Bfv.1290/2017/7 – Kúria

(2)bekezdésébe. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.290/2017/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Sebe Mária, előadó bíró Dr. Székely Ákos, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. január
3. Az ügy tárgya: csalás bűntette és más bűncselekmények Terhelt : S. I. Z. Első fok: Másodfok: Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság, 5.B.XXIII.423/2011/145., ítélet, tárgyalás,
4. április
5. Fővárosi Törvényszék, 26.Bf.10377/2016/12., ítélet, nyilvános ülés,
6. június
7. Az indítvány előterjesztője: terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára, hatályon kívül helyezésért Rendelkező rész A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kúria a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 5.B.XXIII.423/2011/
8. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék 26.Bf.10377/2016/
9. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
10. április 19-én kihirdetett 5.B.XXIII.423/2011/
11. számú ítéletével a terheltet 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk.
12. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], 34 rendbeli közvetett tettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont] és 4 rendbeli közvetett tettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 4 évre gazdasági társaság vezető tisztségviselésével járó foglalkozástól eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a terheltet az ellene számvitel rendje megsértésének bűntette [1978. évi IV. törvény 289. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(4)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette és az ellene csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés b) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. [2] Érdemben elbírálta hét magánfél polgári jogi igényét, míg a további magánfeleket polgári jogi igényük érvényesítésével egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról és a bűnjelekről, valamint kötelezte a terheltet a bűnügyi költség viselésére. [3] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a

1. június 12-én jogerős 26.Bf.10377/2016/
2. számú ítéletével a terhelt szabadságvesztés büntetését 2 év 6 hónapra enyhítette, ezt meghaladóan pontosításokkal érdemben helybenhagyta az elsőfokú határozatot. [4] Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás lényege szerint az elkövetés idején a terhelt a főtevékenységként gépjármű-kereskedelemmel foglalkozó Kft. egyedüli, így önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője volt. A társaság két telephelyen új, illetve használt gépkocsik értékesítésével foglalkozott. Az új gépkocsik értékesítésére irányuló tevékenység magában foglalta a vásárláshoz kapcsolódó kölcsönügyletek intézését is, míg a használt autók értékesítése megbízás alapján, az ehhez kapcsolódó kölcsönügy intézésével történt. Emellett a terhelt érdekeltségébe tartozott a Bt., amely szintén gépjárműkereskedelmi tevékenységet folytatott (
3. és
4. tényállási pontok). [5] Az irányadó történeti tényállás (elsőfokú ítélet 5-
5. oldalai) alapján a terhelt gépjármű-értékesítés kapcsán 2008 júliusától 2009 februárjáig terjedő időszakban többféle elkövetési magatartással vagyoni haszonszerzés végett megtévesztéssel okozott kárt magánszemélyeknek és pénzintézeteknek. A kft. alkalmazottai a terhelt utasítására cselekedtek, ennek megfelelően adtak valótlan tartalmú tájékoztatást az ügyfeleknek a kifizetések teljesítésével kapcsolatban. Minden pénzügyi tranzakcióra csak a terhelt iránymutatásának megfelelően kerülhetett sor, kizárólag a terhelt bírt rendelkezési joggal a társaság több pénzintézetnél vezetett folyószámlái felett és a banki pénzmozgásokról is csak ő értesült. A terhelt tisztában volt a cég fizetésképtelenségével és a vádbeli időben úgy vállalkozott járművek eladására, hogy erre irányuló ügyleti akarata hiányzott és célja valójában a sértettek megtévesztésével a hitelintézetek által utalt kölcsönösszeg és a sértetti befizetések megszerzése volt. [6] Saját tulajdonú, használt gépkocsit értékesítésre kínáló természetes személyek megbízási szerződést kötöttek a Kft.-vel a jármű rögzített áron való értékesítésére. A gépkocsik eladását követően azonban a befolyt vételár nem került a sértetteknek kifizetésre (5-7.; 13-14.; 29.; 38-
6. tényállási pontok). [7] Ugyancsak használt gépjárművekre kötött megbízási szerződés alapján kerültek a Kft.-hez azok az autók, amelyeket a cég az önszerződés jogával élve maga vásárolt meg, úgy, hogy a vételárat készletfinanszírozási szerződés keretében teljesítette, a banki hitel lehívásával egyidejűleg vételi jogot biztosítva a hitelintézetnek. Annak ellenére, hogy a hitelintézet folyósította a hitelt, a kft. a vételárat a sértettekkel nem rendezte és a hitel összegét sem törlesztette (2-3.; 8-9.; 12.; 15-17.; 1921.; 23; 26-28.; 32.; 34.;
7. tényállási pontok). [8] Azon új gépkocsit vásároló ügyfelek esetében, akiknek régi, kölcsönnel terhelt autóját a vételárba beszámították, megállapodásuk szerint a használt járművet a kft. vásárolta meg azzal, hogy a továbbiakban a kölcsön törlesztését magára vállalja. Ezután a kölcsön törlesztése és lezárása elmaradt, azonban a beszámított autót a cég értékesítette, miközben a pénzintézet továbbra is az eredeti szerződő féltől követelte a törlesztést (4.; 10.; 11.; 22.;
8. tényállási pontok). [9] Az új gépkocsit vásárolni szándékozó ügyfelek által befizetett előleg átvétele után a terhelt kölcsönszerződést kötött a hitelintézettel, amely a kölcsön összegét a kft. számlájára utalta. A Kft. a gépkocsik beszerzési árát a gyártónak készletfinanszírozási szerződés alapján hitelből teljesítette, a hitelt azonban nem törlesztette. Így a fedezetül lekötött gépkocsit a készletfinanszírozó hitelintézet vette birtokba, miközben a sértett magánszemély a kölcsön adósává vált ugyan, de járművet nem szerzett (10.; 18.; 24-25.;
9. tényállási pontok). [10]További sértettek használt gépkocsi vásárlására fizettek előleget a kft.-nek, a készletfinanszírozás keretében vásárolt járművet azonban nem kapták meg, miközben a befizetett előleget sem fizették vissza nekik (31.;
10. tényállási pontok). [11]A mozgáskorlátozottaknak járó 300.000 forintos utalvány felhasználásával használt gépkocsit vásárló sértettnek arra tettek ígéretet, hogy az utalvány összegét a későbbiekben átutalják neki, erre azonban nem került sor (
11. tényállási pont). [12]Négy hitelintézettel a terhelt cége nevében gépjármű-kereskedelmi hitelfinanszírozási megállapodást kötött, amely értelmében egyedi lehívások formájában személygépkocsik megvásárlásának finanszírozására 90 napos, illetve 6 hónapos futamidő mellett folyósítottak kölcsönt a kft.-nek, vételi jog alapítása mellett. A Fióktelep részéről folyósított összesen 14.891.000 forint hitelből 12 gépkocsi vásárlására került átutalásra kölcsön, ezek közül a XXX-000, XXX-000 és XXX-000 forgalmi rendszámú gépkocsikat a Kft. a keretszerződés terhére a hitelintézettől lehívott kölcsönből megvásárolta, de az eredeti tulajdonosoknak a vételárat nem fizette ki, hanem őket különféle kifogásokkal hitegette. Az XXX000 és XXX-000 forgalmi rendszámú gépjárművek beszerzési árát a
12. számú Zrt.
13. október 13án folyósította, azonban mindkét gépkocsi
14. december 17-én készletfinanszírozási kölcsönszerződés alapján a Fióktelep által is finanszírozásra került (
15. tényállási pont). Az autófinanszírozási Zrt.-től a Kft. nevében 6.132.000 forint összegben vett igénybe kölcsönt 4 gépkocsi vásárlására, amelyek közül kettőt a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom ellenére továbbértékesített, egyet az eredeti tulajdonos szállíttatott el a kft. telepéről, egyet totálkáros állapotban valójában más személy vett meg. A járművekre felvett kölcsön ellenére nem fizette ki a vételárat az eredeti tulajdonosoknak. A Zrt.-től a kft. nevében eljárva 8 gépjárműre vett fel 9.156.000 forint összegben kölcsönt, ám az eladóknak a vételárat nem egyenlítette ki, ezért 7 gépkocsit a megbízók elszállítottak, egy totálkáros járműről, amely megvásárlására 1.190.000 forint hitelt vett fel, az sem állapítható meg, hogy bármikor a Kft. birtokába került volna. A Bank Zrt. és az
16. számú Zrt. mint szállító számlájára utalással 4 bemutató célú gépjármű megvásárlására, 1 további járműnél pedig közvetlenül a Kft.-nek folyósított összesen 18.277.200 forint kölcsönt. A fedezetként lekötött járművek nem voltak fellehetőek (41-
17. tényállási pont). [13]Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint - a terheltre nézve kedvezőbb elbíráláskori törvény helyes alkalmazásával - a hitelintézetek sérelmére elkövetett 4 rendbeli csalási cselekményét [Btk.
18. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont] a terhelt folytatólagosan, tettesként követte el, figyelemmel arra, hogy az általa vezetett gazdasági társaság valós helyzetét ismerve, a teljesítés szándéka nélkül maga írta alá a készletfinanszírozási együttműködési megállapodást és egyedi szerződésekkel, kölcsönök lehívásával vett igénybe ismétlődően hitelt. A további terhére rótt [34 esetben a Btk. 373. §

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a

(4)bekezdés b) pontja szerint, 4 esetben a Btk. 373. §

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő] vagyon elleni bűncselekmények tekintetében közvetett tettesi elkövetést állapított meg. Ezekben az esetekben nem maga a terhelt intézkedett, hanem az általa kidolgozott üzletpolitikának megfelelően, a társaság pénzügyi helyzetét illetően megtévesztett munkatársai jártak el, akik a terhelt utasítása szerint tájékoztatták az ügyfeleket, írtak alá a kft. nevében megbízási szerződéseket és vettek át pénzt. A tévedésben lévő alkalmazottak révén megtévesztett sértettek esetében a terhelt mint közvetett tettes tartozik büntetőjogi felelősséggel. II. [14]A jogerős ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontját megjelölve. [15]Arra hivatkozott, hogy az ügyben a tanúk meghallgatása, a könyvszakértő tárgyalásra történő idézése, illetve írásszakértő bevonása iránt előterjesztett bizonyítási indítvány elutasításával a terheltet elzárták a védekezéshez való jogától. Kifogásolta, hogy a bíróság tévesen minősítette a terhelt elkövetői minőségét közvetett tettesként, mivel az elkövetéskori Btk. ezt nem ismerte és az alkalmazottakat gyanúsítottként hallgatták ki a nyomozás során. Sérelmezte, hogy a 40-

1. tényállási pontban foglalt cselekmények tekintetében a tényállás ellentmond az írásszakértői vélemény megállapításának, így iratellenes, mivel a pénzintézetekkel kötött szerződések létrejöttekor a társaság fizetésképtelensége nem merült fel, az csupán később következett be. [16]A védő elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a terhelt felmentését és a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését kérte. III. [17]A Legfőbb Ügyészség BF.1221/2017/
2. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami rendkívüli jogorvoslat kapcsán nem támadható. Nem vizsgálható a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága, továbbá nincs lehetőség a bizonyítási eljárás mikénti lefolytatása, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének és a bűnösség kérdésének vitatására sem. A felülvizsgálati indítvány a bizonyítási indítványok elutasítására hivatkozással valójában a megállapított tényállás megalapozottságát vitatja, tartalmilag annak felderítetlenségét kifogásolva. [18]Az irányadó tényállás szerint a terhelt által képviselt Kft. a Fiókteleppel
3. november 1-jén, az autófinanszírozási Zrt.-vel
4. szeptember 9-én, a
5. számú Zrt.-vel
6. december 1-jén, a
7. számú Zrt.-vel
8. szeptember 4-én kötött hitelkeret-szerződést (tényállás 40-
9. pontjai). E cselekményeknél a kft. fizetési képessége, illetve a terhelt fizetési készsége szempontjából nem a hitelkeret-szerződés megkötésének időpontja releváns, hanem az, amikor az egyes, rendszám szerint beazonosított gépjárművek finanszírozására a terhelt a kölcsönt a keretösszeg terhére igénybe vette. A 40-
10. pontok esetében a tényállás tartalmazza, hogy a Kft.-t képviselő terheltnek az egyes gépkocsik vételárának finanszírozására lehívott kölcsönök törlesztése nem állt szándékában és arra lehetősége sem volt. A
11. pontban írt tényállás szerint pedig a XXX-000, XXX-000, XXX-000 és XXX-000 forgalmi rendszámú gépkocsikra felvett összegeket a terhelt kérelmére a hitelintézet újrafinanszírozta és az újrafinanszírozás kezdeményezésekor a terhelt tudva, hogy az újrafinanszírozott kölcsönöket már nem lesz képes törleszteni, megtévesztette a
12. számú Zrt.-t. Ezen túlmenően a
13. január 27-én - amikor a cég már saját vagyonát is elvesztette - az XXX-000 forgalmi rendszámú személygépkocsira úgy kötött a terhelt a Kft. nevében kölcsönszerződést, hogy annak törlesztésére lehetősége sem volt. A terhelt tehát az egyes gépkocsikra vonatkozó (újra)finanszírozási kérelem benyújtásakor tudta, hogy a hitel törlesztésére a Kft. nem lesz képes, arra szándéka sem volt, így teljesítési készsége hiányzott. Ezt támasztja alá, hogy a terhelt - az önszerződés jogával élve - olyan gépkocsikat is finanszírozott ilyen módon, amelyek értékesítésével az ügyfelek a Kft.-t bízták meg. Ezekben az esetekben a terheltnek a keretfinanszírozási szerződés alapján folyósított vételár ügyfelek részére történő kifizetése sem állt szándékában, ezen ügyfelek pedig több esetben elszállították az autókereskedésből a gépkocsit, amely miatt az egyes hitelek biztosítására kikötött vételi jog fedezete is kikerült a terhelt hatóköréből, hiszen azokat már nem tudta a hitelintézet rendelkezésére bocsátani. A terhelt fizetési készségére levont következtetést és e tekintetben a tényállást vitató részében a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt. [19]Nem alapos a felülvizsgálati indítvány a közvetett tettesi minőség megállapítását sérelmező részében sem. A közvetett tettesség intézménye a joggyakorlatban
14. augusztus 9-e előtt is létezett, a hatályos Btk.-hoz fűzött indokolás szerint a „közvetett tettes fogalmát a joggyakorlat alakította ki és évtizedek óta alkalmazza". A jogalkotó tehát csak meghatározta a már létező jogintézmény fogalmát (Bfv.III.847/2016/7.). [20]Az indítványnak a közvetlen értékesítést lebonyolító alkalmazottak tekintetében a megalapozott gyanú fennállására hivatkozása kívül esik a felülvizsgálat körén, mivel a bíróság kizárólag a terhelt büntetőjogi felelősségéről rendelkezett. [21]Az eljárt bíróságok feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem vétettek. Erre figyelemmel az ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. IV. [22]A védő felülvizsgálati indítványa nem alapos. [23]A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be.
15. §

(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A törvényi feltételeknek megfelelő törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság jogerős ítéletében törvénysértően állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét [Be. 416. §

(1)bekezdés a) pont], vagy törvénysértő büntetést szab ki [Be. 416. §

(1)bekezdés b) pont]. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket pedig a törvény taxatíve sorolja fel [Be. 416. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pont]. Végül a Be. 416. §

(1)bekezdése pedig valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye. [24]A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért a törvényi kereteken kívül eső anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem vehetők figyelembe. [25]A felhozott eljárási okok nem képezik felülvizsgálat tárgyát. [26]A Be. 423. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. [27]A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [28]Amint az az irányadó tényállásból kitűnik, a cég a banknak, az autótulajdonosok pedig a cégnek voltak az ügyfelei. A cég azzal az indokkal vett fel hitelt, hogy a tulajdonosoknak teljesíteni tudjon, a járművet pedig azért vette át, hogy a bank felé a hitel fedezetéül szolgáljon. Kétségtelen, hogy a cégnek ebben a konstrukcióban egyaránt teljesítenie kellett volna a hitelintézet és az autótulajdonosok felé is. Ugyanakkor a terhelt a bank által folyósított kölcsönből sem fizette ki a járműveket eladó személyeket, ekként az autók átvétele valójában csak ürügy volt a banki hitel megszerzése érdekében. A terhelt meghatározó tudattartalma szempontjából az irányadó tényállás egyértelműen azt rögzíti, hogy sem a vételár kifizetése, sem a kölcsön törlesztése nem állt a szándékában. A terhelt fizetési készségére, ekként az elkövetési szándékára a cselekménysorozat egészét vizsgálva lehet következtetni és e tekintetben a tényállást vitató részében a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt. [29]A kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítvány a bizonyítékok mérlegelését, annak alapján a tényállás megállapítását sérelmezte. [30]Ez azonban felülvizsgálat tárgya nem lehet, ugyanis a Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bíróság által jogerősen megállapított tényállás az irányadó, amely sem közvetlenül, sem közvetve, a bizonyítékok mérlegelésén keresztül nem támadható. [31]A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok mérlegelésére nincs törvényes lehetőség, és a bíróság által megállapított tényállás irányadó, a felvetett jogkérdések, mint így jelen esetben a terhelt bűnösségének kimondása is, kizárólag változatlan tényállás alapján válaszolhatók meg. [32]A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog sérelme nélkül állapították meg. Rámutat a Kúria, hogy a terhelt közvetett tettesi felelőssége megállapíthatóságának nem akadálya, hogy annak jogi meghatározását csak 2009. augusztus 9-i hatállyal iktatta a 2009. évi LXXX. törvény 3. §-a az 1978. évi IV. törvény 20. §

(2)bekezdésébe. A törvény miniszteri indokolása is rámutat, hogy a közvetett tettesség fogalmát a joggyakorlat évtizedek óta alkalmazza, annak a törvény általi meghatározását csupán a jogbiztonság és a normavilágosság követelte meg. A terhelt tettesi elkövetői felelősségét azonban a módosítást megelőzően is megalapozta, ha a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető, vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósította meg. [33]A közvetett tettes fogalmát ugyanígy határozza meg a jelenleg hatályos Btk. 13. §

(2)bekezdése is. Az irányadó tényállás tartalmazza a közvetett tettességet megalapozó, az alkalmazottak tévedésére alapított tényeket, így az elkövetői minőség megállapítása is törvényes. [34]Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 424. §

(1)bekezdés szerinti tanácsülésen, a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. V. [35]A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. január
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző