Pf.20005/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését, és utalt a PK

1. és
2. számú állásfoglalásokban írtakra. Rögzítette, hogy a cikk egészét összefüggéseiben vizsgálva megállapítható, hogy annak írója egy közérdeklődésre számot tartó, napi aktualitással kapcsolatosan a sajtóban megjelent híradásokról, de különösen a felperesi hírportálon ...-én megjelent cikkel kapcsolatban fejtette ki a véleményét, a perbeli írás megjelenését megelőzően ugyanis jelentős sajtónyilvánosságot kapott a ... online jegyés bérletértékesítő rendszerének működése. A sérelmezett közlések így a felperesre vonatkoznak, a „propagandasajtó" és az ahhoz hasonló kifejezések mint gyűjtőfogalmak a felperes személyét is érintik amellett, hogy az írás kifejezetten nevesíti a felperesi hírportálon ...-én megjelent cikket is. Az „egy hekkerrel öszejátszva" kijelentés objektív valóságtartalma nem bizonyítható, értékítéletnek, véleménynek tekintendő, melynek minimális ténybeli alapjaként elfogadható, hogy a felperes munkatársa és a hekker közötti információcsere alapján minősítette a felperesi hírportálon közzétett cikk a ... rendszerét. „A ... lejáratásába kezdett" kijelentés szintén értékítélet, amelynek valós ténybeli alapja az, hogy a ... felé való bejelentés és a felperesi cikk megjelenése között rendkívül rövid idő telt el, e mellett az írás első verziója érdemi lehetőséget a ...-nak a válaszadásra nem adott, míg a frissített változat a ... válaszát ugyan közli, de a címen és az online értékesítési felület diszfunkciójára tett megállapításain annak ellenére nem változtatott. „Az előre megírt", „valótlan tartalmú" közlések tényből tényre levont következtetések, amelyek akkor értékelhetők véleményként, ha való tényekből levont okszerű következtetésnek tekinthetők. Az alperesi cikkben ismertetett körülmények, a bejelentés, a ...-nak feltett kérdés, a felperesi hírportálon közölt cikk megjelenésének ideje és karakterszáma nem elegendőek, a tény és a konklúzió közötti kapcsolat fennállásának megállapítására nem alkalmasak, így ezek valótlan tényállításnak minősülnek. Az „egy tüntetést is összehozott" kijelentés abból a körülményből levont megalapozott következtetés, hogy a felperesi országos ismertségű hírportál még a tüntetés ideje előtt közölte a tüntetés helyét és időpontját. „A súlyos bűncselekmények részese vagy társtettesként, vagy felbujtóként" közlés megalapozott következtetésnek nem tekinthető, annak ténybeli alapja ugyanis teljességgel hiányzik, a rendelkezésre álló adatokból nem vonható okszerű konklúzió a felperes bármilyen bűncselekményben való érintettségére. Erre a konklúzióra nem ad alapot az sem, hogy a bejelentő személy saját állítása szerint több vállalkozás, köztük a ... informatikai rendszerét is feltörte. A felperes érintettségére, a bejelentő további cselekményei tekintetében a felperes bűncselekmény elkövetésében való részesi minőségére semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A PK
3. számú állásfoglalásra tekintettel az érthetőség érdekében szövegbeli pontosítással részben helyt adott a felperes kérelmének, azonban a való tények feltüntetését mellőzte, mert azok a valótlan tények értelmezéséhez nem voltak szükségesek. A perköltség felől a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján határozott, amely során a pervesztességpernyertesség arányát az alperesre kedvezőbben 67-33%-ra vette figyelembe. Az ítélettel szemben a felperes és az alperes terjesztett elő fellebbezést. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a keresetének teljes egészében adjon helyt és kötelezze az alperest perköltség viselésére. Előadta, hogy az „összejátszva" közlés a magyar nyelv általános szabályai, a szavak bevett köznapi jelentése alapján azt jelenti, hogy valakik valamilyen közös cél megvalósítása érdekében előzetesen kialakított szándékegységben cselekszenek. Jelen ügyben az alperes így azt állította, hogy a hekkerrel előzetes szándékegységben, közös cél elérése érdekében, előre egyeztetetten tervelte ki és hajtotta végre a manipulált bérletvásárlást. A „... lejáratásába kezdett" közlés azt állítja, hogy kifejezetten ártó szándékkal és kifejezetten a való tényektől elrugaszkodó módon járt el. „Az egy tüntetést is összehozott" állítást az olvasó akként értelmezi, hogy az említett esemény létrehozásában, annak szervezésében, összehívásában részt vett, ezen közlések objektíve bizonyíthatók. Sérelmezte a megállapított pervesztesség-pernyertesség arányát, továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az alperes zárt iratkezelési kérelmének helyt adott, annak ellenére, hogy annak feltételei a Pp. szerint nem álltak fenn. Az alperes kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a keresetet teljes egészében utasítsa el és kötelezze a felperest perköltség viselésére. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy az „előre megírt, valótlan tartalmú" közlések való tényekből levont okszerű következtetésnek nem tekinthetők, mivel az alperesi cikkben ismertetett körülmények nem elegendőek a tény és a konklúzió közötti kapcsolat fennállásának megállapítására. A sérelmezett írás a ... online jegy- és bérletvásárlási rendszere ellen, annak bevezetését követően indított kibertámadásról és az ellenzéki sajtóban, elsősorban az ... internetes hírportálon megjelenő sajtócikkekről alkotott politikai vélemény. A cikk részletesen rögzíti a történések kronológiáját, mindezek folytán alappal merült fel annak lehetősége, hogy a felperesi cikk már előre elkészült, a felperes eljárása pedig alkalmas volt, hogy a ...-t lejárassa, igen negatív színben tüntesse fel. „A súlyos bűncselekmények részese vagy társtettesként, vagy felbujtóként" kijelentés a rendelkezésre álló adatokból levonható okszerű konklúzió, az csupán vélemény, következtetés, a véleményformálónak a büntetőeljárással szemben támasztott és megfogalmazott esetleges elvárása. Az alperes fellebbezése részben megalapozott, a felperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel azonban a másodfokú bíróság részben nem értett egyet, ezért az elsőfokú határozatot a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésekkel kapcsolatosan az alábbiakat emeli ki: Az elsőfokú bíróság által elrendelt zárt iratkezeléssel érintett mellékletek tartalmáról más hasonló tárgyú perekből a felperesnek is tudomása van, saját maga is ezt adta elő a 8. sorszám alatti jegyzőkönyvben, sőt azokra jelen perben nyilatkozott is. Mindezek alapján ténylegesen ezen mellékletek vonatkozásában is érvényesült a Pp. 3. §

(6)bekezdésében foglalt, az iratok megismeréséhez és azokra való nyilatkozattételi joga a felperesnek. A zárt iratkezelésre vonatkozó rendelkezés elleni felperesi eljárási kifogásnak a figyelmen kívül hagyását kellő mértékben indokolta az elsőfokú bíróság az ítéletben. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása során ezen iratokat nem vette figyelembe, így azok zárt kezelése a felperes eljárási jogainak gyakorlását ténylegesen nem befolyásolta, nem valósult meg olyan eljárási szabálysértés amely miatt szükséges a tárgyalás megismétlése. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a kereset tárgyává tett írás véleménycikk, nem csupán annak okán, hogy a „Vélemény" rovatban jelent meg, de a sajtóközlemény PK

1. számú állásfoglalás szempontjainak megfelelő vizsgálata alapján is ez állapítható meg. Az írás ismerteti az úgynevezett ... ügy, a ... online jegy- és bérletértékesítési rendszere ellen indított kibertámadás eseményeit és ehhez kapcsolódóan bizonyos sajtótermékekben, így a felperesi hírportálon is megjelent cikkekről foglal állást. Véleménynyilvánítások is tartalmazhatnak ugyanakkor tényállítást. Az írás azon része, mely szerint a felperes „súlyos bűncselekmények részese, vagy társtettesként, vagy felbujtóként", tényállítás még abban az esetben is, ha a közlést megelőzi a „minden valószínűség szerint" kifejezés használata. Ezen megfogalmazási mód okán nem válik véleménnyé a kijelentés, hiszen nem utal az írás arra, hogy bármilyen büntetőeljárás folyamatban lenne a felperessel, vagy dolgozóival szemben. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezen tényállítás valóságalapját az alperes nem bizonyította, és helytállóan indokolta azt is, hogy a manipulált vásárlások ténye nem eredményezi a felperes büntetőjogi érintettségét. Az „előre megírt közlés" ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla döntése szerint az alperes által igazolt tények alapján levont okszerű következtetés. A hekker által küldött e-mailek és a felperes által a ... felé írt levél időpontjára, valamint a cikk megjelenésének időpontjára tekintettel az események időrendjéből levont okszerű, logikus következtetés. E körben tehát nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kifejtett álláspontjával. „A valótlan tartalmú cikk" sérelmezett közlés vonatkozásában a másodfokú bíróság rámutat, hogy az
2. sorszám alatti jegyzőkönyv szerint a felperes a keresetét módosította és ezen közlést érintően az igényét már nem kívánta érvényesíteni. Azonban a felperes a
3. sorszám alatti írásbeli beadványában ismételten szerepeltette ezen közlést, így az része a keresetnek, azonban ilyen kijelentést a sérelmezett írás nem tartalmaz. „A propagandasajtó egy része" közlés tekintetében maga a felperes is arra hivatkozott a perben, hogy ezzel a kifejezéssel véleménynyilvánításra került sor az alperes részéről, e körben helyreigazításnak helye nincs. Az „összejátszva" közlés nem bír azon jelentéstartalommal, amit annak a felperes tulajdonít a fellebbezésében, e körben az másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság indokolását. A „... lejáratásába kezdett" kellő ténybeli alappal rendelkező közlés, míg az „Egy tüntetést is összehozott" okszerűen levont következtetés, ezen közlések vonatkozásában az elsőfokú bíróság indokolásával egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla. A sérelmezett cikk napilapban jelent meg, ezért a másodfokú bíróság az Smtv.
4. §

(2)bekezdésére figyelemmel megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a teljesítési határidő vonatkozásában is, így a helyreigazítás közzétételére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 5 napon belül köteles az alperes. A perköltség viselése körében a másodfokú bíróság rámutat, hogy nem kizárólag a sérelmezett közlések számából kell kiindulni a pervesztesség-pernyertesség arányának bíróság általi megállapítása során, hanem azok jellegét is e körben értékelheti a bíróság. A bűncselekményekben való érintettséget állító közlés olyan súlyú, amely indokolja az elsőfokú bíróság által a Pp. 81. §

(1)bekezdése értelmében megállapított pervesztesség-pernyertesség arány alkalmazását annak ellenére is, hogy a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mivel a saját fellebbezése nem, míg az alperes fellebbezése részben eredményre vezetett, ezért a felperes köteles megfizetni a másodfokú perköltséget a Pp. 81. §

(1)bekezdése, valamint a

1. §-a alapján. A perköltség az alperesi képviselő munkadíjából tevődik össze, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §

(2)bekezdése,

(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján állapított meg. Pervesztessége folytán szintén a felperes köteles viselni a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt saját fellebbezéséhez igazodó fellebbezési illetéket, valamint a részben megalapozott alperesi fellebbezés alapján fizetendő fellebbezési illeték 1/4 részét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésének megfelelően, míg a fennmaradó 36.000 forint fellebbezési illetéket az alperesi kiadó köteles megfizetni. Budapest,

1. február
2. . Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kovács Éva s.k. bíró