Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.421/2017/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve felperesnek a dr. ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 8.G.40.581/2016/
- számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy tisztességtelen, ezért semmis a peres felek között
- október
- napján létrejött kölcsönszerződés I.
- pont ötödik- hetedik bekezdésének rendelkezése, amely szerint: „Felek kijelentik, és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló mindenkor fennálló kölcsön-, és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós Banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkéri(k) a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fenti hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok banknál vezetett számlái, a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják."; a felperes perköltségben marasztalását mellőzi és az alperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 18.000 (tizennyolcezer) forint perköltséget; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetékből álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a régi Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése és a 18/
- (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontja alapján az alperessel 2007. október 16. napján létrejött lakásvásárlási célú, svájci frank elszámolású kölcsönszerződés I.4. és II.3. pontjának megjelölt részei tisztességtelen szerződési feltételek, ezért semmisek , így a kölcsönszerződés részlegesen érvénytelen. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Vitatta a megjelölt rendelkezések tisztességtelenségét és arra hivatkozott, hogy a szerződés I.4. pontja a bizonyítási terhet nem változtatja meg a fogyasztóra hátrányosan, míg a II.3. pont körében az Üzletszabályzat 14.2. pontjára, valamint arra hivatkozott, hogy a biztosító által fizetendő díj tekintetében az alperesnek elszámolási kötelezettsége áll fenn. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és az alperes javára 63.500 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy a felek között 2007. október 16. napján ingatlanvásárlás céljából 84.825 CHF összegű kölcsönszerződés, valamint ugyanezen a napon a megvásárolni kívánt ingatlanra jelzálogszerződés jött létre. A kölcsönszerződés I.4. pontjában - egyebek mellett - az adós mindenkori tartozása, valamint egyéb közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tények igazolása tekintetében a bank nyilvántartásai és könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadták el, míg a II.3. pont a kölcsön folyósításának egyik feltételeként rögzítette, hogy „a zálogul lekötött ingatlanfedezet(
- ek)legalább tűz- és elemi kár kockázatokra, legalább az ingatlan(
- ok)mindenkori újjáépítési értékének összegéig - ami nem lehet kevesebb, mint a szerződött kölcsön összege -, a kölcsön teljes futamidejére a Bankot a kölcsön és járulékai erejéig egyedüli kedvezményezettként megjelölve, vagyonbiztosítással biztosítva van(nak) és ezt az Adós a biztosítási kötvény(ek)nek, illetve ajánlatoknak és/vagy a biztosító, illetve az eljáró biztosítási bróker nyilatkozatainak bemutatásával igazolta." Az ítélet jogi indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a peres felek között a régi Ptk. 523. §
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, amelyet a felperes fogyasztóként kötött meg, így a felek közötti szerződés a régi Ptk.
- § e) pontja alapján fogyasztói szerződés. A megjelölt szerződési feltételek tisztességtelenségét a szerződéskötéskor hatályos régi Ptk.
- §
(1)-
(3)bekezdése, 209/A. §
(2)bekezdése, valamint a 2/
- (XII. 10.) PK vélemény
- és
- pontjaiban, és a 2/
- PK vélemény
- pontjában foglaltak alapján bírálta el. A I.
- pont tekintetében kifejtette, hogy a kölcsönszerződés részét képezte az Üzletszabályzat, melynek 3.
- pontja szerint az alperes az adós részére kivonatot köteles küldeni, amelyre a fogyasztó észrevételt vagy kifogást tehet. Ez a szerződéskötéskor hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
- évi CXII. törvény (Hpt.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjain és a
(2)bekezdésben foglalt rendelkezéseken alapul. A kölcsönszerződés I.
- pontja az Üzletszabályzat 3.
