Pf.20024/2018/8 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdése, illetőleg a szabályzat

1. pontja szerinti körbe, az a beléptetés megakadályozásának nem szolgálhatott alapjául. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a rendezvény biztonságára való törekvés nem járhat az egyén indokolatlan korlátozásával. Álláspontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az I.r.felperesnek a mérkőzésről történő utólagos eltávolítása jogszerű volt. A pályaszabályzat
2. és
3. pontjában írtakra figyelemmel ezt az alperesi intézkedést az alapozta volna meg, ha az I.r.felperes ittas, vagy elfogadhatatlan magatartást tanúsít. Ez utóbbi azonban a tanúvallomások szerint fel sem merült. Mindezekre figyelemmel az alperes jogosulatlanul tiltotta meg, hogy az I.r.felperes a Jégcsarnokba bemenjen, illetőleg jogosulatlanul járt el, amikor őt onnan kiutasította, ezzel pedig megsértette az I.r.felperes emberi méltóságát. A II.r.felperes kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság alaptalannak találta. Rámutatott, hogy a II.r.felperes a perbeli események időpontjában közel 15 éves volt. A felperesek egy szurkolói csoporthoz tartoznak, amelynek tagjait a II.r.felperes ismerte, velük máskor is találkozott, így a körükben a mérkőzést biztonságosan végignézhette volna még abban az esetben is, ha az I.r.felperes beléptetését az alperes egyébként megakadályozta. A felperesek ugyan hivatkoztak arra, hogy az alperes az ittasságot mindkettőjükre értette és mindkettőjüket kitiltotta, ezt az állításukat azonban nem igazolták. A tanúvallomások azt támasztották alá, hogy a II.r.felperes beléptetését az alperes alkalmazottai nem tagadták meg. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:
4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg az I.r.felperes sérelmére elkövetett jogsértést és a 2:51. §.

(1)bekezdés c) pontja alapján kötelezte elégtételadásra az alperest. A Ptk. 2:52. §.

(1)-

(3)bekezdése szerinti sérelemdíj mértékének meghatározása során rögzítette, hogy az alperes eljárása nyilvánvalóan kellemetlenséget okozott az I.r.felperesnek azzal, hogy a szurkolói csoporthoz tartozó más személyek előtt magyarázkodni kényszerült valamint apai tekintélyének csorbítását láthatta abban, hogy a közös szurkolást az alperes megakadályozhatta és ezzel szemben tehetetlen volt. Ugyanakkor a törvényszék szerint ezek nem tekinthetők jelentős érdeksérelemnek. Az elsőfokú bíróság emellett fokozott figyelemmel volt arra, hogy a sérelemdíjnak nem csak kompenzációs, hanem pönális funkciója is van. A késedelmi kamatról a Ptk. 6:532. §-a és 6:48. §.

(1)bekezdése alapján rendelkezett. A perköltségről a Pp. 81. §.

(2)bekezdése alapján a II.r.felperes pervesztességére tekintettel a Pp. 78. §.

(1)bekezdése alapján határozott. Az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj során a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §.

(1)és

(2)bekezdése szerint járt el. A feljegyzett illetékről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §.

(2)bekezdése szerint döntött. Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az általa előterjesztett kereseti kérelemnek való helyt adást kért azzal, hogy az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 300.000,-Ft-ban jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a törvényszék a Ptk. 2:42. §.

(2)bekezdésébe, 2:51. §.

(1)bekezdés a) és .) pontjába, valamint 2:52. § .

(1)bekezdésébe ütköző módon járt el a kereseti kérelmének elutasításakor, mert tényszerűen nem igaz, hogy az alperes munkatársai csak az I.r.felperes Jégcsarnokba való belépését tiltották meg és az első harmadot követően is csak őt utasították ki onnan. Előadta, hogy ... tanúvallomása szerint az első harmadot követően mindkét felperest kivezették. A tanúvallomások alapján az is megállapítható, hogy a II.r.felperes jegyének árát is visszatérítették, amire nem kerülhetett volna sor, ha a II.r.felperes a mérkőzésről önként, saját akaratelhatározásából távozik. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a felperesek között fennálló szülő-gyermek viszonyt és azt a tényt, hogy az alperes eljárása egy családi programot akadályozott meg. Az I.r.felperes nem tagja az ...i jégkorongmérkőzésekre járó ... nevű szurkolócsoportnak, ebből következően tanú 1 tanúvallomására is figyelemmel nem helytálló az az elsőfokú ítéleti megállapítás, mely szerint a II.r.felperes a szurkolócsoport tagjaival biztonságosan megnézhette volna a mérkőzést. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes is fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak részbeni megváltoztatását, az I.r.felperes kereseti kérelme vonatkozásában annak hatályon kívül helyezését helyesen: megváltoztatását -, a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kereseti kérelemben írtak ellenére a bíróság a tényállást kiterjesztette arra nézve, hogy az alperes jogtalanul távolította el az I.r.felperest a mérkőzés első harmadát követő szünetben a csarnokból, mert ennek megállapítását a felperes nem kérte. Ennek azért van jelentősége, mert a sérelemdíj mértékének a megállapítását ez a körülmény befolyásolhatta. Az eltávolítás körében az elsőfokú bíróság tévesen utalt a Sport tv. 71. §.

(1)bekezdésében és a pályarendszabály

1. pontjában írtakra, mert az ebben a körben releváns körülményekre egyik fél sem hivatkozott. Az I.r.felperes eltávolításának jogalapja a pályarendszabály
2. pontja és a Sport tv.
3. §.

(3)bekezdése volt, amely visszautal az

(1)bekezdésben meghatározott feltételekre. A törvényszék a tanúvallomásokat egyoldalúan és hiányosan értékelte és azokból helytelen következtetésre jutott amikor azt állapította meg, hogy az I.r.felperes a beléptetés megakadályozásakor nem volt ittas. Részletes előadást tett arra, hogy tanú 2, ..., ... és tanú 1 tanúvallomásából, valamint ... alperesi törvényes képviselő előadásából okszerűen azt lehetett megállapítani, hogy a beléptetés megtagadásakor az I.r.felperes ittas volt. Hangsúlyozta, hogy a tanúvallomások alapján a jegyvásárló személyét egyértelműen megállapítani nem lehetett. Utalt arra, hogy sem a törvény, sem a pályarendszabály nem részegségről, hanem nyilvánvalóan alkoholos befolyásoltságról szól. Az alkoholos befolyásoltság és az ennek talaján kialakuló agresszivitás jelenti a legnagyobb veszélyt egy sportrendezvény biztonságok lebonyolításakor, az kiemelt kockázati tényező. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítéletnek az alperesi fellebbezésben támadott rendelkezései helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az I.r.felperesi kereseti kérelem tárgyában a törvényszék a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Utaltak arra, hogy a tanúvallomásokból is megállapíthatóan a beléptetés megtagadásakor az I.r.felperes nem volt ittas. Hangsúlyozták, hogy az alperesi alkalmazottak tanúvallomása alapján a beléptetés megakadályozására nem az I.r.felperes ittassága, hanem az általuk vélt agresszivitása miatt került sor. Ez pedig nem képezhette a sérelmezett intézkedés legitim alapját. Kiemelték, hogy amikor érvényes jegy birtokában bejutottak a csarnokba a mérkőzés első harmadát rendbontás nélkül nézték végig és ittasságukra vonatkozóan sem merült fel adat. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében a II. r. felperes fellebbezésével támadott ítéleti rendelkezések helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fellebbezésben hivatkozott tanúvallomások nem értelmezhetők úgy, hogy az alperes a II.r.felperes beléptetését is megtiltotta, korlátozta volna. Önmagában az a körülmény, hogy mindkét felperes visszakapta a jegy árát, nem igazolja a II.r.felperessel szembeni jogsértés tényét. Az I. r. felperes személyes előadásával ellentétes, ezért alaptalan az a fellebbezésben tett előadás, hogy az I. r. felperes nem tartozik az elsőfokú ítélet szerinti szurkolói csoporthoz. Hangsúlyozta, hogy a II.r.felpereset sem szabad mozgásában, sem akarata szerinti cselekvésében senki nem korlátozta. Kérte a felperesek másodfokú perköltségben marasztalását. A fellebbezések nem alaposak. Az elsőfokú bíróság nagy terjedelmű bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékokat egyenként és összességükben helyesen, okszerűen, a Pp. 206.§ (19 bekezdésének megfelelően mérlegelve helyes tényállást állapított meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Elöljáróban rögzíti az ítélőtábla, hogy a fellebbezést az eljáró jogi képviselő ugyan mindkét felperes nevében előterjesztette, de az fellebbezési kérelmet csak a II. r. felperes vonatkozásában tartalmazott, ezért az ítélőtábla úgy tekintette, hogy az I. r. felperes az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezéssel nem élt. A II.r.felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes az ő belépését is megtiltotta és az első harmadot követően őt is kiutasította a mérkőzésről. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a tanúvallomások nem támasztották alá azt a II.r.felperesi előadást, mely szerint az alperes alkalmazottai a belépés megtiltásának indokaként megjelölt ittasságot mindkét felperesnél észlelték. Nincs olyan peradat, amely arra utalna, hogy a II.r.felperes beléptetését az alperes megtagadta volna. A fellebbezésben hivatkozott ... tanúvallomása szerint a biztonsági feladatokat ellátó alperesi alkalmazottak és az I.r.felperes között került sor szóváltásra. E szóváltás tényét támasztotta alá tanú 2, ..., ..., ... és ... tanúvallomása is. ... ugyan arról számolt be, hogy a beléptetés során mindkét felperest kikísérték, de vallomása alapján az nem állapítható meg, hogy a II.r.felperes önként tartotte az I.r.felperessel, vagy az alperes alkalmazottai vele szemben is felléptek. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy tanú 1, ... is arról számoltak be, hogy a beléptetés megtagadása csak az I.r.felperesre vonatkozott. Önmagában az a körülmény, hogy a felperesek mindkét jegy árát visszakapták, nem bizonyítja azt, hogy az alperesi alkalmazottak mindkét felperessel szemben eljártak volna, tekintettel arra is, hogy a jegyek árát a II.r.felperes kérte vissza. Helytálló az is, hogy az első harmadot követően az alperes alkalmazottai csak az I.r.felperessel szemben jártak el. A kitiltás alapja nem a mérkőzés során tanúsított magatartás, hanem a korábbi beléptetés megtagadása volt. Ez pedig az előbbiekben kifejtettek miatt a II.r.felperessel szemben szóban sem kerülhetett. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azt illetően is, hogy a II.r,.felperes az I.r.felperes kiutasítása folytán nem volt elzárva a mérkőzés megtekintésétől. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a II.r.felperes nem kizárólag az I.r.felperes társaságában érkezett a rendezvényre. Az I.r.felperes személyes nyilatkozatából is az állapítható meg, hogy egy 10-15 fős szurkolói csoporttal együtt kívánták a felperesek a mérkőzést megtekintetni. A csoport tagjai között több olyan személy is szerepelt, akik az I.r.felperes ismerősei (így a tanúként kihallgatott tanú 1, illetőleg ...). Erre tekintettel nem foghatott helyt az a fellebbezési érvelés, mely szerint a szurkolói csoporthoz tartozás tényét az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy e körülményekre, valamint a II.r.felperes életkorára figyelemmel a II.r.felperes az I.r.felperes kiutasítását követően is megtekinthette volna a mérkőzést, arról saját elhatározásából távozott. Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, illetőleg olyan tényállást is vizsgált, amelyre a felperes nem hivatkozott. A kereseti kérelem nemcsak a beléptetés megakadályozását, hanem a jégkorongmérkőzés megtekintésének meggátolását, az első harmadot követően a felpereseknek a csarnokból való eltávolítását is sérelmezte és a kereseti kérelemben megjelölt tényállás részévé tette. Azt is helyesen rögzítette a törvényszék, hogy a Sport tv. 71. §-a és a pályarendszabály 2.3. pontja nem értelmezhető a büntető, illetőleg szabálysértési eljárásban ismert úgynevezett zéró toleranciaként és a tanúvallomásokat mérlegelve, helyesen állapította meg, hogy az I.r.felperessel szembeni eljárást nem az ittasság indokolta. Az alperesi fellebbezésben név szerint is megjelölt tanúk (tanú 2, ..., ..., ...) előadása szerint az I.r.felperes beléptetésének megakadályozására nem az alkoholos befolyásoltsága, hanem a viselkedésében megjelenő verbális agresszió miatt került sor. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy bár a sportrendezvények biztosítása kiemelt fontosságú, a rendezvény biztonságára való törekvés nem járhat az egyén indokolatlan korlátozásával, a mérkőzés látogatásának akadályozása alapjául nem szolgálhat olyan körülmény, amelyet sem a Sport tv., sem a pályarendszabály nem nevesít. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj alapjául szolgáló körülményeket helyesen értékelve annak összegszerűségét is helyesen állapította meg. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §.

