A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.007/2018/7/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr.Székely Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Bolla és Hubanov Ügyvédi Iroda által képviselt I.r. és a személyesen eljáró II.r. alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt a Tatabányai Törvényszék előtt folyamatba tett perében Tatabányán, 2017.évi november hó 8.napján 4.P.20.019/2017/18.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 20.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A bíróság a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasítja. Köteles a felperes 15 nap alatt megfizetni az I.r.alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és II.r. alperes, mint adósok, illetve I.r. alperes, mint hitelező, ...n,
- július
- napján .... számon fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek lakásvásárlás céljára, amely alapján I.r. alperes vállalta, hogy felperes és II.r. alperes részére 77.049,- CHF összegű kölcsönt nyújt. A szerződés I.
- pontja kölcsön folyósításának feltételeként az alábbi, általános szerződési feltételt tartalmazza: „Felek kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az adós banknál vezetett számlái és a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetés esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az adós banknál vezetett számláiról, illetve a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkérik a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fenti hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetére, a bank felkérésére az adós banknál vezetett számlái, a bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják." Felperes módosított keresetében kérte, állapítsa meg a bíróság a kölcsönszerződés I.
- pontjának a tényállásban idézett része semmisségét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdése, illetve 18/
- (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.)
- §
(1)bekezdés
- a)
- b)
- i)és
- j)pontja alapján. Igényt tartott a perköltség megfizetésére is. A II.r. alperest tűrésre kérte kötelezni. Előadta, főszabályként I.r. alperes lenne köteles követelése összegszerűségét bizonyítani, jelen rendelkezés azonban a bizonyítási terhet megfordítja. Azért is tisztességtelen, mert I.r. alperest jogosítja fel egyoldalúan a felperesi tartozás összegének meghatározására, így a teljesítés szerződésszerű voltának megállapítására. Előadta azt is, hogy ezzel megnyílik I.r. alperes lehetősége a záradékoltatásra. I.r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, ezen szerződési feltétel tartalmazza azt, hogy a közvetlen bírósági végrehajtásnak megvan a lehetősége, azonban ezt jogszabály szabályozza, ennek hiányában is meglenne arra I.r. alperesnek a lehetősége. Felperesnek bármikor lehetősége van kifogásolásra vagy panaszra. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 38.100 forint elsőfokú perköltséget. Ítéletének jogi indokolásában hivatkozott a szerződéskötéskor hatályos az 1959.évi IV.tv. 209.§ában, valamint az 1/1999./II.5./Korm. rendelet 1.§./1/ bekezdés a/, b/, i/ és j/pontjában foglaltakat. Rögzítette, hogy a perbeli kölcsönszerződés a felek által sem vitatottan a 2014.évi XL.tv.(DH2.) hatálya alá tartozik. Azt vizsgálta, hogy a támadott szerződéses kikötés megfelel-e a jogszabályoknak, mert a Ptk. 209. §
(5)bekezdése alapján ebben az esetben tisztességtelennek nem minősülhet. Az adósok rendszeres tájékoztatást kaptak a tartozásuk nyilvántartott összegéről, és ha a tájékoztatásban foglaltakat vitatták, részletes elszámolást kérhettek, még a végrehajtás megindulását követően is. Az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 206. §
(1)és
(2)bekezdés előírta, hogy folyamatos szerződések esetében a pénzügyi intézmény köteles az ügyfelek részére legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást küldeni, a számláról megküldött kimutatást - az üzletszabály és a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kell tekinteni, ha az ügyfél a kézbesítéstől számított 60 napon belül írásban nem emel kifogást; ez nem érinti a követelés érvényesíthetőségét. Az „elfogadottnak kell tekinteni" e jogszabályban sem értelmezhető egyfajta „biankó tartozáselismerésként", erre utal az a záró fordulat, hogy „ez nem érinti a követelés érvényesíthetőségét". A pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek keretében milyen tartalmú kölcsönt, milyen feltételek mellett folyósított az adósnak, az adós mennyit teljesített, s mekkora az adós fennmaradó tartozása. A pénzintézet ez irányú ténymegállapításai azonban egyértelműen a fogyasztó számára is közölt (legalább évente 1 alkalommal) nyilvántartásán alapulnak. Amennyiben ezt az adós vitatja, úgy ezen állításait a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően már neki kell bizonyítania, a bizonyítás fentiek szerinti menetét a perben támadott rendelkezés tehát nem befolyásolja. A végrehajtási záradékolás esetén valóban az alperes közlése adja a záradékolás alapját a tartozás összegéről, de vita esetén ez nem több, mint az alperes nyilatkozata. Tehát e perben sem a szerződési feltétel vitatott rendelkezése, hanem a közokirat záradékolhatóságának törvényi konstrukciója fordítja meg a bizonyítási terhet. Ha végrehajtási záradék alapján megindított végrehajtási eljárás van folyamatban, úgy az adósok a Pp. 369.§-ában foglalt tényekre hivatkozással végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti pert kezdeményezhetnek, s ennek során a per alapjául szolgáló tényállításai bizonyítására a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében ugyancsak az adós köteles. Mivel a jogszabálynak megfelelően került meghatározásra a szerződési feltétel, így a Ptk. 209.§
(5)bekezdése alapján tisztességtelennek nem minősülhet. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást, valamint az I.r. alperes kötelezését a felmerült teljes perköltsége megfizetésére. Másodlagosan és harmadlagosan az elsőfokú ítéletnek az rPp.252.§./2/ bekezdése és /3/ bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására történő utasítását. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés támadott pontja a 18/1999/II.5./Korm.rendelet 1.§./1/ bekezdés b/ és j/pontjába ütközik. Előadta, ha a felperes nem ért egyet az I.r. alperes nyilvántartásával, akkor egy végrehajtási eljárásban a felperesnek kell bizonyítania, hogy helytelen az I.r. alperesi nyilvántartás. Az alávetés miatt lemondott arról a lehetőségéről, hogy kétségbe vonja az I.r. alperes által meghatározott tartozás összegét. A szerződés megkötésekor hatályos Vht.21.§. /1/ bekezdés alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni a közokiratot az I.r. alperes kérelmére. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a felperes az ily módon ellene indított végrehajtási eljárást megszüntetni, illetve korlátozni csak akkor tudja, ha az I.r. alperessel szemben indított perben a Pp.164.§./1/ bekezdése alapján bizonyítja a Pp.369.§. b/pontjában foglaltakat, azaz azt, hogy az I.r. alperes követelése részben, vagy egészben megszűnt. Főszabályként az I.r. alperest terheli a követelése pontos összegének bizonyítása a felperes ellen a tartozása megfizetése iránt indított perben. A perbeli kikötés azonban lehetőséget biztosít az I.r. alperesnek arra, hogy ezt a bizonyítási terhet - a fentiekben ismertetett módon - a felperes terhére megfordítja, ezért az tisztességtelen. A támadott szerződési feltétel - mint a szerződéskötéskor a kölcsön folyósítása előtt megtett tartozáselismerés - mind a bizonyítási teher, mind a felmondás jogszerűségének vitathatósága szempontjából a fogyasztót indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza (BDT.2017.3629). A Korm.rendelet 1.§./1/ bekezdés i/pontjában foglalt okból is fennáll a tisztességtelenség. A fenti körülmények a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét korlátozzák a ténytanúsítvány, a tartozáselismerő nyilatkozatnak tekinthető előre elismerés megtétele által ugyanakkor ezt a szerződéses rendelkezést nem kompenzálja a szerződés szövege más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal. A Pf.6.sorszámú iratában kérte a per tárgyalásának felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő C-34/18.számú előzetes döntéshozatali eljárás érdemi elbírálásáig. E körben hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.834/2017/4/II.számú, és a Kúria Gf.VIII.30.412/2017/3.szám alatt meghozott végzésében foglaltakra. Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla elsődlegesen a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelmet bírálta el és azt az alábbiak szerint alaptalannak ítélte. A Pp.152.§
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a tárgyalást felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per, vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van. A tárgyalás felfüggesztése tekintetében annak van relevanciája, hogy a peres felek között a jogvita eldöntése szempontjából előzetes kérdésnek lehet-e tekinteni az Európai Unió Bírósága előtt a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztóra átfordító célú vagy ilyen hatású szerződéses rendelkezés tárgyában folyamatban lévő eljárás során hozott döntést, illetve előzetes kérdés-e a 93/13/EGK irányelv melléklete 1.
- m)és
- q)alpontjának értelmezése. Az ítélőtábla megítélése szerint a keresettel támadott kikötés nem fordítja át a fogyasztóra a bizonyítás terhét és nem ad lehetőséget a hitelintézetnek arra, hogy a fogyasztó teljesítésénének szerződésszerűségét egyoldalúan ítélje meg. Ezért a felperes kereseti kérelmének elbírálása szempontjából a C-34/2018. számú előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdések nem minősülnek olyan kérdésnek, amelyek az eljárás felfüggesztését indokolnák. A fentebb kifejtett jogi álláspontot támasztja alá az 1/2018.számú gazdasági elvi határozat, illetve a Kúria Pfv.VI.20.507/2017/4.számú határozatában foglaltak. Az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a támadott kikötés nem ütközik a Korm. r. 1. §.