- pontjával együttesen a fogyasztónak jogot biztosít arra, hogy kifogásolhassa az alperes elszámolását, így nem kizárólagosan az alperest jogosítja fel a szerződés bármely feltételének értelmezésére és annak megállapítására sem, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. A bizonyítási teher az alperesé, a fogyasztó kifogást emelhet az elszámolást érintően, így a szerződési feltétel tisztességtelensége a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjai alapján nem állapítható meg. A Pp. 195. §
(1)és
(6)bekezdései alapján utalt arra, hogy a közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak, így amennyiben a felperes nem tett észrevételt, nem kifogásolta az alperes értesítéseiben foglalt adatokat, akkor is lehetősége van a közjegyzői okiratba foglalt tartozásának vitatása esetén a közokirattal szemben álláspontjának bizonyítására. Végrehajtási eljárás esetén pedig a végrehajtás korlátozása, illetve megszüntetése iránt indíthat pert. A kölcsönszerződés II.3. pontja tekintetében sem találta megalapozottnak a keresetet. Vizsgálta az érintett rendelkezés és a régi Ptk. 260. §
(1)
(3)bekezdéseinek tartalmát, valamint az Üzletszabályzat rendelkezéseit. Az Üzletszabályzat 14.
- pontja a biztosítéknyújtás feltételeit, a 14.
- pont a biztosítékok kezelését, 14.
- pontja pedig a biztosítékok ellenőrzésének és érvényesítésének feltételeit állapítják meg. A II.
- pont arról rendelkezik, hogy a kölcsön folyósításának egyik feltétele a zálogul lekötött ingatlanfedezetre vagyonbiztosítás megkötése egyedüli kedvezményezettként az alperes megjelölésével. Megállapította, hogy a zálogtárgy a kölcsön- és járulékai fedezetére szolgál, és így abban az esetben, ha a biztosító teljesítése meghaladná a felperesnek a kölcsönszerződés és járulékai erejéig fennálló tartozását, az elszámolási kötelezettsége az alperesnek fennáll. Utalt arra, hogy a régi Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében a zálogtárgy elpusztulásának, illetve értékcsökkenésének pótlására szolgál a biztosítási összeg, amely a zálogtárgy helyébe lép, ezért a szerződési feltétel a régi Ptk. 260. §
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelel, így annak tisztességtelensége a szerződéskötéskor hatályos régi Ptk. 209. §
(5)bekezdése alapján nem vizsgálható. Az ítélettel szemben fellebbezést előterjesztő felperes elsődlegesen annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, másodsorban hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. A fellebbezés indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés
- j)és
- b)pontjait, valamint az ítélet nem felel meg a Pp. 221. §
(3)bekezdésében foglaltaknak, mert a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Kifogásolta, hogy az ítélet indokolása formális, a felperesi állítások tételes cáfolatát jogszabályokkal alátámasztva nem tartalmazza. Az I.
- pont tekintetében fellebbezését azzal indokolta, hogy a rendelkezés a bizonyítási terhet az adósra hátrányos módon változtatja meg, mivel a bank nyilvántartásán alapuló tartozás meghatározása esetén neki kell bizonyítania, hogy az valójában nem a bank által megadott összeg. Az alperes így saját nyilvántartása alapján tudja meghatározni a követelését és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni, amely a szerződés megkötésekor hatályos Vht.
- §
(1)bekezdése alapján végrehajtási záradékkal ellátható közokirat. A végrehajtási záradék folytán indult eljárásban pedig az általa indított végrehajtás megszüntetése, vagy korlátozása iránti perben köteles annak a bizonyítására, hogy a követelése részben vagy egészben megszűnt. Ebben az eljárásban a bizonyítás őt terheli annak ellenére, hogy főszabályként az alperes lenne köteles a követelés pontos összegének bizonyítására. Mivel a perbeli kikötés az alperes nyilvántartását tekinti hitelesnek az adós tartozásának meghatározásakor, feljogosította arra is, hogy a saját nyilvántartása alapján állapítsa meg a teljesítésének szerződésszerűségét. A kölcsönszerződés II.
- pontja körében arra hivatkozott, hogy az alperes anélkül tette magát a jelzálogul lekötött ingatlanra vonatkozó biztosítási szerződés kedvezményezettjévé, hogy ennek ellentételezéseként elszámolási kötelezettség került volna kikötésre, illetve a biztosítási összeg felhasználhatóságát az adós fennálló, lejárt kötelezettségéhez kötötte volna. A kikötés tartozás hiányában is lehetővé teszi a biztosítási összeg elvonását az adóstól, megakadályozza ezzel a régi Ptk.
- §
(2)és
(3)bekezdésében foglalt diszpozitív szabály érvényesülését. A felperesnek ugyanis a szerződéses rendelkezés folytán nem áll módjában a biztosítási összeget a zálogtárgy helyreállítására fordítani. Az alperes azon törekvése, hogy kizárólagos kedvezményezettjévé váljon a biztosítási összegnek és azt a felperesi lakásingatlan helyreállítása helyett a kölcsön törlesztésére fordítsa, egyensúlytalan és a jóhiszeműség követelményével ellentétben áll. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés I.
- pontjának kifogásolt rendelkezése nem fordítja meg a bizonyítási terhet. A támadott rendelkezés nem biztosít több jogosultságot a pénzügyi intézménynek és nem ró többlet terhet a fogyasztóra annál, mint ami a Pp. okirati bizonyításra irányuló, továbbá a bizonyítási terhet és kötelezettséget meghatározó Pp.
- §-ának rendelkezéseiből, illetve a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a végrehajtásnak a peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő jogszabályi rendelkezésekből fakad. A perben nem az általános szerződés feltétel vitatott rendelkezése, hanem a közokirat záradékolhatóságának törvényi konstrukciója fordítja meg a bizonyítási terhet, ami mind a végrehajtási eljárás esetén a végrehajtás megszüntetése iránti perben, mind pedig végrehajtási eljárás hiányában a bank által indított perben egyaránt a felperest terheli. Az érintett rendelkezés így a jogszabályi előírásoknak megfelelően került meghatározásra, összhangban van a végrehajtás közjegyzői okirat záradékolás útján való elrendelésének jogszabályi lehetőségével, így az a szerződéskötéskor hatályos régi Ptk.
- §
(5)bekezdésének második fordulata alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A II.3. pont kapcsán kifejtette, hogy a bank részéről életszerű és szerződésszerű elvárás, hogy a kihelyezett hitel tekintetében megfelelő fedezetet igényeljen, és a szerződés időtartama alatt a fedezet értékének fenntartását, megőrzését követelje. A szerződés rendelkezést tartalmaz arra, hogy a kedvezményezetti megjelölés milyen időszakra és milyen értéken illeti meg az alperest, az nem bontja meg a szerződés egyensúlyát a bank javára. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek az erről szóló értesítést követően tárgyalás tartását nem kérték. A fellebbezés részben alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta és döntését a kölcsönszerződés támadott pontjai vonatkozásában a Pp. 221. §
(1)bekezdésének megfelelően indokolta. Az ítélet indokolása utal az elsőfokú bíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezésekre és kitér arra, hogy a felperes hivatkozásait miért nem tartja megalapozottnak. A fellebbezés ezt alaptalanul támadja, az elsőfokú bíróság az ítélet
- és
- oldalán a szerződési feltételeket érdemben tárgyalja, ezért az indokolás nem tekinthető formálisnak vagy egyéb okból hiányosnak. Utal az ítélőtábla arra, hogy a fellebbezés a Pp.
- §
(3)bekezdésre hivatkozik, ami az ítélet egyszerűsített indokolásának a lehetőségeiről rendelkezik, az elsőfokú bíróság azonban nem egyszerűsített módon, hanem a Pp. 221. §
(1)bekezdése szerint indokolta döntését. Az ítélet hatályon kívül helyezésére ezért a Pp. 252. §
(2)bekezdés alapján nincs lehetőség. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és indokaival azonban csak a II.3 pont tekintetében ért egyet, nem osztja álláspontját az I.
- pont körében abban, hogy a Korm. rendeletben foglaltak alapján a rendelkezés tisztességtelensége ne lenne megállapítható, a közjegyzői tanúsítvány és a banki nyilvántartás elfogadása a fogyasztó adós hátrányára a bizonyítási terhet nem változtatja meg. Az ítélőtábla kiemeli, hogy a felek a szerződés I.
