← Magyarország

Gf.40302/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

... Ítélőtábla 11.Gf.40.302/2017/

  1. A ... Ítélőtábla a felperesi képviselő által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperes által a alperesi képviselő) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perben, a ... Törvényszék
  2. április
  3. napján kelt 31.G.41.594/2015/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban -
  6. szeptember
  7. napján megtartott nyilvános határozat-hirdetésen - kihirdette a következő í t é l e t e t: A ... Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja és arra kötelezi az alperest, fizessen meg a felperes részére 15 napon belül összesen 4.471.068 (Négymillió-négyszázhetvenegyezer-hatvannyolc) forintot és 2.568.149 (Kétmillió-ötszázhatvannyolcezer-száznegyvenkilenc) forint tőke után
  8. június
  9. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát; 1.341.000 (Egymillió-háromszáznegyvenegyezer) forint tőke után
  10. június
  11. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát; 321.000 (Háromszázhuszonegyezer) forint tőke után
  12. november
  13. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát, valamint 240.919 (Kétszáznegyvenezer-kilencszáztizenkilenc) forintnak
  14. június 12-étől
  15. június
  16. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 százalékponttal növelt mértékű, míg
  17. július 1-jétől a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet keresetet elutasító részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 1.398.400 (Egymillióháromszázkilencvennyolcezer-négyszáz) forint + áfa összegű első- és másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg a magyar állam részére külön felhívásra 3.480.000 (Hárommilliónégyszáznyolcvanezer) forint első- és másodfokú eljárási illetéket és kötelezi az alperest, fizessen meg a magyar állam részére külön felhívásra 520.000 (Ötszázhúszezer) forint első- és másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 532.919 forintot és 292.000 forint után
  18. november
  19. napjától, 240.909 forint után
  20. június
  21. napjától késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 1.526.610 forint perköltséget, az államnak 1.477.050 forint feljegyzett illetéket; valamint az alperes fizessen meg az államnak 22.950 forint feljegyzett illetéket. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesi társaság
  22. szeptember 9-től
  23. június 12-éig felszámolás alatt állt. A felperes (adós) felszámolója az alperes volt. A felszámolás egyezséggel zárult, a bíróság a felszámoló díját 7.824.520 forint + áfa összegben állapította meg, kötelezte az adóst ennek megfizetésére. A felperes 1994-ben export-bizományosi szerződést kötött az
  24. társaság-vel, melyet az
  25. társaság 1999 áprilisában azonnali hatállyal felmondott, mert a viszonteladókkal és a végfelhasználókkal közvetlen kereskedelmi kapcsolatot kívánt kialakítani. A felperes a felszámolást megelőzően kártérítési pert indított az
  26. társaság-vel szemben. A ... Bíróság előtt ... számú, a ... Ítélőtábla előtt ...számú perben
  27. március
  28. napján született jogerős ítélet. A felperes tulajdonosai megállapodást kötöttek az alperessel a végrehajtási összeg megelőlegezéséről - 1.000.000 forint összegű kölcsönt az alperes, 2.431.821 forint összegű tagi kölcsönt a felperes tulajdonosa,
  29. személy nyújtott - és a megállapodás
  30. pontjában az adós társaság tagjai felszámolási eljárással összefüggésben a felszámoló szervezettel szemben mindennemű kártérítési igényükről lemondtak. Az
  31. társaság-től
  32. május 18-án 205.876.619 forint folyt be a felperes részére végrehajtás útján. A felperest a per kezdetétől a felszámolást megelőzően, majd
  33. január 13-áig korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda képviselte a bíróság előtt, ezt követően a felszámoló
  34. ügyvéd ügyvédnek adott meghatalmazást. A felszámolásban a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda ügyvédi megbízási díj jogcímén 92.994.548 forint összegben hitelezői igényt jelentett be, melyet az alperes vitatott és az ügyvédi megbízási szerződést a felperes nevében és képviseletében megtámadta, ezért a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda kifogásának elbírálását a bíróság felfüggesztette. A felszámolási eljárás befejezésének, az egyezség megkötésének akadályát képezte e kifogás elbírálatlansága is, ezért a felperes tagjának,
  35. személyának kezdeményezésére, az ő tudtával az alperes az ügyvédi irodával megállapodott, részére felszámolási költségként kifizette a csökkentett mértékű hitelezői igényt 6.000.000 forint + áfa összegben.
  36. ügyvéd ügyvéd részére 5.000.000 + 625.000 forint,
  37. ügyvéd ügyvéd részére 3.000.000 forint került kifizetésre ügyvédi munkadíjként (áfával növelten).
  38. ügyvéd ügyvéd részére 267.607 forint ügyvédi munkadíjat fizetett ki az alperes. Az
  39. társaság-vel szembeni követelés behajtását követően a végrehajtó
  40. ügyvéd ügyvéd részére 3.250.000 forint ügyvédi munkadíjat fizetett ki. Az alperes
  41. május 2-i fordulónappal terjesztette elő I. számú közbenső mérlegét, amely a befolyt összeget még nem tartalmazhatta. A II. számú közbenső mérleget
  42. november 22-i fordulónappal készítette el az alperes. E közbenső mérleget a felszámoló
  43. április 22-én visszavonta, mert az
  44. társaság által előterjesztett kamatköveteléssel kapcsolatos kifogásolási eljárás jogerősen befejeződött és megnyílt a lehetőség az egyezség megkötésére. Az APEH Kelet-budapesti Igazgatósága
  45. január 1-től
  46. szeptember 8-ig terjedő időszakra az adóbevallások utólagos ellenőrzését rendelte el és ennek eredményeként az adós terhére 1.397.000 forint adóhiányt, 153.000 forint adóbírságot és 2.183.000 forint késedelmi pótlékot állapított meg
  47. június 8-án jogerőre emelkedett határozatával. A felszámolási időszak adóellenőrzése során továbbá a NAV megállapította, hogy a felperes a korábbról göngyölített 292.000 forint negatív adókülönbözetről elévülési időn belül nem rendelkezett, azt a fizetendő adójával szemben sem számította be, ezért ezen összeg felszámoló által kért átvezetését elutasította és a jogosulatlan visszaigénylés miatt 29.000 forint adóbírságot szabott ki. Az
  48. társaság-vel szembeni kártérítési perben az alperes által megbízott jogi képviselő az elsőfokú eljárásban 8.180.000 forint jutalék kifizetés tekintetében ténybeismerő nyilatkozatot tett, ezt utóbb visszavonta. A felszámoló a felszámolási zárójelentésében 122.383 forint útiköltséget és 240.919 forint posta-, irodaszer-, telefonköltséget számolt el felszámolási költségként. A felperes keresetében 34.715.190 forint tőke- és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén az alábbiak szerint: 4.640.955 forint kárigényt kívánt érvényesíteni, mert a felszámoló a
  49. Pénzintézetnél helyezte el az
  50. társaság-től befolyt összeget, azonban a kamat mértéke a jegybanki alapkamat alatt volt. A felszámoló a
  51. Pénzintézet-nél is nyitott bankszámlát, ebből 225.970 forint kára származott a felperesnek. A felperes az ügyvédi megbízási díjak jogellenes kifizetése miatt 14.874.086 forint kárt szenvedett, álláspontja szerint az ügyvédi díjakat a felszámolói díj terhére az alperesnek kellett volna viselnie. A felperes előadta, hogy az
  52. társaság-vel szembeni követelés behajtását követően a végrehajtó 3.250.000 forint ügyvédi munkadíjat a jogi képviselő részére közvetlenül fizetett ki és a felszámoló ezt az összeget nem érvényesítette az ügyvéddel szemben, ebből eredően is kárt szenvedett a felperes. A felperes sérelmezte, hogy az alperes nem készített közbenső mérleget, miután befolyt a felperes részére az
  53. társaság-vel szembeni követelés. A megfelelő tájékoztatás hiánya akadályozta az egyezségkötést és a felszámolásba bejelentett hitelezői igények kamatai indokolatlanul növekedtek ez alatt az időszak alatt 5.136.298 Ft-tal. A felperes 1.341.000 forint és 321.000 (292.000 + 29.000) forint összegű kárigényt jelölt meg abból eredően, hogy az adós az adóhatósági vizsgálatok során a gondossági kötelmét megszegve járt el és nem fellebbezte meg az adóhatóság adóhiányt, bírságot megállapító téves határozatát, illetve elévülési időn belül nem rendelkezett az adós adóhatósággal szembeni beszámítási igényéről. A felperes előadta, hogy a ... Bíróság előtt folyamatban volt perben az alperes jogi képviselője 8.180.000 forint jutalék kifizetés vonatkozásában alaptalan ténybeismerő jognyilatkozatot tett és ennek eredményeként ezen összeg nem került megítélésre a felperes javára. Mivel a jogerős ítélet 50%-os kármegosztást alkalmazott, a kár összegét 4.090.000 forintban határozta meg. A felperes 363.257 forint kárigényt érvényesített a felszámolási zárójelentésben feltüntetett útiköltség-, posta-, irodaszer-, telefonköltség címén az adós vagyona terhére alaptalanul elszámolt felszámolói költségekre figyelemmel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felperes tagjai kifejezetten lemondtak a felszámolóval szembeni igényérvényesítési jogukról, ezért jelen per megindítására nem jogosultak. Másodsorban arra hivatkozott, hogy a felperes igényei részben elévültek, részben kártérítés keretében nem érvényesíthetők, mivel a felszámoló felelőssége csak akkor vizsgálható a Cstv.
  54. §a alapján, ha az általa elkövetett szabálytalanságok következményei a felszámolás keretében nem háríthatók el. A felperesi kereset egyes tételeivel kapcsolatban kifejtette: A felszámoló szabad döntése, hogy az adós társaság pénzeszközeit hol kezeli, feladata az adós vagyonának megőrzése és nem kötelezettsége a vagyon gyarapítása betét elhelyezés útján. Álláspontja szerint az
  55. társaság-vel szembeni per vitele különleges szakértelmet igényelt, az ügy jellege és bonyolultsága indokolta kártérítési perekben jártas ügyvéd igénybe vételét. Emellett ő
  56. április 18-án kért a felszámolási bíróságtól engedélyt teljesítési segéd igénybe vételére, azonban a bíróság nem döntött e kérdésben. Előadta, hogy
  57. Ügyvédi Irodáját és
  58. ügyvéd ügyvédet még a felszámolás előtt bízta meg a felperes a jogi képviselettel, ezen megbízási szerződéseket a felszámoló 2005 januárjában felmondta. A felperes tagja törvényes képviselő 2 tudott a megbízási díjak kifizetéséről, ezt tanúsítja a II. számú közbenső jelentéshez fűzött észrevétele, azonban kifogást nem terjesztett elő e körben.
  59. Ügyvédi Irodájával történő megállapodás kapcsán kifejtette, hogy e kifogás elbírálatlansága képezte az egyezség megkötésének akadályát, ezért törvényes képviselő 2 kezdeményezésére, tudtával állapodott meg
  60. ügyvéddel és fizette ki részére a megbízási díjat. A
  61. ügyvéd részére kifizetett 3.250.000 forint végrehajtási eljárási jogi képviseleti díjjal kapcsolatban előadta, hogy ezen összeg a felperes javára végrehajtandó összegen felül került behajtásra, így a felperest nem érte kár. A közbenső mérlegek előterjesztéséhez kapcsolt kárigény vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes
  62. október 2-án kezdeményezte az egyezségi tárgyalásokat, azonban ennek feltételei (a kifogási eljárások befejezése) 2013 áprilisára valósultak meg, ily módon alaptalan az a felperesi állítás, hogy a hitelezői igények további kamatozásával az alperes kárt okozott a felperesnek. Az adóhatósági eljárással összefüggő 1.341.000 forint kárigénnyel kapcsolatban az alperes elsősorban elévülésre hivatkozott, de hangsúlyozta azt is, hogy nem köteles a felszámoló a szakértő adóhatóság határozatának fellebbezésére. Ettől függetlenül megkísérelt korrekciót kérni az adóhatóságtól. A 321.000 forint kárigény ellen úgy érvelt, hogy nem volt az adós társaságnak olyan fizetendő adója, amellyel szemben beszámítható lett volna a 292.000 forint adótöbblet. Az
  63. társaság-vel szembeni perben tett tényelismerő jognyilatkozat tekintetében hangsúlyozta, hogy a felperes tagjai beavatkozóként részt vettek a perben és a jogi képviselő perbeli nyilatkozatait velük egyeztetve tette meg. A felszámolási költségekkel kapcsolatban előadta, hogy a per időtartama alatt több alkalommal is egyeztetett a nyíregyházi jogi képviselővel és az
  64. társaság elleni perrel kapcsolatos könyvelési anyagok is vidéken voltak. Álláspontja szerint a postaköltség, irodaszer, telefonköltség is szokásos mértékű, és felmerülésük ténye igazolt. Az elsőfokú bíróság az alperes keresetét nagyobb részében alaptalannak minősítette, csupán 292.000 forint (jogosulatlan adó visszaigénylés miatti adóbírság) és 240.919 forint (felszámolói útiköltség) vonatkozásában állapította meg az alperes felelősségét. Kiemelte, hogy jelen perben az
  65. évi IV. törvény (régi Ptk.)
  66. §-a alkalmazandó, melynek értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes elleni felszámolási eljárás megindulásakor hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  67. évi XLIX. törvény (Cstv.)
  68. § értelmében a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonára terjed ki. A bíróság rögzítette, hogy a jogi személy vonatkozásában az elvárhatóság szintjét általában magasabb szinten állapítja meg a joggyakorlat, a felszámolóval szembeni elvárás még ennél is nagyobb, figyelemmel az eljárás céljára és a felszámoló szerepére. A bíróság azt vizsgálta, hogy igazolt-e az alperes által tanúsított jogellenes magatartás és a felperest ért kár, továbbá a kettő közötti okozati összefüggés fennáll-e. A Pp.
  69. §-a értelmében a kártérítés valamennyi elemét a felperesnek kell bizonyítania. A per megindíthatósága körében az elsőfokú bíróság a régi Ptk.
  70. §-a alapján vizsgálta a felperesi társaság tulajdonosainak joglemondó nyilatkozatát és rögzítette, hogy joglemondás esetén a nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. A felperes tagjainak nyilatkozata nem tekinthető olyannak, hogy a felperes nevében mondtak volna le igényérvényesítésről, hiszen ebben az időben a felperes nevében nem voltak jogosultak nyilatkozattételre, ezért a nyilatkozatok a felperes joglemondásaként nem értelmezhetők. Álláspontja szerint a felszámoló tevékenységének jogellenessége attól függetlenül bírálandó el, hogy a felszámolói tevékenységgel kapcsolatban a felszámolási eljárás során előterjesztésre került-e kifogás. Fentiek alapján a felperes kárigényét érdemben vizsgálta a bíróság. A kamatlekötésekkel kapcsolatban megállapította, hogy a felpereshez az
  71. társaság-től befolyt kártérítési összeg az a vagyon, amelynek tekintetében az alperes felelős a vagyon megőrzéséért, azonban a felszámolónak nincs olyan kötelezettsége, hogy a felszámolási vagyonnal befektetési jellegű gazdálkodást folytasson. Nem várható el a nem befektetési szolgáltató felszámolótól a pénzpiac állandó figyelése, ugyanis nem kötelezettsége az adott vagyon hozamának biztosítása, ezért az alperesnek nem róható fel a hozamok hiánya. Az alperes e tekintetben jogsértést nem követett el. Az ügyvédek részére kifizetett összegekkel kapcsolatos kárigény tekintetében rögzítette, hogy a Cstv.
  72. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében a felszámolási költségek körébe tartoznak a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek és az
  1. társaság-vel szembeni per költségei ilyen igazolt költségek. Rögzítette, hogy a követelések érvényesítése ugyan a felszámolói feladatok közé tartozik, de ez nem jelenti azt, hogy a követelés érvényesítésére vonatkozó peres eljárás során a jogi képviselet ellátása is a felszámoló feladata. A peres eljárás vitele különleges szakértelmet igényel, ezért a bíróság előzetes engedélyének hiányában is igénybe vehető volt a peres eljárás vitelére ügyvéd, az alperes jogszerűen bízta meg
  2. ügyvédot és helyettesét,
  3. ügyvéd ügyvédet a per vitelével. A
  4. Ügyvédi Irodával kapcsolatos megbízási díj jogalapját a felperes nem vitatta, csupán azért hivatkozott erre az összegre mint kárra, mert az alperes felszámolási költségként (nyilvántartásba vételi díj fizetése nélkül) vette azt nyilvántartásba és fizette ki. A bíróság rögzítette, hogy a felszámolási költség és az egyéb kategóriába sorolt követelés csupán az ügyvédi munkadíj kifizetésének esedékességét változtatja meg, amennyiben nem felszámolási költségként, hanem egyéb költségként került volna besorolásra a 6.000.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíj, ez az összeg akkor is kifizetésre került volna a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda részére. E díjfizetés egyébként is feltétele volt a megkötendő egyezségnek, a kifizetése kifejezetten a felperes tagjainak hozzájárulásával történt meg. Erre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperest nem érte kár. A
  5. ügyvéd ügyvéd részére a végrehajtó által megfizetett 3.250.000 forint ügyvédi munkadíj tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ez az összeg nem illette volna meg a felperest ügyvédi képviselet nélkül, hiszen az ügyvédi képviselet hiányában ez az összeg sem felszámítható, sem behajtható nem lett volna, ily módon az összeg megfizetésével a felperest nem érte kár. Az
  6. társaság nyilvántartásba vett hitelezői követelésének
  7. május
  8. és
  9. október 3-a között keletkezett késedelmi kamat-terhéből eredő, a közbenső mérleg hiánya miatt előterjesztett kárigénnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közbenső mérleg előterjesztésének hiánya valóban jogsértő volt. A felperes tagja, törvényes képviselő 2 azonban csak
  10. október 3-án kezdeményezte a felszámolási eljárásban az egyezségkötést annak ellenére, hogy már 2011 szeptemberétől tudomással bírt arról, hogy a felperesi társaságnak rendelkezésére áll az
  11. társaság-től befolyt összeg, így a felperes fizetőképessége helyreállítható. Ily módon arra a következtetésre jutott, hogy részben a felperes magatartására vezethető vissza a felszámolási eljárás elhúzódó befejezése. Ebben az időben a felszámolási eljárás egyezséggel történő befejezésének objektív akadálya volt: a felperes tagjai nem kezdeményezték az egyezség megkötését; a folyamatban lévő kifogási eljárások is akadályozták a felszámolás lezárását. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes felróható, jogellenesnek minősülő magatartása (a közbenső mérleg benyújtásának hiánya) nem áll okozati összefüggésben a
  12. május
  13. és
  14. szeptember 20-a közötti időszakban felmerült kamatköveteléssel, ezért okozati összefüggés hiánya miatt a felperes ezen kárigényét elutasította. A felperes által állított, az adóhatósági eljárásban keletkezett kárigénnyel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság elsődlegesen az elévülést vizsgálta: megállapította, hogy a Ptk.
  15. §-a értelmében a károsodás bekövetkeztekor esedékes a kártérítés, amely az adóhatósági hitelezői igény hitelező részére történő kifizetésével következett be. Az egyezség teljesítésével kezdődött az elévülés és a perindításig az öt éves elévülési határidő nem telt el, ezért érdemben vizsgálta a felperes kárigényét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes
  16. október 5-én felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő az adóhatóságon, azonban a felszámolási egyezség megkötéséig a felügyeleti eljárás nem fejeződött be, így a felperes tulajdonosai, tagjai az adóhatósági felügyeleti eljárás eredményét be nem várva kötötték meg az egyezséget, ily módon, ha kár érte a felperest, ezt a tagjai maguk is előidézték. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felügyeleti eljárást befejező,
  17. július 15-én kelt határozat nem bizonyította, hogy az adóhatósági alaphatározat téves volt, ahogyan ezt a felperes állította. A felügyeleti eljárás eredménye szerint sem volt megállapítható, hogy a felperes által hivatkozott jogszabálysértés bekövetkezett és az alperes által benyújtani elmulasztott fellebbezés eredményre vezetett volna. A bíróság szerint az adóhatósági eljárás alapjául szolgáló leselejtezett iratok hiánya csak annyiban bírt jelentőséggel, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján az adóhatóság hivatkozott tévedése akkor sem lenne megállapítható, ha az vizsgálható lenne, mert az iratok hiánya miatt az alperes állítása nem ellenőrizhető. A felperes nem bizonyította, hogy az adóhatósági határozat - amely a nyilvántartásba vett hitelezői igény alapjául szolgált - téves volna és a határidőbe benyújtott fellebbezés eredményeként az adóhiány nem, vagy kisebb összegben került volna megállapításra. Az elsőfokú bíróság szerint nem volt megállapítható, hogy az alperes a fellebbezés benyújtásának elmulasztásával gondossági kötelmét megszegte és alaptalanul vette nyilvántartásba a NAV hitelezői igényét. Az elsőfokú bíróság a felperesi áfa-visszaigényléssel kapcsolatosan a visszaigényléshez való jog elévülése miatt a 292.000 forint kárigényt alaposnak találta, míg az ehhez kapcsolódó 29.000 forint összegű adóbírság vonatkozásában az alperes felelősségét nem állapította meg, mert „az adóbírság azzal összefüggésben került kiszabásra, hogy a felperes téves adóbevallást nyújtott be". Az
  18. társaság-vel szembeni kártérítési perben tett ügyvédi ténybeismerő jognyilatkozattal kapcsolatban az elsőfokú bíróság szerint nem volt megállapítható, hogy a nyilatkozat megtételének hiányában eltérő, a felperesre kedvezőbb határozat született volna. Álláspontja szerint a felperes nem az alperessel, hanem a felperesi képviseletet ellátó ügyvéddel szemben érvényesítheti ezzel kapcsolatos esetleges igényét. A bíróság álláspontja szerint, ha az ügyvéd által megtett nyilatkozat valóban téves volt, akkor sem állapítható meg, hogy ennek hiányában nem ugyanezen tartalmú ítélet született volna. A perbe beavatkozó felperesi tagoknak lehetőségük volt a jogi képviselő nyilatkozatait korrigálni, fellebbezést előterjeszteni, azonban erre nem került sor, így módon, ha kár érte a felperest, ebben a felperes tagjai maguk is közre hatottak. A perben a felperes és az alperes folyamatosan egyeztetett, ily módon az alperes eljárása nem gondatlan. A bíróság úgy vélte, ahhoz, hogy igazolható legyen, hogy a nyilatkozat hiányában milyen eredmény született volna a perben és az a felperesre nézve mennyiben lett volna kedvezőbb, a jelen kártérítési per keretében „egy árnyékper lefolytatása lenne szükséges", erre azonban nincs eljárásjogi lehetőség. A felperesi vagyon terhére érvényesített felszámolási költségekkel kapcsolatban a bíróság oly módon foglalt állást, hogy az útiköltségek konkrétan felmerült költségek, így e tekintetben a keresetet alaptalannak tekintette. A postaköltség, irodaszer, telefonköltség (240.909 forint) tekintetében a bíróság úgy vélte, az alperes nem bizonyította, hogy a felperes felszámolási eljárásával kapcsolatban merültek fel, ezért e költségek megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és kérte azt a keresetet elutasító részében megváltoztatni és a kereset szerint marasztalni az alperest. Köztudomású ténynek minősítette, hogy a jegybanki alapkamat mértéke a „legrosszabb kockázatmentes befektetés" hozamának felel meg. A felszámoló a kellő gondosságnak a minimumát sem teljesítette, amikor a jegybanki alapkamat szintjét el nem érő kamaton kötötte le az általa kezelt jelentős pénzvagyont. A kellő gondosság mellett legalább a jegybanki alapkamat elérhető lett volna. Álláspontja szerint a pénz kockázatmentes befektetése esetén a kamatmérték az egyetlen lényeges szempont, ami alapján a befektetés megfelelősége megítélhető. A pénz csak akkor őrzi meg piaci értékét, nem inflálódik, ha legalább a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamat mellett kötik le. A felperes korábbi számlavezető bankjánál kedvezőbb feltételek mellett lehetett volna lekötni a pénzt. Az a tény, hogy az egyezségkötés időpontja nem volt előzetesen ismert, nem akadályozhatta a felszámolót a megfelelő lekötésekben. A felperes hangsúlyozta, hogy az ügyvédek részére kifizetett összeget, mint a felszámoló teljesítési segédjének díját, a felszámoló részére kifizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni, hiszen az adós jogi ügyeinek intézését a saját felszámoló szervezetén belül kell megszerveznie. A perekhez szükséges szakértelmet a jogi szakvizsga biztosítja. A felperes hangsúlyozta, hogy kártérítés címén az elmaradt vagyon is megfizetendő. Azon az alapon nem utasítható el a kártérítés, hogy ezen összeg a felpereshez soha sem folyt volna be jogi képviselet nélkül. Az esetleges jogi képviseletet a végrehajtási eljárásban elsősorban a felszámoló lett volna köteles biztosítani, ezáltal a végrehajtás során kifizetésre kerülő jogi képviseleti díj az adós vagyonába került volna. A közbenső mérleg hiánya, a felszámoló mulasztása folytán felmerült kamat-fizetési kötelezettség tekintetében hangsúlyozta, hogy közbenső mérleget évente köteles készíteni a felszámolás alatt álló társaság. Az a tény, hogy a jelentős összegű készpénz befolyását követően nem tájékoztatta az érintett személyeket a fizetőképesség helyreállásának tényéről, megakadályozta az egyezségi ajánlat megtételét. Úgy vélte a felszámoló felelőssége, hogy az
  19. társaság kamatigényét nem vette nyilvántartásba és ez kifogási eljárást generált. Az adóeljárásban nem megfelelő képviselettel kapcsolatos kárigény tekintetében hangsúlyozta, hogy a felszámolási egyezség megkötésére a tagság részéről kifejezetten kárenyhítési, kármegelőzési céllal került sor. Kiemelte, hogy a felperes által állított adóhatósági határozat megalapozatlanságát az alperes sosem vitatta; az alperes kizárólag a kárigény elévülésére hivatkozott, a jogellenes károkozó magatartást, kár összegét, okozati összefüggést nem vitatta. A 29.000 forint adóbírsággal kapcsolatban kifejtette, ha az alperes elévülési időn belül igényelte volna vissza az adót, nyilvánvalóan nem merült volna fel az adóbírság sem. Sérelmezte, hogy a bíróság mellőzte a könyvvizsgáló tanúkénti meghallgatását, aki bizonyíthatta volna az adóhatósági határozatok tévedését, az alapul szolgáló iratok korábbi létezésével. A perben tett téves jognyilatkozat kapcsán kifejtette, ha az adós társaság az utasításokkal nem megfelelően ellátott közreműködő eljárása miatt kárt szenved, a felszámolóval szemben érvényesíthető a kárigény. Hangsúlyozta azt is, hogy a kúriai ítélet szerint a felperesnek a beismerés után tett ellentmondó, következetlen előadásait mérlegelve okszerűen következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a felszámoló lényegében nem vonta vissza beismerő nyilatkozatát. Az útiköltségekkel kapcsolatosan kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította azok felmerülését, jogszerűségét, hiszen az útnyilvántartások nem alkalmasak az útiköltség megalapozottságának és összegszerűségének igazolására. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadottakat ismételve hangsúlyozta: a felszámolótól nem várható el a betéti kamatok figyelemmel kísérése, a felperes által hivatkozott kamat elérése; a perek vitele különleges szakértelmet igényel, felszámolási költségnek tekintendő az igényérvényesítéssel kapcsolatos ügyvédi munkadíj, a felperes a
  20. Ügyvédi Irodának fizetendő díj jogalapját, összegét nem vitatta; a végrehajtási eljárásban kifizetett ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban a felperesnél nem állapítható meg kár bekövetkezte; az
  21. társaság részére kifizetett kamat tekintetében az okozati összefüggés hiányzik az állított kár bekövetkezte és a felszámolói magatartás között; az
  22. társaság elleni perben a jogi képviselő nyilatkozatait
  23. személyával és a szakértővel előzetesen egyeztetve tette meg; az útiköltség felmerülését a felszámoló igazolta. A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla az alábbiakat állapította meg: törvényes képviselő 2 (a felperesi társaság tagja) a felperes elleni felszámolási eljárásban hitelező volt 505.000 forint hitelezői igénnyel. törvényes képviselő 2 a felszámolóhoz írt,
  24. június 30-án kelt e-mailjében jelezte, hogy tudomással bír a végrehajtás során befolyt pénzről. Az adós felperesi társaság ... Törvényszék előtt ... számon folyamatban volt felszámolásában a felszámoló I. számú közbenső mérlegét
  25. július
  26. napján terjesztette elő
  27. május 2-i fordulónappal. A bíróság hiánypótlást rendelt el, és a felszámoló a hiánypótlás során csupán utalt arra, hogy pénz folyt be, annak mértékét, előzményeit nem közölte. A bíróság
  28. szeptember 12én hagyta jóvá az I. sz. közbenső mérleget. A felszámoló
  29. november 27-én terjesztette a bíróság elé az adós II. számú közbenső mérlegét. Eszerint az adós felszámolásában folyamatban voltak az alábbi eljárások:
  30. Ügyvédi Irodája által indított kifogások az általa hitelezői igényként bejelentett 92.994.458 forint ügyvédi megbízási nyilvántartásba vétele érdekében kerültek előterjesztésre. A felszámolási bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda vitatott hitelezői igényére tekintettel kötelezte az adóst 4.310.296 forint elkülönített kezelésére. A felszámoló a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda ellen pert indított a megbízási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a ... Törvényszék előtt 39.P.21.138/2009 szám alatt. Az
  31. társaság kifogási eljárást indított ... szám alatt a jogerősen megítélt perköltség nyilvántartásba vételét kérte, melyet a felszámoló
  32. november 7-én teljesített. Az
  33. társaság kifogási eljárást indított ... szám alatt előterjesztett vitatott hitelezői igény (jogerősen megítélt kamat nyilvántartásba vételének megtagadása) tekintetében
  34. január 28-án született jogerős végzés. törvényes képviselő 2 maga és az adós képviseletében ... szám alatt kifogást terjesztett elő
  35. május 22-én, melyben - a felszámolás befejezése érdekében - kérte, hogy a bíróság az I. számú közbenső mérleget bírálja el; kötelezze a felszámolót a 2012-ben esedékes közbenső mérleg előterjesztésére; kérte a folyamatban levő kifogások soron kívüli elbírálását. A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, nagyobb részt helyesen vonta le abból a jogi következtetést. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján nagyobb részében helybenhagyta, indokait ezek vonatkozásában csupán a fellebbezésre tekintettel egészítette ki. Egyes kárigényeket azonban - az alábbiak szerint - az elsőfokú bíróság álláspontjából eltérően megalapozottnak ítélt meg. 1. A felszámoló jelen perrel érintett felszámolásban eleget tett a Cstv. 48.§
(1)bekezdésében írt kötelezettségének, amikor a vagyontalan adós által megindított pert (8 éven keresztül) folytatta, majd a jogerős ítélet alapján intézkedett a megítélt követelés behajtásáról. A befolyt pénzeszközt pénzintézeteknél helyezte el, melynek során az adósnak kamatbevétele is keletkezett. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bírósággal: a felszámoló nem kötelezhető a felszámolás alatt álló adós társaság vagyonának oly módon történő befektetésére, amely a jegybanki alapkamatot, vagy azt meghaladó hozamot biztosít. Amennyiben az adós vagyonába befolyt pénzösszeg banki kamata a jegybanki alapkamatot nem éri el, ez önmagában nem alapozza meg a felszámolóval szembeni kártérítési igényt. A felszámoló a felszámolási feladatai teljesítése során nem követett el jogsértést a pénzeszköz kezelése körében, ezért a fellebbezés e vonatkozásban alaptalan.
  1. Az ítélőtábla maradéktalanul osztja az elsőfokú bíróság ügyvédi munkadíjakkal kapcsolatos álláspontját. Téves a felperes hivatkozása, mely szerint a törvényhozó azért kötelezi a felszámoló szervezeteket jogi szakvizsgával rendelkező személyek alkalmazására, mert ők kötelesek a felszámolás alá került adós társaság jogi ügyeit intézni. Az adóst megillető követelések érvényesítési kötelezettsége (Cstv.
  2. §) során a felszámoló az érvényesítéshez szükséges intézkedések megtételére köteles, és úgyis, mint az adós képviselője, ő jogosult az adós nevében perbeli meghatalmazást adni az ügyvédnek. A perben kifejtett ügyvédi tevékenységért járó díj, mint igényérvényesítéssel összefüggő felszámolási költség jelentkezik, és az az adós vagyonát terheli. A perbeli képviselet olyan különleges szakértelmet igényel, amely önmagában a jogi szakvizsga letételével nem szerezhető meg. A bírói gyakorlat régóta egységes e körben: ha különleges szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében bíz meg a felszámoló ügyvédet, a munkadíját felszámolási költségként kell elszámolni. A BH.2000.
  3. eseti döntés értelmében a különleges szakértelmet igénylő perbeli képviselettel kapcsolatos ügyvédi munkadíj nem a felszámoló munkadíja terhére fizetendő ki, az felszámolási költségnek minősül. Az adott perben a megtámadott ügyvédi munkadíjak többnyire perbeli képviselettel kapcsolatosak.
  4. Ügyvédi Irodának még a felszámolást megelőzően adott megbízást az adós. Ez a jogi képviselő a felszámolás kezdő időpontja előtt, majd azt követően fél évig képviselete az adóst. A felszámoló a hitelezői érdekek szem előtt tartásával mondta fel az igen magas összegű sikerdíjas megállapodást. A részére kifizetett munkadíj felszámolási költségnek minősül. A
  5. ügyvéd ügyvéd és
  6. ügyvéd ügyvéd részére a felszámoló adott megbízást az igényérvényesítéssel kapcsolatos per vitelére, ezért a perbeli képviseletért kifizetett ügyvédi munkadíjat is felszámolási költségnek kell tekinteni. Ezért a fellebbezés e vonatkozásban is alaptalan.
  8. ügyvéd ügyvéd részére kifizetett végrehajtási eljárási költség a perbeni képviselettel kapcsolatos ügyvédi munkadíjjal analóg módon ítélendő meg. Ezen túlmenően az ítélőtábla azzal is egyetért, hogy a felperesnek ily módon nem keletkezett kára, hiszen ezt az összeget a végrehajtási eljárás adósától a végrehajtó a perben megítélt összegeken felül hajtotta be, ezért a fellebbezés e vonatkozásban is alaptalan.
  9. Az
  10. társaság hitelező
  11. május
  12. és
  13. október 3-a közötti késedelmi kamatkövetelésének mértéke szerint bejelentett kárigénnyel kapcsolatban az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá: Az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a közbenső mérleg évenkénti előterjesztésének hiánya jogszabályba ütközik, ez a mulasztás a felszámolónak felróható. Emellett kifejtette azonban, hogy nem csak a közbenső mérleg hiánya, hanem az
  14. társaság folyamatban levő kifogása is akadályozta a felszámolás befejezését; valamint az is, hogy a felperes tulajdonosai csak
  15. október 3-án kezdeményezték az egyezségkötést; és a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda által indított kifogási eljárás is folyamatban volt és folyamatban volt törvényes képviselő 2 által kezdeményezett kifogás is, ezért nem áll fenn okozati összefüggés a hitelezői igények kamat-terhének növekedéséből eredő kár és a felszámolói magatartás között. Az elsőfokú bíróság okfejtésével az ítélőtábla nem ért maradéktalanul egyet. A Cstv.
