Győri Ítélőtábla Pf.I.20.365/2017/
- szám A Győri Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Simon Tünde ügyvéd által képviselt I.r., és a II.r., a III.r. és a IV.r. alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
- október
- napján kelt 20.P.20.051/2017/
- számú ítélete ellen az I.r.-II.r. alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a kölcsönszerződés IV.
- pont kilencedik bekezdése azon kikötésének a semmiségét állapítja meg, mely szerint a hitelezőnek a zálogjogból való kielégítési joga a biztosított követelés lejárta hiányában is megnyílik akkor, ha a zálogfedezet értéke a zálogtárgy állagromlásán kívüli ok miatt olyan mértékben csökken, hogy az a biztosított követelés zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezett a zálogfedezetet a zálogjogosult felhívására nem egészíti ki. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Mellőzi az I.r. alperest a felperes javára elsőfokú perköltség megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést. Az I.r. alperes által az államnak felhívásra fizetendő feljegyzett eljárási illeték összegét 18.000,(tizennyolcezer) Ft-ra leszállítja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 18.000,- (tizennyolcezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket, az I.r. alperesnek pedig tizenöt napon belül 18.000,- (tizennyolcezer) Ft másodfokú perköltséget. A felek az ezt meghaladó költségeiket maguk kötelesek viselni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint az I. r. alperes, mint hitelező és zálogjogosult, a II. r. alperes, mint bank, a III. r. alperes, mint adós, a IV. r. alperes, mint adóstárs és zálogkötelezett, a felperes, mint zálogkötelezett és néhai ... zálogkötelezett és haszonélvező között
- január
- napján közjegyzői okiratba foglalt „Ingatlan jelzálogjoggal biztosított OTP VILÁG HITEL megnevezésű JELZÁLOG TÍPUSÚ HITEL KÖLCSÖNSZERZŐDÉS" (továbbiakban: szerződés) jött létre. A szerződés alapján az I. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 6.340.000,- Ft összegnek megfelelő japán yenben nyilvántartott hitelkeretet nyújt a III. és IV. r. alperesnek, amelynek biztosítékául a felperes, a III. r. alperes és néhai ... az 5/20-7/20-8/20 arányú közös tulajdonukban álló .... hrsz-ú lakóház, udvar, gazdasági épület, üzlet megjelölésű ingatlanukra az I. r. alperesnek jelzálogjogot engedtek. A szerződés IV.
- pontjának tizenegyedik bekezdése a következőket tartalmazta: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a Zálogjogosult felhívására a Zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékére kiegészíteni. Amennyiben a Zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a Zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékére nem egészítik ki, a Zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." A szerződés megkötését követően -
- január
- napján - néhai ... elhunyt. A 12015/Ü/201/2015/
- Számú -
- szeptember
- napján jogerőre emelkedett - hagyatékátadó végzés a szerződésben megjelölt ingatlan néhai ... tulajdonában állt tulajdoni hányadát teljes hatállyal öröklés jogcímén a III. r. alperesnek adta át. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szerződés IV.
- pontjának tizenegyedik bekezdése tisztességtelen, kérte ezen rendelkezés semmisségének megállapítását azzal, hogy a szerződés az érvénytelen bekezdések nélkül marad érvényes és hatályos a felek között. Kifejtette, hogy a támadott kikötés aránytalanul egyoldalú hatalmassággal ruházza fel az I. r. alperest. A szerződés ezen rendelkezéséből nem értelmezhető a felperes, mint fogyasztó számára, hogy milyen feltételek bekövetkezése esetén, milyen módon vizsgálhatja I. r. alperes a fedezet értékét. A rendelkezés nem ad lehetőséget a felperesnek az értékmeghatározás ellenőrzésére, az esetleges kifogásai megtételére, így egyoldalú lehetőséget biztosít az I. r. alperes részére, ami alapján a megjelölt rendelkezés a 18/
- (II.5.) Korm. rendelet (R.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján tisztességtelen. Hivatkozott arra, hogy ilyen körülmények között az állapítható meg, hogy a megjelölt szerződéses feltétel nem érthető a fogyasztó számára, ezért az a régi Ptk. 209. §
(4)bekezdése alapján tisztességtelen. A felperes a III. és IV. r. alperest a keresetben foglaltak tűrésére kérte kötelezni, vele szemben perköltség iránti igényt nem terjesztett elő. Az I. és II. r. alperes a kereset elutasítását kérték. Arra mutatottak rá, hogy a rendelkezés megfelel a régi Ptk. 525. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak. A jogszabályi rendelkezés sem tartalmaz arra vonatkozó konkrét szabályt, hogy mit kell érteni a fedezet „jelentős csökkenése" alatt. A Hpt. 79. §
(1)bekezdése szerint úgy köteles az alperes a rábízott idegen forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartja azonnali és mindenkori fizetőképességét, amely kötelezettsége teljesítéséhez szükséges a támadott szerződéses rendelkezés. Az
- évi XXX. törvény
- § - a a befektetők védelme érdekében - kifejezetten előírja az alperes számára, hogy mindenkor rendelkeznie kell a forgalomban levő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértéke, és kamata összegét meghaladó fedezettel. A II. r. alperes bejelentette, hogy a szerződés megkötése során kizárólag az I. r. alperes meghatalmazottjaként járt el, a szerződésben nem vett részt, kizárólag az I. r. alperes volt a szerződés szerint a hitelező, ezért kérte a perből való elbocsátását. A II. r. alperes kérelméhez a felperes nem járult hozzá. A III. és IV. r. alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a szerződés IV.
- pontjának kilencedik - keresettel támadott - bekezdése érvénytelen. Kimondta, hogy az érvénytelen kikötések
- január
- napjától nem jelentenek kötelezettséget a felperesre és I., III. és IV. r. alperesekre nézve. A szerződés e kikötések mellőzésével egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,- Ft perköltséget, az állam javára pedig - külön felhívásra - fizessen meg 36.000, - Ft feljegyzett eljárási illetéket. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a támadott rendelkezés nem határozza meg, hogy a zálogtárgy értékének milyen mértékű csökkenése ad lehetőséget az I. r. alperesnek arra, hogy pótfedezet bevonására hívja fel a fogyasztót, ugyancsak nem határozza meg, hogy milyen határidő tűzésével van lehetősége felhívni a fogyasztót a zálogfedezet kiegészítésére. Ezen két hiányosság azt eredményezi, hogy a rendelkezés nem egyértelmű, nem biztosítja a felek számára az azonos értelmezést, így nem felel meg a régi Ptk.
- §
(4)bekezdésének. A pontatlan, hiányos szerződéses rendelkezés egyoldalúan jogosítja az I. r. alperest arra, hogy a zálogtárgy értékének csökkenése esetén eldöntse, mikor szükséges a fedezet kiegészítése és milyen határidőben köteles erre a fogyasztó, erre tekintettel a támadott rendelkezés a R. 1. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tisztességtelen. A törvényszék - figyelemmel a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.245/2016/
- számú eseti határozatában foglaltakra - rámutatott arra, hogy a régi Ptk.
- §-a annak a következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését), fizikai állagromlás történik. A dologi kötelezett jogaira és kötelezettségeire irányuló törvényi szabályozással ellentétes a szerződésnek az az általános rendelkezése, amely a zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező - a kielégítést veszélyeztető mértékű értékcsökkenése esetére is biztosítja a kielégítési jog megnyíltát arra az esetre, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet eredeti értékére nem egészíti ki. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés a 2/
- PK véleményben foglaltakra is tekintettel a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével - egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát, így a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, tehát a régi Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján semmis. Az I. és II.r. alperesek fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a perben támadott kikötés nem tisztességtelen, mert az kifejezetten megfelel a régi Ptk. zálogjogi rendelkezéseinek, a Ptk. 261. §
(2)bekezdésében foglaltaknak. A jogszabályi rendelkezésben foglalt garanciális jellegű szabályozás értelmében a zálogjogosult a zálogfedezet értékének romlása miatt csak három együttes feltétel teljesülése esetén jogosult a kielégítési jog gyakorlására. A felek a szerződésben meghatározták a zálogtárgy szerződéskötés-kori hitelbiztosítéki értékét, így annak meghatározása, hogy az I.r. alperes mikor kérheti a zálogfedezet kiegészítését, rögzítettnek tekinthető, ezáltal nem bizonytalan tényező. A zálogfedezet kielégítést veszélyeztető mértékű romlása, illetve a fedezet helyreállításához, kiegészítéséhez szükséges határidő nem határozható meg a szerződéskötéskor előre. Ezek a körülmények az adott helyzettől függenek. A kielégítési jog megnyílta körében mindig a hitelező zálogjogosultat terheli annak bizonyítása, hogy a Ptk. rendelkezésben és az annak alapján meghatározott szerződési kikötésben foglalt együttes feltételek teljesültek és a hitelező jogszerűen gyakorolja a jogosultságát. A kölcsönszerződésnek a zálogromlásra vonatkozó szerződési feltételei érthetőek és világosak, nem jelentenek egyoldalú előnyt a Hitelező számára. Utalt a fellebbezés a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.199/2016/4. számú ítéletében és a Budapest Környéki Törvényszék 7.G.40.585/2015/14. számú ítéletében kifejtett indokokra. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy a vitatott szerződési rendelkezés érdemi vizsgálatára azért kerülhetett sor, mert a Ptk. normaszövege, továbbá a szerződési feltétel egyezősége hiányzik. Utóbbi ugyanis nemcsak a zálogtárgy állagromlásához fűzi a zálogtárgy helyreállítása iránti kötelezettséget. A vitatott szerződéses rendelkezés a szerződési feltétel értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja fel, így a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 1. §.
(1)bekezdés a.) pontja szerint tisztességtelen. A perbeli esetben nem állapítható meg, hogy amennyiben a zálogtárgy állagromlása bizonyos mértékű, a zálogfedezet értéke viszont az ingatlanpiaci értéknövekedés miatt más mértékben nő, úgy mi alapján fogja a zálog romlását az alperes megállapítani és annak mértéke hogyan számítható ki. Azt sem rendezi a szerződés, hogy milyen paraméterek szerint lesz megítélve a zálog romlása körében az állag romlása, amely műszaki szakkérdés és például az ingatlanpiaci árak változása, amely ingatlanforgalmi szakkérdés. Kifejtette azt is, hogy a Ptk. 261. §
(2)bekezdése a zálogtárgy állagromlásának esetét szabályozza, ezzel szemben a szerződéses kikötés a zálogromlásról rendelkezik, ami magában foglalja a zálogromlás mellett az egyéb ok folytán bekövetkező értékcsökkenést is. Ezen túlmenően a Ptk-ban mind a helyreállítás, mint a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adása egyértelmű rendelkezés, ugyanakkor a zálogfedezet eredeti értékre való kiegészítésére irányuló kötelezettség nem az. További eltérés, hogy a Ptk. rendelkezései szerint a kötelezettség megfelelő határidőn belüli elmulasztása esetén nyílik meg a kielégítési jog, a szerződés szerint azonban abban az esetben, ha nem egészíti ki a fedezetet a zálogkötelezett az eredeti értékre. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta felül és az I. és II.r. alperes fellebbezését részben alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, azt helyesen állapította meg, arra alapított jogkövetkeztetését és annak indokait azonban az ítélőtábla csupán részben osztotta. A Ptk. 209. §.
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. Az alperesi fellebbezéssel szemben a szerződés keresettel támadott kikötése azonban csak részben felel meg a Ptk. hivatkozott rendelkezéseinek. A Ptk.
- §-a annak következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését). Megállapítható tehát, hogy a rendelkezés a fizikai állagromlás esetére tartalmaz irányadó szabályozást a felek (zálogjogosultzálogkötelezett) jogait és kötelezettségeit illetően. A Ptk.
- §.
(2)és
(3)bekezdésének a zálogtárgy értékcsökkenésével kapcsolatos rendelkezése a zálogtárgy állagromláson (részleges pusztuláson) alapuló értékcsökkenése esetén alkalmazható (Complex jogtár, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szerkesztette: Gellért György). A Ptk. 260. §.
(2)bekezdése és a jelzálogjogra irányadó különös szabályozás (Ptk. 261. §.
(2)bekezdés) tehát kizárólag - kielégítést veszélyeztető mértékű - állagromlás esetén teremt a zálogjogosultnak lehetőséget arra, hogy - a kielégítési jog megnyílta jogkövetkezményének terhével - a zálogkötelezettől a zálogtárgy helyreállítását, vagy megfelelő biztosíték nyújtását - ennek keretében pótfedezet biztosítását - követelje, mégpedig akkor, ha a zálogtárgy állagromlásáért a tulajdonos felelős. A dologi kötelezett jogaira és kötelezettségeire irányadó lényeges diszpozitív törvényi szabályozással ellentétes az az általános szerződési rendelkezés, ami a zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező - a kielégítést veszélyeztető mértékű - értékcsökkenése esetére biztosítja a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. A kifejtettek miatt szemben a fellebbezéssel - nem a kikötés jogszabállyal való tartalmi egyezősége, hanem az attól való lényeges tartalmi eltérés állapítható meg, ekként a Ptk. 209. §.
(5)bekezdésére való alperesi hivatkozás ekörben nem foghat helyt. A zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező értékcsökkenése esetére a zálogkötelezettet a fedezet kiegészítésére kötelező, és ezen kötelezettség elmulasztása esetére a kielégítési jog megnyíltát biztosító rendelkezés - a 2/
- PK véleményben írtakra is figyelemmel - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát, így a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, tehát a Ptk. 209/A §.
