Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.242/2017/8/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – a dr. Kapa Mátyás ügyvéd által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma
- április
- napján meghozott 34.G.42.841/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy a feljegyzett 84.000 (nyolcvannégyezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alaperesnek 6.350 (hatezerháromszázötven) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes elsődleges keresetével az alperessel
- december 23-án megkötött svájci frank alapú lakáshitel-szerződésnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdés b), c),
- d)és
- e)pontja alapján való érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagos keresete a szerződés és az üzletszabályzat egyes általa megjelölt kikötései tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének megállapítására irányult. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.529/2013/5. számú végzése folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 44.450 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint az elutasító döntés azon alapult, hogy a felperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 141. §
(2)és
(6)bekezdésében foglalt ismételt figyelmeztetés és bírói felhívás ellenére nem tett eleget a hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak megfelelő felhívásnak. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet alapján megállapított, az általános forgalmi adó összegét is magában foglaló 25.400 forint elsőfokú és a hatályon kívül helyező végzésben megállapított 19.050 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Az ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen kérte ebben a részében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a perköltség megfizetésére való kötelezésének mellőzését. Másodlagosan indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a
- évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény)
- §
(1)és
(3)bekezdésében foglaltakat. Értelmezése szerint a DH2 törvény 40. §
(3)bekezdése szerint a felperest nem lehet marasztalni a perköltségben. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet támadott rendelkezése megfelel a jogszabályoknak, mert a DH2 törvény 40. §
(1)és
(3)bekezdése csak permegszüntetés esetén alkalmazható, ítélet meghozatalakor azonban nem. A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátja, hogy a felperes határidőben,
- július 18-án előterjesztett
- sorszámú fellebbezésében kizárólag az elsőfokú „végzés” perköltség viselésére kötelező rendelkezését támadta, majd az ítélőtábla Pf.
- sorszámú hiánypótlási felhívására ezzel egyező tartalmú nyilatkozatot tett. A
- augusztus 9-én előterjesztett, elsősorban az elsőfokú ítélet teljes megváltoztatására és a kereset teljesítésére irányuló fellebbezés elbírálására a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint nem volt lehetőség, mert a fellebbezést az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni. Az előbbiek miatt a fellebbezést a tartalma szerint figyelembe véve [Pp. 3. §
(2)bekezdés], az ítélőtábla a felperes fellebbezését az elsőfokú ítélet perköltség viselésére kötelező rendelkezése elleni fellebbezésként bírálta el. Így fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezése, ezért ezt az ítélőtábla nem érintette [Pp. 228. §
(4)bekezdés]. A fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja, valamint
(2)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta. A felperes másodlagos fellebbezési kérelmében alaptalanul indítványozta az elsőfokú ítélet perköltség viselésére kötelező rendelkezésének hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a perköltség megállapítása és annak viselése körében nem sértette meg az elsőfokú eljárás olyan lényeges szabályát, ami egyúttal indokolttá tette volna a tárgyalás megismétlését, ilyen jogszabálysértésre a felperes maga sem hivatkozott. A Fővárosi Ítélőtábla a perköltséggel kapcsolatos döntéssel is egyet értett. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes ügyvédi munkadíjban álló elsőfokú és a korábbi másodfokú eljárásban megállapított másodfokú perköltségének megfizetésére. A DH2 törvény fellebbezésben hivatkozott 40. §
(1)bekezdése, a normaszöveg világos és egyértelmű tartalma szerint csak abban az esetben alkalmazható, ha a peres felek legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget kötnek vagy a per megszüntetését közösen kérik. A 40. §
(3)bekezdése pedig akkor, ha a per megszüntetésére a DH2 törvény
- §-a alapján, azaz azért kerül sor, mert a felperes felhívás ellenére határidőben nem terjeszt elő a DH2 törvény
- §
(1)bekezdésének megfelelő keresetet. Kizárólag az előbbi esetekben viseli a peres eljárás illetékét az állam, saját költségüket pedig a peres felek. Az előbbi eltérő költségviselési szabály célja, hogy a feleket önkéntes elszámolásra, illetve a jogvita mielőbbi lezárására ösztönözze. Arra az esetre azonban, ha a per érdemi döntéssel, ítélettel fejeződik be, a DH2 törvény eltérő perköltség viselési szabályt nem tartalmaz, a 40. §
(1)és
(3)bekezdése ebben az esetben nem alkalmazható. Miután adott esetben az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról ítélettel döntött és a pert nem szüntette meg, minden alapot nélkülözött az a fellebbezési érvelés, hogy a perköltség viseléséről a DH2 törvény idézett rendelkezései alapján kellett volna határozni. A Fővárosi Ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viseléséről, ami azonban nem tette szükségessé az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert erről az ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdésének utolsó fordulata szerint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai nélkül határozhatott. Az előbbiekre tekintettel az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint a 253. §
(3)bekezdésére figyelemmel azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket a felperes személyes költségmentessége miatt a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint nem igényelhette másodfokú perköltsége megtérítését és köteles az alperes másodfokú perköltsége, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére. A korábbi hatályon kívül helyezés miatt a másodfokú eljárásban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 51. §
(1)bekezdése szerint fellebbezési illeték nem merült fel, ezért a felperes a szükségtelenül megfizetett 48.000 forint fellebbezési illeték visszatérítését igényelheti [Itv. 80. §
(1)bekezdés i) pont]. Budapest,
- február
- Dr. Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke . Matosek Edina s.k.. Benedek Szabolcs s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró