← Magyarország

Bt.1641/2017/12 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Erőszakos többszörös visszaesői minőség törvénysértő megállapítása. Kúria ítélete Az ügy száma: Bt.III.1.641/2017/

  1. A határozat szintje: törvényességi jogorvoslat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Molnár Ferencné, dr. előadó bíró Dr. Kónya István, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: nyilvános ülés Az ülés napja:
  2. február
  3. Az ügy tárgya: életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények Terhelt(ek): I. rendű terhelt Első fok: Fővárosi Törvényszék, 26.B.1002/2013/45., ítélet, tárgyalás,
  4. május
  5. Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 2.Bf.319/2014/22., végzés, nyilvános ülés,
  6. szeptember
  7. Az indítvány előterjesztője: legfőbb ügyész Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a legfőbb ügyész által benyújtott jogorvoslati indítványt elbírálva megállapítja, hogy a Fővárosi Törvényszék 26.B.1002/2013/
  8. számú - a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.319/2014/
  9. számú végzése folytán
  10. szeptember 24-én jogerős - ítéletének a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét, a kiszabott szabadságvesztést fegyház fokozatban végrehajtani rendelő, valamint a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizártságát megállapító rendelkezése törvénysértő, ezért e rendelkezéseket mellőzi; a halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztése tartamát 5 (öt) év börtönbüntetésre enyhíti, megállapítja, hogy a terhelt visszaeső. Az eljárás során felmerült 31.280 (harmincegyezer-kétszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak és fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] A Fővárosi Törvényszék a
  11. május 26-án kihirdetett 26.B.1002/2013/
  12. számú ítéletében az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [
  13. évi IV. törvény
  14. §

(1)bekezdés és
(6)bekezdés I. fordulata,
  1. évi IV. törvény
  2. §
(1)és
(2)bekezdés] és járművezetés tiltott átengedésének vétségében [1978. évi IV. törvény 189. §
(1)bekezdés]. Ezért őt - mint erőszakos többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint azt, hogy a Váci Városi Bíróság 3.B.365/2009/
  1. számú ítéletével kiszabott börtönbüntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje ezen elítélés tartamával meghosszabbodik. [2] A Fővárosi Ítélőtábla a
  2. szeptember 24-én meghozott 2.Bf.319/2014/
  3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést pontosította. [3] A jogerős ítélettel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje
  4. december
  5. [4] Az ítélet tényállása (személyi részében) 1.)-19.) pontba szedve, egyenként tartalmazza a terhelt elítéléseinek (és összbüntetéseinek) adatait. Az 1.)-7.) pont alatti ítéletek jogerőre emelkedésének időpontja
  6. december 19-e előtti, a 8.)19.) pont alatti ítéleteké pedig az utáni, a következők szerint. 1.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  7. március
  8. napján jogerős Fk.31.333/1999/
  9. számú ítéletével az
  10. július
  11. napján elkövetett rablás bűntette miatt a terheltet 1 év 3 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte. A szabadságvesztés büntetéséből
  12. március
  13. napján szabadult. 2.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  14. április
  15. napján jogerős 14.Fk.30.452/1997/
  16. számú ítéletével (a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Fk.30.152/1999/
  17. számú ítéletében alkalmazott próbára bocsátást is megszüntetve) az 1996 decemberében elkövetett rablás bűntette, lopás vétsége, 4 rendbeli jármű önkényes elvételének vétsége és 4 rendbeli okirattal visszaélés vétsége miatt a terheltet 1 év 1 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte és megállapította, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Utóbb a szabadságvesztés büntetés végrehajtását a 3.) szám alatti ítéletben elrendelték, a büntetésből a terhelt
  18. március
  19. napján szabadult. 3.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 16.Fk.30091/2003/
  20. számú - a Fővárosi Bíróság 21.Bf.5337/2005/
  21. számú határozata folytán
  22. március
  23. napján jogerős ítéletével a
  24. január
  25. napján elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete, társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette, társtettesként elkövetett rongálás vétsége és fogolyszökés bűntettének kísérlete miatt a terheltet mint különös visszaesőt 3 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Szabadságvesztés büntetését a terhelt
  26. május
  27. napján kezdte meg, szabadságvesztés büntetésének utolsó napja
  28. december
  29. napja. 4.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  30. március
  31. napján jogerős 2.B.33.094/2005/
  32. számú ítéletével a
  33. augusztus
  34. napján elkövetett rongálás bűntette miatt a terheltet 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetéséből
  35. december
  36. napján szabadult. 5.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  37. november
  38. napján jogerős 12.Fk.30956/2006/
  39. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta az 1.) és 2.) szám alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket és az összbüntetés tartamát 1 év 6 hónap 7 nap börtönbüntetésben állapította meg. A terhelt a büntetésből
  40. március
  41. napján szabadult. 6.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  42. december
  43. napján jogerős 2.B.35.626/2006/
  44. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta a 3.) és 4.) szám alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket és annak tartamát a különös visszaeső elítélttel szemben 3 év 6 hónap 10 nap börtönbüntetésben állapította meg. A terhelt büntetésének letöltését
  45. május
  46. napján kezdte meg, a szabadságvesztés büntetés utolsó napja
  47. december
  48. 7.) A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság az 5.B.XV.1548/2007/
  49. számú - a Fővárosi Bíróság 23.Bf.XV.9877/2008/
  50. számú határozata folytán -
  51. március 17-én jogerős ítéletével, a
  52. július 14-én elkövetett lopás vétsége miatt a terheltet, mint többszörös visszaesőt 40 nap közérdekű munka büntetésre ítélte. A terhelt legutóbbi elítélése a következő. 19.) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  53. június 12-én kihirdetett 1.B.X.30076/2013/
  54. számú a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.10303/2013/
  55. számú határozata folytán -
  56. december
  57. napján jogerőre emelkedett ítéletével a
  58. szeptember 13-án elkövetett 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete és társtettesként elkövetett kifosztás bűntette miatt a terheltet mint többszörös visszaesőt 8 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Jelenleg
  59. december
  60. napjától kezdődően e büntetését tölti, abból teljes kitöltéssel
  61. február 15-én szabadul. [5] Az iratok adatai szerint a 3). szám alatti ítéletben a
  62. február
  63. napjától
  64. december
  65. napjáig előzetes letartóztatásban töltött 1 év 9 hónap 11 napot beszámítani rendelte a bíróság. A 4). számú ítélet a
  66. augusztus
  67. és
  68. február
  69. között előzetes letartóztatásban töltött időt, azaz 1 év 6 hónap 17 napot rendelt beszámítani. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.35.626/2006/
  70. számú ítéletével megállapított összbüntetésből az előzetes fogvatartásban töltött 3 év 3 hónap 28 napon túl a terhelt
  71. május
  72. és
  73. december
  74. között további 7 hónap 12 napot letöltött, minek következtében az összbüntetésként kiszabott 3 év 6 hónap 10 nap börtönbüntetésen felül további 5 hónapot töltött. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztálya
  75. augusztus 15-i keltezésű tájékoztatása szerint az összbüntetés utolsó napja
  76. július
  77. napja lett volna, az I. rendű terhelt tehát az összbüntetést
  78. július
  79. napján kitöltötte. II. [6] [7] [8] A bíróság jogerős ítélete ellen a legfőbb ügyész BF.1568/2016/
  80. szám alatt terjesztett elő - a Be.
  81. §-a szerint - jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében, annak megállapítása végett, hogy az ítéletnek a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét megállapító rendelkezése törvénysértő. Indokai szerint az elkövetéskor hatályos és elbíráláskor is alkalmazott
  82. évi IV. törvény
  83. §
  84. pontja alapján erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. A
  85. §
