Bf.12/2008/9 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.12/2008/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
2. május
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: Az emberölés előkészületének bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. december
5. napján kihirdetett B.1236/2004/
6. számú ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s: A kijelölés folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság Veszprémben,
7. október 19., 2007.március 7., június 7., október 17., december
8. napján tartott tárgyalások alapján hozott, és
9. december
10. napján kihirdetett B.1236/2004/
11. számú ítéletében
12. november
13. napjától
14. november
15. napjáig őrizetben, majd
16. január
17. napjáig előzetes letartóztatásban, azóta szabadlábon lévő vádlottat emberölés előkészületének büntettében mondta ki bűnösnek, ezért 1 /egy/ év börtönbüntetésre, és mellékbüntetésül 2 /kettő/ év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte vádlottal szemben a Soproni Városi Bíróság B.183/l999/
18. számú ítéletével kiszabott 1 /egy/ évi és 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetése utólagos végrehajtását. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról. Kötelezte vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.28/2008/1-I. számú átiratában az ítéleti tényállást minden szempontból hiánytalannak, megalapozatlansági hibától mentesnek tartotta. Az ítélet indokolását, a bizonyítékok értékelését, a vádlott bűnösségére vont következtetést és a cselekmény jogi minősítését törvényesnek minősítette. A büntetés kiszabásával kapcsolatban kifejtette, hogy a nagy nyomatékú súlyosító körülmények ellenére, a büntetési tételkeret minimumában megállapított börtönbüntetés enyhe mértékét csak az elévülési időt meghaladó időmúlás indokolja, ennek további enyhítése a büntetés céljait sértené. Mindezek miatt a fellebbviteli főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A védői megbízásra tekintettel a vádhatóság képviseletére az ügyben utóbb kijelölt Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a másodfokú eljárásban további nyilatkozatot nem terjesztett elő, a nyilvános ülésen az ügyész nem kívánt részt venni. A vádlott védője a fellebbezési eljárásban a nyilvános ülésen megjelent név1 tanúként történő kihallgatását, név4 tanúkénti megidézését indítványozta. A részbizonyítás lefolytatására tett indítványa szerint név1, aki az első fokú tárgyaláson megjelenni nem tudott, a Szlovákiában folyó büntetőeljárás vádlottjaként olyan érdemi információkat közölhet, amely tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanú vallomásának hiteltérdemlőségét megdöntheti. A bizonyítási indítvány elutasítása után perbeszédében a védő módosította a fellebbezést, és a felderítetlenségből adódó megalapozatlanságra figyelemmel, elsődlegesen hatályon kívül helyezésért, másodlagosan bizonyítékok hiányában a vádlott felmentéséért tartotta azt fenn. Az elsőfokú ítéletet közbenső ítéletként jellemezte, mert a tárgyi és személyi összefüggés miatt, álláspontja szerint a Szlovák bíróság által hozott ítélet nélkül nem lehet megalapozott döntést hozni. A védő annak az aggályának adott hangot, hogy a szlovák büntetőeljárásban beszerzett tanúvallomások bizonyító ereje kétséges, tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója vallomása számos ellentmondást tartalmaz, nem szavahihető, továbbá életszerűtlen, hogy először a célszemélynek adta fel magát, majd ezt követően a szlovák rendőrségen tett bejelentést. A tanú barátnője tanúvallomásának tartalmát a szlovák rendőrök sugalmazták, ezért a rendelkezésre álló bizonyítékok az ítéleti bizonyossággal történő tényállás megállapításához, a vádlott következetes előadásának megcáfolásához nem elegendőek. A vádlott perbeli nyilatkozata szerint gazdasági érdekeltségű ismerősével való leszámolás miatt kényszerítette tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtóját megölendő személy és rendőrbarátja arra, hogy a szlovákiai rendőrségen valótlan vallomást tegyen. Mindezt tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtójától és egy szlovákiai férfitől hallotta, akkori ügyvédje név4-nek azt tanácsolta, hogy a tanú vallomását foglalják hitelesített nyilatkozatba. Ez tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója ígérete ellenére nem történt meg. Egyebekben csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Az ítélet hatályon kívül helyezésére, illetve felmentésre irányuló fellebbezések nem alaposak. A bejelentett fellebbezések alapján az ítélőtábla a Veszprém Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§ /1/ bekezdésében írtak szerint a védelmi perorvoslat alapján eljárva, a megelőző bírósági eljárásokkal együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az ügyben eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei, majd a kijelölt Veszprém Megyei Bíróságok a bizonyítási eljárást szabálysértés nélkül folytatták le, és az ügy érdemi felülvizsgálatát alkalmatlanná tevő hibát nem vétettek. A széleskörűen lefolytatott bizonyítás során az első fokú bíróság teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét, mert az ügy eldöntéséhez szükséges, és jelentőséggel bíró valamennyi, nyomozás során és a bírósági eljárásban beszerzett bizonyítási eszközt értékelte. Okszerűen mérlegelte a vádlott nyomozás során és a bíróságon elhangzott vallomásait, megindokolta, hogy miért vetette el azt a védekezését, hogy tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtóját az anyagi haszon reménye indította arra, hogy a két szlovák bűnözői csoport szembenállását kihasználva őt gyanúba fogja, ily módon a másik csoport vezetőjének kényszerítésére, annak akarata szerint tett ellene vallomást. Meggyőző érveléssel, a bizonyítékok ésszerű és logikus mérlegelésével állapította meg az első fokú bíróság a vádlott szerepét az emberölés előkészítésében, tisztázta, hogy miért nem fogadta el az ellenérdekű csoporthoz átálló tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanú vallomásának hiteltelenítésére irányuló védekezését. Tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtóját tanúként a szlovák és magyar rendőrségen, a bírósági eljárásban jogsegély keretében a francia államügyész jelenlétében meghallgatták, valamennyi esetben vallomását a vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás és hamis vád következményeinek ismeretében tette meg. A nyomozás során az ellentétes tényállításokra szembesítése a vádlottal megtörtént, a tárgyalási szakban külföldről jogsegély útján beszerzett írásbeli nyilatkozatában korábbi, a két nemzeti hatóság előtt tett vallomásait fenntartotta. A Veszprém Megyei Bíróság vallomásait a tárgyaláson felolvasással ismertette, mivel tárgyalási szakban közvetlen meghallgatása külföldön tartózkodása miatt nem volt lehetséges. Ugyanígy járt el a bíróság név2, név1, megölendő személy, tanú6 és név3 tanúk esetében is, amikor a Szlovák bíróságon, illetve a rendőri hivatalban felvett vallomásaikról készült, jogsegély útján beszerzett és lefordított jegyzőkönyveket ismertette. Az ítéleti tényállást nem tette megalapozatlanná az a védő részéről felmerült kifogás, hogy a Szlovákiában párhuzamosan folyó büntetőeljárás még nem fejeződött be, a jelen ügyben a szlovák büntető ügy egyik vádlottjának, név1-nek tanúkénti meghallgatása szükséges. Kétségtelen, hogy megölendő személy megöletésének indítóokát, előzményeit a hazai büntetőeljárás nem derítette fel, ezért az erre vonatkozó indokolás az ítéletből mellőzhető lett volna, az ügyben kihallgatott személyek vallomásaiból levont következtetésen alapul. A vádlott ismeretségi körébe tartozó külföldi személyek közreműködését az élet elleni bűncselekmény előkészítésében az illetékes külföldi hatóságok vizsgálják, a vádlott büntetőjogi felelősségéről azonban ennek befejeződése nélkül is lehet dönteni. A két ország büntető eljárása nem vonható össze, ezért a hazai bíróságnak szükségtelen vizsgálnia, hogy név1 milyen eljárási hibákról tudna beszámolni a szlovák büntetőeljárás kapcsán. A jelen ügyben a tanú vallomása a további külföldi állampolgárok tanúvallomásával, tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanúvallomásával együtt okirati bizonyítékként értékelést nyert, a vallomások tartalmát a bíróság összevetette az első fokú tárgyaláson közvetlenül kihallgatott tanú1 tanú, és tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtóját a nyomozás során kihallgató rendőr tanú vallomásával, a fegyverszakértő véleményével, a szlovák hatóságoktól jogsegély útján megküldött iratok tartalmával. Az okiratba foglalt tanúvallomásokon kívül a többi bizonyítási eszközből származó bizonyíték egyenkénti és összefüggő értékelésével a tényállás kétséget kizáróan