(1)bekezdésének a),
- b)és
- j)pontjaiba. A Korm. r. 1. §
(1)bekezdésének a),
- b)és
- j)pontjai szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja; kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; illetve amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A felperes által támadott kikötés nem jogosítja fel az I. r. alperest a szerződés egyetlen feltételének egyoldalú értelmezésére sem, ezért nem ütközik a Korm. r. 1. §
(1)bekezdésének a) pontjába. A Korm. r. 1. §
(1)bekezdésének b) pontja pedig az olyan tartalmú szerződési kikötést minősíti tisztességtelennek, amely a fogyasztóval szerződő fél (a perbeli esetben az I. r. alperes) részére a saját teljesítése szerződésszerűségének megítélésére, megállapítására biztosít kizárólagos jogosultságot. A rendelkezés tehát nem a felek azon jogát kívánja korlátozni, hogy a velük szerződő fél teljesítésének szerződésszerűségét megítéljék. Az a hivatkozás, hogy a kifogásolt rendelkezés szerint az I. r. alperes dönt a felperes szerződésszerű teljesítéséről, a kifejtettek értelmében - tartalmánál fogva - nem alkalmas a fenti jogszabályi előírásban foglalt semmisségi ok megalapozására. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének j) pontja szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A perbeli szerződés megkötésekor hatályban volt, a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/
- (XII.24.) Korm. rendelet előírásai értelmében az I. r. alperesnek az ügyfeleivel szemben fennálló követeléseiről folyamatos nyilvántartást kellett vezetnie. A nyilvántartásában szereplő adatokról a pénzügyi vállalkozás által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 52/
- (XII.28.) PM rendelet szabályai szerint negyedévente jelentést kellett tennie a Felügyelet részére. Az rHpt.
- §
(1)bekezdése pedig előírta, hogy folyamatos szerződések esetén legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást küldjön az ügyfeleinek. A kimutatást az rHpt. 206. §
(2)bekezdése értelmében - az üzletszabályzat vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kellett tekinteni, ha az ügyfél a kézbesítéstől számított 60 napon belül írásban nem emelt kifogást azzal, hogy mindezek a követelés érvényesíthetőségét nem érintik. A fél nyilatkozatához - amint arról a Legfelsőbb Bíróság az EBH2000.
- szám alatt közzétett határozatában egyértelműen állást foglalt - a tartozáselismerés jogkövetkezményei akkor fűződhetnek, ha a tartozás elismerése magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlenül történik. Ennek az elvárásnak csak az olyan tartozáselismerő nyilatkozat felel meg, amelyet már fennálló, összegszerűen meghatározott követelés tekintetében tettek meg. A per tárgyát képező szerződéses rendelkezés viszont ilyennek nem tekinthető, e kikötés esetében ezért nem érvényesülnek a tartozáselismerés joghatásai. Ennek megfelelően abban az esetben, ha az alperes a jelen szerződésből eredő követelését a felperesekkel szemben peres úton kívánja érvényesíteni, a perben a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. tv. (Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében őt terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek alapján milyen összeget folyósított a felperesek részére, a felperesek mennyit teljesítettek, és ennek eredményeként mekkora a felperesek fennálló tartozása. Az alperes erre vonatkozó tényállításai nyilvánvalóan a saját nyilvántartásán alapulnak, vita esetén azonban az alperesnek a perben a nyilvántartás elszámolási elveit, módszereit és adatait be kell mutatnia, számításait le kell vezetnie. Ha a felperesek mindezeket követően is azt állítják, hogy az alperes elszámolása nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, illetőleg a közölt számítás hibás, vagy arra hivatkoznak, hogy részükről nagyobb összegű teljesítés történt, ellenbizonyítással élhetnek. A bizonyítási teher alakulását, a bizonyítási eljárás lefolytatását tehát a kikötés hivatkozott rendelkezése nem befolyásolja (Kúria 1/
- számú gazdasági elvi határozat). A fentiekkel egyezően foglalt állást a Kúria a Pfv.VI.20.507/2017/4.számú ítéletében is. Az ítélőtábla az R.1.§./1/ bekezdés i/pontja tekintetében teljes egészében osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének 6.oldal 3.bekezdésében rögzített álláspontját, az abban foglaltakat megismételni nem kívánja. Az ítélőtábla álláspontja szerint sem korlátozza a perbeli kikötés a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeit. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§. /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a felperes teljes egészében pervesztes lett, ezért a Pp.78.§./1/ bekezdése értelmében ő köteles az I.r.alperes felmerült bruttó összegű másodfokú perköltségének a megfizetésére. A perköltség összegénél az ítélőtábla tekintettel volt arra, hogy az I.r. alperes képviselője a tárgyaláson nem jelent meg és írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő. Győr, 2018.március
- Dr.Havasiné dr.Orbán Mária sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Molnár Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó