Bf.420/2017/11 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés. Az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette jogszabályi hivatkozása helyesen: Btk. 184. §

(1)bekezdés

1. fordulat. II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönre enyhíti. Mindkét vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. II. rendű vádlott vonatkozásában a házi őrizetben töltött idő kezdő időpontja helyesen
2. március
3. napja, ettől a naptól házi őrizetben töltött időt tekinti a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítottnak. Az I/9/
4. szám alatt bevételezett elkobzott digitális mérleg nyilvántartási sorszáma:
5. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi I. rendű vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 10.000.- (tízezer) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróságI. rendű ésII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk.
6. §

(1)bekezdés IV. fordulat

(3)bekezdés] és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. §

(1)bekezdés IV. fordulat]. Ezért I. rendű vádlottat halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról és beszámította a kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. II. rendű vádlottat halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról és beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottakkal szemben személyenként 36.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Döntött bűnjelek elkobzásáról és kötelezte a vádlottakat külön-külön, illetőleg egyetemlegesen a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélettel szemben a vádlottak és védőik egyezően enyhítésért fellebbeztek. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.192/2017/1-II. számú átiratában a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezési nyilvános ülésen I. rendű vádlott védője továbbra is fenntartotta az enyhítést célzó fellebbezését. Hivatkozott arra, hogy védence feltáró jellegű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett. Segítette a hatóság munkáját. Megbánta a cselekmény elkövetését. Ezen túlmenően a hat kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodás mellett az idő múlására is tekintettel a büntetés enyhítésére tett indítványt. II. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen továbbra is fenntartotta az enyhítést célzó fellebbezését. Hivatkozott arra, hogy védence a nyomozati eljárás során feltáró jellegű beismerő vallomást tett és ezzel segítette az eljáró hatóság munkáját, a védence büntetlen előéletű és nem önszántából, hanem férje utasításait követve cselekedett. Az a motiváció is szerepet játszott, hogy hat kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. A családból történő kiszakítása károsan befolyásolná a gyermekek mentális fejlődését. A védence és családjának egészségi állapota is megrendült az eljárás során. Az ítélőtábla az enyhítést célzó fellebbezéseket alapvetően nem ítélte alaposnak, mindemellett II. rendű vádlott vonatkozásában enyhébb rendelkezést hozott. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le a bizonyítási eljárást. Az elsőfokú bíróság kellő mértékben eleget tett tényállás felderítési kötelezettségének, majd a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is mérlegelési körébe vonta és indokolási kötelezettségének eleget téve iratszerű magyarázatát adta, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította. A megállapított tényállás lényegében teljesen megalapozott volt, mindössze kis mértékben szorult az iratok egybehangzó adatai alapján kiegészítésre és helyesbítésre a Be. 352. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerint eljárva. I. rendű vádlott vonatkozásában az előéleti adatokat kellett kiegészíteni akként, hogy a Kiskunhalasi Városi Bíróság 8.B.497/2011/6. számú jogerős ítéletével kiszabott börtönbüntetés próbaideje 2015. április 23. napján eredményesen letelt. Az ítélet 3. oldalának utolsó bekezdését elírás miatt helyesbítette a következők szerint. I. rendű és II. rendű vádlottak házastársak, hat gyermekük van, akik közül három kiskorú gyermek, valamint három unokájuk eltartásáról saját háztartásukban gondoskodnak. Az ítélet 4. oldal 2. bekezdésében az utolsó sort a következő szerint helyesbítette: Illegális drogot is adott át értékesítésre, illetve az eladott drogért kapott pénzzel elszámoltatta őt. A 4. oldal 5. bekezdését a következő szerint helyesbítette: A kristály értékesítése 1.000,forint/pakett, a herbál értékesítése 300-500,- forint/pakett áron történt. Az 5. oldal 6. bekezdéséből a jogszabályra való hivatkozást a jogi indokolásba utalta. A fentiek szerint kiegészített, illetőleg helyesbített tényállás képezte a felülbírálat alapját. Az ítélet indokolása tartalmazott még néhány elírást, melyet a következők szerint helyesbített az ítélőtábla. A 6. oldal 7. bekezdésében az úgynevezett herbál ára 300-500,- forint/ adag volt. A 7. oldal utolsó bekezdésében I.rendű vádlott neve helyesen I. rendű vádlott. Az ítélet 8. oldalának 2. bekezdésében, illetőleg az utolsó bekezdésben I.rendű vádlott neve helyesen I. rendű, illetve II.rendű vádlott neve helyesen II. rendű vádlott. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményüket a törvénynek megfelelően minősítette. A bűncselekmények alapjául megjelölt jogszabályhelyek tekintetében a fordulat megjelölése szorult helyesbítésre a BKv 61. 3/
2. a)pontja tartalmának megfelelően. A kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően ugyanis az elkövetési fordulatot arab számmal kell megjelölni. A jogi indokolásban a 11. oldal 1. bekezdésében a társtetteskénti minősítés alapját helyesen a Btk. 13. §

(3)bekezdése képezi. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság helyesen kereskedésnek minősítette a kábítószer-kereskedelem és az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűncselekményei elkövetési magatartását és nem forgalomba hozatalnak. E két elkövetési magatartás elhatárolását azonban a jogi indokolásban nem fejtette ki. A két elkövetési magatartás elhatárolásánál a bírói gyakorlat az 1/

1. Büntető jogegységi határozat IV/
2. pontjában foglaltakra és az 57/
3. BK véleményben foglaltakra támaszkodik. Ennek megfelelően a két elkövetési magatartás elhatárolásának alapját az képezi, hogy aki kábítószert forgalomba hoz, az akár ellenérték fejében, akár ingyenesen több személy részére juttatja a kábítószert, míg a kereskedéssel az követi el a kábítószerrel visszaélést, aki a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartást fejt ki, a kereskedés folyamatos tevékenységek, rendszeres, ismétlődő adásvételek által valósul meg. Haszonszerzésre irányul és magában foglal minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Helyesbítésre szorul továbbá a jogi indokolás akként, hogy az alfa-PVP hatóanyag a Btk.
4. §

(1)bekezdés 18/b.) pont, az

1. évi
2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, [város neve] , az
3. február
4. napján aláírt egyezmény mellékletének I. és II. jegyzéke, továbbá a
5. évi XCV. törvény
6. számú melléklet A jegyzék
7. pontja alapján minősül kábítószernek. A bűnösségi körülményeket akként pontosította az ítélőtábla, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében a teljes egészében feltáró, bűnösségre is kiterjedő beismerése tekintendő enyhítő körülménynek, míg kiegészítette a súlyosító körülményeket mindkét vádlott vonatkozásában a társtettesi elkövetéssel. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a halmazati szabályokra figyelemmel az irányadó büntetési tételkeret mindkét vádlott esetében öt évtől huszonöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. A középmérték mindkét vádlott esetében tizenöt év. Ehhez képest I. rendű vádlott esetében a 8 év, míg II. rendű vádlott tekintetében az 5 év, azaz a törvényi minimumnak megfelelő tartamú szabadságvesztés arányos büntetés, további enyhítésre nincs lehetőség. A büntetés további enyhítése a generális prevenció elvét sértené. Mindemellett II. rendű vádlott esetében a jelentős súlyú enyhítő körülményekre, különös tekintettel a hat kiskorú gyermek eltartására való tekintettel enyhébb rendelkezés alkalmazására látott lehetőséget, azaz a Btk.
8. §

(2)bekezdésének megfelelően akként rendelkezett, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetését egyel enyhébb, börtön fokozatban töltse le. Az elsőfokú bíróság rendelkezett mindkét vádlott tekintetében a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, azonban a rendelkezés nem a törvény szövege szerinti volt, ezért az ítélőbála a rendelkezés szövegét helyesbítette. Az elsőfokú bíróság II. rendű vádlott esetében

1. március 10-ét mind az előzetes letartóztatás, mind a házi őrizet tartamába beszámította. Tekintettel arra, hogy az előzetes letartóztatás
2. március
3. napjáig tartott, ezért a házi őrizetben töltött időt
4. március
5. napjától lehetett beszámítani. Az egyéb rendelkezések között elmulasztotta az elsőfokú bíróság megjelölni az elkobzott digitális mérleg nyilvántartási sorszámát, melyet az ítélőtábla pótolt. A megváltoztató rendelkezések eljárásjogi alapja a Be.
6. §

(1)bekezdése volt. Az első fokú ítélet helyes rendelkezéseit az ítélőtábla a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyta helyben. A másodfokú eljárásban I. rendű vádlott védelmével összefüggésben merült fel bűnügyi költség, melynek megfizetésére az ítélőtábla I. rendű vádlottat kötelezte az eredménytelen fellebbezésekre is tekintettel a Be. 381. §

(1)és a Be. 338. §

(1),

(3)bekezdése rendelkezéseinek megfelelően. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizártságának a megállapítása a Be.

1. § szakaszán alapul. ,
2. november
3. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Benedek Tibor s. k. előadó bíró Dr. Kiss Dániel s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.420/2017/
4. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.519/2016/
5. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon mindkét vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. november
7. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke