← Magyarország

Kfv.37112/2017/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Megismételt eljárásban a bíróság a Kúria iránymutatása szerint köteles eljárni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.112/2017/

  1. A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke dr. Kovács Ákos előadó bíró dr. Fekete Ildikó bíró A felperes: (...) A felperes képviselője: (...) jogtanácsos Az alperes: Pest Megyei Kormányhivatal Az alperes képviselője: (...) jogtanácsos I. rendű alperesi beavatkozó: (...) II. rendű alperesi beavatkozó: (...) A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.256/2016/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.256/2016/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A lerótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes maga viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű felperesi beavatkozó a perbeli (...), (...) és (...) hrsz.-ú ingatlanok egy részén kialakított elkerített területen mezőgazdasági termény alapanyag előállítást és kísérleti takarmánygyártó [2] [3] tevékenységet végez. 1998-tól kezdődően a telephely működése során okozott bűzhatás és az útként nyilvántartott (...) hrsz.-ú ingatlanon engedély nélküli ipari jellegű szennyvíz miatt számos lakossági panasz érkezett. Emiatt az alperes az I. rendű felperesi beavatkozóval szemben több határozatban kötelezettségeket határozott meg, majd
  4. április 25-től megtiltotta számára a tevékenysége folytatását. E határozatnak a beavatkozó nem tett eleget, és erre, valamint a további lakossági bejelentésekre figyelemmel az alperes ismételten helyszíni ellenőrzéseket végzett a telephelyen. Ennek során megállapította, hogy a beavatkozó az (...) hrsz.-ú ingatlanrészen meglévő 150 m2-es technológiai vízgyűjtő medence rekeszeiben tárolt és ismeretlen eredetű ipari szennyvizet átvezette a (...) hrsz.-ú úgynevezett kísérleti tóba, emiatt és mert a helyszínen egyértelműen bűzös élesztő és szennyvízszag volt tapasztalható, illetve a tározómedence környezetében a talajfelszín is szennyezett volt, az alperes megállapította, hogy a tevékenység folytatása során környezetszennyezés következett be, emiatt a beavatkozót a jogszabályok által előírt módon teljes környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezte. A vizsgálat záródokumentációja
  5. június 13-án érkezett a hatósághoz. Mindebből, és az eljárás egyéb adataiból a hatóság megállapította, hogy a (...) hrsz.-ú ingatlan a korábban a (...) tulajdonában volt, melynek egyik jogutódja a felperes, míg bérlője, majd társtulajdonosa az I. rendű felperesi beavatkozó. A (...) hrsz.-ú ingatlannak a beavatkozó nem tulajdonosa, egy részének használója, míg a (...) hrsz.-ú ingatlannak a tulajdonosa. Az ingatlanon 2006-ban zöldmezős beruházás keretében irodaház és laboratórium és egy új takarmánykeverő üzem épült. Ezen az ingatlanon fekszik az úgynevezett kísérleti tó is. A (...) hrsz.-ú ingatlan a (...) jogutódjaként került a felperes tulajdonába. Az ingatlanok lényegében a szövetkezetekről szóló
  6. évi I. törvény alapján alakultak ki, és mint már említve volt, ezek mindegyikének egy elkülönített közös részén folyik a beavatkozói tevékenység. Az elsőfokú hatóság
  7. május
  8. napján kelt KTVF: 9627-9/
  9. számú határozatában az I. rendű felperesi beavatkozót a felperessel egyetemlegesen kötelezte a tárgyi ingatlanok vonatkozásában a felszín alatti víz és földtani közeg tekintetében a tényfeltárás folytatására és tényfeltárás alatti kármentesítési monitoring végzésére. Az alperes
  10. december
  11. napján hozott 14/6817-20/
  12. számú határozatában az elsőfokú határozatot kis részben - a teljesítési határidők tekintetében - megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Ezt követően az alperes
  13. június 17én hozott 14/327-12/
  14. számú határozatában a korábbi határozatok rendelkező részét megváltoztatta akként, hogy a tényfeltárásra és kármentesítési monitoring végzésére az (...) hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában kizárólag az I. rendű felperesi beavatkozót, míg a másik két ingatlan vonatkozásában, melyek közül a másodiknak résztulajdonosa is a felperes, a felperest és a beavatkozót egyetemlegesen kötelezte. Ez utóbbi - a kötelezettség egyetemlegességének rendezéséről szóló - módosító közigazgatási határozatot a felperes keresettel megtámadta, a bíróság keresetet elutasította. A módosító határozat emiatt jogerős lett, azt határidőben a felperes felülvizsgálattal sem támadta meg. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] A jogerős 14/6817-20/
  15. számú közigazgatási határozattal szemben a felperes keresettel élt, melyben előadta, hogy a hatóság nem tárta fel kellően a tényállást, bizonyítási indítványait nem vette figyelembe. A felperes álláspontja szerint érdemben nem tudott részt venni az eljárásban, a hatóság túl rövid időt biztosított számára az iratok megismerésére. Az egyetemleges kötelezést jogilag megalapozatlannak, gyakorlatban végrehajthatatlannak tartotta. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [6] [7] [8] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.205/2014/
  16. számú ítéletében a keresetet elutasította, ítélete kiterjedt a felelősség kérdésére, megállapítva, hogy ekörben helyes az alperesi álláspont, valamint az ügy érdemére is. Utóbbi tekintetében a keresetet teljes mértékben nem merítette ki. A Kúria Kfv.III.37.782/2015/
  17. számú végzésében a bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a jogerős ítéletet hozó bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ítélete indokolásában a Kúria kifogásolta, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság nem tisztázta a perbeli ingatlanok létrejöttének előzményeit, illetve hogy az (...) hrsz.-ú ingatlan további tulajdonosai miért nem tartoznak felelősséggel a környezetszennyezésért. Nem vizsgálta teljes mértékben a felperesi előadásban foglaltakat, és az egyetemleges kötelezés megalapozottságának kérdését. A Kúria megállapította továbbá, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában található pontatlanságok kiigazítása is szükséges. Rámutatott egyúttal arra, hogy az alperes a döntéshez szükséges tényállást tisztázta. Az így megismételt eljárásban a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában utalt arra, hogy a szennyezés körülményei és a szennyezés okozójának személye - a hatóság kötelezése szerinti - további tényfeltárás alapján lesz megállapítható. Tisztázta a bíróság ítéletében azt is, hogy miért nincs annak jelentősége, hogy a (...) ingatlan többi tulajdonosa miért nem lett kötelezett, nevezettek ugyanis nem tekinthetők a perbeli esetben környezethasználónak. Ezzel szemben a felperes és az I. rendű felperesi beavatkozó tulajdonosi és ingatlanhasználói minősége az (...) hrsz.-ú és a (...) hrsz.-ú ingatlanon megalapozza egyetemleges felelősségüket a környezet védelmének általános szabályairól szóló
  18. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.)
  19. §

(1)-
(2)bekezdése alapján. Rögzítette, hogy szemben a felperesi érveléssel az egyetemleges kötelezés nem a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  2. §-án, hanem a Kvt. egyetemleges felelősségre vonatkozó rendelkezésein alapult. A bíróság megállapította, hogy az egyetemleges kötelezés jogszerűségét nem érinti annak esetleges költségvonzata, sem az hogy az ingatlanokon milyen aktuális birtokviszonyok vannak. Részletesen vizsgálta a bíróság az alperesi határozat tartalmi megfelelőségét is, megállapítva, hogy az alperes tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, beszerezte a szükséges szakhatósági állásfoglalásokat, határozata nem kizárólag a beavatkozó által benyújtott záródokumentáción és magánszakvéleményen alapult. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a kötelezés alóli mentesítésének bírói kimondását, illetőleg a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként a Ket.
  3. §
(3), 50. §
(1)és
(4), 51. §
(1)és
(6), 57. §
(1), 68. §
(1), 29. §
(3)bekezdésére,
  1. §-ára, a Ptk. kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezésére, valamint a Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálati kérelemre vonatkozó előírásaira hivatkozott. Előadta, hogy a bíróság nem tette eleget a Kúria iránymutatásában foglaltaknak. Továbbra is fenntartotta, hogy a perbeli esetben az egyetemlegesség polgári jogi fogalmának alapulvételével kellett volna eljárni, illetve továbbra is vitatta a magánszakvélemény záródokumentációkénti felhasználást. Előadta, hogy a perbeli ingatlanok vonatkozásában nem bizonyított, hogy a felperesi tevékenység okozta volna a szennyezést, ezért felelősségét az eljárásban nem lehetett jogszerűen megállapítani. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan. [12] A Kúria elsőként megállapította, hogy a Pp.
  3. §
(5)bekezdése követelményként írja elő, hogy a hatályon kívül helyező végzésben a Kúriának az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat kell adni az eljárt bíróságnak, amely a végzésben kifejtett jogi állásponthoz kötve van, azzal ellentétes, vagy attól eltérő határozatot nem hozhat. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből levezethetően a megismételt eljárásban hozott ítélet jogszerűségének felülvizsgálata is korlátozott, csupán arra irányulhat, hogy a Kúria korábbi döntésében hozott iránymutatásnak a megismételt eljárásban hozott ítélet megfelel-e. [13] A Kúria ekörben megállapította, hogy Kfv.III.37.782/2015/
  1. számú végzésben foglalt iránymutatás jogilag releváns részei teljesültek, figyelembe véve az egyetemleges kötelezést érintő 9.K.27.897/2014/
  2. számú jogerős ítéletet is, amely felülvizsgálati kérelem hiányában ítélt dolognak minősül. Az eljárt bíróság ezért a megállapított tényálláshoz szükséges mértékben eleget tett az iránymutatásban foglaltaknak. [14] A Kúria elfogadta az eljárt bíróságnak a tényállás-tisztázására vonatkozó érvelését, valamint szemben a felperesi felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal - azt is osztotta, hogy a tényfeltárásra kötelezés jogszerűsége szempontjából nem tulajdonítható jelentőség a végrehajtás gyakorlati nehézségeinek. [15] A kötelezés egyetemlegessége körében a Kúria rögzítette, hogy a Kvt.
  3. §
(1)-
(2)bekezdése alapján a környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást folytatták. A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. [16] Az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy az egyetemleges kötelezés alapja jelen eljárásban a Kvt.
  1. §-a, amely a Ptk. felelősségi szabályaitól független felelősségi alakzatot határoz meg a tulajdonosra és a használóra. Jelen eljárásban a hatóságok, majd a bíróság is rögzítette, hogy a (...) hrsz.-ú ingatlan a felperesi jogelőd tulajdonában állt, majd a beavatkozó használta, míg a (...) hrsz.-ú ingatlanon a felperes és a beavatkozó is végzett tevékenységet, valamint az részben a felperes tulajdonában áll. A feltárt tényállás alapján megállapítható volt, hogy a vizsgált ingatlanok vonatkozásában valószínűsíthetően a felperesi jogelőd, illetve az I. rendű felperesi beavatkozó tevékenységére vezethető vissza a szennyezés forrása. [17] Az eljárt bíróság azonban helyesen rögzítette, hogy az alperesi kötelezés a további tényfeltárásra irányul, amelynek eredményeként lesz megállapítható teljes bizonyossággal a szennyezés pontos oka és keletkezésének ideje. E további tényfeltárás hiányában, az eddig feltárt tényállás alapján a hatóságok jogszerűen kötelezték felperest és I. rendű felperesi beavatkozót egyetemlegesen a tényfeltárás folytatására és a kármentesítési monitoring tevékenység végzésére. Ez nem jelenti azonban, hogy a tényfeltárás eredményétől függően a felperes esetlegesen nem tud a mentesülésére hivatkozni, illetve nem válhat szükségessé további személyek bevonása az eljárásba. [18] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, erre tekintettel a Kúria perköltség megfizetésére a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kötelezte. [20] A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján viseli a lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket. [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. [22] A további jogorvoslat lehetőségét a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.