SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.21.003/2017/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a...Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bihari Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes neve, felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek – ...Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Ádám Attila ügyvéd) által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása és gépjármű törzskönyv kiadása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 7.P.20.845/2017/
- számú ítéletet ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000,- (Harmincezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A peres felek
- október
- napján kölcsönszerződést kötöttek, melynek értelmében az alperesi pénzintézet 2.436.000,- forint kölcsönt nyújtott a felperesi kölcsönvevő részére gépjárművásárlás finanszírozása céljából. Az egyedi blanketta kölcsönszerződésben a visszafizetési kötelezettségek körében 120 törlesztőrészletet tüntettek fel, a havi törlesztőrészletek összege 27.505,- forint, felperes által visszafizetendő összes törlesztőrészlet 3.300.600,- forint, mértékadó devizanem: CHF, a THM: 7,32%. A felek a felperesi kölcsöntartozás visszafizetésének biztosítékaként opciós szerződést is kötöttek, melynek
- pontja értelmében a szerződő felek opciós jogot alapítottak a kölcsönnel finanszírozott gépjárműre nézve a hitelező javára. Az opciós szerződés
- pontja kimondta: „A hitelező a vételi jogot a jelen szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette.” Az opciós szerződés
- pontja szerint a hitelező vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kölcsönbevevő a megállapodás
- pontjában hivatkozott kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban az esedékességet követő 15 napon belül akár részben, vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá ha a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül. A felek megállapodása alapján az egyedi kölcsönszerződés részévé vált az alperes Üsz. számú üzletszabályzata is, melynek IV/
- pontja értelmében amennyiben az elsődleges biztosíték opció, és az egyedi kölcsönszerződés futamideje 5 évnél hosszabb, úgy a kölcsönbevevő köteles a hitelező felszólítására – az eredeti feltételekkel egyező tartalommal – ismét vételi jogot engedni, amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő 3 hónap. Az üzletszabályzat IV/
- pontja kimondja: amennyiben a felperes a szerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettségét teljesíti a törzskönyvet a szükséges nyilatkozatokkal együtt ki kell adnia a kölcsönadó részére. Az Üsz. VI/
- pontja rögzítette továbbá: amennyiben a törzskönyv bármely oknál fogva a kölcsönvevő birtokába kerül, úgy köteles azt a kölcsönadónak továbbítani. A felperes havi rendszerességű kölcsöntörlesztési kötelezettségét
- év elején már nem teljesítette, ezért
- május 17-én a felperes a kölcsönszerződést felmondta, egyúttal bejelentette, hogy opciós jogát is gyakorolja. A felmondással egyidejűleg a szerződés megszűnésére tekintettel egy összegben esedékessé vált követelési összeget 2.081.766,- forintban jelölte meg. A felek között a végelszámolás még nem történt meg. A felperes módosított keresetében kérte a bíróságot, állapítsa meg az opciós szerződés
- és
- pontja, valamint a szerződés részévé vált üzletszabályzat IV.
- pontja érvénytelen. Kötelezze az alperest a gépjármű törzskönyvének kiadására. Keresete indokolásában kifejtette, az irányadó
- évi Ptk.