(2)bekezdése alapján a per főtárgya tekinttében helybenhagyta. A Pp. 253. §.

(3)bekezdésében írtakra figyelemmel az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a feljegyzett kereseti illetékről. Következetes és egységes a bírói gyakorlat azt illetően, hogy amennyiben a nem vagyoni kárpótlás, illetőleg sérelemdíj szerinti pertárgyérték a meg nem határozható pertárgyérték szerinti összeget meghaladja, úgy az objektív jogkövetkezmények érvényesítése esetén az azok után számított meg nem határozható pertárgyérték az illeték alapjaként nem vehető figyelembe, illetőleg amennyiben a nem vagyoni kár (sérelemdíj) összege a meg nem határozható pertárgyérték szerinti perértéket nem éri el, a kereseti illeték alapjául szolgáló pertárgyérték a meg nem határozható pertárgyérték alapján állapítandó meg (BH.1999.250., BH.2001.367.). Erre figyelemmel az elsőfokú eljárásban feljegyzett kereseti illeték mindkét felperes vonatkozásában 36.000 - 36.000,-Ft. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított pernyertességi-pervesztességi arányra tekintettel ezért az I.r.felperes 14.400,-Ft-ot, a II.r.felperes 36.000,-Ft-ot, az alperes 21.600,-Ft-ot köteles külön felhívásra az állam javára megfizetni (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §.

(2)bekezdés). A másodfokú eljárásban vesztes II.r.felperes és alperes köteles a feljegyzett fellebbezési illetéket az állam javára megfizetni (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §.

(2)bekezdés), míg a Pp.

1. §. és Pp.
2. §.

(1)bekezdése alapján a II.r.felperes az alperesnek, az alperes pedig a másodfokú eljárásban pernyertes I.r.felperesnek köteles perköltséget fizetni. Az ügyvédi munkadíj ÁFA-t is magában foglaló összegéről a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.

(2),

(5)és

(6)bekezdése folytán határozott. Győr,

1. március
2. Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó . Szalay Róbert sk. előadó bíró . Mészáros Zsolt sk. bíró