ááíéőőáíóáFővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.665/2017/6-II. A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda (fél címe 2...., ügyintéző: ... ... ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – a ... Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: ... ... ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve(cím.) I. rendű, valamint a személyesen eljáró II.rendű alperes neve(cím) II. rendű és III.rendű alperes neve(...) III. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- szeptember 7-én meghozott 8.G.40.350/2016/
- sorszámú ítélete ellen az I. rendű alperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a peres felek között létrejött kölcsönszerződés I.
- pontjának általa idézett rendelkezése, valamint a felek között létrejött jelzálogszerződés II.
- pontjának és II.
- pontjának általa idézett rendelkezései tisztességtelenek, ezáltal semmisek a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdése, a Ptk. 209. §
(1)bekezdése, továbbá A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 05.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására és költségeiben történő marasztalására irányult. A II. és III. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 2009. december 9. napján kelt jelzálogjog alapításáról szóló szerződés II.10. pontja: „Ha a zálogtárgyak értékében a jelen zálogszerződés időtartama alatt a zálogjogosultnak fel nem róható ok miatt értékcsökkenés következik be, vagy a zálogtárgyak állapotának romlása a zálogjogosult követelésének kielégítését veszélyezteti és a zálogjogosult megítélése szerint szükség van a biztosíték kiegészítésére, vagy más biztosíték adására a zálogkötelezettek és/vagy a kölcsönszerződés vonatkozó rendelkezése szerint az adósok a zálogjogosult felhívására haladéktalanul kötelesek újabb, a zálogjogosult szerint erre megfelelőnek ítélt biztosítékot nyújtani.” érvénytelen. Megállapította azt is, hogy ugyanezen szerződés II.13. pontjának azon rendelkezése miszerint: „A zálogkötelezettek kifejezetten kijelentik, hogy a zálogtárgyak értékesítése során meghatározott árat méltányos árnak tekintik, és kijelentik, hogy az értékbecslők közül a bármelyik által végzett értékbecslést teljes mértékben elfogadják, valamint tudomásul veszik, hogy a zálogjogosult jogosult az értékbecslők közül az értékbecslést elvégző személy kiválasztására.” érvénytelen. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 36.000 forint perköltséget. Tényként állapította meg, hogy a peres felek között 2009. december 9-én jelzálogszerződés jött létre és a felperes által támadott II.10. és II.13. pont rendelkezései általános szerződési feltételeknek minősülnek. A II.10. ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontja nem értelmezhető a támadott szerződéses rendelkezés körében, mivel az nem jogosítja fel kizárólagosan az I. rendű alperest a szerződéses feltétel egyoldalú értelmezésére. Nem találta megállapíthatónak a hivatkozott rendelkezés a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontjába ütközését sem, mivel az a szolgáltató, a gazdálkodó szervezet saját teljesítésére vonatkozik, erre utal a hivatkozott EGK irányelv is. Álláspontja szerint nem ütközik a tisztességtelenség vizsgálata a Ptk. 209. §
(6)bekezdésébe foglalt korlátba, mivel a feltétel a Ptk. 260. §
(2)-
(3)bekezdéseitől és a Ptk. 261. §
(2)bekezdéséitől lényegesen eltér. A felek közötti jelzálogszerződés II.
- pontja szerint a követelés kielégítését nem csak a zálogtárgy állagának romlása, hanem az értékcsökkenése is jelentősen veszélyezteti. A kikötést önmagában nem teszi tisztességtelenné az, hogy a zálogfedezet kiegészítését értékcsökkenés esetére is előírja, azonban a Ptk. szerinti feltétel, a követelés kielégítésének veszélyeztetettsége objektív, mérhető, vizsgálható és a felek által vitássá tehető. A szerződés nem rendelkezik arról, hogy a zálogjogosult mi alapján ítéli meg a biztosíték kiegészítésének, vagy más biztosíték adásának szükségességét. A Ptk. objektív feltételhez köti a zálogkötelezett kötelezettségét, a jelzálogszerződés II.
- pontja pedig azt a zálogjogosult személyében rejlő szubjektív feltétel alapján írja elő. A zálogjogosult megítélésétől függ, – függetlenül attól, hogy a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti-e, vagy sem – hogy a zálogkötelezett köteles-e a zálogfedezet kiegészítésére. Mindez pedig azt jelenti, hogy ezen szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütközik, hiszen a bankot, a gazdálkodó szervezetet jogosítja a feltétel a követelés kielégítése veszélyeztetettségének egyoldalú értelmezésére, így az tisztességtelen. A jelzálogszerződés szerinti haladéktalan újabb biztosíték nyújtása azt jelenti, hogy a kötelezett szinte azonnal köteles kiegészíteni a fedezetet, mely feltétel gyakorlatilag teljesíthetetlen, így nagy valószínűséggel a kielégítési jog azonnali megnyílásához vezet. A jelzálogszerződés ezen kikötése súlyosan hátrányos a fogyasztó számára, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul bontja meg a felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt, mivel alig ad esélyt a kötelezett számára megfelelő biztosíték nyújtására, és a szerződés, illetőleg az azzal biztosított kölcsönszerződés fenntartására. Mindezek alapján a jelzálogszerződés II.10. pontját a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján is tisztességtelennek találta. A jelzálogszerződés II.
- pontjával kapcsolatban az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése olyan kógens keretjogszabály, amely a megállapodás nélkülözhetetlen tartalmi elemeit meghatározva lehetőséget biztosít a felek számára arra, hogy a zálogtárgy bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítésében állapodjanak meg. A megállapodás tartalmát a felek rendelkezési joga tölti ki tartalommal, az ilyen szerződési feltétel ily módon nem tartozik a Ptk. 209. §
(6)bekezdése alá, az abban foglalt tilalom ugyanis csak azokra a szerződési feltételekre irányadó, amelyet – akár kógens, akár diszpozitív – jogszabály kimerítően, olyan részletességgel állapít meg, ami a Ptk. 205. §
(2)bekezdése értelmében szükségtelenné teszi az adott szerződésben a szerződő felek Ptk. 205. §
(1)bekezdése szerinti konszenzusát, így azok a felek akaratától függetlenül, illetve annak ellenére is a szerződés részévé válnak. A jelzálogszerződés II.
- pontja a 12/
- (I. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Értékesítési rendelet) rendelkezéseitől is lényegesen eltér. A felperes által támadott szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatát az sem teszi kizárttá, hogy a II.
- pontjának egyes rendelkezései megfelelnek az Értékesítési rendelet előírásainak, illetve, hogy a legalacsonyabb eladási ár meghatározása során a kiválasztott szakértőnek az értékbecslést a 25/
- (VIII. 1.) PM rendelet előírásainak megfelelően kell elkészítenie. A Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése a felek megállapodása esetén biztosít lehetőséget a zálogtárgy bírósági végrehajtás mellőzésével a zálogjogosult általi értékesítésre, azt is előírva, hogy a megállapodásnak a legalacsonyabb eladási ár, illetve annak a számítási módja meghatározására is ki kell terjednie, vagyis a feleket közösen jogosítja fel arra, hogy a legalacsonyabb eladási árat, illetve annak megállapítása módját meghatározzák. A perbeli esetben a feltétel kizárólag az I. rendű alperes számára biztosít lehetőséget a likvidációs (menekülési) értéket megállapító szakértő személyének kiválasztására, mégpedig anélkül, hogy a zálogtárgy értékesítését megelőzően a felperesnek lehetőséget biztosítana arra, hogy az értékbecslésre vonatkozó észrevételt tegyen, véleményt nyilvánítson, kifogást terjesszen elő, vagy bármilyen más módon részt vegyen a likvidációs érték szakértői meghatározásának folyamatában. Ezzel a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát egyoldalúan és indokolatlanul, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megsértve a felperes hátrányára változtatja meg. A II.
- pont a zálogkötelezettek kifejezett nyilatkozatát tartalmazza, mely szerint a zálogtárgyak értékesítése során meghatározott árat méltányos árnak tekinti, és az értékbecslők közül bármelyik által végzett értékbecslést teljes mértékben elfogadják, ekként a zálogkötelezettek már előre lemondanak a vitatás jogáról, valamint arról, hogy megismerjék az értékbecslő által elkészített szakvéleményben kimunkált értékbecslést. E szerződéses rendelkezés már előre rögzíti, hogy anélkül, hogy a zálogkötelezettek az értékbecslést megismernék, az ott meghatározott árat méltányos árnak tekintik. Ez a szerződő felek közötti jogok és kötelezettségek egyensúlyát olyan mértékben bontja meg az I. rendű alperesi bankkal szerződő fogyasztók hátrányára, hogy a rendelkezés a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti. A jelzálogszerződés II.
- pontja a fent kifejtettek szerint a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint tisztességtelen, és így a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése szerint semmis. A jelzálogszerződés II.
- pontjának további, a felperesi keresettel támadott rendelkezése azonban nem ütközik a Ptk.
- §
(1)bekezdésébe, az nem tisztességtelen. Maga a felperes sem vitatta, hogy az I. rendű alperesi bank jogosult az értékesítésre, keresetében azt vitatta, hogy az adósnak semmilyen beleszólása nincs a szakértő kiválasztásába, és a szakvéleményben foglaltakat nem vitathatja. E körben a felperes keresete megalapozatlan volt, így azt a bíróság elutasította. Ugyancsak elutasította az elsőfokú bíróság a felperes kölcsönszerződés I.
- pontjába foglalt kikötés tisztességtelenségének megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmét. Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést melyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének egészbeni elutasítását indítványozta. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte, a felperes költségekben történő marasztalása mellett. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító rendelkezéseivel egyetért, azt fellebbezésével nem támadja. Álláspontja szerint az ítélet egymásnak ellentmondó következtetéseket tartalmaz a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjával kapcsolatban, amelyből az utóbbi hibás. A jelzálogszerződés II.
- pontja ugyanis nyilvánvalóan nem jogosítja fel a szerződés bármely feltétele értelmezésére az I. rendű alperest egyoldalúan, a szerződési feltételt ugyanis értelmezni nem kell. Az I. rendű alperes ugyan eldöntheti, hogy kér-e biztosíték kiegészítést, vagy sem, ez azonban pusztán a zálogjogosulti helyzetéből eredő mérlegelési lehetősége. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság II.
- pontra vonatkozó elemzése indokolatlanul szűkítő értelmezés. A II.
- pontban mutatkozó három, az elsőfokú bíróság által kifogásolt eltérés nem vizsgálható kizárólag önmagában, hanem a szerződési feltétel összességét és a teljes jelzálogszerződés rendelkezéseit átfogóan kell értékelni a tisztességtelenség vizsgálatakor, ahogyan azt a Ptk.
- §
(2)bekezdése is előírja. Az értékcsökkenés vonatkozásában előadta, hogy azt az elsőfokú bíróság sem nyilvánítja önmagában tisztességtelennek, ugyanakkor rögzítette, hogy a Ptk. 525. §
(1)bekezdés c) alpontja úgy rendelkezik, hogy „a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki”. A fedezet értékének fenntartását tehát maga a jogalkotó is olyan hitelezői érdeknek tartja, hogy a Ptk. az értékcsökkenést felmondási okként jelöli meg. A jelzálogszerződés valóban a zálogjogosult megítéléséhez köti annak eldöntését, hogy a biztosíték kiegészítésére mikor van szükség, ez azonban csak annak fényében értelmezhető, hogy ezt a jelzálogszerződés a zálogtárgy állapotának romlása, vagy értékének csökkenése esetére írja elő, ez pedig összességében megfeleltethető annak a törvényi feltételnek, amely szerint a zálogfedezet kiegészítését akkor kérheti a jogosult, ha az állagromlás, értékcsökkenés a követelés kielégítését veszélyezteti. Álláspontja szerint a „megfelelő határidőn belül” ugyanúgy csak az eset összes körülményét értékelő mérlegelés alapján meghatározható határidő mint a „haladéktalanul”. A Ptk. 209. §
(6)bekezdése nem szab többlettartalmi követelményeket a zálogszerződéses feltétellel szemben, csak annyit kíván meg, hogy az a jogszabály előírásának megfelelően kerüljön meghatározásra. Amennyiben nem a jelzálogszerződés II.10. pontja határozná azt meg, az I. rendű alperes a Ptk. 225. §
(1)bekezdés c) pontja alapján ugyanarra az eljárásra lenne jogosult mint a vitatott szerződéses pont alapján. Mindezekből megállapítható, hogy a II.
- pont szerinti megfogalmazás nem bontja meg egyoldalúan és indokolatlanul a felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt. A jelzálogszerződés II.
- pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy az nem sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, hogy az I. rendű alperes jogosult az értékbecslő kiválasztására, hiszen a jogszabály alapján ez a jogosultsága és egyben kötelezettsége is. Az értékbecslő meghatározása épp a tisztességes eljárás kereteit, a méltányosság biztosítását szolgálja. A felperes az a fél, aki ennek a rendelkezésnek az alkalmazásakor szerződésszegésben van, ennek ellenére az ő érdekeit ez a rendelkezés ugyanúgy szolgálja mint az I. rendű alperesét, mindkét fél érdeke a megfelelő szakértő bevonása, a megfelelő eladási ár meghatározása. A felperes vitathatja az értékesítés eredményét, bírósághoz is fordulhat. A rendelkezés a tartalma alapján nem jogosít senkit a szerződés bármely feltételének értelmezésére, sem annak megállapítására, hogy valamelyik fél teljesítése szerződésszerű-e. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az I. rendű alperes költségeiben történő marasztalását kérte. A fellebbezési ellenkérelemben a felperes a közjegyzői ténytanúsítványról, illetve a zálogszerződés II.
- pontjáról, II.4., II.
- pontjáról írt. A II.
- ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a kikötés a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütközik. Utalt arra is, hogy a Ptk. előírásaival nem egyező ez a szerződési feltétel. A II.
- ponttal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti, hogy az adósnak nincs beleszólása a szakértő kiválasztásába, és a szakvéleményben foglaltakat nem vitathatja, azt el kell fogadnia. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett részében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azt a bizonyítékoknak a Pp.
- §-ában foglaltak szerinti mérlegelésével helyesen állapította meg, az arra alapított döntésével és indokaival az ítélőtábla nagyobbrészt egyetértett. Azt azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének
- oldala indokolásából az alábbiakat mellőzi: „A bíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezés (jelzálogszerződés II.
- pontja) a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjában megfogalmazott körébe nem tartozik. A bíróság álláspontja szerint a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontja a bankot (I.r. alperes), a gazdálkodó szervezetet jogosítja bármely feltétel egyoldalú értelmezésére, amelyből az következik, hogy jelen perben a felperesi hivatkozás nem értelmezhető a támadott szerződéses rendelkezés körében, mivel a felperes által támadott rendelkezés nem jogosítja fel kizárólagosan az I.r. alperest a szerződéses feltétel egyoldalú értelmezésére, így az nem ütközik a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontjába.” Helytállóan hivatkozott ugyanis fellebbezésében arra az I. rendű alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jelzálogszerződés II.10. pontja körében a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontjával kapcsolatban egymással ellentmondó indokolást tartalmaz. A későbbiek során az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy ezen pont a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontjába ütközik, mivel a bankot a gazdálkodó szervezetet jogosítja a feltétel – a követelés kielégítésének veszélyeztetettségének fennállása körében – egyoldalú értelmezésére, így az tisztességtelen. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett ezen megállapítással ért egyet, ezért a korábbiakban általa kifejtett, ettől eltérő álláspontot tartalmazó indokolást a fellebbezett ítéletből mellőzi. A fellebbezés tartalmára utalva az ítélőtábla a következőkre mutat rá: A szerződéskötés időpontjában hatályos Ptk. 209. §
(1)bekezdése akként rendelkezett, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Tisztességtelen a szerződési feltétel, ha a Ptk. 209. §
(3)bekezdésének felhatalmazása alapján kiadott Korm. rendelet által meghatározott tisztességtelennek minősülő feltételeknek megfelel. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésébe tartozó (fekete lista) és a Korm. rendelet
- §-ában nevesített, az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek tekintendő tényállást kimerítő feltételek (szürke lista) esetén a bíróságnak nem kell vizsgálnia a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti módon a Ptk. 209. §
(1)bekezdése szerinti feltételek megvalósulását. Ugyanez irányadó, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, mely esetben az tisztességtelennek minősül. Az elsőfokú bíróság a fentieknek megfelelően elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a fellebbezéssel érintett két szerződéses feltétel a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésébe tartozó tényállást kimerítő feltételt tartalmaz-e. E körben kifejtette, hogy egyik feltétel sem ütközik a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontjába, azonban a II.
- pontban meghatározott feltétel a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütközik, mivel az I. rendű alperest jogosítja a feltétel egyoldalú értelmezésére. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontjának a szerződéskötéskor hatályos rendelkezése szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül – többek között – különösen az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felek közötti jelzálogszerződés II.
- pontja szerint a követelés kielégítését nem csak a zálogtárgy állagának romlása, hanem az értékcsökkenése is jelentősen veszélyezteti. Rámutatott, hogy a Ptk. szerinti feltétel a követelés kielégítésének veszélyeztetettsége objektív, mérhető, vizsgálható és a felek által vitássá tehető. A felek által kötött szerződés viszont nem rendelkezik arról, hogy a zálogjogosult mi alapján ítéli meg a biztosíték kiegészítésének vagy más biztosíték adásának szükségességét. A Ptk. objektív feltételhez köti a zálogkötelezett kötelezettségét, a szerződés II.
- pontja pedig azt a zálogjogosult személyében rejlő szubjektív feltétel alapján írja elő. A zálogjogosult megítélésétől függ, hogy a zálogkötelezett köteles-e a zálogfedezet kiegészítésére. Miután ily módon ez a feltétel a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütközik, ekörben nem volt szükséges a bíróságnak a szerződést vizsgálnia a Ptk. 209. §
(2)bekezdése szerinti módon a Ptk. 209. §
(1)bekezdése szerinti feltételek megvalósulását. A szerződés II.
- pontjával kapcsolatban a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a zálogtárgy értékének meghatározására vonatkozó általános szerződési feltétel tisztességtelen-e, ha a szakértő személyének kiválasztása kizárólag az egyik szerződő fél jogosultsága. A Ptk.
- §
(1)bekezdése alternatívát biztosít arra, hogy a zálogjogosult a zálogtárgyból a bírósági végrehajtás nélkül nyerjen kielégítést. A főszabály tehát a bírósági határozat alapján és végrehajtás útján történő kielégítés, azonban a Ptk. 255. §
(1)bekezdése lehetőséget biztosít a zálogjogosult általi értékesítésre és ennek részletszabályait tartalmazza az értékesítési rendelet. Emiatt kiemelt a jelentősége annak, hogy a felek megállapodása a bírósági végrehajtáshoz hasonló garanciákat biztosítson a zálogkötelezett részére. Alternatív végrehajtási mód választása miatt nem érheti a zálogkötelezettet hátrány. A Vht. alkalmazása során a Vht.
- §-a szerinti becsérték kifogással támadhatósága jelenti azt a jogorvoslati lehetőséget, amellyel a dologi adós az ellene vezetett eljárásban az általa alacsonynak tartott értékesítési árral szemben igénybe vehet. A becsérték megállapítása a Vht. szerinti kifogások alapján indult eljárásban a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő feladata. Az Értékesítési rendelet kétségkívül biztosít jogorvoslati lehetőséget a zálogkötelezett részére a
- §
(2)bekezdése szerinti kifogás, illetve a 10. §
(3)bekezdése szerinti bírósági nemperes eljárás kezdeményezésével, azonban ezen jogorvoslat vonatkozásában figyelembe kell venni annak korlátait is. E jogorvoslat nem alkalmas minden sérelem utólagos korrekciójára. A jogorvoslat ugyanis nem a legalacsonyabb eladási ár meghatározásával, hanem az értékesítésből befolyt vételárral való elszámolással kapcsolatos. A legalacsonyabb eladási ár meghatározására az Értékesítési rendelet nem tér ki, ezzel kapcsolatban nem biztosít jogorvoslatot, így a fogyasztónak nincs lehetősége a valótlanul vagy hibásan meghatározott érték korrigálására. A feltétel az értékesítést megelőző szakban indokolatlanul és egyoldalúan csak az alperes részére állapít meg jogokat, semmilyen érdemi jogosítványt nem biztosítva a zálogjog kötelezett részére. A zálogkötelezettnek nincs jogosultsága a szakértő kiválasztására és a szakértői véleménnyel kapcsolatban kifogással sem élhet, sőt a szerződés szerint a zálogkötelezettek már előre lemondanak a vitatás jogáról, rögzíti, hogy anélkül, hogy a zálogkötelezettek az értékbecslést megismernék, az ott meghatározott árat méltányosnak tekintik. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét – annak nem fellebbezett részét nem érintve – helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pervesztes I. rendű alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperes másodfokú eljárással összefüggésben felmerült költségét, mely a felperes képviseletét ellátó ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont 3. §
(5)és
(6)bekezdése szerint meghatározott ügyvédi munkadíjából áll. Budapest,
- március
- ... Senyei György s.k. a tanács elnöke ... Bicskei Ildikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: ... Ócsai Beatrix s.k. bíró