- §
(2)és
(4)bekezdése a vételi jogot 5 év időtartamra engedi kikötni. Az opciós szerződés 4. pontja a Ptk. 374. §
(2)bekezdésében írt kógens szabály megkerülésére irányul, ezért az a Ptk. 200. §
(2)bekezdésébe ütközik, semmis. Az opciós szerződés
- pontjában rögzített rendelkezés a felek szerződésből eredő jogait a felperes hátrányára megváltoztatja, ezért az tisztességtelen kikötés. A Ptk. emellett nem ismerte a zárt végű opció fogalmát sem. Utalt a Kúria több eseti döntésében kifejtettekre, amelyek értelmében az opciós jog meghosszabbítására, mind pedig az opciós jog gyakorlására nyitva álló határidő kezdetére vonatkozó alperesi üzletszabályzatban rögzített rendelkezések semmisek. Az alperes a törzskönyv kiadását nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a kölcsönszerződésből folyó kötelezettségek teljes körűen nem kerültek kielégítésre, ez ugyanis nem a birtoklással kapcsolatos, hitelezőt megillető igények körébe tartozik. Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében kifejtette, a hitelbiztosítéki céllal engedett vételi jog lényege abban áll, hogy a vételi joggal terhelt vagyontárgy dologi biztosítékként szolgál. A vételi jog jogosultja abból a célból szerzi meg a dolog tulajdonjogát, hogy ezáltal egy másik jogügyletből – tipikusan a kölcsönszerződésből – származó követelését, annak nem- vagy nem teljes körű teljesítése esetén kielégítse. A vételi jog alapítására biztosítéki célból került sor és az csak annak gyakorlásával a kielégítési jog megnyílta után érvényesíthető. Az 5 évnél hosszabb futamidejű kölcsönszerződés esetében a vételi jogra vonatkozó kikötés jogszerűen megfogalmazható ún. zárt opcióként, még pedig olyan módon, hogy a jogosult adott esetben csak a szerződés azonnali hatályú felmondásától számított meghatározott időn belül élhet vételi jogával. Több eseti döntésre hivatkozott ebben a tárgykörben, utalva arra, az ÁSZF-ben alkalmazott kikötés emiatt érvényes. Felhívott más eseti döntéseket is, amelyek értelmében a törzskönyv kiadása az adós teljesítéséhez kötött és az nem a vételi joghoz kapcsolódik, nem annak biztosítására szolgál. A támadott üzletszabályzati kikötés nem ütközik jogszabályba, vételi jogát a szerződésben írt feltételek beálltakor jogszerűen gyakorolhatta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek helyt adva megállapította, hogy a felek között
- október
- napján létrejött opciós szerződés
- és
- pontja, valamint a kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételek IV.
- pontja érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja ki a felperesnek a perbeli gépjármű forgalmi rendszáma frsz-ú gépjármű törzskönyvét. A bíróság ítéletének indokolásában vizsgálta, hogy a kölcsönszerződés biztosítékaihoz (vételi jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom) járulékos jelleggel kapcsolódott a törzskönyv alperesi birtokban tartásának kikötése, avagy az atipikus, más biztosítékoktól független, önálló biztosítéknak tekintendő. A bíróság a Kúria BH2017/
- számon közzétett eseti döntését tekintette irányadónak, az abban foglaltakat idézve, az ott kifejtett jogi értelmezést vette alapul, és arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvének alperesi hitelező általi birtokban tartása a vételi joggyakorláshoz kapcsolódó biztosíték, ezért nem köthető kizárólagosan a főkötelem teljes körű teljesítéséhez, nem annak biztosítására szolgál. Az ÁSZF IV/
- pontjában és az opciós szerződés
- pontjában foglalt kikötéseket a Ptk.
- §
(2)és
(3)bekezdésébe ütközőnek minősítette, mivel a kógensen meghatározott 5 éves törvényi határidőn túli időtartamra is e szerződési kikötések lehetővé kívánták tenni az alperes számára a vételi jog gyakorlás fenntartását. Jogszabályba ütközés folytán az említett szerződési pontokat érvénytelennek, ezáltal semmisnek minősítette a bíróság. Emellett az opciós szerződés
- pontjában írtakat a felperesi fogyasztó számára egyoldalúan hátrányos, tisztességtelen kikötésnek tekintette, és azt a Ptk. 209/A. §-ára utalva nyilvánította érvénytelennek. Az érvénytelenségi okok fennálltának következményeként az opciós jog szerződéskötéstől számított 5 év elteltével történő megszűnésére tekintettel az ahhoz kapcsolódó biztosítéki kikötés már nem áll fenn, így a gépjármű törzskönyvének kiadására is kötelezte az alperest. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatását, és a törzskönyvkiadásra kötelezésének mellőzését, e tekintetben a kereset elutasítását. Indokolásában kiemelte, hogy az üzletszabályzat nem vitatott IV/