  86. pontja értelmében pedig a többszörös visszaesés szempontjából tehát az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig eltelt időnek van jelentősége. Így - ellentétben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság érvelésével - hiába fejeződött be később az (ítélet tényállása szerint) 5.) szám alatti, korábban jogerőre emelkedett összbüntetés végrehajtása, akkor is az utóbb jogerős [6.) sorszám alatti] összbüntetés végrehajtási adatai a meghatározók abból a szempontból, hogy eltelt-e már a három év az újabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetéséig, tekintettel arra, hogy ebben került sor a terhelt visszaesőként történő elítélésére. Nem lehet többszörös visszaesői minőséget alapozni olyan, a visszaesői minőséget megállapító határozat után hozott, végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletre, amely szerint a terhelt nem visszaeső, akkor sem, ha ennek kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a 3 év még nem telt el. A korábbi szabadságvesztésre ítélés kitöltése vagy végrehajthatóságának megszűnése hiába esik későbbi időpontra, mint a visszaesést megállapító ítélet kitöltése vagy végrehajthatóságának megszűnése mint jelen esetben -, ezzel nem hosszabbodik meg az a 3 év, ami alatt a visszaeső terhelt által elkövetett újabb szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűncselekmény miatti elítélés többszörös visszaesői minőséget eredményez. Jelen ügyben
  87. december 11-én emelkedett jogerőre a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.35.626/2006/
  88. számú, az erőszakos többszörös visszaesés megállapítása szempontjából jelentőséggel bíró összbüntetési ítélete, amelyben kiszabott büntetés kitöltése már
  89. július
  90. napján megtörtént. A Fővárosi Törvényszék által elbírált cselekmény elkövetésére -
  91. december
  92. napján - tehát több, mint három év elteltével került sor. [9] Mindezekre figyelemmel a terhelt korábbi elítélései a jelen ügyben pusztán visszaesés megállapítására adnak alapot. [10] A legfőbb ügyész kifejtette továbbá, hogy a Fővárosi Törvényszék támadott ítéletében az
  93. évi IV. törvény
  94. §
(3)bekezdése alapján állapította meg, hogy az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Így az erőszakos többszörös visszaesés hiányában az ítélet e rendelkezése is törvénysértő. Ugyanakkor törvénysértő a feltételes szabadságra bocsátásból 1978. évi IV. törvény 47. §
(4)bekezdés c) pontjára hivatkozással történő kizárása is. A legfőbb ügyész álláspontja szerint azonban a határozatnak ezen büntetés-végrehajtási fokozatra és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezései különleges eljárásban is orvosolhatóak. [11] A terhelt az indítványra tett észrevételében hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárásban csupán erőszakos többszörös visszaesői minőségére tekintettel szabott ki vele szemben az eljárt bíróság 6 év szabadságvesztést, amely ezért eltúlzottan súlyos, ennélfogva elsődlegesen annak 2 év 6 hóra való leszállítását, másodlagosan jogos védelem okán felmentését kérte. [12] A védő írásbeli észrevételében a terhelttel egyező nyilatkozatot tett. III. [13] A Kúria az ügyben a Be. 434. §
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. [14] A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen a jogorvoslatot változatlan tartalommal és indokolással tartotta fenn. [15] A terhelt és védője felszólalásában egyaránt csatlakozott a jogorvoslati indítványhoz, valamennyi törvénysértő rendelkezés orvoslását, és a kiszabott szabadságvesztés jelentősebb mérvű enyhítését kérték, mindemellett az írásbeli észrevételben foglaltakat is fenntartották. IV. [16] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos. [17] A Be.
  1. §-a alapján a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg. [18] A Fővárosi Törvényszék támadott ítélete jogerős, ekként rendes perorvoslattal nem támadható, továbbá ügydöntő határozat, viszont a kifogásolt törvénysértés más rendkívüli jogorvoslattal nem sérelmezhető, így felülvizsgálati indítvány benyújtására sem teremt alapot. [19] Ekként amiatt a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak van helye. [20] A legfőbb ügyész álláspontja érdemben is helytálló. [21] Az elkövetéskor hatályos és elbíráláskor alkalmazott
  2. évi IV. törvény
  3. §
  4. pontja szerint visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetésig három év még nem telt el. A
  5. §
  6. pontja szerint többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. A
  7. §
  8. pontja értelmében erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. [22] Az ítéleti tényállás szerint az alapügyben elbírált bűncselekmények elkövetésének időpontja
  9. december
  10. Ezt megelőző elítélések közül - a visszaesés szempontjából - a közérdekű munka büntetés [tehát a 7.) pont alatti elítélés] közömbös. [23] Az ítéleti tényállás 5.) pontja alatti elítélés adatai szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  11. november
  12. napján jogerős 12.Fk.30956/2006/
  13. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta az 1.) és 2.) szám alatt megjelölt ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket, és az összbüntetés tartamát 1 év 6 hónap 7 nap börtönbüntetésben állapította meg. E büntetéséből a terhelt
  14. március
  15. napján szabadult. Ezen összbüntetési ítélet - és azzal érintett alapítéletek - alapján azonban a terhelt nem visszaeső. Ezért az 1.), 2.) és 5.) pont alatti ítélet többszörös visszaesés megállapításának egyedüli alapja sem lehet. [24] Következésképp - a visszaesés szempontjából - jelentősége kizárólag az ítéleti tényállás 6.) pontja alatti, a Pesti Központi Kerületi Bíróság
  16. december
  17. napján jogerős 2.B.35.626/2006/
  18. számú ítéletének van, amely összbüntetésbe foglalta a 3.) és 4.) szám alatt megjelölt ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket és annak tartamát (a különös visszaeső elítélttel szemben) 3 év 6 hónap 10 nap börtönbüntetésben állapította meg. [25] Ezen összbüntetési ítélettel kiszabott szabadságvesztést azonban a terhelt ténylegesen
  19. július 20-án kitöltötte. Ehhez képest pedig a Fővárosi Törvényszék által, alapügyben elbírált cselekmények elkövetéséig -
  20. december
  21. napjáig - több mint három év eltelt. [26] Ennélfogva a terhelt nem többszörös, és nem erőszakos többszörös visszaeső. Elítélései csupán visszaesés megállapítására adnak alapot (
  22. évi IV. törvény
  23. §
  24. pont). A jogerős ítéletnek a terhelt erőszakos többszörös visszaesői voltát megállapító rendelkezése törvénysértő. [27] Az eljárt bíróság ezen rendelkezése további törvénysértéseket is eredményezett. A terhelt erőszakos többszörös visszaesői volta téves megállapításának további következménye, hogy a bíróság jogerős ítéletében bűntett miatt kiszabott két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az
  25. évi IV. törvény
  26. §
(3)bekezdése alapján fegyházban állapította meg azzal, hogy a terhelt a 47. §
(4)bekezdése alapján feltételes szabadságra nem bocsátható. Helyesen a visszaesőnek minősülő terhelttel szemben bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata az
  1. évi IV. törvény
  2. § a) pontja alapján börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés ¾ részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható [
  3. §
(2)bekezdés II. fordulat]. [28] Ekként a Kúria a Be.
  1. §-a alapján megállapította, hogy a jogerős ítéletnek a terhelt erőszakos többszörös visszaesői mivoltát, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, valamint a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizártságát megállapító rendelkezése egyaránt törvénysértő. [29] A legfőbb ügyész - és képviselője a nyilvános ülésen - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be.
  2. §-a, valamint a
  3. §-a alapján állapítsa meg, hogy a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla határozatának azok a rendelkezései, melyekkel a valójában visszaesőnek minősülő I. rendű terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét állapították meg, törvénysértők. Ugyanakkor álláspontja szerint a támadott ítéletnek a büntetésvégrehajtási fokozatra és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezései különleges eljárásban is orvosolhatóak. A terhelt és védője a támadott ítélet valamennyi törvénysértő rendelkezésének orvoslását, egyben a büntetés enyhítését, a terhelt továbbá a jogos védelem címén felmentését is kérte. [30] A Be. szerinti - bírósági határozattal szembeni - jogorvoslat esetében a jogosultságnak, a jogorvoslat tárgyának, a felülbírálat terjedelmének és a döntési jogkör tartalmának van jelentősége. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a törvény által kifejezetten meghatározott valamely elem feltételét, tartalmát, akkor az ilyen törvényi feltétel, törvényi tartalom megkerülhetetlen. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy amennyiben a törvény a bíróságnak döntési jogkört biztosít, akkor az egyben felülbírálati jogkört is jelent, ami fordítva nem feltétlen van így. [31] A Be. XIX. fejezete meghatározza a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat szabályait. Kifejezetten szabályozott a jogorvoslati jogosultság, a jogorvoslat tárgya és a döntési jogkör, azonban nincs rendelkezés a felülbírálat terjedelméről. A Be.
  4. § szerint a törvényességi jogorvoslat kizárólagos jogosultja a legfőbb ügyész. A
  5. § és
  6. § szerint a törvényességi jogorvoslat tárgya lehet minden olyan jogerős bírósági határozat (rendelkezés), ami nem a Kúria által hozott, valamint ami más jogorvoslattal nem támadható. A jogorvoslat tárgyát illetően - sem a támadott határozat, sem a kifogásolt törvénysértés vonatkozásában - ezen túlmenő törvényi feltétel, korlát nincs. A Be.
  7. § alapján a Kúria törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetőleg ilyen határozat meghozatala érdekében a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja; egyéb esetekben a Kúria határozata csak a törvénysértést állapíthatja meg. [32] Mindemellett a
  8. § rendelkezik arról, hogy a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a XVIII. Fejezet (felülvizsgálat) rendelkezéseit a XIX. Fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A
  9. §
(3)és 435. §
(2)bekezdés értelmében pedig a terhelt és védője észrevételt tehet, a nyilvános ülésen felszólalhat és az eljárás jellegéhez képest indítványokat tehet. [33] Ehhez képest nem lehet - a
  1. § címén sem - a XIX. Fejezet szerinti eljárás tárgya, illetve a XIX. Fejezet szerinti eljárásban felülbírálat tárgya olyan anyagi, vagy eljárásjogi kérdés, ami a XVIII. Fejezetre tartozó, a felülvizsgálat valamely törvényi oka alapján. Az ugyanis sértené a
  2. § kifejezett rendelkezését. Egy tekintetben azonban körültekintő vizsgálat indokolt. Ha ugyanis a Kúria a XIX. Fejezet szerinti eljárásában azt észleli, hogy a támadott határozat olyan érvénytelenségi hibában szenved, ami eleve és feltétlen hatályon kívül helyezést jelent, akkor ez esetben értelemszerűen a Kúriának, a döntési jogkörének gyakorlása előtt a Be.
  3. §
(3)bekezdése [avagy 410. §
(3)bekezdése] szerint kell eljárnia. Ezáltal teljesített az egyébként hivatalbóli vizsgálat XIX. Fejezetben elő nem írt és más Fejezet kifejezett szabályozása alá tartozó - kötelezettségéhez fűződő törvényi érdek. [34] Ugyanakkor a XIX. Fejezet szerinti eljárásban nincs helye olyan felülbírálatnak, aminek tárgya a megállapított tényállásból vont és a 416. §
(1)bekezdés
  1. a)vagy
  2. b)pontja alá tartozó valamely jogkövetkeztetés. Ehhez képest nem lehet felülbírálat tárgya ebben a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a jogos védelem kérdése. A terhelt ezt felvetette, azonban - amint az a 435. §
(2)bekezdés második mondatából is következik - ilyen indítvány ebben az eljárásban nem tehető. [35] Mindezen esetekben tehát valójában arról van szó, hogy a XIX. Fejezet szerinti eljárásban a Kúria számára kifejezetten - törvény erejénél fogva - kizárt az adott tárgyban a felülbírálat lehetősége, s ehhez képest a
  1. § szerinti döntési jogkör sem jelenti, hogy a támadott határozat e vonatkozásban vizsgálható, illetve megváltoztatható (hatályon kívül helyezhető). [36] Más a helyzet azonban a védelemnek a büntetés enyhítésére vonatkozó álláspontja, valamint a megállapított törvénysértésből fakadó, azzal következményes további - egyébként valóban a különleges eljárásban is orvosolható - törvénysértések kapcsán. [37] A törvényességi jogorvoslat esetében az alapügyben kiszabott büntetés mérvének kérdése nem a Be.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti vizsgálatot igényli, amint nem is ezen felülvizsgálati ok feltételei vetik fel annak igényét. Nem arról van szó ugyanis, hogy a cselekmény minősítése és ennélfogva a büntetés, illetve a büntetés önmagában törvénysértő. A
  1. § szerinti döntési jogkör azt biztosítja, hogy a támadott határozatban kiszabott büntetés valamely olyan más körülmény alapján, összefüggésében vizsgálandó és vizsgálható, ami nem (történeti) ténybeli, hanem jogi, viszont nem is felülvizsgálati ok. Az ilyen körülmény fontos és a büntetés mértékét lényegesen befolyásoló kell legyen, amint a rendkívüli jogorvoslatok más módjai esetében is csupán a lényeges jogi (XVIII. Fejezet), avagy ténybeli (XVII. Fejezet) körülmények számítanak. [38] Ehhez képest pedig jelen ügyben a bíróság által kiszabott büntetés mérve nem szakítható el attól a jogi ténytől, hogy törvénysértő a terhelt erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítése (illetve a többszörös visszaesői mivolta). Így ez utóbbi indokainak helytelensége, jogi alaptalansága egyben indokát, alapját adja a kiszabott büntetés
  2. § szerinti megváltoztatásának. [39] Mindez összhangban áll azzal, hogy az erőszakos többszörös visszaesői minőség megállapításának nem (mérlegelendő) ténybeli, hanem jogi feltételei és jogi következményei vannak. Következésképpen, amennyiben a törvényi feltételek nem állnak fenn, akkor (amint a bűnszervezetben elkövetés megállapításának XVIII. Fejezet szerinti eljárásban meglévő vizsgálati lehetősége esetében) a következmények sem maradhatnak szó nélkül. Erre ad törvényi lehetőséget a XIX. Fejezet, illetve a
  3. § szerinti döntési jogkör, amikor arról rendelkezik, hogy a törvénysértés megállapítása esetén a Kúria enyhébb büntetést szabhat ki; viszont - ellentétben a felülvizsgálati eljárás felülbírálati és döntési jogkörének szabályozásával azt nem köti a cselekmény minősítésének, avagy a büntetés önmagában vett törvénysértő mivoltához. [40] Másképpen szólva a XVIII. Fejezet esetében az enyhébb büntetés kiszabásának lehetősége nem a cselekmény minősítésének, avagy a büntetés törvénysértő mivoltával összefüggő, az ugyanis felülvizsgálati ok, s ekként a törvényességi jogorvoslat köréből kizárt. Ezért a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján megállapított törvénysértés esetében nem eleve és feltétlen, hanem minden esetben körültekintő vizsgálat alapján kell abban állást foglalni, hogy az adott törvénysértés szoros összefüggésben áll-e, illetve szoros összefüggésbe hozható-e a büntetéssel. Jelen esetben ez a szoros összefüggés fennáll. Önmagában már abból is adódóan, illetve azon a jogi alapon, hogy a terhelt nem erőszakos többszörös visszaeső, és nem is többszörös visszaeső, hanem visszaeső. [41] Következésképpen a Kúria nem ténybeli, hanem jogi alapon, indokkal és okból döntött akként, hogy a terhelttel szemben az alapügyben kiszabott büntetéshez képest, a
  4. § alapján enyhébb büntetést szab ki, a szabadságvesztés tartamát 5 évre enyhíti, nem érintve a halmazati büntetésre utalást és a közügyektől eltiltást. [42] A Be.
  5. § alapján a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak a bíróság jogerős határozata ellen van helye, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg, és kétségtelen, hogy a Be.
  6. §-ára tekintettel a törvényesség érdekében lefolytatott jogorvoslati eljárásban is irányadó a Be.
  7. §
(4)bekezdés c) pontja, mely szerint a rendkívüli jogorvoslatnak nincs helye, ha a törvénysértés különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható. Mindez azonban csak e rendkívüli jogorvoslat kezdeményezését zárja ki olyan törvénysértés miatt, ami különleges eljárás útján is orvosolható. Nem jelenti azonban a Kúria döntési jogkörének korlátozását akkor, ha a rendkívüli jogorvoslattal támadható, terheltre hátrányos törvénysértés kiküszöbölése következményesen - érint egyébként különleges eljárásban is orvosolható rendelkezéseket is. [43] Ezért a Kúriának a törvénysértés megállapítása folytán lehetősége volt arra, hogy a Fővárosi Törvényszéket a Be. 556. §-a alapján a szabadságvesztés fokozatának utólagos megállapításával kapcsolatosan, valamint a Be. 557. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja alapján a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása tekintetében különleges eljárásra utasítsa, de - a Be. 437. §-ában írt rendelkezés szerint arra is módja volt, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, és a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseket megváltoztassa. Jelen esetben ez a fegyház fokozatban végrehajtásra és a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizártságára vonatkozó rendelkezés mellőzését jelenti, mivel az 1978. évi IV. törvény szerinti (alapügyben alkalmazott) Btk. alapján - törvény erejénél fogva - a kiszabott szabadságvesztést 43. §
  2. a)pontja szerint börtönben kell végrehajtani és a 47. §
(2)bekezdés II. fordulata szerint feltételes szabadságra bocsátásnak akkor van helye, ha a büntetés legalább háromnegyed része kitöltött. Ekként a Kúria e körben is maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot (Bt.III.808/2005/5., Bt.III.344/2007/3., Bt.III.646/2017/5.). V. [44] A
  1. február 20-án megtartott nyilvános ülésen a terhelt kirendelt védője a terhelttel a büntetés-végrehajtási intézetben folytatott megbeszélésre, indítványának megszerkesztésére, továbbá a nyilvános ülésen való megjelenésére - és azzal kapcsolatban az áfa, illetve parkolási díjra is - figyelemmel kérte a díjának megállapítását. [45] A Kúria a kirendelt védő díját a Be.
  2. §
(9)bekezdése alapján, a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 1. §
(1), illetve
(3)bekezdésére, 2. §
(1)bekezdésére és 7. §
(4)bekezdésére figyelemmel, az 1. §
(2)bekezdésben utalt, Magyarország
  1. évi központi költségvetéséről szóló
  2. évi C. törvény
  3. §
(4)bekezdésében, az általános forgalmi adót a
  1. évi CXXVII. törvény
  2. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékben állapította meg. [46] A jogorvoslati eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be.
  1. §-a alapján az állam viseli. [47] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  2. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. Budapest,
  1. február
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.