Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.383/2017/4-II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző ügyvéd: dr. Kovátsits László) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kozma és Fáy Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző ügyvéd: dr. Kozma Péter) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű alperes és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen sajtóhelyreigazítás miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt 62.P.23.674/2017/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A II. rendű alperes kiadásában megjelenő ... című napilap újságírója, ... a ... cég felszámolásáról írt cikkéhez gyűjtött anyagot
- nyarán. Ennek során augusztus 14-én elektronikus levélben fordult a felpereshez, melyben többek között az iránt érdeklődött tett-e a a felperes a svájci és nagybritanniai hatóságokhoz hasonló lépéseket a ... Bankkal szemben, melynek tevékenysége vezetett a befektetőket ért károk bekövetkeztéhez. Kérte-e testvérhatóságok segítségét, ha igen ennek mi lett az eredménye, ha nem miért nem tett lépéseket az ügyfelek védelmében? A felperes augusztus 16-án a ... Brókerház felszámolójától érkezett választ továbbította az újságírónak arra hivatkozva, hogy a tevékenységi engedély visszavonását követően nem gyakorolhat és nem is gyakorolhatott felügyeleti jogkört, sem a felszámolás alatt álló cég, sem a ... Bank felett. A felszámoló tájékoztatása szerint mindenben a jogszabályoknak megfelelően jár el. Folyamatosan biztosítja az ügyfelek részére a hozzáférhető vagyon kiadását A felszámolási eljárás megindulását követően a ... Bankkal folytatott egyeztetések nem vezetettek eredményre, ezért a bank ellen pert indított, ez azonban zárt tárgyalás keretei között folyik. A nyilvánosságra hozható részletekről, a felszámolás állásáról a ... Kft. honlapján tájékoztatja az érintetteket. Az I. rendű alperes szerkesztésében
- augusztus 18-án jelent meg ... írása „Miért nem védik a ... károsultjait?" címmel. Ebben idézte, milyen indokkal hárította el kérdéseit a felperes és irányította a felszámolóhoz. Ezzel összefüggésben azt írta „Vagyis a válaszból, illetve a jegybank korábbi kommunikációjából is úgy látszik, az MNB egyetlen lépést sem tett a károsultakért." Ezt a hozzáállást érdekesnek tartotta, utalva a felperes feladatait meghatározó jegybanktörvényre és a befektetési szolgáltatásokról szóló európai jogszabályra, melyek szerint a jegybank a szabálytalanságot elkövető szolgáltató nemzeti hatóságával veheti fel a kapcsolatot. Amennyiben ez nem vezet eredményre előzetes tájékoztatás után bevonhatja a szolgáltató, jelen esetben a ... Bank magyarországi engedélyét. Abból azonban, hogy ez a bank jelenleg is működik Magyarországon, továbbá a felperesi válaszból is az derül ki, nem élt ezzel a lehetőséggel az MNB. Utalt a dán pénzügyi felügyelet elmarasztaló határozatára és a svájci és a brit határozatokra, amelyek alapján az ügyfélszámlák egyenlegét vissza kellett állítani az eredeti állapotra. Problémásnak tartotta, hogy a magyar érdekeket senki sem védi és a ... Bank kereskedelmi felületei továbbra is működnek, mert ha a külföldi kifizetések miatt a bank bajba kerül az a hazai piacokon is gondot okozhat. Ezt követően vázolta az ügy előzményeit, az ügyfelek kárának keletkezési körülményeit, a felszámoló által indított per folyamatban létének tényét, melynek részletei és állása nem ismerhetők. A felperes
- szeptember 13-án helyreigazítást kért az I. rendű alperestől, melynek az I. rendű alperes nem tett eleget. A felperes