- pontja szerint csak abban az esetben köteles a gépjármű törzskönyvét a felperes részére kiadni, amennyiben a felperes, mint kölcsönbevevő a szerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, erre azonban még nem került sor. A felperes nem teljesítette a kölcsönszerződésből eredő havi esedékességű fizetési kötelezettségeit, ezért felmondásra került a szerződés, és az egy összegben esedékessé tett elszámolási összeg tekintetében sem történt felperesi teljesítés. A törzskönyv alperesi birtokban tartása önálló szerződési biztosíték, mely továbbra is megilleti őt. Alperes hivatkozott még az üzletszabályzat VI/
- pontjára is, mely külön szabályozza azt az esetet, ha a törzskönyv bármely oknál fogva a felperes birtokába kerülne, ilyenkor ugyanis a felperes azt köteles haladéktalanul neki továbbítani. Mindezen rendelkezések együttes értelmezése alapján nem tekinthető olyan bizonytalan megítélésű szerződési feltételnek a törzskönyv birtoklás szerződésben kikötött joga, amelynek csak kiterjesztő értelmezéssel lehetne atipikus biztosítéki jelleget tulajdonítani. A szerződéskötéshez kapcsolódóan nem volt annak ésszerű oka, hogy csupán egy megszűnési módot emeljenek ki a felek, amire vonatkozóan szükségesnek tartották előírni a törzskönyvkiadást. Alperes megjegyezte, a kölcsönszerződés szabályszerű teljesítéssel történő megszűnése esetén jogszabály erejénél fogva is köteles lenne hitelezőként a törzskönyvkiadásra, éppen úgy, mint az opció törvényes 5 éves időtartamának letelte esetén. Hivatkozott a Győri Törvényszék eseti döntésére, mely az álláspontja szerinti szerződésértelmezést tartalmazza a törzskönyv birtoklás, mint önálló, atipikus szerződési biztosíték megítélését illetően. A felperes írásban előterjesztett fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a törzskönyv kiadására vonatkozó rendelkezését sérelmezte, ezért a fellebbezés korlátaira tekintettel az ítélőtábla is csak ekörben vizsgálta felül az elsőfokú bíróság döntését (Pp.
- §
(3)bekezdés). Ennek ellenére megjegyzendő, hogy az opciós szerződés keresettel érintett rendelkezéseit a Szegedi Ítélőtábla által kialakított ítélkezési gyakorlat nem találja érvénytelennek. Az opciós szerződés
- pontjának helyes értelmezése ugyanis az, hogy ez egy egyedi szerződési rendelkezés, mely 5 éves időtartamot szab meg az opciós joggyakorlásra, ez pedig összhangban áll a Ptk.
- §
(2)bekezdés rendelkezésével. Kizárólag ezen 5 éves időtartamon belül értelmezhető az, hogy legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja az alperes vételi jogát, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő nem teljesítette. A szerződéskötéstől számított 5 év eltelte utáni igényérvényesítés lehetőségére a helyes jogértelmezés szerint ezen szerződési feltétel megfogalmazásából önmagában nem lehet következtetni. Az opciós szerződés
- pontját illetően ugyancsak az 5 éves törvényi időtartamon belül értendő az, hogy a vételi jogosult e jogát valamely felperesi szerződésszegés esetén gyakorolhatja, illetve ugyancsak az 5 éves időtartamon belüli felmondás esetére vonatkoztatható az opciós joggyakorlás lehetőségének biztosítása is. A Üsz. számú üzletszabályzat IV/
- pontja ezekkel ellentétben a Ptk.
- §
(2)bekezdés kógens törvényi rendelkezésének megkerülését célzó általános szerződési rendelkezés, mely a kialakított bírói gyakorlat szerint azonban már érvénytelen (Ptk. 200. §
(2)bekezdés). Az ítélőtábla a fellebbezési korlátok között bírálhatta csak el az elsőfokú ítéletet (Pp. 253. §
(3)bekezdés), így az érvénytelenség megállapításával kapcsolatos, az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont kiigazítására az opciós szerződés
- és
- pontjainak megítélését illetően, csak az indokolásban térhetett ki. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezésével és jogi álláspontjával maradéktalanul egyetért, az ott kifejtett jogi indokokat osztja, különös tekintettel a hivatkozott, Kúria BH 2017/
- szám alatt közzétett eseti döntésében kialakított irányadó álláspontra. A fellebbezési hivatkozások tükrében a jogi indokolást az alábbiakkal szükséges kiegészíteni: Az elsőfokú iratokból megállapíthatóan a peres felek a kölcsönszerződés biztosítására külön alakiságú, önálló opciós szerződést kötöttek az alperes által finanszírozott gépjárműre, mely szerződés
- pontjában rögzítették az opciós jog gyakorlásának időpontját. A Ptk. 205/C. § alapján ezért nem az alperes által hivatkozott üzletszabályzat, hanem az opciós szerződésben szereplő feltétel vált a szerződés részévé, ennélfogva a felek által kikötött opciós jog nem tekinthető ún. zárt opciónak. A vételi jog gyakorlására az alperesnek az opciós szerződés megkötésétől (
- október 10.) számított 5 évig volt lehetősége. Az kétségkívül megállapítható a peradatokból, hogy az opciós szerződés megkötésétől számított 5 év anélkül telt el, hogy az alperesi hitelező opciós jogát gyakorolta volna, e határidő elteltével pedig az opciós szerződés megszűnt (Ptk.
- §
(3)bekezdés, Ptk. 374. §
(2)bekezdés, 375. §
(4)bekezdés). A
- április 24-i levélben bejelentett opciós joggyakorlás időpontját illetően lényeges, hogy az 5 éves határidő tehát a szerződéskötéstől számítandó, így az ekkorra már letelt. Az e határidőn túl opciós jogérvényesítésre irányuló alperesi nyilatkozat ezért joghatás kiváltására már nem volt alkalmas. Mindezekből kiindulva kellett a bíróságnak abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a törzskönyv birtokban tartása a vételi joghoz kapcsolódó járulékos, vagy a kölcsönszerződés egészét érintő, egyedi atipikus biztosítéknak tekinthető-e. A Ptk.
- §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvéből következően – ilyen tartalmú jogszabályi tiltás hiányában – nincs akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének egyfajta egyedi, atipikus biztosítékaként a felek kikössék a törzskönyv birtoklásának jogát mindaddig, amíg a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit nem teljesíti maradéktalanul. A perbeli esetben a felek ilyen tartalmú megállapodást azonban nem kötöttek. Az opciós szerződés Ptk. 207. §
(1)bekezdés szerinti helyes értelmezéséből az következik, hogy a felek a vételi jog – és nem a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség – biztosítására kötötték ki az alperes javára az elidegenítési és terhelési tilalmat, a vételi jog tárgyát képező perbeli gépjárműre. Az Üsz. VI/
- pontja ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy a kölcsönbe vevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvbe a hitelező javára – a felek között létrejött szerződésnek megfelelően – vételi jogot, és annak biztosítására az elidegenítési és terheli tilalmat bejegyeztetni és, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg. E szerződési feltétel tette tehát lehetővé alperes számára a törzskönyv birtokba vételét. Ennek szövegezése és nyelvtani értelmezése azt támasztja alá, hogy a peres felek a törzskönyv alperes részére történő megküldésével az alperes opciós jogát kívánták biztosítani, az esetleges opciós joggyakorlás megkönnyítését szolgálta a bejegyzett terheket tartalmazó törzskönyv alperesi birtokbavétele. A törzskönyv birtoklásához való jog ezért az opciós joghoz kapcsolt, csupán járulékos jogosultság, amely e jellegére figyelemmel az opciós jog megszűnésével együtt szűnik meg. Az Üsz. IV/
- pontja az opciós szerződés
- pontjával együttesen értelmezve csupán annyit jelent, hogy ha a kölcsönbe vevő még az opciós szerződés 5 éves időbeli hatálya alatt teljesíti a fizetési kötelezettségeit, a hitelező (alperes) köteles kiadni a törzskönyvet és a korlátozó rendelkezések törléséhez szükséges jognyilatkozatot. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy az alperesi hitelező akkor is jogosult lenne magánál tartani a törzskönyvet, vagy megtagadni az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges nyilatkozatot, ha e jogosultságok alapjául szolgáló opciós joga már megszűnt. A Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha pedig az általános szerződési feltétel, illetve fogyasztói szerződés tartalma e szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, jelen esetben a felperesi fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A jogalkotó a Ptk. fenti rendelkezésével a pontatlan vagy bizonytalan általános szerződési szabály értelmezési kockázatát arra a félre terhelte, aki annak megfogalmazásáért felelős. Ebből következően, ha az alperesnek a IV/
- pontban írt szerződési kikötéssel az volt a célja, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként mindaddig magánál tarthassa a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvét, amíg az adós valamennyi fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, ezt a szándékát egyértelműen félreérthetetlenül így kellett volna megfogalmaznia az üzletszabályzatban, illetve a blanketta opciós szerződésben. Az érintett kikötéseknek azonban – azok tényleges megszövegezését tekintve – csak kiterjesztő értelmezéssel tulajdonítható, az alperes által hivatkozottak szerinti tartalom, a kiterjesztő értelmezést viszont a Ptk.
- §
(4)bekezdése kifejezetten tiltja. Mindezt figyelembe véve az Üsz. IV/
- pontja – felperesi fogyasztóra nézve kedvezőbb, szűkítő értelmezése az, hogy – e szerződési kikötés csupán azon esetek egyikét szabályozza, amikor a hitelező nem tagadhatja meg a törzskönyv kiadását. Más szóval: nem vonható le az érintett kikötés megfogalmazásából az a kiterjesztő következtetés, hogy a kölcsönadó akkor is jogosult lenne azt magánál tartani, ha e jogosultság alapjául szolgáló opciós joga már megszűnt (Kúria Gfv.VII.30.049/2016., BH2017/13., BH2017/63., BH2017/
- számú eseti döntései). Az elsőfokú bíróság helyes döntése szerint a törzskönyv az opciós jog kikényszerítése érdekében került az alperes birtokába, az opciós jog megszűnésére tekintettel a törzskönyv birtokban tartásának joga is megszűnt, ezért azt az alperes köteles a felperesnek kiadni. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az alperes a felperessel kötött kölcsönszerződést a felperes fizetési késedelme miatt időközben felmondta, mert a szerződéskötéstől számított 5 év időközbeni eltelte miatt opciós joga megszűnt, e biztosítékkal már nem élhet. Az alperes jelen perben is érintett üzletszabályzatával kapcsolatban a Kúria korábban már több eseti döntést hozott, melyek egyezően, a vételi joghoz, valamint az elidegenítési és terhelési tilalomhoz kapcsolódó járulékos biztosítéknak minősítették a törzskönyv visszatartási jogot. A fellebbezési hivatkozással ellentétben a Kúria egyik döntésében sem minősítette úgy az alperesi üzletszabályzatot, hogy a régi Ptk.
- §
(1)bekezdés szerinti, konszenzuson alapuló megállapodás létrejött volna egy atipikus biztosítékadásra vonatkozóan. Ezt az álláspontját a Kúria már a Pfv.VI.20.558/2016/
- számú ítéletében kifejtette, utalva még a Pfv.I.21.202/2015/4., valamint Gfv.VII.30.031/2016/
- szám alatti még korábbi ítéletekre is. Az alperes fellebbezési hivatkozása nem helytálló tehát, a Kúria precedens értékű eseti döntéseivel szembemenő, egyedi üzletszabályzat-értelmezésre az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A BH2017/
- szám alatt legutóbb közzétett legutóbbi eseti döntés tehát nem egyedi, hanem a Kúria több döntésében már korábban is megjelent következetes, jogi álláspontot tartalmaz, így az továbbra is az irányadó bírói jogértelmezést tükrözi az alperes jelen perben vizsgált üzletszabályzata és a blanketta opciós szerződés visszatérően vitatott érvényességű, és értelmezésű pontjai tekintetében. A fellebbezés kapcsán megjegyzi még az ítélőtábla, hogy az alperes által saját álláspontjának alátámasztására hivatkozott eseti döntések a Pp.
- §
(1)bekezdésre tekintettel nem kötik a másodfokú bíróságot. Az alapelvi szintű eljárási szabály a polgári ügyben eljáró bíróság mérlegelési szabadságát biztosítja. A bíróság nincs kötve más személyek közt folyamatban volt perben megállapított tényálláshoz, és döntéshez, még akkor sem, ha a döntés azonos tényálláson alapul (Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 2008/19 számon közzétett eseti döntés). A Szegedi Ítélőtábla az egyező tárgyú perekben már korábban kialakított jogi álláspontját fenntartva, jelen perben is osztotta a felperes által sérelmezett, alperes által általános szerződési feltételként több szerződés megkötéséhez is alkalmazott szerződési kikötés tisztességtelenség, és annak jogszabályba ütközés miatti érvénytelenségével kapcsolatos jogi álláspontot (Ptk. 209. §
(1),
(2)bekezdés, 209/A. §
(2)bekezdés, Ptk. 374. §
(2)bekezdés, 375. §
(4)bekezdés), és ennek további jogkövetkezményeként a törzskönyvkiadás elrendelését. A kifejtett indokolásbeli kiegészítések mellett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésre történt hivatkozással helybenhagyta. Az alaptalanul fellebbező alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt és írásban fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő felperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg. Szeged,
- március
- Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k.. Dobler László s.k.. Béri András s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró