← Magyarország

Pfv.21919/2016/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A nagykorú gyermekkel szemben a szülő tartási kötelezettsége ugyan nem korlátlan, azonban ha a saját, illetve kiskorú gyermeke tartását nem veszélyezteti, köteles hozzájárulni a nagykorú gyermek felsőfokú tanulmányaihoz, nem csak az alapképzéshez, hanem a mesterképzéshez is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.21.919/2016/

  1. A tanács tagjai: Dr. Makai Katalin a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit előadó bíró Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Kondorosi Mátyás ügyvéd Az alperes: alperes neve(alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Lázár Krisztián ügyvéd A per tárgya: Gyermektartásdíj megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: G. Járásbíróság 3.P.20.117/2014/
  2. számú végzéssel kijavított 3.P.20.117/2014/
  3. számú ítélete A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: B. Törvényszék 14.Pf.20.192/2016/
  4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felek elvált házastársak, házasságukból
  5. december 30-án D. utónevű gyermekük született. A tartásdíj felemelése iránt indított perben kötött egyezségben a felperes
  6. október
  7. napjától jövedelme 20 %-a, de legalább 5.800 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését vállalta. D.
  8. december 21-én a Sz. I. Egyetem Gazdasági és Vidékfejlesztési Agrármérnök alapképzési szakán alapfokozatot, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakképzettséget szerzett.
  9. február
  10. napjától a Ny.-i Egyetem Vidékfejlesztési Agrármérnöki mesterképzési szakán folytatta egyetemi tanulmányait nappali állami ösztöndíjas képzés keretében. A nagykorú gyermek havi [3] [4] [5] kiadása 50.290 forint, amelyből a kollégiumi díj 18.000 forint, az utazási költség 5.000 forint, az étkezés, a ruházkodás 10.000-10.000 forint, kontaktlencsére 6.600 forintot fordít, a telefonköltsége 3.290 forint és fodrászra 3.000 forintot költ. Demonstrátorként havi 18.000 forint jövedelemmel rendelkezik, ösztöndíja nincs. Az életpályára felkészítő szükséges tanulmányok befejezésének várható időpontja
  11. december hónapja volt. A felperes házastársával és a
  12. november
  13. napján született G. D. utónevű kiskorú gyermekével munkáltatója által biztosított egy szobás szolgálati lakásban lakik. Rezsiköltsége havonta 35.000 forint, az utazási költségre havonta 15.000 forintot fordít, hitel törlesztő részletet fizet. A felperes átlagos havi nettó jövedelme
  14. évben 139.822 forint,
  15. évben 133.642 forint volt, évente két alkalommal bérelőleget vesz fel, melyet havonta részletekben fizet vissza a munkáltató részére. A felperes házastársa munkaviszonnyal nem rendelkezik, 21.260 forint ápolási díjban részesül és a felperessel közös gyermek után havi 12.200 forint családi pótlékot kap. A felperesi család részére jövedelmi helyzetükre tekintettel normatív fenntartási támogatást és a gyermek után a felek szociális körülményei alapján rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt állapítottak meg. Az alperes átlagjövedelme havonta 107.000 forint, élettársáé 92.000 forint. Az alperes élettársával és D.-val a tulajdonában álló három szobás összkomfortos ikerházban lakik, a család havi rendszeres kiadása 70.000 forint rezsi költség és 84.000 forint kölcsön törlesztés. A felperes munkáltatója
  16. évben 330.490 forintot,
  17. szeptember végéig 259.718 forintot vont le és utalt át az alperesnek tartásdíj címén. A másodfokú bíróság a tartásdíj végrehajtását havi 20.000 forint határozott összeget meghaladó részében felfüggesztette, és a felperes munkáltatóját
  18. november
  19. napjától kezdődően havi 20.000 forint tartásdíj levonására hívta fel. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] A felperes a
  20. január napján előterjesztett keresetében
  21. január
  22. napjától kezdődően kérte D. után a tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését és a felperes kötelezését
  23. január