- október 4-én benyújtott keresetében kérte a bíróságtól, hogy kötelezze az I. rendű alperest az alperesekhez eljuttatott kérelmében közölt sajtó-helyreigazító közlemény közzétételére, miszerint: „Valótlanul állítottuk, hogy az MNB egy lépést sem tett a károsultakért. Valótlanul állítottuk, hogy a jegybank be is vonhatja a szolgáltató, ez esetben a ... Bank magyarországi engedélyét. Valótlanul állítottuk, hogy a magyar érdekeket senki sem védi." A II. rendű alperest a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az MNB értesítette a Dán pénzügyi felügyeletet, többszöri levél- és e-mailváltás is történt. Az MNB
- február 24-én függesztette fel a ... tevékenységét,
- március 4-én pedig vissza is vonta a ... engedélyét, amelyek azt igazolják, hogy az MNB igenis tett lépéseket a károsultakért. Hivatkozott arra, hogy a ... Banknak nem is volt magyarországi engedélye, így azt nem is lehetett visszavonni. Az újságírónak adott MNB válaszból nem következnek az alperesi cikkben sérelmezett tartalmak. Az alperes a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Védekezése szerint az első és harmadik sérelmezett közlés vélemény, míg a második olyan valós tényállítás, amelynél az engedély bevonásával kapcsolatos pontatlanság mindössze lényegtelen tévedésnek minősül a cikk egésze szempontjából. Előadta, hogy az alperesi cikk szerzője okszerű következtetés útján jutott arra a véleményre, hogy az MNB egyetlen lépést sem tett a károsultakért, illetve a magyar érdekeket senki sem védi. A cikk a ... és a ... Bank körüli visszásságokat ismertette, melyből megállapítható volt, hogy az MNB nem intézkedett a károsultak megvédéséért, holott a jogszabályok alapján kellett volna. Előadta, hogy a szerző megkeresésére adott MNB válasz azt tükrözi, hogy nem tehettek az ügyben semmit, mivel abban az is szerepel, hogy „nem a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti jogkörét érintő kérdésről van szó." Az engedély visszavonására vonatkozó második peresített tartalom esetében hivatkozott a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló
- évi CXXXVIII. törvény (Bszt.)
- §
(1)-
(2)bekezdésére, az Európai Parlament és Tanács 2004/39/EK irányelvének 62. cikkelye
(1)bekezdésére, a Magyar Nemzeti Bankról szóló
- évi CXXXIX. törvény
- §
(6)bekezdésére, valamint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 3/A. §-ára. Előadta, hogy az átlagolvasó szempontjából lényegtelen tévedés, hogy az engedély bevonására jogosult-e az MNB, vagy csak a szolgáltatás beszüntetése felől tud intézkedni, hiszen mindkét esetben a cikk lényegi mondanivalója, hogy a károsultak irányába a továbbiakban ne tudja, illetve nem tudta volna folytatni a pénzügyi vállalkozás a jogsértő tevékenységet. Ilyen felügyeleti intézkedések a felperes részéről azonban nem történtek az MNB válasza szerint. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek a 38.100 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Megállapította, hogy a 36.000 forint kereseti illeték a Magyar Állam terhén marad. Ismertette Magyarország Alaptörvényének IX. cikke
(2)és
(6)bekezdését, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi. CIV. törvény (Smtv.) 4. §
(1)bekezdését. A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(1)és
(2)bekezdését, 343. §
(1)bekezdését, a Bszt. 177. §
(1)és
(2)bekezdését, az Európai Parlament és Tanács 2004/39/EK Irányelve 62. cikk
(1)bekezdését. A Magyar Nemzeti Bankról szóló
- évi CXXXIX. törvény
- §
(6)bekezdését, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 3/A. §
(1),
(2)és
(3)bekezdéseit. A Pp. 206. §
(1)bekezdését, 164. §
(1)bekezdését, az Alkotmánybíróság 30/
- (V. 26.) AB és 36/
- (VI. 24.) AB számú határozatainak perben releváns rendelkezéseit, a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú,
- számú és
- számú állásfoglalását. Rögzítette, hogy a sajtó-helyreigazítási per sajátosságai alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a per tárgyát képező médiatartalmakban szereplő kijelentések a valóságnak megfelelnek, nem tüntették fel hamis színben a valóságot, illetve nem híresztelnek valótlan tényeket. Az elsőfokú bíróság - figyelemmel a PK
- számú állásfoglalásra - az újságcikk egészét vizsgálta és azt az összefüggések figyelembevételével az átlagolvasó szemével értékelte. Az alperesi védekezésnek helyt adva azt állapította meg, hogy „… az MNB egy lépést sem tett a károsultakért..." szövegrészlet esetében a cikk nem állított valótlan tényt. Az újságíró nem tett mást, mint a felperes válaszának bemutatását követően a kapott választ értékelte, melyből levonta azt a következtetést, amelyet a felperes peresített. A „...be is vonhatja a szolgáltató, ez esetben a ... Bank magyarországi engedélyét" szövegrészlet abban a szövegkörnyezetben található, melyben az újságíró ismertette azon lépéseket, amelyeket szerinte a pénzügyi felügyelet a jogszabályok alapján megtehet a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők védelmében. Megállapítása szerint az átlagolvasó értelmezésében az újságcikk ezen részének mondanivalója az, hogy a pénzügyi felügyelet a befektetők és a piacok megfelelő működésének védelmére minden olyan intézkedést megtehet, amely megakadályozza a szabálysértő pénzügyi vállalkozást további ügyletek kezdeményezésében. Ennek a résznek a valós mondanivalója tehát nem az engedély bevonásának konkrét aktusára vonatkozott, így lényegtelen tévedésként értékelendő, hogy a jogszabályok alapján a felperesnek az engedély bevonására vagy a védelemre szoruló befektetők szempontjából azzal lényegében egyenértékű más tevékenység elvégzésére van lehetősége. Ilyen pl. további ügyletek megakadályozása az Európai Parlament és Tanács 2004/39/EK Irányelve
- cikk szerint vagy a szolgáltatás korlátozása a
- évi CVIII. törvény 3/A. § szerint. A cikk itt lényegében jogszabályokat értelmezett, ami olyan szakmai jellegű tevékenység, amellyel szemben helyreigazításnak nincs helye. A „... magyar érdekeket senki sem védi..." cikkrészlet vonatkozásában azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az újságíró rendelkezésre álló tényekből (a felperes kérdésekre adott válasza, a felperes által a károsultak érdekében kifejtett tevékenysége) vonta le a felperes által sérelmezett következtetést, ami viszont véleménynyilvánításként értékelendő, így nem ad alapot sajtó- helyreigazításra. A perköltség viseléséről a felperes pervesztességére tekintettel a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát, valamint a II. rendű alperes perköltségben történő marasztalását. Utalva a BDT
- számú eseti döntésben kifejtettekre arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak a véleményközlésre vonatkozó megállapítása nem helytálló, mivel a keresetben támadott valamennyi közlés tényállításnak minősül. Az első közlés tekintetében hivatkozott arra, hogy amennyiben egy lépést sem tett volna, az azt jelentené, hogy semmiféle cselekmény elvégzésére nem került volna sor a részéről. A peres eljárás során igazolta, hogy a rendelkezésére álló lehetőségeket igénybe vette, és a dán pénzügyi felügyeletet értesítette. Ennek megfelelően nem, hogy egy lépést sem tett, hanem minden lépést megtett a károsultakért. A felperestől kapott választ tehát a cikk szerzője nem értékelte, hanem a válasz tartalmát kiforgatta. Megítélése szerint a második közlés nem szakmai vitának, hanem tényállításnak minősül. Nem járhat, a valóság elferdítésével az, hogy a cikk tartalmát egy átlagolvasó szemével kell nézni. A szöveg és tartalom egyszerűsítése csak az egyszerűbb megfogalmazást vagy a részletes magyarázatot jelentheti az újságíró részéről, nem a tények manipulálását. Ennek megfelelően a közérthetőség sem mehet a szakmaiság, illetve a valósághű tájékoztatás rovására. Álláspontja szerint nem lényegtelen tévedés a felperes által igénybe vehető eszközök felcserélése, annak érdekében, hogy a cikk nagyobb szenzációt, nagyobb olvasottságot érjen el. A Bszt.
- §-ára hivatkozással - a működési engedély visszavonása nem egyenlő, nem egyezik meg a szolgáltatás korlátozásával, megszüntetésére tett intézkedéssel. Amennyiben a cikk engedély visszavonásáról ír, akkor átlagolvasók ezt értik, ennek tényleges értelmére gondolnak, ami viszont nem felel meg a valóságnak tekintettel arra, hogy a felperesnek az engedély visszavonására jelen esetben nem volt lehetősége. Megismételte az eljárás során hivatkozott kúriai, illetve ítélőtáblai gyakorlatot, azokból kiemelve a perben eldöntendő kérdés esetében lényegesnek tartottakat. Mindezek alapján a keresetben megjelölt első és második közlés vonatkozásában indokoltnak tartotta a helyreigazítást. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Az elsőfokú eljárás során kifejtett védekezésükben foglaltakat fenntartották. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján, csak a fellebbezéssel érintett részben bírálhatta felül. Az elsőfokú bíróság döntésével és az ítéletben kifejtett indokokkal a másodfokú bíróság túlnyomó részben egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben, melyek a kereseti kérelemnek a károsultak érdekében tett lépések hiányára és a ... Bank engedélyének bevonására vonatkoztak a másodfokú bíróság elsősorban azt emeli ki, hogy az újságcikk megírását megelőzően az újságíró a cikkben érintett témát érintően részletes kérdéseket tett fel a felperesnek. Ebben kifejezetten arról érdeklődött, hogy a felperes a kérdésfeltevésben megjelölt országokhoz hasonló lépéseket tett-e, ha igen melyek voltak ezek, ha nem ennek mi volt az oka. A felperes azonban lényegében elhárította a válasz adást, nem közölte a perbeli nyilatkozatához hasonló pontossággal, hogy milyen lépéseket és milyen konkrét okból tett. A kérdések ugyanis nem csak a felügyeleti jogkörében hozható döntésekre vonatkoztak. A felszámolótól származó válaszban a felperest megillető jogkörben megtehető lépésekre vonatkozó kérdésekre a válasz nyilván nem található. Ilyen körülmények között okkal és alappal vonta le az I. rendű alperes azt a következtetést, hogy a felperes egyetlen lépést sem tett a károsultak érdekében. A sérelmezett közlés vélemény jellege ezen túlmenően a szöveget a PK 12. számú állásfoglalás szerint a tágabb és szűkebb szövegkörnyezetben értelmezve, nyelvtanilag is kiviláglik. A cikk kezdetén ugyanis a valóságnak megfelelően ismertette az újságíró, hogy a felperes milyen indokkal utasította el érdemi válasz adást. Az is következtethető, hogy ebből a válaszból és a felperes korábbi kommunikációjából látszik úgy, hogy nem léptek fel a károsultak érdekében. Ebben az esetben pedig a felperes egy olyan véleményt kifogásol, amellyel szemben az Smtv. 12. §
(1)bekezdés alapján helyreigazításnak nincs helye. A ... Bank engedélyének visszavonása tárgyában arra a felperes alappal hivatkozott, hogy e körben nem lehet szó lényegtelen tévedésről. Az ugyanis a társadalom tagjai általi megítélése tekintetében nem lehet figyelmet nem érdemlő pontatlanság, hogy birtokol-e egy pénzintézet olyan, a felperestől származó engedélyt, ami nélkül működése törvénytelen. Ezt az engedélyt a felperes visszavonta-e, ezáltal megakadályozva a további károkozást. Egyetértett azonban e körben azzal az alperesi védekezéssel a másodfokú bíróság, hogy a cikknek az a része, ahol ez a szövegrészlet található, ténylegesen azzal foglalkozik, hogy a történtek ellenére és a felperes fellépésének hiánya miatt továbbra is végez tevékenységet ez a bank Magyarországon, amit az alperes veszélyesnek tart. A felperes ugyanis az alperes célirányosan feltett kérdéseire nem válaszolt, azon perbeli előadását, hogy a Bszt. 177. §
(1)és
(2)bekezdés alapján az MNB-nek nincs lehetősége a pénzügyi tevékenység végzéséhez szükséges engedély visszavonására, ugyanis ilyen kiadására sem jogosult, felvilágosításként nem közölte. Azt sem, hogy kérte-e az ezen jogszabályhely és a hivatkozott EK Irányelv alapján a ... székhelye szerinti tagállam segítségét. A dán társszerv megkeresésére csak az elsőfokú tárgyalás során mutatott fel bizonyítékot. Ennek tükrében pedig még a valótlan tény közlése miatt sem kötelezhető helyreigazításra a sajtószerv az alábbiak miatt. Az egyértelműen megállapítható, hogy a felperes tevékenysége általában is, de az újságcikkel érintett ügyben elfoglalt szerepe különösen olyan kiemelkedő közügy, amire a sajtószabadság, mint a véleménynyilvánítás szabadságának egyik kiemelkedő formája széles körben vonatkozik. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében [36/
- (VI. 24.) AB határozat III.
- pont]. A sajtószabadság jogának gyakorlása révén az alapjog jogosultja aktív alakítója a demokratikus közvéleménynek. A sajtó ezen minőségében ellenőrzi a közélet szereplőinek, intézményeinek tevékenységét, a döntéshozatal folyamatát, tájékoztatja arról a politikai közösséget, a demokratikus nyilvánosságot (a »házőrző kutya« szerepe)" [165/
- (XII. 20.) AB határozat IV.1.
- pont]. A 7/
- (III. 7.) AB határozatban azt fejtette ki, hogy a sajtónak alkotmányos küldetése, hogy a közhatalom gyakorlóit ellenőrizze, aminek szerves részét képezi a közügyek alakításában résztvevő személyek és intézmények tevékenységének bemutatása és - akár rendkívül éles hangú - kritikája {7/
- (III. 7.) AB határozat [48]}. A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik. Egyfelől a demokratikus jogállam intézményeinek és a demokratikus közéletet hivatásszerűen alakító politikusoknak a szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája a társadalom tagjainak, az állampolgároknak, valamint a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme. Másfelől a tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tények esetében is indokolt, hogy a jogi felelősségre vonás során a felróhatóság és az esetleges joghátrányok mértékének meghatározása körében figyelembe vegyék a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekét {7/
- (III. 7.) AB határozat [50]}. A perbeli esetben megállapítható, hogy az alperesi újságíró a szakma szabályait betartva járt el, mondanivalója érdekében - szemben a felperesi állásponttal - tényeket nem hamisított meg. Az ugyanis nem vitatható, hogy a felperes olyan lépéseket a ... Bankkal szemben nem tett, ami magyarországi működését a jövőben meggátolta. A cikk lényegi mondanivalója szempontjából nem sarkalatos kérdés, hogy egy ilyen lépés milyen jogtechnikai megoldással érhető el (az engedély visszavonása, tevékenység felfüggesztése vagy az EK Irányelv
- cikk
(1)bekezdése szerinti eljárás). A cikkíró azt a valóságnak megfelelően közölte, hogy a ... Bank hazánkban továbbra is fejt ki tevékenységet, (kereskedési felületei elérhetőek) ezt a felperes nem akadályozta meg, noha erre az ismertetett jogszabályok alapján lehetősége volt, még ha nem is a cikkben írt működési engedély visszavonása útján. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 353. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Miután a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-nak utaló szabálya és a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján köteles a II. rendű alperes részére az ügyvédi munkadíjból álló perköltséget megfizetni, melynek mértékét a bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. A le nem rótt illeték viseléséről a másodfokú bíróság a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- § alapján határozott. Budapest,
- január
- dr. Kisbán Tamás s.k. a tanács elnöke dr. Kovaliczky Ágota s.k. előadó bíró dr. Istenes Attila s.k. bíró