Bf.59/2017/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette kísérleteként történő értékelésére, továbbá végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt. A vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az tehát hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntető eljárási törvény rendelkezéseinek betartásával, a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez szükséges körben folytatta le. Az ügy helyes ténybeli és jogi megítélésére szolgáló bizonyítékokat beszerezte; ezeket külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte, meggyőzően számot adva – a vádiratban foglaltakkal részben ellentétes – ténymegállapításairól. Tehát indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok mérlegelése körében kifejtett állásponttal egyetértve a másodfokú bíróság – a jogorvoslati kérelem tartalmára figyelemmel – mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. A tényállás megállapításának alapjául az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el a vádlott beismerő vallomását; az általa elmondottakat a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tartalma, valamint a hozzá csatolt fényképfelvételek minden kétséget kizáróan alátámasztották. Emellett beismerésének helyességét erősítették mobiltelefonja cellainformációi is, amelyek szerint valóban az általa megadott útvonalon közlekedett 2016. július 22-én. Az elsőfokú bíróság ezen felül – a Be.78.§

(1)bekezdésében rögzített elv alkalmazásával, a bizonyítékok szabad mérlegelése útján – az ügyészi érveléssel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelentős mennyiség alsó határát alig meghaladó hatóanyag-tartalmú kábítószer mennyiségéből, továbbá a vádlott közvetítői magatartásából nem következik minden kétséget kizáróan, hogy tudott volna a kábítószer további sorsának tervezett vagy lehetséges alakulásáról. Ezzel ellentétes objektív adat az eljárás során nem merült fel. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak a Be.352.§

(3)bekezdése értelmében sem eljárásjogi lehetősége, sem oka nem volt a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésére. ---------- ---------- ---------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A tényállás megalapozottsága folytán az ügyész által a kábítószer forgalomba hozatala körében kifejtett érvek nem voltak elfogadhatók. Ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség a kábítószer forgalomba hozatala mellett, másodlagosan a Btk.176.§

(1)bekezdésének II. fordulatában meghatározott elkövetési magatartás, a kábítószer átadása kísérletének a megállapítására is indítványt tett. A másodfokú bíróság azonban az alábbi indokokra figyelemmel a fellebbviteli főügyészség ezen álláspontjával sem értett egyet. A Btk.176.§

(1)bekezdésének II. fordulatában meghatározott, átadással elkövetett kábítószerkereskedelem megállapíthatósága körében érvényesülő ítélkezési gyakorlat a szóban forgó elkövetési magatartást szűken értelmezi; megállapításának tehát csak akkor lehet helye, ha az adott helyen és időben a kábítószert birtokló személyében történő változásnak a feltételei közvetlenül és maradéktalanul fennállnak, az érintett személyek fizikai közelsége folytán ez azonnal vagy nagyon rövid időn belül bekövetkezhet (BH2003. 182. számú eseti döntés). A vádlottat azonban az átadás tervezett helyétől (..........) számottevő távolságra, ........ községben érték tetten, közúti ellenőrzés során. Ebből kifolyólag a kábítószer átadásának reális lehetősége még nem állt fenn. Ez pedig azt jelenti, hogy az átadásnak nem a Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérlete, hanem annak legfeljebb a Btk.11.§

(1)bekezdésében meghatározott – egy vagy több – előkészületi magatartása valósult meg. A megváltozott jogi környezet ellenére továbbra is irányadó 1/

1. Büntető jogegységi határozat III/
2. pontja értelmében pedig a fogyasztói típusú elkövetői magatartás befejezett alakzatának tanúsítása kizárja bármely terjesztői típusú elkövetési magatartással megvalósuló bűncselekmény – enyhébb megítélésű – előkészületének megállapítását. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét a Btk.178.§-ában szabályozott kábítószer birtoklása körében értékelte. Pontosításra szorult ugyanakkor az elsőfokú bíróság jogi indokolása az egyes kábítószerekre vonatkozóan. A Btk.459.§

(1)bekezdésének 18. pontja szerint a kábítószer fogalmát három jogszabály határozza meg, az elsőfokú bíróság azonban elmulasztotta megjelölni, hogy a vád tárgyává tett anyagok mely keretjogszabály alapján minősülnek kábítószernek. Az amfetamin a Btk.459.§

(1)bekezdésének

1. pont b) alpontjában meghatározott, az
2. évi
3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotrop anyagokról szóló, Bécsben, az
4. évi február hó
5. napján aláírt egyezmény mellékletének II. jegyzéke alapján, míg az MDMB-CHMICA a Btk.459.§

(1)bekezdésének

1. pont c) alpontjában meghatározott, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló
2. évi XCV. törvény
3. számú melléklete A) jegyzékének
4. pontja alapján minősül kábítószernek. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobbrészt helyesen tárta fel és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően is értékelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomása nem volt tényfeltáró jellegű. Ez egyrészt abból adódott, hogy a nyomozó hatóság őt tetten érte, az általa szállított kábítószert pedig lefoglalta; másrészt sem a saját, sem mások büntetőjogi felelősségére vonatkozóan nem szolgáltatott olyan további adatokat, melyeket a nyomozó hatóság tőle függetlenül, nagyobbrészt objektív bizonyítékok alapján meg ne szerzett volna. Nem tárta fel sem megbízójának, sem annak a személynek az azonosításra alkalmas adatait, akitől a kábítószert ............n átvette stb. Az elsőfokú bíróság által rögzített bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság maga is egyetértett a Btk.82.§

(2)bekezdésének b) pontjában meghatározott enyhítő rendelkezés alkalmazásával. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított jogkövetkezmények kellően szolgálják a Btk.79.§-ában meghatározott büntetési célokat, ekként azok súlyosítására nem volt törvényes lehetőség. Következésképpen az ügyész által a büntetés súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezés sem volt megalapozott. Összességében tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése alapján a vádlott köteles megfizetni. Pécs,

1. március
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.273/2017/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.59/2017/
4. számú végzése folytán a
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Krémer László s.k. a tanács elnöke tisztviselő