  16. §-a alapján készítendő közbenső mérleg célja a bíróság és a hitelezők tájékoztatása. A felszámolási iratok szerint az I. számú közbenső mérleg fordulónapja
  17. május 2-a volt, azt azonban a felszámoló már akkor terjesztette a bíróság elé (
  18. július 21-én), amikor a korábban felszámolási vagyonnal nem rendelkező adóshoz befolyt a 205.876.619 forint (
  19. május 18.). A felszámoló az I. számú közbenső mérleghez kapcsolódó jelentésében mégsem adott tájékoztatást erről az igen lényeges új körülményről, csak a hiánypótlásban utalt a pénz beérkezésére, ekkor is összeg megjelölése nélkül. Annak ellenére, hogy a bíróság először a hiánypótlás nem teljesítése miatt elutasította az I. sz. közbenső mérleg jóváhagyását, a felszámoló nem vonta vissza e közbenső mérleget, nem tájékoztatta a bíróságot és a hitelezőket a fizetőképtelenség megszűnését eredményező pénz-bevételről. Csak másfél évvel később,
  20. november 27-én terjesztette elő azt a II. számú közbenső mérleget, amelyben pontos és részletes tájékoztatást a fentiekről. A bevételezett pénz elegendő volt az összes nyilvántartásba vett hitelezői igény 100 %-os kiegyenlítésére, ezért annak megérkezését követően a felszámolási eljárás befejezésének két módja lett volna, a felszámolói záróindítvány és az adós által hitelezőkkel megkötött felszámolási egyezség. Az ítélőtábla álláspontja szerint a folyamatban levő peres eljárások nem akadályozták a felszámolás zárómérleggel történő befejezését [Cstv.
  21. §
(2)bekezdés], a peres és nemperes eljárások pedig nem képezték volna valódi akadályát az egyezségkötésnek, ha már
  1. év második felében a felek egymással együttműködve megteszik mindazt az intézkedést, amit csak
  2. október és 2013 év eleje során tettek meg. A Cstv.
  3. §
(1)bekezdése értelmében a felszámolás alatt álló adós tulajdonosai a kezdő időpont után 40 nap elteltével bármikor jogosultak a jogutód nélküli megszüntetést elkerülő egyezség kezdeményezésére. Az egyezség megkötéséhez nem feltétel egy közbenső mérleg beterjesztése és annak jogerős elbírálása, azonban ha egy közbenső mérleg elbírálása már a bíróság előtt folyamatban van, annak befejezéséig az egyezség megkötésére nem kerülhet sor. Az I. számú közbenső mérleg visszavonása az eljárás befejezését előmozdíthatta volna. Ugyanakkor a Cstv. 44. §
(3)bekezdése értelmében a vitatott hitelezői igény elbírálatlansága a felszámolási egyezség megkötését nem akadályozza, ugyanis lehetőség van a vitatott összeget elkülönítetten kezelni és azt a jogerős bírósági döntéstől függően kifizetni. Az adós társaság által indított perek az egyezség folytán tovább működő adós által folytathatók, így nem akadályozzák az egyezség megkötését, de a követelések engedményezésére is lehetőség van. Ezt támasztja alá az is, hogy a tényleges felszámolási egyezség megkötése során kötelezte a felszámolási ügyben eljáró bíróság az adóst, hogy a korábbi képviseletet ellátó ügyvédi iroda vitatott hitelezői igényét 4.310.296 forint összegben elkülönítetten kezelje. Lehetőség lett volna az
  1. társaság kifogással indult, de még be nem fejezett vitatott hitelezői igényének azonos kezelésére is. Az elbírálatlan kifogások eljárás-jogilag valóban gátját képezték a felszámolási eljárás felszámoló általi zárómérleg előterjesztésével történő befejezésének, közülük azonban az
  2. társaság kifogása éppen a felszámoló jogsértő magatartása miatt volt megalapozott. törvényes képviselő 2 kifogása a felszámolás mielőbbi befejezésére irányult és amikor tudomást szerzett arról, hogy az egyezség akadálya lehet a kifogás, haladéktalanul elállt kifogásától. A hivatalból felszámolással foglalkozó alperes tudta, hogy a közbenső mérleg elbírálatlansága akadályozza az egyezség megkötését, vagy a felszámolás befejezését; a bíróság is többször felhívta a felszámolót az eljárás befejezéséhez szükséges intézkedések megtételére; az adóst képviselő törvényes képviselő 2 is több levelében, beadványában - a kifogásában is - kérte a felszámolót a felszámolás befejezésére, akár egyezség, akár az adós megszüntetése útján (a tulajdonosok ebben az esetben is megkapják a hitelezők kielégítést követően fennmaradó vagyont). A felszámoló mindennek ellenére 2012 őszéig nem terjesztett be az eljárást előre mozdító újabb mérleget. A ... Ítélőtábla megítélése szerint az alperes terhére róható, hogy az adós fizetőképtelenségét megszüntető pénzbevétel megérkezését követően nem vonta vissza az egyébként is hiányos I. számú közbenső mérleget, és nem tájékoztatta a bíróságot, valamint az érintett feleket a
  3. május 18-ai utalásról. Az eljárás befejezése (részben tehát) a felszámoló helytelen eljárása miatt húzódott el. A felperesnek az eljárás felesleges elhúzódása miatt a nyilvántartásba vett hitelezői követelések után járó kamatfizetési kötelezettség megnövekedése okán valóban kára keletkezett, melynek összegét az alperes nem tette vitássá. Az okozati összefüggés kétségtelenül fennáll a kár bekövetkezte és a felszámolói jogsértés között. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a felperes is közrehatott a kár bekövetkeztében. A felperes tagjai már
  4. június végén igazoltan tudomással bírtak a végrehajtás eredményességéről, ennek ellenére a bíróságon az egyezség megkötését csak
  5. október 3-án kezdeményezték. Ez az egyezségi javaslat jogerősen elbírált közbenső mérleg hiányában is előterjeszthető lett volna, az előterjesztéssel egyidejűleg is kérhette volna kötelezni a felszámolót az egyezséghez szükséges adatok közlésére. A régi Ptk. 340.§ értelmében a károsult a kár elhárítása, csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A felperes azzal a magatartásával, hogy csak
  6. október 3-án kezdeményezte az egyezség megkötését, közrehatott a kár bekövetkeztében. Az ítélőtábla a közrehatás mértékét 50%-ban állapította meg, ezért a felperes fellebbezése e kereseti kérelem elutasítása vonatkozásában részben alapos. A fentiek alapján az ítélőtábla az ítéletet részben megváltoztatva az 5.136.298 forint 50%-a, 2.568.149 forint összegű kár és kamatai megfizetésére is kötelezte az alperest e kereseti kérelem tekintetében.
  7. Az adóhatósági eljárásban keletkezett kárigénnyel kapcsolatosan rögzíti az ítélőtábla, hogy a csődtörvény szerint a felszámolót nem terheli külön kötelezettség, hogy a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó adóhatósági vizsgálatok eredményét a volt ügyvezetővel, a tulajdonosokkal közölje, az esetleges jogorvoslati lehetőségről tájékoztassa őket. A Cstv. 50.§-a értelmében azonban évente készítendő közbenső mérleg célja a bíróság és a hitelezők tájékoztatása. Jelen eljárásban az adós társaság
  8. óta folyamatban volt felszámolásában a felszámoló első alkalommal csak 2011 júniusában, a felszámolás hetedik esztendejében terjesztett elő közbenső mérleget. A felszámoló az adóhatósági felügyeleti eljárás befejezését megelőzően (irattározási megbízottja révén) leselejtezte azokat a dokumentumokat, amelyek szükségesek lehettek volna az adóhatósági határozat téves voltát alátámasztani. A határozat jogszabálysértő volta ma már nem ellenőrizhető, ez pedig a felszámoló terhére róható. Amennyiben a felszámoló a közbenső mérleg előterjesztési kötelezettségének évente, és így 2006 júniusát, az adóhatósági határozat jogerőre emelkedését követően is eleget tett volna, a hitelezői minőségben eljárásban részt vevő
  9. személyának lehetősége lett volna időben észlelni az adóhatósági határozatok alaptalanságát és időben indítványozhatta volna a megfelelő jogorvoslati kérelem beterjesztését. Ekkor még rendelkezésre álltak volna a későbbiekben leselejtezett - okirati bizonyítékok is. E kereseti kérelemmel kapcsolatban tehát a közbenső mérleg hiánya és a felülvizsgálat alapjául szolgáló iratok leselejtezése a felszámoló felelősségét megalapozza, a felperes kára a felszámoló jogsértő magatartása következtében keletkezett. A 29.000 forint adóbírság közvetlenül a 292.000 forint jogosulatlan adó-visszaigényléshez kapcsolódik, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított 292.000 forint kártérítéssel együtt megfizetendő a felperes részére. Így a felperes fellebbezése e kereseti kérelem elutasítása vonatkozásában alapos, ezért az ítélőtábla az ítéletet részben megváltoztatva nem csupán a 292.000 forint, hanem a kereset szerint 1.341.000 forint és 321.000 (292.000 + 29.000) forint összegű kár és kamatai megfizetésére is kötelezte az alperest.
  10. Az
  11. társaság-vel szembeni perben tett ügyvédi ténybeismerő jognyilatkozatra alapított kárigényt elutasító elsőfokú állásponttal az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. E körben csupán arra utal, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a perben az alperes adott utasítást a jogi képviselőnek a 8.180.000 forint elismerésére, „árnyékper" lefolytatására pedig nincs lehetőség. Ezért a fellebbezés e vonatkozásban is alaptalan.
  12. A vidéki bíróságon folyamatban levő perrel, vidéken kezelt könyvelési iratokkal kapcsolatosan életszerű az útiköltség felmerülése, és annak mértéke - a felszámolási eljárás 9 éves időtartamára is figyelemmel - nem eltúlzott. Az úti-nyilvántartások dokumentációját ez esetben az ítélőtábla is elegendő bizonyítéknak ítélte abban a körben, hogy e költségek az adott felszámolásban felmerültek, és mint felszámolási költségek az adós vagyonát terhelték, így a fellebbezést e részében sem találta megalapozottnak. A felperes részére a jogerős ítélet a keresetében kért 34.715.000 forint összeggel szemben 4.471.068 forintot ítélt meg, így 13 %-ban lett pernyertes, 87 %-ban pervesztes. Az elsőfokú eljárásban felmerült jogi képviseleti díja a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
  13. §
(2)bekezdés b) pontja alapján 1.240.000 forint; a másodfokú eljárásban felmerült jogi képviseleti díja az
(5)bekezdés alapján 620.000 forint; az első- és másodfokú eljárás együttes munkadíja 1.840.000 forint. A 13% pernyertességet a 87% pervesztésbe beszámítva a felperes az első- és másodfokú eljárás együttes munkadíja (1.840.000 forint) 74%-ának megfizetésére, összesen 1.361.600 forint megfizetésére köteles az alperes részére. Ezen összeg után a 4/A. § értelmében áfa fizetendő. Az elsőfokú eljárás illetéke 1.500.000 forint, míg a fellebbezés illetéke 2.500.000 forint volt. A felperes illetékfeljegyzése folytán az illetékek csupán feljegyzésre kerültek. A fentiek értelmében nagyobb részben a pervesztes felperest kötelezte a bíróság az összes illeték 87%-a (3.480.000 forint) megfizetésére, míg az 13%-ban pervesztes alperest kötelezte a bíróság az összes illeték 13%-a (520.000 forint) megfizetésére a Pp. 78.§-a alapján. Budapest, 2017. szeptember 28. dr. Volein Anna s.k. s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: dr. Csányi Terézia Katalin s.k. Spiegelbergerné dr. Pofonka Mariann előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.