdagodna. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Alperes fenntartotta jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felek között a szerzői jogdíj jogosultja irányában egyetemlegesség nem áll fenn, nem közös produkcióban történt a darab párhuzamos előadása egy azonos időszakban. Hangsúlyozta, hogy a felperes és a jogosult közötti jogviszonynak ő nem részese, az rá nem hathat ki. A szerzői jogdíj kérdésében fenntartja a jogát az önálló egyeztetésre a jogosulttal. Külön sérelmezte, hogy egy jóváhagyása nélkül kötött kétoldalú megállapodás alapján fordult felé követeléssel a felperesi színház. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A jogi indokolás kiindulópontjaként rögzítette, a felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperes a felperes javára jutott jogalap nélkül vagyoni előnyhöz a keresetben megjelölt összeg erejéig. A perben nem volt vitatott, hogy szerző neve regényének színpadi feldolgozásáért szerzői jogdíj illeti a perben nem álló személy nevet, és az sem, hogy a perbeli időszakban a színművet bemutató peres felek egyike sem fizetett jogdíjat az előadások után. A bíróság lényeges tényállási elemként értékelte, hogy a peres felek nem közös produkcióban mutatták be a darabot, hanem önállóan, egymástól függetlenül. Az okirati bizonyítékok közül kiemelte az alperes igazgatója által a szerzői jogdíj jogosultjának írt azon levelet, melyben külön ajánl fel utólagos jogdíjfizetést azzal, hogy elhatárolódott a felperessel közös, egyetemleges helytállástól. Ebben az alperest képviselő igazgató kifejtette, hogy megítélése szerint a két színháznak önállóan, egymástól függetlenül kell a jogdíjakat fizetnie. A bíróság figyelembe vette a
42. július 3-i válasz e-mailt is, melyben a jogdíj jogosultjának jogi képviselője elfogadta az alperesi ajánlatot azzal a megjegyzéssel, hogy a felperes igazgatójával külön fog megállapodni. Mindezen bizonyítékokból, illetve tényállási elemekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy nincs olyan jogviszony (szerződés vagy megállapodás), amely fizetési kötelezettséget teremtene alperes számára, felperes felé, sem szerzői jogdíj, sem kártérítés címén. Jogcím hiányában az alperes nem gazdagodott a felperes rovására a
43. augusztus 6-i megállapodás alapján történt felperesi kifizetés ellenére sem. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a közte és személy neve között
44. augusztus
45. napján megkötött nemvagyoni kár megtérítéséről szóló megállapodás alapján fizetett meg 2.000.000,- forint összeget, kifejezetten nemvagyoni kártérítés jogcímén a jogosult névfeltüntetési jogának megsértése miatt. Ez az alperessel egyetemlegesen teljesített kártérítési helytállás volt, tekintettel arra, hogy személy neve jogi képviselője útján így tartott igényt a kártérítésre. A jogdíjfizetés egymás közötti arányának tisztázásával, felperes a reális mértékben jogosult alperes felé a kártérítés továbbhárítására. A 2.000.000,- forint teljes összeg részben alperes helyett megfizetett jogdíjat helyettesítő kártérítés volt. Amennyiben alperes annak megtérítésétől elzárkózik, úgy felperes hátrányára jogalap nélkül gazdagodna. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés részben alapos. A perbeli jogvita nem vitatott tényállási kiindulópontja, hogy az „regény címe” irodalmi mű szerzői jogdíjának nemcsak a regényíró, szerző neve leszármazói, hanem a színpadi adaptáció vonatkozásában, az azt elkészítő személy neve is jogosultja. A felperesi színház a regényíró leszármazottaival kötött színpadi felhasználói szerződés alapján még 2007-ben szerezte meg – a későbbiekben meghosszabbított – kizárólagos előadási jogot. Az alperes a regényíró leszármazóival a felhasználói jogról megállapodott, melyhez a felperes, mint kizárólag felhasználásra jogosult hozzájárulását adta. szerző neve jogutódaival kötött felhasználási szerződés kapcsán így a felek közvetlen jogviszonyba nem kerültek, az alperes felhasználási joga nem a felperestől származott. Nem vitatott, hogy a színpadi adaptációt készítő személy neverel egyik peres fél sem egyezett meg szerzői jogdíjfizetésben, erre vonatkozó szerződést nem kötöttek; A jogdíj jogosult ezért fordult
46. június 18-i levelével (5/F/
47. számú perirat) mindkét félhez, és meg nem kapott jogdíját kártérítés címén kívánta érvényesíteni 3.000.000,- forint összegben. A követelés jogalapját egyik fél sem vitatta, az alperes válaszlevelében azonban kifejezetten személyenkénti külön elszámolást és egyezségkötést kért. A felperes ennek ellenére tárgyalásokba bocsátkozott a szerzői jogdíj jogosultjával, és ennek eredményeként született meg a
48. augusztus 6-i kétoldalú megállapodásuk, mely nemvagyoni kártérítés jogcímen végül az eredetileg bejelentett 3.000.000,forintos igényhez képes csak 2.000.000,- forint fizetési kötelezettséget írt elő a felperesi kft. számára. E megállapodás Ptk.
49. §