(2)bekezdése alapján semmis. Helyes tehát a törvényszék etekintetben kifejtett álláspontja, a kereset e részében megalapozott. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a zálogjog dologi jogi jogintézmény, melynek a lényegi tartalmát kitöltő jogszabályi rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek meg. A zálogjogból fakadó jogosultságok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének egyes részleteit érintő, kiegészítő jellegű szabályozás körében érvényesül ugyan a Ptk. diszpozítivitása, de jóval szűkebb keretek között, mint a kötelmi jog terén. Nem tisztességtelenek ugyanakkor a perben támadott kikötés fentieket meghaladó rendelkezései, ugyanis a jogszabály előírásainak megfelelően kerültek meghatározásra. Azok a Ptk. 260. §
(2)és 261. §
(2)bekezdése rendelkezéseinek megfelelően arra az esetre biztosítják a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett az állagromlásból eredő zálogromlás esetére megfelelő felhívásra nem tesz eleget a jogszabályban foglalt pótfedezetnyújtási kötelezettségének. A felperes ez irányú hivatkozásával kapcsolatosan az ítélőtábla rámutat arra, hogy a zálogfedezet eredeti értékére való kiegészítése többféle módon történhet, a szerződéses kikötés ezen szóhasználatával csupán összefoglalóan foglalja magába a Ptk. 261. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségeket: a zálogtárgy helyreállítását vagy a megfelelő biztosíték adását. A sérelmezett szerződéses megfogalmazás e körben is megfelel a Ptk. 261. §
(2)bekezdésének. A szerződési kikötés ezen rendelkezéseinek tisztességtelensége tehát nem állapítható meg, hiszen a Ptk. 209.§
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. A kereset e részében tehát nem alapos. Az elsőfokú bíróság által a Ptk. 209. §
(4)bekezdése szerinti - tisztességtelenség megállapítására okot adó - körülmények fennállása körében kifejtettekkel, valamint a felperes további álláspontjával kapcsolatban az ítélőtábla rámutat arra, hogy a fedezet mibenlétére (kiválasztására és elfogadására) vonatkozó szempontoknak, a kötelezettet terhelő határidőnek, valamint a pótfedezetnyújtási kötelezettség egyik feltételeként szolgáló - állagromlásból eredő - értékcsökkenés mértékének előre történő meghatározása nem szükségképpeni eleme a szerződésnek (utóbbiak erősen tényállásfüggőek is). Részletes szabályozásuk elmaradása nem teszi a fedezet kiegészítést előíró feltételt tisztességtelenné. Nem az általános szerződés feltétel tisztességtelensége körébe tartozó kérdés, hanem a hitelező ilyen irányú felszólítása alapján a felek között kialakult konkrét jogvita keretében dönthető el, hogy a hitelező megalapozottan gyakorolta-e jogait, megfelelő határidőt biztosítva kérte-e fedezet kiegészítését, s járt el a kiegészítő fedezet értékelése és elfogadása kapcsán. (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.861/2016/4.) Nem mellőzhető annak figyelembe vétele, hogy az alperesi pénzintézet szerződéses szabályozás hiányában sem állapíthatja meg önkényesen, hogy a zálogfedezet értékcsökkenése, illetve a pótfedezet értéke milyen mértékű. Ezen eljárás ugyanis a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet kógens előírásai által részleteiben szabályozott, utólagosan is ellenőrizhető. E jogszabály garanciális előírást tartalmaz az értékelés időpontjára, az értékelést végző képzettségére és az értékelés során alkalmazandó módszerekre is, így ennek a szerződésben történő megismétlése szükségtelen, elmaradása nem kifogásolható. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben, a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. A pernyertesség-pervesztesség arányának megváltozása szükségessé tette a perköltségviselésre irányuló ítéleti rendelkezések megváltoztatását is. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a felek pernyertességének aránya azonos, ekként a Pp. 81. §
(1)bekezdése értelmében a feljegyzett kereseti illeték felét a felperes, másik felét az I.r. alperes köteles az államnak felhívásra megfizetni. Az I.r. alperes által lerótt fellebbezési illeték felét maga köteles viselni, a másik felét a felperes köteles megfizetni az I.r. alperes javára másodfokú perköltségként. Ezt meghaladóan a felek maguk kötelesek viselni a perben felmerült költségeiket. Győr, 2018. március 20. Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Molnár Andrea sk. bíró