Gf.20307/2017/9 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.307/2017/9/I. A Győri Ítélőtábla a Trinn Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Ormai és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék

1. július
2. napján kelt 15.G.40.136/2016/
3. szám alatti ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és az alperes által Gf.
5. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 2.500.
6. (Kettőmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint 15 napon belül az alperesnek 152.
7. (Egyszázötvenkettőezer-négyszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
8. június 30-án a vevő felperes és az eladó alperes között részvény adásvételi szerződés jött létre a ... Bank Zrt. (jelenleg: ... Bank Zrt.) részvényei 100%-a átruházására. A felperes a kikötött vételárat megfizette, a részvények a tulajdonába kerültek. Az angol nyelven megkötött szerződés magyar fordítása 8.
9. „kártalanítás" címszava alatt a 8.17.
10. pontban a felek kikötötték, hogy „a vevő rendelkezésére álló egyéb igények sérelme nélkül az eladó köteles a vevő kérésére megfizetni azt az ésszerű összeget, ami egyenlő a vevőnél a zárást megelőzően felmerült körülmények miatt, vagy azokkal kapcsolatban a zárást követően felmerült vagy elszenvedett közvetlen kárral, az alábbi esetekben (mindegyik kártalanítás), (a jelen pont alapján fizetett összeg csökkenti az eladó 8.
11. szerint fennmaradó felelősségét)". A 8.17.1.
12. pont szerint „a korábbi ügyfelek által a társasággal szemben a külföldi devizában nyilvántartott kölcsönökkel összefüggésben panaszként, jogvitában vagy peren kívüli egyezségi eljárásban érvényesített minden követelést, függetlenül attól a ténytől, hogy e panaszt, jogvitát vagy eljárást a korábbi ügyfelek vagy bármely hatóság vagy bíróság kezdeményezte". A 8.17.
13. szerint „a 8.
14. 8.
15. pontokban (mindkettőt beleértve) kikötött felelősségkorlátozások alkalmazandóak a jelen 8.
16. pontra és a kártalanítási követelésekre is, kivéve a 8.2., 8.3., 8.7.8., 8.7.
17. pontokat, valamint a 8.17.1.
18. pont vonatkozásában, a 8.7.
19. pontot is". A 8.
20. pont szerint „a 8.
21. szerint a kárai megtérítését igénylő nem szerződésszegő fél köteles a szerződésszegő felet tértivevényes ajánlott levélben értesíteni (1.) az állítólagos szerződésszegésről, illetve az eseményről, amin a másik féllel szembeni követelése alapul, előadva a lényeges ténybeli és jogi információkat; (2.) a követelés becsült összegét; (3.) köteles kérni a szerződésszegő felet a kárt okozó szerződésszegés orvoslására a vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül; (4.) és köteles az észszerű alátámasztó bizonyítékokat szolgáltatni. Az értesítést késedelem nélkül, de legfeljebb attól számított 60 napon belül kell feladni, hogy a nem szerződésszegő fél tudomást szerez az állítólagos szerződésszegésről, illetve eseményről, amely követelést alapozhat meg. Amennyiben a nem szerződésszegő fél nem tartja meg e pontot, a szerződésszegő fél nem felelős a károkért". A 8.
22. szerint „minden követelés, amit a zárás időpontjától számított 12 hónap elteltét megelőzően érvényesítenek, vagy kell érvényesíteni, ha azt korábban nem elégítették ki, számolták el, vagy vonták vissza, visszavontnak kell tekinteni és végrehajthatatlan azt követő 4 hónap elteltével, hogy az e követelésre vonatkozó értesítést az eladónak a 8.
23. szerint átadták, kivéve, ha e követelés vonatkozásában az eladóval szemben jogi eljárást kezdeményeztek és arról érvényesen értesítették az eladót". A felperessel szemben
24. április 22-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárás. A felszámolót a ... Bank Zrt. a
25. szeptember
26. napján kelt levelében tájékoztatta, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésekre vonatkozó törvényi elszámolást az ügyfeleinek kiküldte, a javukra elszámolt tételeket 36.771.376.Ft összegben rendkívüli ráfordításként könyvelte le. A felperes a
27. szeptember
28. napján kelt levelében szólította fel az alperest, hogy az adásvételi szerződés 8.7.
29. és 8.17.1.
30. pontja szerint 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.089.876.Ft-ot. A felperes keresetében 37.089.876.Ft tőke, valamint annak a
31. október
32. napjától a Ptk. 6:
33. §-a szerinti mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A felperes keresetében azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződés 8.17.1.
34. pontja alapján nem szerződésszegésből eredő igényt, hanem szerződési elszámolási igényt érvényesít. Az említett szerződési kikötés meghatározásakor a felek már tudták, hogy a devizatörvények megalkotásával a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésekre új szabályok lépnek hatályba, a bank fizetési kötelezettségével. A szerződés 8.17.
35. pontja alapján a felelősségkorlátozó szabályok (így az igényérvényesítési határidők - 8.5., 8.
36. pont) nem vonatkoznak a perbeli követelésre, mivel az nem felelősségalapú követelés. A felperes megtartotta a szerződés 8.
37. pontja szerinti, a tudomásszerzéstől számítandó 60 napos értesítési határidőt. A felperes ugyanis a bankot terhelő fizetési kötelezettségről értesülésétől számított ezen határidőn belül,
38. szeptember 10-én szólította fel az alperest. Nem mulasztotta el a szerződés 8.
39. pontja szerinti határidőt sem. Szerződésben ugyanis nem köthető ki igényérvényesítési határidő, a szerződésben sem jogvesztésről, sem pedig elévülésről nincsen szó. Az említett szerződési rendelkezés nem perindítást, hanem jogi eljárás kezdeményezését írja elő, és a felperes a jogi eljárást folyamatba tette a felszólító levél megküldésével. A szerződés 11.
40. pontja alapján a szerződésből eredő igények érvényesítése iránt határidő nélkül lehet a bírósághoz fordulni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a szerződés 8.17.
41. pontja szerint csak a vevőt ért közvetlen károk megtérítését igényelheti a felperes. Az olyan, közvetett károk megtérítését amelyek nem a vevőnél, hanem a banknál keletkeztek, nem kérheti. Ugyanakkor az átruházott bank által elszenvedett kár és a bank értéke között nincs közvetlen összefüggés. Eltérő álláspont elfogadása esetére kifejtette, hogy a szerződés 8.17.
42. pontja és 8.17.1.
43. pontja számos feltételt támaszt az ott meghatározott igények érvényesítésére, és a feltételek fennálltát a felperes nem igazolta. A 8.17.1.
44. pont a jogszabályok által, jogalkotással okozott károkra nem terjed ki. A szerződés 8.
45. pontja és 8.
46. pontja időkereteket határoz meg a szerződésszegésből eredő igény érvényesítésre, melyeket a felperes nem tartott meg. A 8.17.1.
47. pont alapján fennálló fizetési kötelezettségre a devizahiteles törvények meghozatala és kihirdetése után már számítani lehetett. Ezért ebből eredő igényt a felperes a
48. évi XXXVIII. törvény (DH1 tv.)
49. július
50. napján történő hatálybalépésétől számított 60 napon belül érvényesíthetett volna, de ezt csak
51. szeptember
52. napján tette meg. Ezen túl a felperes a keresetlevelét a szerződés 8.
53. pontjában meghatározott, a követelésre vonatkozó értesítéstől számított 4 hónapos határidőt elmulasztva terjesztette elő. Megítélése szerint a 8.
54. pont szavatossági igényérvényesítési határidőket szabályoz. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest az alperes perköltsége megfizetésére. Határozata indokolásában elsődlegesen arra tért ki, hogy a felek a szerződés megkötésekor, így a 8.17.1.
55. pont írásba foglalásakor már ismerték a Kúria
56. június
57. napján kihirdetett 2/
58. PJE határozatát, amelyben a Kúria a devizalapú kölcsönszerződések árfolyamrése és az egyoldalú szerződésmódosítás kérdésében adott iránymutatást. A jogegységi határozat előre vetítette a devizaalapú kölcsönszerződéseket nyújtó bankok elszámolási kötelezettségét, azonban ennek mikéntjéről a felek információkkal még nem rendelkeztek. Erre figyelemmel az említett szerződési alpontban a vevő részére minél szélesebb körben kívánták meghatározni az igényérvényesítési lehetőséget. Emiatt is a szerződési pont megszorító értelmezésének nem volt helye, tehát nem csupán az ügyfelek vagy valamely hatóság által kezdeményezett eljárás esetére tartozott az alperes kártalanítással. Egyetértett a bíróság a keresettel annyiban, hogy a 8.17.
59. pont valamennyi alesetét a felek közvetlen kárnak tekintették, így abba beletartozott a bankot terhelő, devizahitelekből származó fizetési kötelezettség is. Így a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperest megilleti az a jog, hogy a 8.17.1.
60. pont alapján követelést terjesszen elő az alperessel szemben, a kereshetőségi joga fennáll. Ezt követően a bíróság elvetette a felperes azon érvelését, hogy a keresettel - a 8.17.1.
61. pont alapján - érvényesített követelésre nem vonatkozik a 8.17.
62. pont felelősségkorlátozást lehetővé tevő szabálya. A bíróság megítélése szerint a helyes értelmezés az, hogy az alperes 8.17.
63. szerinti kötelezettségeinek korlátai, határai vannak, melyeket a szerződés 8.
64. - 8.
65. pontjai foglalnak magukban. Ezért vizsgálni kellett, hogy a felperes a keresete előterjesztésével megtartotta-e a 8.
66. és a 8.
67. pont szabályait. Ezek az igényérvényesítési szerződési rendelkezések anyagi jogi határidők, mivel a jogosult anyagi jogi igényének érvényesítéséhez kapcsolódnak. A törvényszék egyetértett az alperes azon érvelésével, hogy a felperesnek a 2/
68. PJE, valamint a DH
69. tv. kihírdetését követően a várható kifizetés összegéről tudomással kellett rendelkeznie, mert a 196/
70. (VII.30.) Kormányrendelet, illetve a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
71. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) előírásai alapján olyan belső nyilvántartásokat kellett vezetnie, amelyekről fel tudja mérni az árfolyamrésből, egyoldalú kamat- és költségemelésből keletkezett bevételét. Ezért a bank már a
72. évben olyan információk birtokában volt, amelyeket a felperesnek a szerződés 8.
73. pontja alapján közölnie kellett az alperessel az igény érvényesítéséhez. A szerződési szabályozás szerint a felperesnek a kár becsült összegét kellett közölnie. Ehhez képest a felperes
74. szeptemberében, így elkésetten hívta fel az alperest a teljesítésre. A bíróság megítélése szerint azonban a felperes nemcsak a 8.
75. pont, hanem a 8.
76. pont igényérvényesítési határidejét is elmulasztotta. A felperes
77. szeptember
78. napján kelt, az alperes által
79. szeptember
80. napján átvett írásbeli felszólítását követően ugyanis a felperes négy hónapon belül jogi eljárást nem kezdeményezett, keresete csak
81. szeptember
82. napján érkezett a bíróságra. A törvényszék megítélése szerint jogi eljárásnak a bíróság előtti eljárás minősül, a perindítást megelőző levelezés nem. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helytadást, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A részvény adásvételi szerződés igényérvényesítési határidőket tartalmazó 8.
83. és 8.
84. pontja esetében fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett azon álláspontját, hogy a keresete nem késett el, mivel az említett szerződési rendelkezések a nem felelősségi jogalapú perbeli igényérvényesítésre nem vonatkoznak. A szerződés 8.
85. pontja értesítési határidejét a felperes megtartotta, mert a tudomásszerzéstől számított 60 napon belül az alperest a teljesítésre felszólította. A 8.
86. pont sem jogvesztő, sem elévülési határidőt nem tartalmaz. Polgári jogi szerződésben a felek eleve nem rendelkezhetnek jogszerűen keresetindítási határidőről, és nem szerződhetnek ki a Ptk. hatálya alól. A felperes az alperessel szemben a jogi eljárást már azzal megindította, hogy a részére teljesítésre felhívó levelet megküldte. Az alperes a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolása részbeni megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a felperes által érvényesített követelés jogalap nélküli. Kérte továbbá mellőzni az elsőfokú ítélet indokolásából a
87. oldal
88. bekezdésében szereplő azt a megállapítást, hogy „a felek abban egyetértettek, hogy a 8.17.1.
89. pont szerinti rendelkezés megfogalmazására milyen okból, milyen előzményeket követően került sor". Jogorvoslati kérelmében elsődlegesen azzal érvelt, hogy a kereset elutasítása már önmagában amiatt is indokolt lett volna, hogy a felperes által érvényesített követelés nem áll fenn az általa jogalapként megjelöl 8.17.1.
90. pontja szerint. A felperes ugyanis sem ebben a szerződési pontban, sem pedig annak felvezető szövegét képező 8.17.
91. pontja szerinti feltételeket nem igazolta, azoknak nem felelt meg. Az elsőfokú ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes vevő közvetlen káraként volt figyelembe vehető a bank által a devizakölcsönök miatt elkönyvelt kiadások köre. A 8.17.
92. pont egyértelműen a felperesnél közvetlenül felmerült károkról rendelkezik. Ezen túl a 8.17.1.
93. alpont nem teszi lehetővé a jogszabályok által okozott károk, illetve a jogszabályok által előírt elszámolási kötelezettség megtérítését. Mindezekből is következően az alperes soha nem fejezte ki egyetértését a 8.17.1.
94. pont tekintetében a felperes által előterjesztett értelmezést illetően. Emiatt a csatlakozó fellebbezésben mellőzni kért
95. oldal
96. bekezdésébe foglalt ítéleti rendelkezés iratellenes. A felperes csatlakozó fellebbezésre előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet csatlakozó fellebbezéssel érintett indokolása helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás, a részvény adásvételi szerződés helyes értelmezése alapján helytálló jogkövetkeztetésre jutva utasította el a keresetet. Így a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alaptalan. A szerződésre annak 11.
97. pontja szerint alkalmazandó, a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló
98. évi V. törvény (Ptk.) 6:
99. §