  24. napjától kezdődően a jogalap nélkül felvett tartásdíjak visszafizetésére. Arra hivatkozott, hogy a gyermek elvégezte az agrármérnöki szakot, szakképzettséget szerzett, munkát tud vállalni, nincs szüksége a mesterképzésre. A háztartásában nevelt kiskorú gyermekének tartási jogosultsága megelőzi a nagykorú gyermekét, jövedelme nem fedezi a család kiadásait, nehéz anyagi helyzetére figyelemmel szülei anyagi támogatására szorul. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gyermek életpályára felkészítő szükséges tanulmányokat folytat. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében a korábbi egyezséget megváltoztatta és a D. utónevű gyermek után a felperest terhelő rokontartás mértékét
  25. június
  26. napjától havonta 20.000 forint összegben határozta meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában az
  27. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
  28. §

(2)bekezdésére és a
  1. évi CCIV. törvény
  2. §
(1)és
(2)bekezdésére, továbbá a XXIX. számú PED-re hivatkozással hangsúlyozta, hogy a gyermek mesterképzése életpályára felkészítő szükséges tanulmánynak minősül. A kiskorú gyermek tartása megelőzi a nagykorúét, azonban a kiskorú gyermek tartására a felperes házastársa is köteles saját szükséges tartásának rovására is. A kiskorú gyermek tartási költségéből a felperesre eső rész megállapításakor figyelembe vette, hogy egy iskoláskorú gyermek szükségletei havonta 50.000 forint körüli kiadást jelentenek, amelyből a felperesre eső rész 25.000 forint. A nagykorú gyermek megjelölt kiadásai szükséges kiadásoknak minősülnek, D. a nappali tagozatos egyetemi tanulmányai mellett demonstrátori munkát végez, tanulmányi kötelezettségeinek megfelelően eleget tesz, amelyhez a felperes jövedelmi viszonyai alapján havi 20.000 forint összeggel
  1. december hónapig képes hozzájárulni. Az elsőfokú bíróság a rokontartás mértékének meghatározásánál a felperes hiteltartozásait nem vette figyelembe, mert a hitelfelvétel időpontjában a felperes tartási kötelezettsége mindkét gyermeke tekintetében fennállt és a hiteleket ennek ismeretében vette fel. A levont gyermektartásdíj visszafizetése iránti keresetet alaptalannak ítélte, mert az alperes bizonyította, hogy a tartásdíjat a nagykorú gyermek szükséges kiadására fordította. [9] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A tartásdíj leszállításának kezdő időpontját
  2. január hó
  3. napjára módosította, és a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét a D. utónevű gyermek tekintetében
  4. december hó
  5. napjával megszüntette. Megállapította, hogy a felperesnek
  6. január
  7. napjától
  8. december
  9. napjáig terjedő időszakra 230.208 forint túlfizetése keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy a túlfizetést
  10. május hó
  11. napjától kezdődően 10 havi részletekben fizesse meg a felperesnek jogvesztés terhével. Felhívta a felperes munkáltatóját, hogy a felperes jövedelméből
  12. május hó
  13. napjától tartásdíj címén levonásokat ne eszközöljön. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. [10] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes és házastársa saját háztartásukban természetben gondoskodnak kiskorú gyermekük tartásáról, amelyre a Csjt. 69/A. §
(1)bekezdése értelmében saját szükséges tartásuk megszorításával is kötelesek. A felperes a korábbi határozattal D. után megállapított százalékos mértékű tartást a saját és kiskorú gyermeke tartásának veszélyeztetésével teljesítette. A havi 20.000 forint határozott összegre leszállított tartásdíj teljesítése rá nézve nem jár aránytalan korlátozással, saját és kiskorú gyermeke tartásának veszélyeztetésével, mert a kiskorú gyermek tartásáról nem kizárólag a felperes gondoskodik, abban házastársa is részt vállal. [11] A felperes a tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését a
  1. január
  2. napján előterjesztett keresetében
  3. január hó
  4. napjától kérte. A tartásdíj a tartásra szoruló nagykorú rokon esetében csak határozott összegben állapítható meg, ezért a tartásdíj leszállítása
  5. január
  6. napjától megalapozott. Az alperes a 2015 októberében tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a gyermek 2015 decemberéig, tanulmányai befejezéséig szorul tartásra, a
  7. április 18-án tartott tárgyaláson azonban azt adta elő, hogy a gyermek tanulmányai elhúzódtak, melynek okára okirati bizonyítékot nem kívánt csatolni. A másodfokú bíróság erre tekintettel a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét
  8. december
  9. napjával megszüntette. [12] A perbeli időszakban,
  10. január hó
  11. napjától
  12. december
  13. napjáig a felperesnek 24 hónapra havi 20.000 forint gyermektartásdíjjal számolva, összesen 480.000 forint tartásdíjat kellett volna megfizetnie. A felperes
  14. január
  15. napjától
  16. április
  17. napjáig 710.208 forintot teljesített, ezért túlfizetése 230.208 forint, melyhez a jogosult jogalap nélkül jutott hozzá. Az
  18. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  19. §
(1)bekezdésére és a
  1. §-ra hivatkozással a másodfokú bíróság azt mérlegelte, hogy a jogosult a tartásdíj 20.000 forinton felüli részét a létfenntartására fordította-e vagy sem. A perben feltárt adatokból azt a következtetést vonta le, hogy a felperes által teljesített havi 20.000 forint tartásdíj, a gyermek demonstrátorként szerzett havi 18.000 forint jövedelme, valamint az alperes arányos tartási hozzájárulása a gyermek létfenntartását fedezte. Nyomatékosan értékelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság a tartásdíj leszállítás kezdő időpontját tévesen határozta meg és nem rendelkezett a különbözeti összegre a végrehajtás felfüggesztéséről, amely miatt a kötelezettet joghátrány nem érheti. Erre tekintettel az alperest a felvett tartásdíj 20.000 forinton felüli, részének, összesen 230.218 forintnak a visszafizetésére kötelezte az
  2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(3)bekezdése szerint megállapított részletekben. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az ügyben eljárt elsőfokú-, vagy a másodfokú bíróság kötelezését kérte új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Jogszabálysértésként a Pp. 3. §
(2)-
(3)bekezdését, a 206. §
(1)bekezdését, továbbá a Csjt. 69. §
(1)bekezdését és a régi Ptk.
  1. §-t jelölte meg. [14] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a felek nem kérték a tartásdíj leszállítását, ezért az eljárt bíróságok döntésükkel a tartásdíj megszüntetése iránti kereseti kérelmen túlterjeszkedve, a kérelemhez kötöttség szabályának megsértésével döntöttek, és indokolatlanul alacsony mértékben határozták meg a felperest terhelő tartásdíj mértékét. [15] Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéssel nem teljesítette az 1/
  2. (VI. 24.) PK véleményben foglalt szempontoknak megfelelően a tájékoztatási kötelezettségét. [16] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy D. életpályára felkészítő szükséges tanulmányokat folytat, a tartásra rászorul, így nincs indoka a tartásdíj visszafizetésének. A Ptk.
  3. §-ban foglalt, az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatás visszakövetelésének tilalmával szemben a másodfokú eljárásban a felperes nem bizonyította, hogy az alperes tartásdíjat nem a gyermek tartására fordította. A másodfokú bíróság a tartásdíj felhasználásával kapcsolatos megállapítása nem bizonyítékokon, hanem feltételezéseken alapul, döntése ezért indokolatlan, megalapozatlan és iratellenes. [17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy a bíróság a tartásdíj megszüntetése tárgyában előterjesztett kereset alapján a tartásdíj leszállításáról határozzon. A Kúria 1/
  4. (VI. 30.) PK véleményének
  5. pontjában foglaltak szerint önmagában a Pp.
  6. §
(3)pontjának megsértése nem ad alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. A régi Ptk.
  1. §-ban foglalt kivételes szabály alapján a túlfizetett tartásdíj visszakövetelhető. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között és annak figyelembe vételével vizsgálta felül, hogy a rendkívüli perorvoslati kérelem a Pp. 270. §
(2)bekezdése és a 275. §
(3)-
(4)bekezdése szerint anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárási szabálysértés esetén lehet eredményes. [19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [20] A felperes felülvizsgálati kérelmében alapvetően tévesen hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 3. §
(2)bekezdését. A polgári eljárásban érvényesülő rendelkezési elv a fél jogát jelenti az eljárás megindítására, ennek személyi és tárgyi kereteinek teljes és az eljárás menetének részbeni meghatározására. A kérelemhez kötöttség alaptételének [Pp. 3. §
(2)bekezdés] a bíróság érdemi döntését érintő, a rendelkező elven alapuló meghatározását a Pp.