tisztázható volt. A vádlott és a védő nem kifogásolhatta alappal a szlovák büntetőeljárásban beszerzett bizonyítási eszközök törvényességét sem, mert a kihallgatási jegyzőkönyvekben a magyar büntető eljárásnak megfelelő figyelmeztetések elhangzottak, a vallomások tartalmát pedig az elsőfokú bíróság más bizonyítékokkal együtt mérlegelte. Megindokolta, hogy tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanú vallomásának részleteit miért támasztották alá közvetlenül vádlott telefonjával kapcsolatos híváslisták adatai, tanú1 tanúvallomása, aki közvetve, tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtójától hallotta, hogy a vádlott megbízásából fegyverrel kellett volna megölnie valakit, illetve a vádlottal történt utólagos találkozása körülményeit. Az ítélőtábla álláspontja szerint is életszerűtlen az a vádlotti védekezés, hogy tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanú a történeti eseménysort a sértett közreműködésével kitalálta, ehhez mások segítségével a szlovákiai tartózkodását lefedő bizonyítékokat gyártottak, majd barátnőjének a vele történteket a büntetőeljárásban tett vallomásaival egyezően elmesélte. A megölendő személy és tanú6 vallomásai megerősítették tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója által elmondottakat, hogy a vádlottól kapta a megbízást megölendő személy megölésére. Név2, név1, név3 vallomásai alátámasztották, hogy a vádlotton keresztül kerültek kapcsolatba tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtójával, aki szlovákiai tartózkodása alatt név3, illetve testvére lakását használta. A Szlovákiában rögzített házkutatási jegyzőkönyv, fegyverszakértői, ballisztikai, szerológiai és nyomszakértői vélemény, a magyar büntetőeljárásban beszerzett fegyverszakértői vélemény adatai tervezett bűncselekmény elkövetőjének végrehajtója tanúvallomását és név3 tanúvallomásának azt a részét erősítették meg, hogy a tanú kinek a lakásában tartózkodott, távozása után milyen fegyvereket hagyott hátra. Ezek a bizonyítékok szemben állnak a vádlottnak azzal az érvelésével, hogy megölendő személy szlovákiai rendőr ismerőseivel ellene irányuló, koholt bizonyítékokat gyártott, a bizonyítási eszközök láncolata mindezeket cáfolja. Az ítélőtábla a részbizonyítás elrendelését a fentiekben kifejtett okok miatt mellőzte, az ügy érdemi megítélése szempontjából a tanúk meghallgatásának döntő kihatása nincs, csak adalékul szolgálhatnának a vádlott bizonyítékokkal megcáfolt védekezéséhez. A másodfokú eljárásban a tényálláshoz kötöttség elve miatt az elsőfokú ítéleti tényállás alapján kell megítélni, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges lényeges tények megállapítása megtörtént-e, megalapozottság esetén attól eltérő vagy új tényeket nem lehet megállapítani, illetve a megállapított tények nem mellőzhetők. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását, - amely minden tekintetben hiánytalan, megalapozatlansági hibáktól mentes tényállás - az ítélkezése alapjául elfogadta és erre alapítva hozott határozatot. A védő tényállást támadó fellebbezése nem volt eredményes, mert a vádlott védekezését alátámasztó verzió csak a terhelő bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával, a vádlott vallomására alapított tényállás esetén zárná ki a bűnösségét. Mindezekből következően az Ítélőtábla a bizonyítékok átértékelését célzó fellebbezéseknek nem adott helyt. A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett az első fokú bíróság a vádlott bűnösségére és cselekményének jogi minősítése megfelel az anyagi jog szabályainak. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a büntetést enyhítő és súlyosító bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és értékelte. A kiszabott fő és mellékbüntetés arányos az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a vádlott javára és terhére feltárt bűnösségi körülményekkel. A megyei bíróság ítéletének rendelkezései törvényesek, ezért a Be.
19. §. /1/ bekezdése alapján az ítélőtábla indokainál fogva helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. G y ő r ,
20. május
21. napján Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr.Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság B.1236/2004/
22. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
23. május
24. napján Dr. Kovács Tamás sk. A tanács elnöke a kiadmány hiteléül: kiadó: