Bfv.812/2017/6 – Kúria

(1)bekezdés], ezért őt két évre próbára bocsátotta. Rendelkezett továbbá a járulékos kérdésekről. A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontjára hivatkozva, felülvizsgálati indítványt. Indokai szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, mert az I. rendű terhelt nem szegett meg olyan foglalkozási szabályt, amely a sértett sérüléséhez vezetett. Álláspontja szerint az I. rendű terhelt nem szegett foglalkozási szabályt, amikor a feladat elvégzésére nem alkalmas munkavállalót jelölt ki, mert a vonatkozó jogszabályok szerint a II. rendű terheltnek - aki nem rendelkezett lakott területre érvényes motorfűrész-kezelő vizsgával - nem volt szüksége ilyen képesítésre a darabolós gallyazáshoz. Amíg az I. rendű terhelt a helyszínen tartózkodott, fel sem merült annak a lehetősége, hogy a balesetet okozó faág levétele egyben, fakivágásnak minősülő művelettel történik meg, az I. rendű terhelt sem a II. rendű terheltnek, sem a sértettnek nem rendelt el fakivágást, feladatuk kizárólag gallyazás volt, amikor a nevezettek úgy döntöttek, hogy fakivágást folytatnak, az kizárólag a saját elhatározásukból történt, akkor már nem az I. rendű terhelt volt a munkavezető, hanem a földön T.

1. tanú, az emelőkosárban pedig a sértett. Másrészről vitatta azt az elsőfokú bíróság által tett megállapítást, miszerint a munkához szükség lett volna a magasabb szintű motorfűrész-kezelői képesítésre, mivel álláspontja szerint a baleset helyszíne nem volt lakott terület, hanem lakatlan természetvédelmi terület, azt pedig, hogy az emelőkosárra zuhanó faág korhadt volt, még az azt közvetlen közelről látó II. rendű terhelt sem észlelte. Így tehát az I. rendű terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a körülményt felismerje, és ennek megfelelően cselekedjen. Ezen kívül álláspontja szerint a II. rendű terhelt képesítése vagy annak hiánya nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel, mivel e terhelt maga felett vágva a fát, alapszabályt sértett meg. Ez egyébként nagyban felróható a sértettnek, aki hibásan a levágandó faág alá pozícionálta az emelőkosarat. A sértett ezzel megszegte az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 47/
2. (VIII. 4.) GM rendelet III. Fejezetének 5.4.
3. pontjában, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/
4. (IV. 19.) FMM rendelet
5. §

(1)bekezdésében foglalt foglalkozási szabályokat. A közvetlen veszélyhelyzetet pedig a sértett e szabályszegései idézték elő, amikor az I. rendű terhelt már nem is volt a helyszínen. Megítélése szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy az I. rendű terhelt jogosulatlanul adta át a munkairányítói feladatokat a sértettnek, aki az önkormányzattal munkaviszonyban álló dolgozók felett ezt a feladatot szóbeli vagy írásbeli megállapodás alapján láthatta volna el. A védő álláspontja szerint ilyen megállapodás - ráutaló magatartás formájában létezett, ezt bizonyítja, hogy az I. rendű terhelt távozását követően a sértett volt az, aki vágásirányítói cselekményeket végzett, majd elhatározta, hogy nem az I. rendű terhelt által előírt módszerrel folytatja tovább a munkát. Kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok elfogadták azt a szakértői megállapítást, miszerint a vágás irányítójaként az I. rendű terheltnek a teljes munkafolyamat alatt a helyszínen kellett volna maradnia, és a vágás, illetve a döntés minden egyes mozzanatát figyelemmel kellett volna kísérnie. A védő véleménye szerint ha az I. rendű terhelt végig a helyszínen maradt volna, akkor is a védőtávolságon kívül kellett volna tartózkodnia, onnan pedig nem észlelhette volna a lombkoronában folyó munkát. A terhelt - összhangban a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 60. §

(4)bekezdésével és az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 15/

1. (X. 8.) MÉM rendelet 1.
2. pontjával - bízta meg sértettet a munka irányításával. A terhelt tehát szabályszerűen járt el, a helyettesítésére nem megállapodási, hanem kijelölési kötelezettsége volt, amelynek eleget tett, és alappal bízhatott abban, hogy távollétében az általa meghatározott módszerrel folytatják tovább a munkát. A felmerült akadályról őt nem tájékoztatták, ezzel megszegve a munkavédelmi törvény
3. §

(1)bekezdés g) pontját, a II. rendű terhelt és a sértett a saját elhatározásukból tértek át más módszerű munkára. Összességében a védő álláspontja szerint az I. rendű terhelt nem követett el olyan foglalkozási szabályszegést amely okozati összefüggésben állt a bekövetkezett testi sérüléssel. A baleset kifejezetten azért következett be, mert a II. rendű terhelt és a sértett az I. rendű terhelt utasításait figyelmen kívül hagyták, és az általa meghatározott módszer helyett egy más, balesetveszélyesebb módszer mellett döntöttek. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria az eljárt bíróságok határozatait megváltoztatva, az I. rendű terheltet a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének vádja alól mentse fel, a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig pedig a határozat végrehajtását függessze fel. A Legfőbb Ügyészség a BF.886/2017/

1. számú felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. átiratában a Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet
2. oldalának harmadik és
3. oldalának első bekezdésében ismertetett szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében a munkafolyamat során elkövetett szabályszegéseket, amelyek az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozzák. Alapvető mulasztása abban állt, hogy a munkavégzés helyszínéről eltávozott, a munka irányítójaként pedig tévesen jelölte ki a sértettet. Mindazok a szabályszegések, amelyeket a távozását követően a további munkavállalók elkövettek, azzal lett volna elkerülhető, ha az I. rendű terhelt az előírásoknak megfelelően a helyszínen marad. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon fenn. helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa A Legfőbb Ügyészség átiratára az indítványozó írásbeli észrevételt tett, melyben a felülvizsgálati indítványában foglaltakat tartotta fenn. -.-.A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. §

(5)bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. Az indítványban foglaltak alapján a felülvizsgálat kisebb részben kizárt, egyébként nem alapos. A Be. 423. §

(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések így a bűnösség megállapításának, és a cselekmény/ek jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartoznak egyrészt mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.), másrészt minden olyan ténymegállapítás, amely elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). Erre is figyelemmel a felülvizsgálati indítvány 11-

1. és 20-
2. pontjaiban írtakkal a védő a bíróság által megállapított tényállást, illetve a tényállás megalapozottságát támadja, amikor a szakértői véleményt tévesnek minősíti, és azt rója fel az eljárt bíróságok tévedéseként, hogy a szakértői véleményben foglaltakat elfogadták ítélkezésük alapjául. Az eljárt bíróságok - a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben - helyesen állapították meg, hogy az I. rendű terhelt megszegte az Erdészeti Biztonsági Szabályzat alábbi rendelkezéseit: „1.
3. Azokban az erdészeti tevékenységekben, amelyekben 2 vagy annál több fő dolgozik együtt, a munkát közvetlenül irányító vezetőt (a továbbiakban: munkavezető) kell megbízni. Ha a munkavezető a munkahelyről eltávozik, utólag bizonyíthatóan helyettest kell kijelölnie és azt a munkát továbbfolytatók tudomására kell hoznia." „1.
4. Az erdészeti üzem területén a munkagépek vezetését, kezelését csak olyan dolgozók végezhetik, akik az adott rendeltetésű gépre a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítványt megszerezték, vagy megfelelő üzemi oktatásban részesültek és erről igazolást kaptak. A jogosítványhoz kötött gépkezelői munkaköröket és technológiákat a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítvány bevezetéséről és kiadásának szabályairól szóló miniszteri rendelet tartalmazza." „3.2.
5. Vonalas létesítményektől (pl. erősáramú- és telefon légvezetéktől, közúttól, vasúttól), hídtól vagy egyéb műtárgytól a kétszeres famagasságot el nem érő távolságon belül - fadöntést csak legalább kétéves gyakorlattal rendelkező, az irányított döntést is begyakorolt munkás végezhet. Ilyen körülmények között fadöntés csak akkor végezhető, ha a vágásvezető a területen tartózkodik." „4.
6. Fakitermelést lakott területen
7. január 1-jétől csak olyan legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkező fakitermelő szakmunkás végezhet, aki hatósági vizsgabizottság előtt eredményes vizsgát tett a „fakitermelés lakott területen" tanfolyam tananyagából. Ezt a képesítést be kell vezetni a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítványba." Az I. rendű terhelt azzal a magatartásával, hogy a munka irányítójaként - vágásvezetőként - a helyszínt a vágási tevékenység közben elhagyta, és a vágás irányítójaként a sértettet jelölte ki, továbbá, hogy a II. rendű terhelt személyében olyan dolgozót jelölt ki a vágás elvégzésére, akinek erre a jogszabály szerinti képesítése nem volt meg, megteremtette annak a lehetőségét, hogy a II. rendű terhelt és a sértett további foglalkozási szabályokat megszegve eltérjen a munka elvégzésére vonatkozó eredeti utasítástól, és a baleset ennek következtében történt meg. Ha az I. rendű terhelt nem szegi meg azt a kötelezettségét, hogy vágásirányítóként mindvégig a helyszínen kell maradnia, észlelte volna, hogy a II. rendű terhelt és a sértett a részükre kiadott utasítástól eltér, így módja lett volna a közbeavatkozásra. Így tehát annyiban helytálló a védői álláspont, miszerint az I. rendű terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a körülményt felismerje, és ennek megfelelően cselekedjen; ez azonban éppen a terhelt mulasztására vezethető vissza. Nem osztotta a Kúria a védő további érveit sem, ezért a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Kecskeméti Járásbíróság, valamint a Kecskeméti Törvényszék megtámadott határozatait a Be.
8. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
9. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő