Pfv.20038/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az elbirtoklással megszerzett átjárási szolgalom megszüntetésére csak akkor van lehetőség, ha azt követően az azzal érintett ingatlanok használati viszonyaiban olyan változás állt be, amely miatt az már nem jelent előnyt az uralkodó telek mindenkori birtokosa számára. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.038/2017/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ág h Bíró Ágnes bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Horváth László ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű A per tárgya: átjárási szolgalom megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat Törvényszék 1.Pf.20.979/2016/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Marcali Járásbíróság 1.P.20.101/2015/44/I. száma: Kaposvári Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.979/2016/
3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A perbeli
4. helyrajzi számú lakóház, udvar megnevezésű ingatlan a felperes tulajdona. A vele szomszédos,
5. helyrajzi számú lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan az I-II. rendű alperesek 1/2-1/2 arányú közös tulajdona, amit a IV. rendű alperes javára bejegyzett jelzálogjog, az V. rendű alperes javára bejegyzett vezetékjog és a VI. rendű alperes javára bejegyzett [2] [3] [4] [5] jelzálogjog terhel. A felperes tulajdonában álló ingatlant a
6. helyrajzi számú ingatlan mindenkori tulajdonosát megillető átjárási-, víz-, villany-, és telefonvezeték elhelyezését biztosító szolgalmi jog is terheli. Az I-II. rendű alperesek tulajdonában álló ingatlan tényleges használója 2011 óta a III. rendű alperes és családja. Az I-II. rendű alperesek 2008 óta az ingatlanukat életvitelszerűen nem használják. Az I-II. rendű alperesek, valamint a felperes néhai házastársa, L. D. között 2003-ban átjárási útszolgalmi jog, valamint a jelenleg a felperes tulajdonában álló ingatlant terhelő víz-, villany-, telefon- és gázvezeték szolgalmi jog megállapítása tárgyában peres eljárás volt folyamatban. Az elsőfokú bíróság a
7. december 7-én kelt és a Somogy Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.092/2004/
8. számú ítéletével helybenhagyott 2.P.20.230/2003/
9. számú ítéletével megállapította, hogy a jelen per I-II. rendű alperesei a néhai L. D. tulajdonában álló
10. helyrajzi számú ingatlanon az átjárási szolgalmat a
11. helyrajzi számú ingatlan mindenkori tulajdonosa és birtokosa javára elbirtokolták. Megállapította továbbá, hogy az átjárási szolgalom a L. Bt. által készített és az ítélet
12. sorszámú mellékletét képező vázrajzon megjelölt területrészen a kötelezett ingatlanán az utcai kaputól a jogosult ingatlanáig egyenes vonalban folytatódó területsávon gyalogosan és személygépkocsival gyakorolható. A bíróság az ítélete indokolásában hivatkozott arra, hogy a
13. helyrajzi számú ingatlan akkori tulajdonosa maga is elismerte, hogy amióta az ingatlant használja, azóta a szomszédos ingatlan tulajdonosait az átjárásban nem akadályozta. A bíróság azt a kereseti kérelmet, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan tulajdonosát kötelezze az utcafronton lévő kapu eltávolítására, elutasította. Ebben az ügyben a másodfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felek által az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezések megalapozatlanok. Az ítélet indokolása szerint L. D. a fellebbezésében kérte az átjárási szolgalom megszüntetését, hivatkozva arra, hogy az az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához nem szükséges. A másodfokú bíróság helyszíni szemlét tartott, amelynek adatai alapján megállapította, hogy a
14. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosai, illetőleg a mindenkori használója számára a J. utcára való kijutás több okból is gazdaságtalan. Ugyanakkor utalt arra, hogy az átjárási szolgalom megszüntetése iránti kereset a Pp. 247.§-ába is ütközik, mivel új kereseti kérelemnek minősül, amelynek előterjesztésére a másodfokú eljárásban már nem volt lehetőség. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [6] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az I-II. rendű alperesek tulajdonában álló
15. helyrajzi számú ingatlant megillető és a tulajdonában álló
16. helyrajzi számú ingatlant terhelő átjárási szolgalmat szüntesse meg. [7] Arra hivatkozott, hogy a
17. helyrajzi számú ingatlan használatához a saját ingatlanát terhelő átjárási szolgalmi jog nem szükséges, mert az ingatlan megfelelő közúttal van összekötve, amelyről a bejárás biztosított. Hivatkozott arra is, hogy különösen a III. rendű alperes ingatlanhasználata miatt nem biztosított a saját ingatlana zavartalan használata, őt a III. rendű alperes abban korlátozza, mert kiterjedt rokonsága és széles baráti köre az átjárás során zavarja a nyugalmát, a szolgalom gyakorlása során a testi épségét és vagyonbiztonságát veszélyeztetik. Sérelmezte, hogy az udvari kaput nem zárják be, az utat nem átjárásra, hanem az azon való tartózkodásra, illetve a gépjárművel történő parkolásra használják. [8] Az I-III. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. [9] Az I-II. rendű alperesek arra hivatkoztak, hogy a tulajdonukban álló ingatlan a felperes állításával szemben nincs összekötve megfelelő közúttal, ezért az ingatlanukba történő bejáráshoz szükséges a felperes ingatlanának változatlan használata. Hivatkoztak arra is, hogy a III. rendű alperes és az ő jogán az ingatlanukat használók magatartásáért nem tartoznak felelősséggel. Továbbá, hogy szerintük a felperes keresete ítélt dolognak minősül. [10] A IV. és a VI. rendű alperes a felperes keresetének teljesítését nem ellenezte; az V. rendű alperes a perben érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes tulajdonában álló
18. helyrajzi számú ingatlant terhelő, az I-II. rendű alperesek tulajdonában álló
19. helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmat megszüntette. Rendelkezett az ítélet jogerőre emelkedését követően az ingatlanügyi hatóság megkereséséről a bejegyzett átjárási szolgalmi jog törlése céljából. A III-VI. rendű alpereseket mindezek tűrésére kötelezte. [12] Kifejtette, hogy az I-II. rendű alperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a felek közötti jogvitában már jogerős határozat született, ezért az ítélt dolognak minősül. A korábbi eljárás során ugyanis az ügyben eljáró bíróságok a felperes keresetével megegyező kérelmet érdemben nem bírálták el. [13] Az elsőfokú bíróság az eljárása során megtekintette a peres felek tulajdonában álló ingatlanokat és megállapította, hogy a
20. helyrajzi szám alatti ingatlan megfelelő közúttal össze van kötve, annak a J. utcára van kijárata. Utalt rá, hogy az ingatlanon található felépítmény nem vitásan úgy helyezkedik el, hogy annak megközelítése a felperes ingatlana igénybevételével az azt terhelő szolgalmi jog gyakorlásával rövidebb ideig tart, és az alperesek ingatlana mindenkori használójának kényelmesebb megközelítési lehetőséget biztosít. [14] Érvelése szerint az elbirtoklással megszerzett átjárást biztosító telki szolgalom megszüntetésénél a megszüntetés elvei azonosak a szerződésen alapuló szolgalom megszüntetésének az elveivel, ebből következően a szolgalmi jog akkor szüntethető meg, ha arra az ingatlan rendeltetésszerű használatához már nincs szükség. [15] Az elsőfokú bíróság a perben a helyszíni szemlén kívül igazságügyi szakértői bizonyítást is elrendelt. Mindezek alapján megállapította, hogy a
21. helyrajzi szám alatti ingatlan megfelelő közúti összeköttetéssel rendelkezik, és hogy az az ingatlan és a J. utca között nincs olyan mértékű szintkülönbség, amely kizárná az útról való behajtást. Ennek költsége az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem olyan mértékű, amely a behajtásra szolgáló út kialakítását gazdaságtalanná tenné; az a körülmény, hogy az III. rendű alperesek tulajdonában álló ingatlanon a lakóház az utcafronttól több száz méterre helyezkedik el, nem a telek megközelítése körében értékelendő körülmény. Rámutatott: az, hogy az I-II. rendű alperesek mint tulajdonosok az ingatlanukat 2008 óta nem használják, azt nem tartják karban, az azon lévő növényzetet nem irtják, az ingatlanukat sorsára hagyják, a III. rendű alperes ingatlanhasználata pedig kizárólag a lakóházra és annak környékére terjed ki, nem a telek közúttal való összekötöttségének körében értékelendő. [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tulajdonos kötelezettsége a nem utcafronton álló lakóház megközelítésének biztosítása, még abban az esetben is, ha az utcafront és a lakóház között jelentős távolság van. Az út, amelyről a
22. helyrajzi számú ingatlan megközelíthető, közlekedésre alkalmas, még akkor is, hogyha az azon történő be-, illetőleg kijárás folytán az ingatlant használóknak a község központjáig hosszabb utat kell megtenniük, mint a szolgalmi jog gyakorlásával; az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szolgalmi jog fenntartására a kényelmi szempontok nem szolgálhatnak alapul. [17] Utalt arra is, hogy az alperes ingatlanát használók magatartása legfeljebb birtokháborító magatartásként értékelendő, az adott jogvita elbírálásánál azonban ennek nincs jelentősége. [18] Az I-II. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [19] Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves jogi következtetést vont le. Kifejtette, hogy az elbirtoklással szerzett telki szolgalom megszüntetésére irányuló perben a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szolgalom elbirtoklását követően a körülményekben milyen változás állott be, s ehhez képest a szolgalom fenntartása szükségtelennek tekinthető, illetve, hogy megállapítható-e, hogy a szolgalom megszüntetése az uralkodó telek rendeltetésszerű használatában már nem okoz hátrányt. [20] Érvelése szerint az adott ügyben annak volt jelentősége, hogy az elbirtoklással szerzett szolgalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését követően, azaz 2003 óta bekövetkezett-e a perbeli ingatlanok használatában olyan lényeges változás, amely miatt a szolgalom megszüntetése az I-II. rendű alperesek mint uralkodó telek tulajdonosai számára már nem hátrányos. Hangsúlyozta, hogy a perben érintett szolgalmi út nem szükségbeli út volt, hanem az útszolgalom elbirtoklással keletkezett, ilyen esetben pedig nem kell azt vizsgálni, hogy még mindig szükséges-e az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához annak fenntartása. Ezzel szemben azt kell vizsgálni, hogy még mindig hasznos-e az uralkodó teleknek a szolgalom, annak megszüntetése hátrányos-e az uralkodó telek szempontjából. [21] Rámutatott: az eljárás során maga a felperes sem állította azt, hogy a használati viszonyokban jelentős változás következett volna be, csupán arra hivatkozott, hogy különösen a III. rendű alperes ingatlanhasználata az, amely őt a saját ingatlanának használatában zavarja. E körben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az a tény, hogy a szolgalmi joggal élők a szolgalmi jogot a szolgáló telek használói érdekeinek nem kellő figyelembevételével gyakorolják, önmagában a szolgalmi jog megszüntetésének alapjául nem szolgálhat, legfeljebb birtokháborító magatartásként értékelendő. Az pedig szerinte az elsőfokú bíróság ítéletének e körben tett megállapításai alapján tényként továbbra is megállapítható, hogy a szolgáló felperesi telken keresztül történő bejárás továbbra is ugyanolyan hasznos az uralkodó telek szempontjából, mint az útszolgalmi jog elbirtoklásának a megállapításakor, tekintettel arra is, hogy a J. utcáról való beközlekedés kialakítása továbbra sem történt meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult. [23] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 5:163.§