← Magyarország

Gf.30203/2014/81 – Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.203/2014/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Bencző Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: Dr. Bencző Ákos ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a Dr. Csécsy Andrea ügyvéd (FÉL CÍME.) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME.) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék (korábbi elnevezése: Hajdú-Bihar Megyei Bíróság)
  2. március
  3. napján meghozott 3.G.40.001/2008/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult és a Kúria Pfv.VII.20.531/2011/
  6. számú részítélete folytán megismételt másodfokú eljárásban meghozta, a
  7. január
  8. napján megtartott határozathirdetésen pedig kihirdette a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a Kúria .../
  9. számú részítéletével el nem bírált részét részben megváltoztatja és a felperes vállalkozói díj iránti keresetét teljes egészében elutasítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a részítélettel el nem bírált rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1 248 500 (Egymilliókettőszáznegyvennyolcezer-ötszáz) Ft összevont másodfokú és felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
  10. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 604 093 Ft-ot és annak
  11. december
  12. napjától a kifizetés napjáig járó „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
  13. évi IV. törvény (régi Ptk.) 301/A. §-ának

(2)bekezdésében meghatározott mértékű kamatát, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1 125 000 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított - a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns - tényállás szerint a peres felek
  1. május
  2. napján alvállalkozási szerződést kötöttek, amelyben a felperes a TELEPÜLÉS NEVE településen megvalósuló szennyvízcsatorna és csapadékvíz csatorna beruházáshoz kapcsolódóan új átemelők építésére, valamint a meglévők átalakítására vállalkozott 121 703 609 Ft átalányár ellenében,
  3. augusztus 31-i teljesítési határidőre.
  4. augusztus 30-án a felperes kezdeményezte a teljesítési határidőnek
  5. május
  6. napjára történő módosítását, azonban az alperes a határidő módosításához nem járult hozzá,
  7. november 24-én pedig a felperes késedelmére hivatkozással elállt a szerződéstől és a továbbiakban a munkavégzést maga folytatta. A szerződés megszűnését követően az elvégzett munkák értéke és a felperest megillető arányos alvállalkozói díj tekintetében a felek között vita keletkezett. Az alperes a felperest megillető alvállalkozói díj összegét 40 239 591 Ft-ban ismerte el és ezt az összeget a pert megelőzően átutalta a felperesnek, aki azonban az alperes teljesítését csupán részteljesítésként fogadta el. A felperes az eredeti keresetében 14 280 716 Ft alvállalkozói díj, valamint 7 860 451 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az átalányáras alvállalkozási szerződésben foglaltakat 47%-ban teljesítette, ezért az alperes az általa már megfizetett alvállalkozói díjon felül további 14 280 716 Ft-ot köteles a számára megfizetni. A kártérítési igényét arra alapította, hogy a nemvitás teljesítési késedelem az alperes érdekkörébe tartozó okokból következett be, amelyre tekintettel a szerződés megszűnése miatt bekövetkezett, elmaradt haszonból származó kárát az alperes ugyancsak köteles a részére megfizetni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, amely ellenkérelméhez kapcsolódóan a felperes részéről alvállalkozói díj címén érvényesített követeléssel szemben 6 085 180 Ft erejéig meghiúsulási kötbér címén - beszámítási kifogást terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a
  8. március
  9. napján meghozott, .../
  10. számú ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 604 093 Ft-ot és annak járulékait, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperes részéről a szerződés megszűnéséig elvégzett munkák arányát 35,52%-ban, az értékét pedig 43 233 981 Ft-ban határozta meg és megállapította, hogy az alperes részéről már teljesített 40 239 591 Ft alvállalkozói díj, valamint az 1 390 297 Ft összegű megrendelői szolgáltatás elszámolása után a felperes még 1 604 093 Ft alvállalkozói díjra tarthat jogszerűen igényt. Az elsőfokú bíróság az ítéletét - egyebek mellett - F.G. igazságügyi szakértő szakvéleményére alapította, amelynek elkészítése során a szakértő a felperesi teljesítés arányának és értékének meghatározása során - részben - a felperes által a keresetlevélhez F/
  11. alatt csatolt mellékletben szereplő egységárakat vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét, valamint az alperes beszámítási kifogását egyaránt alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben - egyebek mellett - azt sérelmezte, hogy a szakértő a szerződés megszűnéséig elvégzett munkája értékét - álláspontja szerint tévesen - a keresetlevélhez F/
  12. alatt csatolt kimutatásban szereplő egységárak alapulvételével határozta meg. Előadta, hogy az F/
  13. számú mellékletet csupán a mennyiségi teljesítésének igazolására csatolta, ezért az elvégzett munkája értékének meghatározása során a szakértőnek az F/
  14. alatti melléklet mennyiségi adattartalmát az alvállalkozási szerződés mellékletét képező költségvetéssel együtt kellett volna értékelnie és az elvégzett munkája értékét a költségvetésben meghatározott egységárak alapulvételével kellett volna meghatároznia. A felperes fellebbezését elbíráló Debreceni Ítélőtábla a
  15. november
  16. napján meghozott .../
  17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta. Az ítélőtábla az ítéletében - egyebek mellett - megállapította, hogy az általa részletesen kifejtett indokok miatt F.G. igazságügyi szakértő szakvéleményét nem tette aggályossá az a körülmény, hogy annak elkészítése során a szakértő nem az ajánlati költségvetésben, hanem a mindkét fél által aláírt, felperes részéről F/
  18. alatt csatolt mellékletben szereplő egységárakat vette figyelembe. A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek eredményeként a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a
  19. január
  20. napján meghozott .../
  21. számú részítéletével az ítélőtábla jogerős ítéletét az alvállalkozói díj megfizetése iránti keresetet elutasító részében hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban az ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyebekben pedig a jogerős ítéletet - részítéletként - hatályában fenntartotta. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő a felperest megillető alvállalkozói díj meghatározása során tévesen vette figyelembe az F/
  22. szám alatti mellékletben szereplő, a szerződéses áraktól eltérő adatokat, ezért az általa elkészített szakértői vélemény aggályosnak tekinthető. A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban a szakvélemény hiányosságát nem küszöböltette ki, hanem a helytelen megállapítást tartalmazó szakértői vélemény alapján téves érdemi döntést hozott. Ezért a Kúria a megismételt másodfokú eljárásra vonatkozó iránymutatásában azt írta elő az ítélőtábla számára, hogy a szakvélemény hiányának kiküszöbölésével határozza meg a felperest az elvégzett munkája alapján megillető alvállalkozói díj összegét. A megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla - a Kúria részítéletében kifejtetteknek megfelelően - további szakértői bizonyítást rendelt el. A KFT által készített, az iratokhoz
  23. sorszámon csatolt szakértői vélemény ismeretében pedig a felperes az alvállalkozói díj iránti keresetét akként „pontosította", hogy az alperest 12 947 281 Ft tőke és annak
  24. december
  25. napjától a kifizetés napjáig járó, a régi Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata, valamint a perrel felmerült költségei megfizetésére kérte kötelezni (
  26. sorszámú beadvány). Az alperes a felperes „pontosított" keresetének a teljes mértékben történő elutasítását kérte. Az ítélőtábla mindenekelőtt megállapította, hogy mivel a Kúria részítélete az ítélőtábla korábbi jogerős ítéletét csupán az alvállalkozói díj megfizetése iránti keresetet elutasító részében helyezte hatályon kívül, egyebekben pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla is csupán ebben a körben bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, figyelemmel „A polgári perrendtartásról" szóló
  27. évi III. törvény (Pp.)
  28. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseiben, valamint a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakra. Az ítélőtábla a KFT által a megismételt másodfokú eljárásban készített, módosított szakértői vélemény, H.A. igazságügyi szakértőnek a
  1. január 13-i másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata, valamint a peres felek képviselőinek egyező előadása alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint módosítja, illetve kiegészíti: A szerződés megszűnéséig a felperes az alvállalkozói szerződésben vállalt munkák 31,98%-át végezte el, amelyre tekintettel a szerződésben kikötött alvállalkozói díjból 38 917 568 Ft illette meg. A Debreceni Ítélőtábla .../
  2. számú jogerős ítélete alapján az alperes - a részére megítélt perköltség beszámítása után -
  3. december 22-én további 1 189 674 Ft-ot a felperesnek megfizetett. Az így módosított és kiegészített tényállás alapján pedig az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének a Kúria részítéletével még el nem bírált része tekintetében is megalapozatlan. Az alvállalkozói díj iránti keresete vonatkozásban a felperes a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében is azt sérelmezte, hogy az első- és másodfokon eljárt bíróságok az ítéleteiket olyan szakértői véleményre alapították, amelyben a szakértő a részére járó alvállalkozói díj összegét a keresetlevélhez F/
  4. számon csatolt kimutatásban szereplő egységárak alapulvételével határozta meg annak ellenére, hogy a felperes a kimutatást kizárólag „a mennyiségi teljesítése igazolására" csatolta és annak tartalma a felek között létrejött szerződést nem módosította. A felperes véleménye szerint a szakértő akkor járt volna el helyesen, ha a részére járó alvállalkozói díj összegét az F/
  5. számú mellékletben szereplő mennyiségi adatoknak és az alvállalkozói szerződés mellékletét képező költségvetésben szereplő egységáraknak az egybevetésével határozza meg. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek ezt a jogi érvelését fogadta el és ennek megfelelően utasította az ítélőtáblát az alapeljárásban beszerzett szakértői vélemény hiányosságának kiküszöbölésére, amely iránymutatáshoz az ítélőtábla a megismételt eljárásban kötve volt. Ennek megfelelően a megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla először F.G. igazságügyi szakértőt hívta fel az alapeljárásban készített szakértői véleményének a kiegészítésére akként, hogy a felperes részéről a szerződés megszűnéséig elvégzett munkák arányát és értékét - az F/
  6. szám alatt csatolt kimutatásban szereplő egységárak helyett - a felek között létrejött alvállalkozói szerződés mellékletét képező költségvetési összesítőkben szereplő egységárak alapulvételével határozza meg. F.G. a
  7. október
  8. napján előterjesztett kiegészítő szakértői véleményében (az iratokhoz .../
  9. szám alatt csatolva) a felperes teljesítésének arányát az egész szerződés vonatkozásában 34,54%ban, a felperest megillető alvállalkozói díj összegét pedig 42 037 471 Ft-ban határozta meg. A személyes meghallgatása során ugyanakkor a szakértő előadta, hogy a kiegészítő szakértői vélemény elkészítése során részben eltért a költségvetésben szereplő áraktól, amelyet azzal indokolt, hogy a költségvetés árai a helyszínen már beépítésre került, igazolt minőségű anyagokra vonatkoztak. Az adott esetben azonban a felperes részéről csupán az általa beszerzett, illetve előre gyártott anyagok egy részének a helyszínre szállítása történt meg, amelyre tekintettel a felperest megillető alvállalkozói díj meghatározása során a költségvetésben szereplő egységárakat nem lehetett 100%-os arányban figyelembe venni. Arra a kérdésre azonban a szakértő nem tudott kielégítő választ adni, hogy mi volt az az objektív módszer, amely alkalmazásával csökkentette a költségvetésben szereplő egységárakat. Erre tekintettel pedig az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a F.G. igazságügyi szakértő által a megismételt másodfokú eljárásban készített szakértői véleményt nem lehetett olyan aggálytalan szakértői véleménynek tekinteni, amelyre a bíróság az érdemi döntését jogszerűen alapíthatta volna. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a szakvéleménnyel szemben követelmény az is, hogy azt a bíróság ne csak végkövetkeztetésében ismerje, hanem alapjaiban és részletes indokaiban is. Ezért a szakértőtől meg kell követelni mindazoknak az összehasonlítási adatoknak és tényeknek az ismertetését, amelyek közrehatottak a szakértői vélemény meghozatalánál és amelyeknél fogva a szakértői vélemény helyessége ellenőrizhető (BH2005.147.). Tekintettel arra, hogy a F.G. igazságügyi szakértő által a megismételt másodfokú eljárásban készített szakértői vélemény a fenti követelménynek nem felelt meg, azt az ítélőtábla a bizonyítékok köréből kirekesztette, azt figyelmen kívül hagyta és - helyt adva a felperes indítványának - a perben más szakértőt rendelt ki. Az ítélőtábla által új szakértőként kirendelt KFT a
  10. sorszámon benyújtott (alap) szakértői véleményében a felperes teljesítésének arányát 45,02%-ban, a felperesnek járó alvállalkozói díj összegét pedig 54 794 114 Ft-ban határozta meg azzal, hogy ez az összeg tartalmazza az eredeti F/
  11. számú mellékletben még nem szerepelt, 99-
  12. szám alatti tételekben rögzített anyagok elszámolását is. A felperes a KFT által készített (alap) szakértői vélemény megállapításait nem vitatta, az abban foglaltakra hivatkozással pedig a keresetét módosította (felemelte). Az alperes az új szakértői véleményre tett észrevételében több tétel vonatkozásában vitatta a szakértői véleményben foglaltakat, másrészt állította, hogy az F/
  13. számú melléklet 9/a. számú tételének vizsgálata során a szakértő - a terhére - 10 549 789 Ft összegű számítási hibát vétett. Sérelmezte azt is, hogy az alapeljárásban figyelembe vett, a felek által nem vitatott 1 390 297 Ft összegű megrendelői szolgáltatást a szakértő a szakvéleménye elkészítése során figyelmen kívül hagyta. A szakértő az alperesnek a számítási hibára történt hivatkozását megalapozottnak fogadta el és arra tekintettel a
  14. sorszámú beadványában a (alap) szakvéleményét akként módosította, hogy a felperes teljesítésének arányát 36,35%-ban, a felperest megillető alvállalkozói díj összegét pedig 44 244 326 Ft-ban határozta meg. A felperes a
  15. január 13-i tárgyaláson 79/F/
  16. szám alatt csatolt nyilatkozatában a módosított szakértői vélemény kiegészítésének elrendelését indítványozta, amely indítványát az ítélőtábla a 79/I. végzésével - az alábbi indokok miatt - elutasította: A KFT által készített (alap) szakértői véleményt az ítélőtábla a
  17. sorszámú végzése mellékleteként azzal a felhívással küldte meg a feleknek, hogy az arra vonatkozó észrevételeiket - a Pp.
  18. §-ának
(6)bekezdésébe foglalt jogkövetkezmények alkalmazásának terhe mellett - a kézbesítéstől számított 15 napon belül tegyék meg. A felperes a
  1. sorszámú végzést és az ahhoz mellékelt szakvéleményt
  2. december
  3. napján átvette, a végzésben megállapított határidőn belül azonban a szakértői véleményre nem tett észrevételt, az abban foglaltakat nem kifogásolta. A felperes csupán a
  4. január 13-i tárgyaláson indítványozta a szakértői vélemény kiegészítését, amely indítványának teljesítését azonban az ítélőtábla a Pp.
  5. §-a
(4)bekezdésének utolsó mondatában foglaltak alapján mellőzni rendelte. E döntésével összefüggésben az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a felperes az indítványa késedelmes előterjesztésének indokaként alaptalanul hivatkozott arra, hogy az indítványa a
  1. sorszámú, módosított szakértői véleményből megismert adatokon alapult, amelyet az ítélőtábla
  2. január 8án, e-mail üzenetben küldött meg a részére. A KFT
  3. sorszámú beadványa ugyanis az alperes számítási hibára történt hivatkozásának elismerésén és a szakértő korábbi számításának ennek megfelelő korrigálásán túl semmilyen más adatot vagy megállapítást nem tartalmazott. Ezért a felperesnek a 79/F/
  4. számon csatolt nyilatkozatban foglalt, a módosított szakvélemény II. számú mellékletének
  5. tételével kapcsolatos okfejtése, valamint az az állítása, hogy a szakértő a módosított szakvéleményében „részben tévesen rögzített adatokat, részben számítási hibát vétett, részben pedig figyelmen kívül hagyta az F/
  6. számú melléklet szerint kiszállított tételeket", csak a részére
  7. december 2-án kézbesített (alap) szakértői véleményből megismert adatokon alapulhatott. A felperes a
  8. január 13-i tárgyaláson kizárólag a szakértőnek a számítási hibával kapcsolatos megállapítását sérelmezhette volna, azzal összefüggésben azonban akként nyilatkozott, hogy nincs észrevétele (
  9. sorszámú jegyzőkönyv
  10. oldala). Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a felperesnek a 79/F/
  11. számú beadványban előterjesztett, a KFT által készített szakértői vélemény kiegészítésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította és a tárgyalásra megidézett szakértőt kizárólag az alperes részéről határidőben előterjesztett észrevételekkel kapcsolatban hallgatta meg. Annak eredményeként pedig az ítélőtábla az alperes észrevételében foglaltakat részben megalapozottnak találta. Az 1 390 297 Ft összegű megrendelői szolgáltatással összefüggésben az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ezt a felek által korábban nem vitatott tételt a KFT által készített szakértői vélemény nem tartalmazta, ezért az abban meghatározott felperesi teljesítés arányát és értékét ezzel az összeggel módosítani (csökkenteni) kellett. Ugyancsak helytállónak fogadta el az ítélőtábla az alperesnek a módosított szakértői vélemény II. számú mellékletében 99-
  12. tételszámok alatt rögzített anyagok figyelmen kívül hagyására vonatkozó hivatkozását. A keresetlevélhez mellékelt, eredeti F/
  13. számú kimutatás ugyanis csak 98 tételt tartalmazott. A felperes csupán a megismételt másodfokú eljárásban (
  14. március 31-én) csatolta az iratokhoz azt az „átdolgozott" F/
  15. számú kimutatását, amelyben már 110 tételt tüntetett fel arra hivatkozással, hogy a 99-
  16. sorszám alatti anyagok kiszállítására utóbb, a második ütemben került sor (
  17. számú jegyzőkönyv
  18. oldala). Az alperes a 105-
  19. tételszám alatti anyagok vonatkozásában a felperes követelését utóbb elismerte (
  20. sorszámú irat
  21. oldala), a 99-
  22. sorszámú tételek vonatkozásában azonban vitatta az azokban megjelölt anyagok átvételét. Ezért a felperesnek a 99-
  23. tételszámok alatti anyagok alperes részére történt átadására vonatkozó előadását olyan új tényállításnak kellett tekinteni, amelyet a Pp.
  24. §-a
(1)bekezdésének utolsó mondatába foglalt korlátozó rendelkezésre tekintettel a jelen másodfokú eljárásban már nem lehetett figyelembe venni. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ezzel összefüggésben helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes a fenti tételekben megjelölt anyagoknak az építkezés helyszínére történt kiszállítását sem igazolta, ami ugyancsak kizárta ezen anyagoknak a felperesi teljesítés körében történő elszámolását. Megalapozatlannak találta azonban az ítélőtábla az alperes észrevételét a módosított szakvélemény II. számú mellékletének 26.,
  1. és
  2. számú tételeivel összefüggésben, mivel a szakértő helyesen állapította meg, hogy e tételek vonatkozásában az alperes a
  3. július 8-án megtartott tárgyaláson elismerő nyilatkozatot tett (
  4. sorszámú jegyzőkönyv
  5. oldala). Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a felek közötti elszámolást a következők szerint végezte el: A KFT által készített, módosított szakértői véleményben meghatározott, 31 107 767 Ft gépészeti munka értékéből az ítélőtábla levonásba helyezte a módosított szakvélemény II. számú mellékletében, a 99-
  6. sorszám alatti tételekben szereplő összegeket, összesen 3 936 461 Ft-ot. Az így megállapított 27 171 306 Ft-hoz az ítélőtábla hozzászámította a felek között nem vitás építészeti munkák 13 136 559 Ft-os értékét, a két tétel összegéből pedig levonásba helyezte a felek között szintén nem vitás 1 390 297 Ft megrendelői szolgáltatás összegét. Mindezek eredményeként pedig az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a szerződés megszűnéséig a felperes az alvállalkozói szerződésben vállalt munkák 31,98%-át végezte el, amelyre tekintettel a szerződésben kikötött 121 703 609 Ft alvállalkozói díjból 38 917 568 Ft illette meg jogszerűen. Tekintettel arra, hogy ez az összeg kevesebb, mint amit az alperes a felperes részére eddig már megfizetett, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a Kúria részítéletével még el nem bírált részét a Pp.
  7. §-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes alvállalkozói díj iránti keresetét teljes egészében elutasította, egyebekben (a perköltségre vonatkozó rendelkezések tekintetében) pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a Kúria részítéletével el nem bírált rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdés alapján helybenhagyta, figyelemmel arra is, hogy a jelen másodfokú határozat folytán megváltozott pernyertességi és pervesztességi arányra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését az alperes javára kellett volna megváltoztatni, azonban alperesi fellebbezés hiányában erre az ítélőtáblának nem volt lehetősége. A felperes fellebbezése eredménytelen maradt, ezért a felperes a lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékekből, a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából, valamint az általa előlegezett szakértői díjakból származó, saját másodfokú és felülvizsgálati perköltségeit a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdés alapján maga köteles viselni. Köteles továbbá megtéríteni az alperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásokkal összefüggésben felmerült, a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla az első másodfokú eljárásra vonatkozóan „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjaiban, valamint az
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak alapján bruttó 250 000 Ft-ban, a felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan a Kúria részítéletében megállapított bruttó 300 000 Ft-ban, a megismételt másodfokú eljárásra vonatkozóan pedig - az alperes és a jogi képviselője között létrejött, az iratokhoz 79/F/
  1. számon csatolt megállapodás alapján - bruttó 698 500 Ft-ban, mindösszesen bruttó 1 248 500 Ft-ban állapította meg. Debrecen,
  2. január
  3. Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.