Bf.283/2017/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének negyedik fordulatába ütköző és a

(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer- kereskedelem bűntettében, ezért az I. rendű vádlottat 7 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a II. rendű vádlottat 5 év 5 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően napban határozta meg. Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, illetve annak módjáról, a lefoglalt bűnjelekről, továbbá kötelezte I. rendű vádlottat 461 973 forint, II. rendű vádlottat 590 894 forint bűnügyi költség külön-külön történő megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében élt jogorvoslattal. Fellebbezése részletes indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék nem értékelte kellő nyomatékkal az ügyben feltárt súlyosító tényezőket, különösen a társtettesi elkövetői alakzatot, a közel két hónapon keresztül történt elkövetést, a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának a jelentős mennyiség alsó határát közel háromszorosan meghaladó mértékét, a vádlottak előéletét (az I. rendű vádlottal szemben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt már indult eljárás, cselekményét fél évvel a csalás bűntette miatt történt elítélése után valósította meg, a II. rendű vádlott büntetőeljárás hatálya alatt állt az elkövetéskor), valamint a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Az ítéletben kiszabott büntetések nem szolgálják megfelelően a büntetési célokat, túl enyhék, ugyanis a szabadságvesztések tartama a középmértéktől évekkel elmaradnak, a II. rendű vádlott esetében a törvényi minimumot is csupán öt hónappal haladja meg. Az ismeretlen helyen tartózkodó az I. rendű vádlott javára a védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan téves jogi minősítés miatt és enyhítésért, míg a II. rendű vádlott - védőjével együtt téves jogi minősítés miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.796/

1. számú átiratában - fenntartva az ügyészi fellebbezés célját és indokait - indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú ítéletet, és mindkét vádlottal szemben szabjon ki hosszabb tartamú szabadságvesztést, illetőleg ehhez igazodó mértékű közügyektől eltiltást. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője arra hivatkozott, hogy az első fokon eljárt bíróság hiányosan tárta fel a súlyosító tényezőket, és a megállapított bűnösségi körülményeket sem kellő súllyal értékelte. A fellebbezésben már írtakon túl, további súlyosító körülményként kérte figyelembe venni a vádlottak kábítószer-fogyasztását is. Kifogásolta, hogy a törvényszék nem teljes körűen adott számot arról, hogy a középmérték szerint kiszabható tartamhoz képest miért szabott ki lényegesen rövidebb tartamú szabadságvesztést, noha ezt sem az időmúlás, sem a vádlottak személyi körülményei nem indokolják. Az I. rendű vádlott védője szóban azzal indokolta felmentést célzó fellebbezését, hogy a vevői kör és a kábítószer átadása helyszíneinek felkutatására a nyomozás során nem került sor, így semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a kábítószer-kereskedői tevékenységet. A kábítószer fogyasztását és birtoklását mindvégig elismerő az I. rendű vádlott saját magának porciózta ki és csomagolta be a kokaint, ezért találtak nála tányért, szívószálat, mérleget és a hígításhoz tejport. Ezt támasztja alá az is, hogy a korábban vele szemben kokainfogyasztás miatt indult büntetőügyében is lefoglaltak egy mérleget. Toxikológiai szakvélemény a fogyasztás kapcsán nem készült, de a tanúként kihallgatott P.A. rendőr is emlékezett arra, hogy elfogásakor az I. r. vádlott hivatkozott a fogyasztás tényére. A II. r. vádlott védője módosította a fellebbezés célját, azt már csak az enyhítés iránt tartotta fenn, a tényállást és a jogi minősítést nem vitatta. Előadta, hogy védence életvitele az eltelt időben is pozitívan változott, közel másfél éve folyamatos munkaviszonyt tud igazolni, a lakhelyelhagyási tilalom elrendelését követően - családja fenntartása érdekében - a szakképzettségének megfelelő munkahelyeken dolgozott, egyetemi hallgató lányának eltartásáról gondoskodik, továbbá bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített. A letöltendő szabadságvesztés tudatában is az O.F. Kft. teljes munkaidős (nyolc órás) munkaviszonyra módosította munkaszerződését. Büntetlen előéletű, a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés kapcsán pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kérdéses büntetőügy nem jogerős felmentéssel fejeződött be. A védő nem értett egyet azzal, hogy a kokain a veszélyesebb kábítószerek közé tartozna, e körben arra utalt, hogy Kanadában gyógyászati célokra is használják ezt a szert. Utalt arra, hogy a kábítószer-kereskedelem kapcsán hozott fővárosi ítélőtáblai döntésekben a jelentős mennyiség alsó határát tízszeresen meghaladó mértéket rendszerint enyhítő körülménynek tekintik a büntetéskiszabás során, ebből következően a jelen ügyben megállapított mennyiség inkább a vádlott javára értékelendő. Nincs kitartó elkövetés, a vádlott a tényállásban megállapított tevékenységet rövid ideig folytatta, abban kezdeményező, vezető szerepet nem játszott. A fogyasztást általában súlyosító tényezőként lehet figyelembe venni, de ez éppen védence esetében nem volt egyértelműen megállapítható. A védő a kiszabott szabadságvesztés tartamának mérséklésére tett indítványt, álláspontja szerint - figyelemmel kedvező személyi körülményekre - inkább nevelő-, mintsem megtorló jellegű büntetésre van szükség. A II. rendű vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy őszintén megbánta és szégyelli cselekményét, amelynek következményeit családja is megsínylette. Kérte figyelembe venni, hogy életének igen rövid szakaszát érinti ez az ügy. A vendéglátóiparban tevékenykedik 14 éves kora óta, 2002-től üzletvezetőként jó nevű éttermekben dolgozott, így jó körökben mozgott, de idővel kábítószer-fogyasztóvá vált, rendszeresen ivott alkoholt is. Mindezt el tudta hagyni, megváltozott az élete, most élettársával családot akar alapítani. Bizonyítani szeretné, hogy képes normálisan, a társadalom hasznos tagjaként élni. Az eltérő irányú fellebbezések közül az enyhítést célzó jogorvoslatok vezettek eredményre. Az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
2. évi XIX. törvény [a továbbiakban: Be.]
3. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Az ítélet indokolásának személyi része - a nyilvános ülésen szóban előadottak, illetve a csatolt dokumentumok alapján - annyiban szorul kiegészítésre, hogy a II. rendű vádlott

1. április 11-től a Budapest, II. kerület, .... szám alatti székhelyű, élelmiszer-, ezen belül is tengeri rákok kereskedelmével foglalkozó O.F. Kft. alkalmazásában dolgozik, havi jövedelme 138 000 forint. Bejegyzett élettársi kapcsolatban él, egyetemi hallgató gyermekének eltartásához hozzájárul. A másodfokú bíróság - a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva - az iratok tartalma alapján azzal pontosítja, illetve egészíti ki a tényállást, hogy a II. rendű vádlott -

1. augusztus 7-én 8 óra 44 perckor indult vissza Amszterdamból (GPS adatok, nyomozati iratok
2. oldal); - augusztus 19-én 9 óra 13 perckor indult vissza Amszterdamból (GPS adatok, nyomozati iratok
3. oldal); - szeptember 3-án 10 óra 24 perckor indult el a Budapest, VI. kerület, ... utcából, szeptember 4-én 10 óra 7 perckor indult vissza Amszterdamból és szeptember 5-én éjszaka 1 órakor érkezett meg a Székely Mihály utcába, ahol másfél napig parkolt (GPS adatok, nyomozati iratok 139-
4. oldal); - szeptember 25-én 15 óra 51 perckor indult el a ... utcából, és szeptember 26-án az 5 óra 1 perckor történt megérkezést követően 7 óra 52 perckor indult vissza Magyarországra (GPS adatok, nyomozati iratok
5. oldal). A tényállás utolsó bekezdéséből ki kellett rekeszteni a Btk.
6. §

(1)bekezdés

1. pontjának, illetőleg a
2. § aj) pontjának és a

(3)bekezdés a-b) pontjainak felhívását, azok normaszövegével együtt (ezek ugyanis a jogi indokolás körébe tartoznak). E kiegészítéssel, illetőleg helyesbítéssel a tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és téves ténybeli következtetésektől mentes, így az a Be. 351. §

(1)bekezdése és - részben - a 352. §

(2)bekezdése alapján irányadó volt az ítélet felülbírálata során. A törvényszék a törvényesen beszerzett bizonyítási eszközöket (a vádlottak és tanúk vallomásai, a rendőri jelentések, a földrajzi helymeghatározó rendszer, a SIM kártyák és a híváslisták adatai, vegyész-, ujjnyomat- és toxikológiai szakvélemények) egyenként és összességükben értékelte, majd kellő részletességgel és logikai hibáktól mentesen indokolta, hogy a tényállást mely bizonyítékok alapján állapította meg. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának „Bizonyítékok és értékelésük" címmel megjelölt részének első bekezdését kirekeszti (ítélet 7. oldal negyedik bekezdés), mivel az lényegében a bírói mérlegelés értékelését tartalmazza, amellyel kapcsolatos megállapításokat az ügydöntő határozatot felülbíráló másodfokú bíróság tehet. Kirekeszti továbbá a bizonyítékok köréből az ismeretlenül maradt személy telefonon történt bejelentését rögzítő rendőri jelentést (nyomozati iratok 59. oldal), az ugyanis a Be. 76. §

(1)bekezdése és a 77. §

(1)bekezdése szerinti törvényesen beszerzett bizonyítási eszköznek, tanúvallomásnak vagy okirati bizonyítéknak nem tekinthető. A bérelt gépkocsi mozgásával kapcsolatban feltárt tények valóban cáfolták a II. rendű vádlottnak a

1. augusztus 6-a és október 2-a közötti hollandiai útjai céljára („lazulás", kikapcsolódás) vonatkozó állítását, 12-14 órás autóvezetés után rendszerint a késő esti vagy éjszakai órákban érkezett meg Hollandiába, néhány óra elteltével (augusztus 7-én 6 óra 50 perc, augusztus 19-én 7 óra 58 perc, szeptember 4-én 8 óra 30 perc, szeptember 26-án 2 óra 51 perc) indult is vissza, minden esetben ugyanarról az amszterdami címről, ahonnan utolsó alkalommal a kokaint is hozta (e körben az ausztriai utazásra és a kábítószernek Jánosházán történő átvételére vonatkozó vádlotti védekezést nem lehetett elfogadni). Az Amszterdamba érkezések időpontjai (éjjel 1 óra 53 perc, 1 óra 14 perc, 1 óra 34 perc, 5 óra 1 perc) és a minden esetben azonos lakcím miatt nincs ok annak feltételezésére sem, hogy a korábbi négy utazás csupán a kábítószer-beszerzés lehetőségeinek feltérképezését szolgálta volna. A törvényszék - az egyes utazások tényének és céljának rögzítése mellett - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen következtetett az I. rendű vádlott szerepére is, ugyanis a II. rendű vádlott indulása és érkezése minden esetben kapcsolódott az I. rendű vádlott által bérelt lakáshoz, ebből következően a külföldi utazások alatti telefonbeszélgetéseknek is különös jelentősége van. A vádlottak érdemi védekezése nem tartalmazott ésszerű magyarázatot arra, hogy a hollandiai utak során mi indokolta a rendszeres, de rövid tartamú (egy-két perces) telefonbeszélgetéseket, az elsőfokú bíróság okkal vont le következtetést arra, hogy a kapcsolatfelvételek kizárólag az utazások céljával, a kábítószer beszerzésének körülményeivel lehettek összefüggésbe. Megalapozott az a megállapítás is, miszerint a korábbi hollandiai utak során beszerzett kábítószer mennyiségére és hatóanyag-tartalmára nem állnak rendelkezésre adatok, ez azonban a cselekmény minősítését nem érinti. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság egyetértett a megállapított tényállással, és az ebből a vádlottak bűnösségére levont következtetéssel, miként a cselekmény jogi minősítésével is. A rendőri elfogás során a II. rendű vádlottnál megtalált kokain mennyisége, az I. rendű vádlottól lefoglalt, a kábítószer adagolására, csomagolására és hígítására szolgáló eszközök és anyagok, valamint a kábítószer beszerzését célzó hollandiai utak adatai és ez idő alatt a vádlottak közötti folyamatos kapcsolattartás túlmutatnak a fogyasztói magatartáson, e körülményekből megállapítható, hogy a vádlottak a behozott kábítószer értékesítése révén kívántak rendszeres haszont realizálni. Az utolsó kábítószer megszerzése is kereskedési céllal történt, így ez is a kereskedés körébe tartozik, annak ellenére, hogy többletmagatartás (készletezés, kiporciózás, viszonteladóhoz vagy fogyasztóhoz eljuttatás, adásvétel) az elfogásra tekintettel nem kapcsolódik hozzá. Bűncselekményük a kábítószer-kereskedés befejezett alakzataként értékelendő. A korábban írtak szerint a tényállásból történt áthelyezéssel a jogi indokolás körében kellett feltüntetni a kábítószereket meghatározó Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. alpontját, és a minősítést megalapozó mennyiségi határértékre vonatkozó Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aj)alpontját és a

(3)bekezdés a) pontját is. Az első fokon eljárt bíróság a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel, azok csak kisebb helyesbítésre szorulnak. Szemben a törvényszék álláspontjával, éppen a vádlottak javára, jelentős enyhítő tényezőként kell figyelembe venni azt a körülményt, hogy a lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát mintegy háromszoros mértékben haladta meg. Ez a gyakorlat azon alapul, hogy a kereskedési alakzatnál a különösen jelentős mennyiség nem minősítést befolyásoló tényező, így azonos tényállási keretek között értékelendőek a jelentős mennyiség alsó határát éppen elérő és azt akár százszorosan meghaladó mennyiségre elkövetett kereskedői típusú magatartások is. A kereskedői tevékenységek esetében a két-három hónapos elkövetés hosszúnak nem tekinthető, e körben a súlyosító körülmények kiegészítését célzó ügyészi hivatkozás tehát nem megalapozott. Az ítélőtábla - a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának mértékére, illetve ezzel összefüggésben a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyára figyelemmel - mindkét vádlott vonatkozásában lehetőséget látott a szabadságvesztés mértékének jelentős mérséklésére, a tartamok meghatározásánál a II. rendű vádlott esetében nagyobb nyomatékkal vette figyelembe lényegesen kedvezőbb előéletet és a rendezett életvitelét. E körülmények tették lehetővé e vádlott esetében a büntetési tételkeret alsó határánál (öt év) rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását a Btk. 82. §

(1)bekezdés és a

(2)bekezdés b) pontja alkalmazásával. A szándékos bűncselekményt elkövető, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt és a közügyek gyakorlására méltatlan vádlottakkal szemben kiszabott közügyektől eltiltás tartama - a szabadságvesztések tartamának mérséklése ellenére - megfelelő, ezért a mellékbüntetések tekintetében enyhítés nem volt indokolt. Törvényesen rendelkezett a törvényszék a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátással és az előzetes fogvatartás beszámításával kapcsolatban is. A beszámítás kapcsán - kisebb elírások miatt - pontosításra volt szükség a vádlottak előzetes letartóztatásának kezdő napja, illetőleg az I. rendű vádlott esetében e kényszerintézkedés befejező napja tekintetében. Helyesek és törvényesek a bűnjelekről szóló rendelkezések. A törvényszék részben tévesen rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. az I. rendű vádlottat nem a bűnjeljegyzék 1. és 2. tételei alatti, hanem a 3. tétele alatt bejegyzett kirendelt védői díj terheli, míg a II. rendű vádlottat az 1. és 2. tételek alatti kirendelt védői díj. Egyebekben a vádlottakat a Be. 338. §

(3)bekezdésének első mondata szerint külön-külön terhelő bűnügyi költségek (ujjnyomat-szakértői díjak, továbbá II. rendű vádlott esetében a gépjármű tárolásával kapcsolatban felmerült költségek és az orvosszakértői díj) összegeit az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg. Az informatikai- és vegyészszakértői szakvélemények elkészítésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költségek a vádlottak szerint nem különíthetők el, ezért azokat a vádlottaknak a Be. 338. §

(3)bekezdésének második mondata alapján egyetemlegesen kell viselniük. A jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó az I. rendű vádlottnak a lakcímnyilvántartó szerint érvényes lakcíme és tartózkodási helye nincs, ezért ezeknek a személyi adatok között történő feltüntetését a másodfokú bíróság mellőzte. Elírás miatt a Be. 261.§

(1)bekezdése alapján pontosítani kellett a II. rendű vádlott anyjának utónevét. Egyebekben valamennyi ítéleti rendelkezés törvényes, azok megváltoztatásra nem szorulnak. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla - a Be. 361. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen - a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseinek helybenhagyása a Be. 371. §

(1)bekezdésén alapul. A másodfokú eljárásban az I. rendű vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján rendelkezett, figyelemmel arra, hogy a vádlottak javára szóló fellebbezések eredményre vezettek. Budapest,

1. február
2. napján . Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke . Lőrinczy Attila István s.k. előadó bíró Dr. Németh Nándor s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. szeptember
4. napján kihirdetett 23.B.1229/2016/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.283/2017/
6. számú ítélete folytán
7. február
8. napján az I. rendű és a II. rendű vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. február hó
10. napján . Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke