Bfv.1315/2017/6 – Kúria

(1)bekezdés, valamint

(2)bekezdés

1. b)pont], és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A terhelt és védőjének fellebbezései alapján eljárva a Miskolci Törvényszék a 2017. január 30-án kihirdetett 7.Bf.910/2016/8. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő: A Polgármesteri Hivatalának Építésügyi és Hatósági Osztálya 2012. május 17-én környezetvédelmi hatósági ellenőrzést tartott a természetben 510. és 514. szám alatt található ingatlanokon. A hatósági ellenőrzésen részt vett a terhelt is, az Egyesület képviselőjeként, ügyféli minőségben, és az ellenőrzött ingatlanokban lakó személyeknek kérdéseket tett fel, továbbá a hatósági ellenőrzésről videofelvételt készített. A terhelt a saját maga által készített videofelvételt utóbb kísérőszöveggel látta el, majd azt eljuttatta a felhasználónevet viselő személy részére azért, hogy a narrációval ellátott videofelvételt a youtubeon keresztül az internetre feltöltse, melynek megfelelően az érintett felvétel 2012. május 21-én megjelent. [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] Ezen túlmenően a terhelt - abból a célból, hogy az internetre már feltöltött videofelvétel még nagyobb nyilvánosságot kapjon - e-mailben egy linket küldött az 1. számú tanúnak, az internetes oldal szerkesztőjének azzal, hogy ha gondolja, tegye közzé. Az 1. számú tanú a felvételt a közzétette. A videofelvétel kísérőszövege szerint a város jegyzője ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, mert lakhatásra alkalmatlan ingatlanokra adott ki lakcímkártyát. A jegyző gyermekvédelmi ellenőrei nem a valós tényeket rögzítik a jegyzőkönyvekben, vagyis meghamisítják a jegyzőkönyveket akkor, amikor észlelik azt, hogy a szülők a törvényi előírás ellenére nem biztosítják a megfelelő lakhatást a gyermek számára, egyszerűen belehamisítják a jegyzőkönyvbe azt, hogy mindent rendben találtak. A terhelt a videofelvétel alá mondott narráció írott változatát a lakásán, mely egyúttal az egyesület székhelye is, az ott tartott számítógép merevlemezén tárolta. A korábbi Btk. 137. § 1. pont
2. j)alpontja szerint a jegyző ezen feladatainak ellátása során hivatalos személynek minősül. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak törvényes okaként a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontját megjelölve. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a terhelt felmentését kérte. Indokai szerint a terheltnek felrótt azon mondatok, miszerint „a jegyző gyermekvédelmi ellenőrei nem a valós tényeket rögzítik a jegyzőkönyvekben, vagyis meghamisítják a jegyzőkönyveket akkor, amikor észlelik azt, hogy a szülők a törvényi előírás ellenére nem biztosítják a megfelelő lakhatást a gyermek számára, egyszerűen belehamisítják a jegyzőkönyvbe azt, hogy mindent rendben találtak", nem a jegyző személyére vonatkoznak, hanem más személyek munkahelyi tevékenységét illeti kritikával, következésképp a jegyző becsületét nem sérthetik, és így azokkal - a jegyző személyét sértve - nem is lehet rágalmazást elkövetni. Nem fogadható el a másodfokú bíróság azon indokolása, miszerint a rágalmazás tényállási eleme a célzatosság, azonban a célzatnak nem szükségszerű címzettje a sértett. Ekként - a védő álláspontja szerint - büntetőjogi értékelés tárgya csak azon állítás lehet, miszerint a jegyző ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, mert lakhatásra alkalmatlan ingatlanokra adott ki lakcímkártyát. Az állítást is tartalmazó videót azonban nem a terhelt, hanem a felhasználó töltötte fel, aki nem azonos a terhelttel. Az elsőfokú bíróság egy bűnsegédi jellegű magatartás miatt ítélte el tettesként a terheltet, de a másodfokú bíróság által pontosított tényállás alapján is csak részes (felbujtó) lehet a terhelt. A részesi magatartás azonban rágalmazás esetében sui generis módon nem büntetendő, a tettes felelősségre vonásának hiányában a részes önállóan nem büntethető. Az indítvány szerint ez vonatkozik a videofelvételnek az

1. számú tanú részére továbbküldésére is, melyet a másodfokú bíróság is „csak feltételes módon és az utalás szintjén" vizsgált, és így ez a terhelti magatartás nem is nyert büntetőjogi értékelést. Ebben az esetben is azonban csak részesi magatartásról lehetne szó, ami ekként ugyancsak nem lenne önállóan értékelhető. A védő szerint a más előtti elkövetés - mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme - az internetre való feltöltéssel valósul meg. Mivel ezt nem a terhelt valósította meg, ekként legfeljebb részben meríthette ki a törvényi tényállást, a más előttiség - és ezzel okszerű összefüggésben a nagy nyilvánosság előtti elkövetés minősítő körülménye - azonban a terheltnek nem róható fel. A társtettesi elkövetés szóba jöhetne, ehhez azonban szükséges lett volna az ismeretlenül maradt feltöltővel szemben is a büntetőeljárás lefolytatása, és az, hogy így kettejük közös, szándékegységben megvalósuló cselekvősége nyerjen értékelést. Ennek hiányában azonban az ismeretlenül maradt feltöltőnek a büntetőeljárás keretében nem értékelt magatartása a terhelt terhére nem róható, és így a nagy nyilvánosság előtti elkövetés sem. A védő utalt arra is, hogy a terhelt egyesületi elnökként, ügyfélként vett részt, és fejtette ki a véleményét a hatósági eljárásban. Ezért - az EBH 2011.
2. számú határozatban kifejtett iránymutatásra tekintettel - a terhelt büntetőjogi felelőssége fel sem merülhet. III. [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] A Legfőbb Ügyészség a BF.1223/2017/
3. számú átiratában az indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Indokai szerint a videofelvételt a terhelt látta el olyan tartalmú narrációval, ami a jegyző személyével összefüggésben különböző, a becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmazott. A terhelt lényegében a jegyzővel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásról tett említést. Azt a tényt hozta mások tudomására, miszerint a Polgármesteri Hivatal ellenőrzést folytató munkatársai - akik a jegyző irányítása, felügyelete alatt dolgoznak, és akikkel szemben a munkáltatói jogokat a jegyző gyakorolja - rendszeresen bűncselekményeket követnek el. A terhelt célja az volt, hogy az általa készített narrációval ellátott felvételt minél több ember megismerhesse. A terhelt a rágalmazás vétségének valamennyi törvényi tényállási elemét megvalósította már önmagában azzal, hogy a felvételt a felhasználónevű ismeretlen személy, valamint az
4. számú tanú tudomására hozta. Ezáltal a más előtti elkövetés megvalósult. Ezen túlmenően pedig a terhelt az említett két személlyel a videót azért ismertette meg, hogy rajtuk keresztül azok a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetőek legyenek. Mivel a terhelt ezzel maga is tényállási elemet valósított meg, így a bűncselekménynek a tettese. Büntetőjogi felelősségének megállapítása szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy a felhasználónevű személy, illetve az
5. számú tanú felelősségre vonása miért maradt el. Az ügyészi álláspont szerint a terhelt a becsület csorbítására alkalmas tények állítását nem hatóság előtt, avagy hatósági eljárás kezdeményezése érdekében, hanem a nagy nyilvánosság előtt tette meg. A jogellenesség hiánya akkor állna fenn, ha a terhelt a jegyző vagy munkatársai ellen valamilyen eljárást kezdeményezett volna, és a hivatkozott tényeket annak keretében állította volna. A védő utóbb indítványát írásban kiegészítette. Ebben megismételte, hogy - álláspontja szerint - a terhelttel szemben büntetőjogilag értékelhető magatartás csak a videofelvételnek a felhasználónevű személy részére való megküldés lehet. A megküldés valóban azért történt, hogy azt a nevezett személy az internetre feltöltse, azonban így a tényállási elemek egyik részét a terhelt, másik részét az ismeretlen személy valósította meg. Ekként pedig a terhelt magatartása önmagában nem tényállásszerű, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításához pedig az ismeretlen személynek is az eljárás alanyának kellett volna lennie, terheltként. A védő álláspontja szerint a terhelt és az ismeretlen személy magatartása csak együttesen eredményezheti a vád tárgyává tett bűncselekmény minősített esetének maradéktalan megvalósulását. Alapvető logikai hiba, hogy a terhelt által megvalósított tényállási elemmel érintett „más személynek" a bíróság olyan személyt tekintett, aki saját magatartásával maga is tényállási elemet valósított meg. Ezért a videofelvételnek a felhasználónevű személy részére való megküldése a terhelt részéről a bűncselekmény tényállásszerű megvalósulását az esetleges közös elkövetés okán nem eredményezheti. Az
6. számú tanú részére való megküldés pedig azért nem képezheti a terhelt büntetőjogi felelősségének alapját, mert a videó addigra már az interneten bárki számára hozzáférhető volt, a korábbi feltöltéssel már a más előtti, és a nagy nyilvánosság előtti elkövetés is maradéktalanul megvalósult. IV. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
7. §