  1. §-nak az érdemi döntés korlátaira vonatkozó szabálya tartalmazza. Eszerint a bíróság érdemi döntésének korlátja elsődlegesen a felperes kereseti kérelme, a bíróság tehát nem ítélhet meg többet, mint amennyit a felperes a keresetében kér. Tény, hogy a felperes keresete és az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése a tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetésére irányult, felülvizsgálati kérelmet azonban a tartásdíj leszállítása miatt nem terjesztett elő. A kereset teljesítését ellenző alperes szempontjából pedig irányadó az az elv, hogy nem ütközik a kérelemhez kötöttség szabályába és nem tekinthető a kereseten való túlterjeszkedésnek, ha a bíróság kevesebbet ítél meg, mint amennyire a kereset irányul, vagy ha a marasztalás kevésbé súlyos, mint a kereseti kérelem. Kétségtelen, hogy a tartásdíj mértékének leszállítása az alperesre kedvezőbb, mint a kötelezettség megszüntetése. Ezért nem terjeszkedik túl a kereseti kérelmen a bíróság, ha a gyermektartásdíj megszüntetésére irányuló kereset alapján a tartásdíj mértékét leszállítja (BH 2001.374.). [21] Az alperes felülvizsgálati hivatkozásával szemben önmagában a Pp.
  2. §
(3)bekezdésében foglalt alapelv, a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség megsértésének állítása, nem ad alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. Az alapelvek a részletszabályokon keresztül érvényesülnek, ezért megsértésük is csak közvetett módon, a részletszabályok megsértésén keresztül valósulhat meg. A jogkövetkezményeket nem az alapelvek, hanem a részletszabályok megsértése váltja ki [1/
  1. (VI. 30.) PK vélemény
  2. pont]. A perbeli esetben az alperes felülvizsgálati kérelmében annak megjelölése és kifejtése nélkül hivatkozott a tájékoztatási kötelezettség megsértésére, hogy ez az elv milyen konkrét jogszabály megsértése miatt szenvedett csorbát, és az mennyiben minősült az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi jogszabálysértésnek. Erre tekintettel a Pp.
  3. §
(3)bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati hivatkozása érdemben nem bírálható el. [22] A Csjt. 60. §
(1)bekezdése szerint rokonaival szemben, meghatározott körben, az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. A
(2)bekezdés értelmében tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A 63. §
(1)bekezdése kimondja, hogy több, egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítő képességük arányában oszlik meg. A 65. §
(1)bekezdése alapján a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, a leszármazó és a testvér eltartása pedig a nevelés és a szükséges taníttatás költségének viselésére is kiterjed. A 66. §
(1)bekezdés úgy rendelkezik, hogy nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. A 69/A. §
(1)bekezdése értelmében a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. A 69/C. § alapján a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni többek között - a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira és a szülők háztartásában eltartott gyermekekre. [23] A XXIX. számú PED értelmében a Csjt. 60. §
(2)bekezdésében említett szükséges tanulmányok körébe tartozik az egyetemi tanulmányok végzése és a következetes bírói gyakorlat szerint ennek keretében az egymásra épülő alap- és mesterképzés, amely elengedhetetlenül szükséges a választott pályán való elhelyezkedéshez. Ezért a nagykorú gyermek a tartásdíjra a mesterképzés időszakára is igényt tarthat amennyiben arra rászorul, de nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányokat folytató munkaképes nagykorú gyermekét, ha ezáltal a saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. [24] A felülvizsgálati kérelem nem érintette az eljárt bíróságok megállapítását, miszerint D.
  1. január
  2. napjától egyetemi mesterképzésen szükséges tanulmányokat folytat, a tartásra rászorul, ezért tartásdíjra jogosult. Az alperes fellebbezéssel nem támadta az elsőfokú ítéletnek a nagykorú gyermek indokolt szükségleteire vonatkozó megállapítást és
  3. június
  4. napjától kezdődően a tartásdíj havi 20.000 forint határozott összegre való leszállítását. Azt pedig a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a tartásdíj leszállításának, a határozott összegben megállapításának feltételei már
  5. január
  6. napjától fennálltak, mivel az egyetemi tanulmányok végzésének idejére a nagykorú gyermek után a tartásra kötelezett csak határozott összegű tartásdíj formában marasztalható. Az igényérvényesítés kezdő időpontjától megállapított tartásdíj összege pedig összhangban áll a tartásra jogosult szükségleteivel, a rászorultságát csökkentő havi jövedelmével, a kötelezett teherbíró képességével, továbbá a felperes saját háztartásában nevelt kiskorú gyermekkel szemben fennálló, és a kiskorú szüleit terhelő korlátlan tartási kötelezettséggel. [25] A nagykorú gyermekkel szemben a szülő tartási kötelezettsége azonban nem korlátlan, mert irányában olyan elvárások is jelentkeznek, melyek nem teljesítése a tartási kötelezettség megszűnését eredményezi. Ilyen elvárás egyebek között az, hogy szükséges tanulmányait a megadott időn belül befejezze. Kétségtelen, hogy D. a mesterképzésre előírt idő alatt tanulmányi kötelezettségét nem teljesítette, mulasztásának kimentésére magatartása menthető indokait felhívásra sem jelölte meg. A másodfokú bíróság ezért megalapozottan döntött
  7. december
  8. napjától kezdődően a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetéséről. Határozatával megfelelően érvényesül a törvényen alapuló tartási kötelezettség célja, a jogosult indokolt és célszerű ellátásának biztosítása, és értékelést nyer azon szülői érdek is, hogy a tartásdíj fizetési kötelezettsége csak a gyermek együttműködése folytán szükséges időre terjedjen ki. [26] Az alperes alaptalanul hivatkozott a régi Ptk.
  9. § megsértésére is. A felperes a
  10. január
  11. napján benyújtott keresetlevelében egymással valóságos tárgyi keresethalmazatban álló két keresetet terjesztett elő:
  12. január
  13. napjától a tartásdíj fizetési kötelezettsége megszüntetését és ettől az időponttól az alperes kötelezését kérte a munkáltató által levont tartásdíj visszafizetésére, tehát a kereset benyújtásától esetlegesen túlfizetett tartásdíj visszakövetelése iránti igényt érvényesített. [27] A jogalap nélküli gazdagodás következménye, a visszatérítési kötelezettség alól a régi Ptk.
  14. § törvényi kivételt teremt, mert a létfenntartás céljára adott tartásdíjat visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. A törvényi szabály a gazdagodás visszatérítésének követelését a jogalap nélküli előny életfenntartási célú juttatása és annak a visszakövetelést megelőző, ténylegesen erre a célra történt felhasználása esetére zárja ki (BH
  15. 305). A perbeli esetben csak a másodfokú bíróság rendelkezett a tartásdíj végrehajtásának részbeni felfüggesztéséről és a keresetben megjelölt időponttól kezdődően döntött a tartásdíj leszállításáról. A felperes túlfizetése ezért jogalap nélkülivé vált, tehát az alperes a havi 20.000 forintot meghaladó tartásdíjhoz jogalap nélkül jutott. [28] Annak elbírálása a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy a jogalap nélküli vagyoni előny a jogosult létfenntartására fordult-e vagy sem. A másodfokú bíróság nem feltételezéssel, hanem mérlegeléssel vonta le azt azt a következtetést, hogy a havi 20.000 forint tartásdíj a nagykorú gyermek létfenntartását a felperesi hozzájárulást illetően fedezte, és erre tekintettel kötelezte az alperest a meghaladóan levont és a részére átutalt tartásdíj, mint jogalap nélküli vagyoni előny visszafizetésére. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, ezért a felülvizsgálati eljárásban kizárt a bizonyítékok felülmérlegelése, kivéve ha a jogerős ítélet iratellenes, vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésén alapszik. Tehát ha a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.). Az adott esetben ez a feltétel nem teljesült, mivel a felülvizsgálati eljárásban kifogásolt tényállás megállapítása a felek nyilatkozatainak, a feltárt bizonyítékoknak, a nagykorú gyermek demonstrátorként szerzett jövedelmének, az alperes arányos hozzájárulásának okszerű, a Pp.
  16. §
(1)bekezdésének megfelelő értékelésén alapul. [29] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [30] A Kúria ítéletét a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. [31] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségeinek (az ÁFÁ-val emelt ügyvédi munkadíj) megfizetésére. A Kúria ennek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésének, továbbá a 4/A. §
(1)bekezdésének alkalmazásával határozta meg és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(1)bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az Itv. 74. §
(3)bekezdése, továbbá a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.