- pontjának megjelölt rendelkezéseiben kifejezetten arra tekintettel rögzítették a bank nyilvántartásai és könyvei alapján készült közjegyzői ténytanúsítvány aggálytalan tartalmú bizonyítékként való elfogadását, hogy azt közvetlen bírósági végrehajtás céljára a bank felhasználhassa. Az I.
- pont utolsó bekezdésében egy esetleges végrehajtás kezdeményezésének esetére kötötték ki, hogy a közjegyző közokiratba foglaltan tanúsíthassa - a banktitok alóli felmentés megadása mellett - a bank nyilvántartása és könyvei alapján az adós tartozásának mértékét. Ez a rendelkezés pedig azáltal, hogy a kölcsön folyósításának egyik feltételeként a szerződés közjegyzői okiratba foglalását kötötték ki, a régi Ptk.
- §
(2)bekezdésére is figyelemmel alkalmas a bizonyítási teher felperes számára kedvezőtlen megváltoztatására. A kifogásolt rendelkezés célja ugyanis a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) jelenleg hatályos 23/C. §
(1)és
(2)bekezdésében írt feltételek teljesülésének a biztosítása a bank számára annak érdekében, hogy a követelését tartalmazó közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal lehessen ellátni és mint végrehajtható okirat alapján az adóssal szemben peres eljárás nélkül bírósági végrehajtást lehessen lefolytatni. A Vht. 23/C. §
(1)bekezdése értelmében ugyanis az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást; a jogosult és a kötelezett nevét; a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét és jogcímét); a teljesítés módját és határidejét. A fentiekből következően a hitelező az adóssal szemben fennálló követelése igazolására vonatkozó kötelezettségének akkor tud eleget tenni, akkor indulhat meg a végrehajtási eljárás, ha rendelkezésére áll az összegszerűséget rögzítő közjegyzői ténytanúsítvány is, amely a végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okiratnak minősül. A záradékolás azt eredményezi, hogy a végrehajtási eljárás megindul, melyet követően az adós felperes csak a végrehajtás megszüntetése iránti perben a Pp. 369. §-ának rendelkezései szerint tudja bizonyítani, hogy a tartozása eltér attól az összegtől, amelyet a közjegyző a közjegyzői tanúsítványban igazol, a bizonyítás őt terheli. Ezzel szemben abban az esetben, ha ilyen tanúsítvány nem áll rendelkezésre, a bank fizetési meghagyás útján, illetve perben érvényesítheti az igényét, és az adós vitatása esetén neki kell bizonyítania a követelés összegszerűségét is. A tényállításának alapja nem vitásan a saját nyilvántartása lehet, de főszabály szerint őt fogja terhelni a bizonyítás például a kamatszámítás helyességét illetően és a bizonyítás elmulasztásának következményeit viselnie kell. A fentiekből következően a kölcsönszerződés támadott rendelkezése a bizonyítási teher szabályait megfordítja, a felperesre mint fogyasztóra hárul annak bizonyítása, hogy milyen összeggel tartozik a banknak, ezért az a Pp. 209/A. §
(2)bekezdése és a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontja alapján tisztességtelen szerződési feltételként érvénytelen. A támadott kikötés szerint a felek a felperes tartozásának meghatározására a bank saját nyilvántartását tekintik hitelesnek, a fogyasztó az adott rendelkezésben a banki nyilvántartás adatait fogadja el, amiből az következik, hogy mindketten a banki nyilvántartás adatait tekintik irányadónak és a bank ebből állapítja meg, hogy a fogyasztó teljesítése szerződésszerű-e. A támadott kikötésben a fogyasztó a közjegyzői tanúsítványt a tartozás mindenkori összegének a közokirati tanúsításaként fogadja el azzal, hogy a tartozása mértékét a bank közlése alapján tanúsítsa a közjegyző. Ez magába foglalja azt is, hogy annak megállapítására, hogy a felperes szerződésszerűen teljesít-e, kizárólag a bank jogosult a saját nyilvántartásai és könyvei alapján. A kikötés ezért a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének b) pontja szerint is tisztességtelen. A másodfokú bíróság a kölcsönszerződés II.
- pontja tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját és jogi indokait, megismétlésük nélkül mindössze utal ezekre, illetve azt a fellebbezésre is tekintettel kiegészíti. A kölcsönszerződés V.
- pontja értelmében a kölcsön egyetlen biztosítékát a felperes által megvásárolni kívánt ingatlanra alapított jelzálogjog képezi, amely a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint megszűnik, ha a zálogtárgy elpusztul. Ebben az esetben az alperes követelésének egyetlen biztosítéka szűnik meg, így mint zálogjogosult és hitelező a régi Ptk. 260. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel alappal igényelheti, hogy a felperes a biztosítékul szolgáló ingatlanra vagyonbiztosítást kössön, és annak kedvezményezettjeként a bankot jelölje meg. A támadott szerződési feltétel, a kölcsönszerződés II.
- pontjának
- bekezdése a folyósítási feltételek egyikeként írja elő a legalább tűz- és elemi kár kockázatra, a kölcsön teljes futamidejére a kölcsön és járulékai erejéig a vagyonbiztosítás megkötését és kedvezményezettkénti megjelölését. A biztosítási szerződés a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a biztosítót meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összeg megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére teszi kötelezetté, ezért a vagyonbiztosítási szerződés megkötése mindkét fél érdekében áll, az nem tekinthető a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján indokolatlannak és egyoldalú kötelezettségnek. A támadott rendelkezés mindössze az alperes kedvezményezettkénti megjelölését írja elő, a biztosítási összeg elszámolásáról, annak a bank általi felhasználásáról kifejezetten nem rendelkezik, és nem is zárja ki a régi Ptk. 260. §
(3)bekezdésének utolsó mondatában foglaltakat, amely szerint jelzálogjog esetén mind a tulajdonos - jelen esetben a felperes adós -, mind a jogosult, azaz a bank mint zálogjogosult ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti. A rendelkezésből a felperes által állított többletjogosultság nem következik figyelemmel arra is, hogy a biztosítékokkal kapcsolatos egyéb feltételek a kölcsönszerződés 5.
- és 5.
- pontjában, valamint az 5.
- pont szerint a szerződés elválaszthatatlan részét képező jelzálogszerződés
- és
- pontjaiban vannak részletesen szabályozva. Az érintett rendelkezésből nem következik az sem, hogy a banknak ne lenne elszámolási kötelezettsége, mivel ez a Ptk. szabályaiból ered. A rendelkezés ezért összhangban áll a jogszabályokkal, nem ellentétes a jóhiszeműség követelményével, tisztességtelensége nem állapítható meg Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a kölcsönszerződés I.
- pontjának megjelölt szövegrésze tekintetében megállapította a szerződési feltétel tisztességtelensége folytán annak semmisségét és a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségét, míg a II.
- pont megjelölt rendelkezése tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a döntésre tekintettel az elsőfokú eljárásban részben lett pernyertes, így a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felmerült költségeket a felek a pernyertesség-pervesztesség arányában, azaz a két támadott szerződési feltételre tekintettel 50-50 %-ban kötelesek viselni. A felperes által lerótt 36.000 forint kereseti illetékből így az ítélőtábla az alperest 18.000 forint megfizetésére kötelezte, míg a jogi képviselet folytán felmerült ügyvédi munkadíjat mindkét fél maga viseli. A fellebbezés részben vezetett eredményre, a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint így a másodfokú eljárásban felmerült költségeket a felek ugyancsak 50-50 %-ban kötelesek viselni. Az alperes így a 48.000 forint fellebbezési illeték felét, 24.000 forintot köteles a felperesnek megfizetni, míg a jogi képviselők költségét a felek maguk viselik. Budapest, 2017. év október hó 11. napján . Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke dr. Buglyó Gabriella s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Örkényi László s. k. bíró