Bf.51/2017/7 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott, folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértése bűntettének minősíti; a vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 4 (négy) év (négy) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja; szabadságvesztésre és 4 a kiszabott szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogvatartás kezdő időpontja helyesen

1. évi július hó
2. napja. a Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása végett, míg a vádlott és védője a büntetőjogi jogkövetkezmények enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Sajátossága volt az ügynek, hogy a vádlott a tárgyaláson beismerő vallomást tett és a vádiratban terhére rótt cselekmények elkövetését elismerte; túlnyomó részben olyan mozzanatok tekintetében, melyeket egyébként más adatok is alátámasztottak. Így vált ismertté a kft

1. létrehozásával összefüggésben az, hogy annak ügyvezetői tisztségére a vádlott egy hajléktalan személyt kért fel, aki a cég képviseletétől, valamint ügyeinek az intézésétől teljes egészében távol maradt. Egyező tartalmú, ellentmondástól mentes adatok utaltak a vádlott által képviselt kft2 könyvelésében és adóbevallásaiban elhelyezett számlák fiktív jellegére, arra a tényre, hogy a kft1., a kft3., a kft4., a kft5., a kft6., a kft7., valamint a kft
2. nevében kibocsátott okiratok mögött valós gazdasági események nem álltak. Az sem volt vitatott, hogy a kft
3. számlájára érkezett pénzt a vádlott kezelte. Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésének az ellenőrzése céljából további bizonyítást vett fel és a kitermelt fa felvásárlásban közreműködő tanú 3et tanúként kihallgatta. Vallomása azonban mindössze a megbízási szerződés alapján történő együttműködését igazolta, azt nem, hogy az eladott termékek vételárából bármilyen módon részesült volna. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság által rögzített - fellebbezéssel egyébként sem támadott - tényállás felderítettnek és hiánytalannak bizonyult, oly módon, hogy abban iratellenes megállapítás vagy téves ténybeli következtetés sem volt tettenérhető. Ezért az a Be.351.§

(1)bekezdésében írtak szerint irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Ugyanakkor a cselekményeinek a minősítése csak részben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyta azokat a számviteli és könyvvezetési előírásokat, melyek a kft2 ügyvezetőjeként terhelték. Nem gondoskodott a mérleg összeállításáról, a főkönyvi kivonatok elkészítéséről, valamint a gazdasági események teljes körű nyilvántartásba vételéről, olyannyira, hogy ezzel a gazdasági társaság 2012. és 2013. üzleti évekre vonatkozó vagyoni helyzetének az áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsította. A számvitel rendje megsértésének a rendbelisége a beszámolási időszakok számához igazodik, így valóságos homogén anyagi halmazat megállapításának van helye, ha a felróható kötelezettségszegések, illetve mulasztások több esztendőt is érintenek. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 6.§

(2)bekezdésében írtak szerint azonban nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. Ez utóbbi feltételek a vádlott gazdálkodás rendjét sértő bűncselekménye tekintetében is maradéktalanul fennálltak. Az egyes mulasztások rövid időn belül ismétlődő jelleget mutattak, mindannyiszor úgy, hogy azok a vádlott közömbösséggel jellemezhető hozzáállásából fakadtak. Ezért a másodfokú bíróság a tényállás II. pontjában írt cselekményeket egységesen a Btk.403.§

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott, folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértése bűntettének minősítette. -----------------------Mindez szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők ismételt áttekintését is. A megváltozott minősítés folytán helytálló a Btk.81.§

(1)-

(3)bekezdésein alapuló büntetési tételkeret meghatározása, mely öt évtől tizennégy évet el nem érő tartamú szabadságvesztés. A kettőt meghaladó bűnhalmazat mellett további súlyosító körülmény az, hogy a vádlott két cselekményt is hosszabb időn keresztül, folytatólagosan követett el. Büntetlen előéletének az értékelésekor pedig nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy utóbb ugyanilyen - költségvetést károsító - bűncselekmény miatt elmarasztalták: 2015. december 31-én felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az időmúlásra, valamint a beismerő vallomásra tekintettel nem kifogásolható, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát a Btk.82.§

(2)bekezdés b) pontjában írt rendelkezés alkalmazásával határozta meg. Annak mértéke azonban a hozzávetőlegesen 88 millió forint vagyoni hátrányt okozó vádlott vonatkozásában eltúlzottan enyhe, így nem alkalmas a Btk.79.§-ában megfogalmazott célok elérésére. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát négy-négy évre súlyosbította. Következésképpen a büntetőjogi jogkövetkezményeket sérelmező jogorvoslati kérelmek közül az ügyészi fellebbezés bizonyult megalapozottnak. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlottat helyesen 2014. július 1-én vették őrizetbe, ekként a beszámított előzetes fogvatartás kezdő időpontjának is azzal kell megegyeznie. Ennek megfelelően tehát a vádlott szabadságvesztés-büntetésébe - a Btk.92.§

(1)bekezdése alapján - a

1. július
2. napjától a
3. július
4. napjáig őrizetben töltött időt szükséges beszámítani. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdésében írtak szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény minősítésére, a büntetőjogi jogkövetkezményekre, valamint a beszámításra vonatkozó részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Pécs,

1. február
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 2.B.37/2015/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.51/2017/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke tisztviselő