(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. [23] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [22] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálat során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A védő a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontját jelölte meg. E törvényhely alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §

(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel. Az indítványban a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati oknak megfeleltethető érv, indok azonban nincs. Az indítvány kizárólag - a büntetőjogi felelősség hiánya okán - a terhelt felmentését célozta. A Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét [a Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével] a büntető anyagi jogszabályok megsértése miatt állapította meg. Az indítvány - tartalma szerint - e feltételeknek felel meg. Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította. Kétségtelen, miszerint az ellenőrzést végző gyermekvédelmi ellenőrök tevékenységével kapcsolatban tett terhelti kijelentések nem vonhatók a jegyző sérelmére elkövetett rágalmazás körébe, e bűncselekmény kapcsán a terhelt büntetőjogi felelősségének alapját nem képezik. A terhelt a velük kapcsolatban állítottakat közvetlenül nem hozta összefüggésbe a sértett személyével, nem állította, hogy az ellenőrök a jegyző felhívására, vagy akár csak a tudtával végeznék - az általa állított módon - a tevékenységüket. A polgármesteri hivatal munkatársai - amint azt átiratában a Legfőbb Ügyészség is kifejtette - végső soron a jegyző irányítása és ellenőrzése alatt végzik a hivatali tevékenységüket, felettük a munkáltatói jogokat a jegyző gyakorolja. Ebből azonban nem következik, hogy a velük kapcsolatban tett tényállítások a jegyző becsületének csorbítására vonatkoznak. Ez olyan spekuláció lenne, ami a verbális bűncselekmény esetében tényből tényre való következtetést jelentene, holott ezen cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá válik. Ezzel szemben az az állítás, miszerint a jegyzővel szemben a lakhatásra alkalmatlan ingatlanokra kiadott lakcímkártyák miatt büntetőeljárás van folyamatban, konkrét, és kétségkívül a jegyző személyére vonatkozó tényállítás. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, miszerint általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, és annak tűrésére még a közszereplő sem kötelezett (EBH 2014.B.16.I., BH 2011.186., BH 1999.434.II.). Ugyanígy annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének „részese" volt, szintén alkalmas a becsület csorbítására (BH 2015.323.). Következésképp nem lehet vitás, hogy ugyancsak alkalmas a becsület csorbítására annak állítása is, miszerint a konkrétan meg is jelölt bűncselekmény miatt már a büntetőeljárás is folyamatban van a megnevezett személlyel szemben. Ekként, mivel az irányadó tényállás tartalmaz a terhelt által a sértett vonatkozásában tett, becsület csorbítására alkalmas tényállítást, a felrótt bűncselekmény tényállásszerű, a terhelt felmentésére nem kerülhet sor. A bűncselekmény ezen törvényi tényállási elemét megvalósító kijelentések száma, terjedelme (ugyanazon sértettre vonatkozóan) pedig nemcsak a büntetőjogi felelősség megállapítása, de a cselekmény jogi minősítése kapcsán is közömbös. Az indítvány szerint, mivel a terhelt személyében - a videofelvétel narrációjának elkészítésével csak részesi magatartást valósított meg, így büntetőjogilag felelősségre vont tettes hiányában cselekménye (tényállásszerűség hiányában) bűncselekményt nem valósít meg. Ezen okfejtés [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] azonban kiindulópontjában, és következtetésében téves. Az irányadó tényállás alapján ugyanis a terhelt nem részese, hanem tettese a neki felrótt bűncselekménynek. A tettes büntetőjogi felelősségre vonásának elmaradása pedig még részes esetében sem jelentené a büntetőjogi felelősség megállapításának akadályát, amint nem gátja a társtettes felelősségre vonásának a többi társtettes felelősségre vonásának - bármilyen okból való - elmaradása sem. Jelen ügyben az utóbbiról van szó. Kétségtelen, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt által készített narrációval ellátott videót első ízben az ismeretlenül maradt felhasználónevű személy tette közzé a youtube videómegosztó csatornán, majd utóbb az 1. számú tanú a weboldalon. A felvételt azonban mindkét esetben a terhelt, éspedig a nyilvánosságra hozatal szándékával juttatta el a későbbi közzétevőkhöz. A terhelt ezzel nem csupán segítette, avagy rábírta nevezetteket a becsület csorbítására alkalmas tényállítás nagy nyilvánosság előtt való megtételére, hanem értelmileg (intellektuálisan) közreműködött annak létrehozásában, lebonyolításában, amikor a szöveget megszerkesztette, és csupán a feltöltést végezték technikailag más személyek, de a terhelt szándékának megfelelően. Mindemellett a második nyilvánosságra hozatal is a bűncselekmény része. A korábbi Btk. 179. §

(1)bekezdése ugyanis nem tartalmaz [de a

1. évi C. törvény - a jelenleg hatályos Btk. -
2. §

(1)bekezdése sem] olyan feltételt, hogy a bűncselekmény csak más előtt még meg nem tett tényállítással követhető el, sőt az elkövetési magatartások között külön is nevesíti a törvény a „híresztelést", ami fogalmilag a már ismert tény állítása tekintetében valósítható meg. Tehát nincs szó arról, hogy minden rágalmazó tényállítás csak egyszer tehető meg, annak további megismétlése már minden esetben büntetlen lenne. Jelen ügyben is a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság előtt két alkalommal megtett „állításáról" van szó, ami mindkét esetben a terheltnek az elkövetéshez való aktív értelmi hozzájáruló magatartásával, annak kifejtésével valósult meg. A tényállítás „más előttisége" hiányának akkor lenne jelentősége, ha a terhelt által a saját maga részére készített felvételt és szöveget a közzétevők a terhelt tudtán kívül szerezték volna meg, és szándéka ellenére tették volna közzé. A nagy nyilvánosság előtti elkövetés minősítő körülményének megállapítása pedig akkor lenne törvénysértő, ha a terhelt mindkét közzétevőnek kifejezetten csak saját megtekintés céljából küldte volna meg a felvételt. Az irányadó tényállás azonban mindennek ellenkezőjét rögzíti. Ekként a terhelt tettese, azon belül társtettese a neki felrótt bűncselekménynek. E megállapításnak nem akadálya a társtettesek büntetőjogi felelősségre vonásának elmaradása, azt a bíróság törvényes vád hiányában nem is vizsgálhatta [Be. 2. §

(3)bekezdés első fordulat]. A korábbi Btk. 20. §

(3)bekezdése szerint a társtettesek a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Következésképp a terheltnek az ítéletben felrótt (társ)tettesi magatartás a minősített rágalmazás vétsége vonatkozásában maradéktalanul tényállásszerű. A társtettesi helyett tettesi elkövetői alakzat megállapítása pedig önmagában nem lehet - egyébként sem - felülvizsgálat tárgya. Megjegyzi a Kúria, hogy még a részes büntetőjogi felelőssége megállapításának sem képezné akadályát a tettes ismeretlenül maradása (EBH 2015.B.14.II.), vagy felelősségre vonásának bármilyen más okból való elmaradása, feltéve, hogy tettesi alapcselekmény a vádban felrótt. Az indítványban foglaltak kapcsán végül megjegyzi a Kúria, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a hatóság előtt már folyamatban lévő ügyben (EBH 2004.1011., BH 2004.305., BH 1994.295.), illetve a hatósági eljárást megindító beadványban (EBH 2011.2394.) az érintett által, az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett más személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás nem valósít meg bűncselekményt akkor sem, ha az a becsület csorbítására alkalmas. Ezzel szemben jelen esetben a terhelt a felrótt kijelentést nem a hatóság előtt - nem a már folyamatban lévő közigazgatási eljárásban, illetve nem más eljárás kezdeményezéseként - tette meg, hanem a nyilvánosság felé, és nem is az ügy tisztázása érdekében, az eljárásban érintett más személyre, hanem az eljárást folytató hatóság vezetőjére vonatkozóan. A jogellenesség hiánya tehát erre tekintettel sem merülhet fel. [40] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. V. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [42] A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdés

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. [41] Budapest,

1. március
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző