← Magyarország

Gfv.30473/2017/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezésen alapuló ténytanúsítvány tisztességtelenségének vizsgálata. 1959. IV. Tv. 209. §, 18/1999. Korm. rend. 1. §

(1)b) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.473/2017/
  1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Firtkó Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Firtkó Tibor ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Perédi Tamás ügyvéd A per tárgya: szerződési kikötés tisztességtelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.010/2017/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Törvényszék 13.P.21.229/2016/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 168.800 (százhatvannyolcezer-nyolcszáz) Ft első-, másodfokú és felülvizsgálati együttes eljárási költséget. Megállapítja, hogy 36.000 (harminchatezer) Ft kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
  4. július 4-én a peres felek jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés III. pont
  5. és
  6. bekezdései szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként az Adósoknak a Hitelezőknél vezetett számlái és a Hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa". A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] A felperes módosított kereseti kérelmében a kölcsönszerződés III. pont
  7. és
  8. bekezdései szerinti kikötés tisztességtelenségének megállapítását kérte a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
  9. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
  10. §
(1)bekezdés b), j) pontjaira hivatkozással. Az I. rendű alperes a módosított kereset elutasítását kérte. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a kölcsönszerződés III. pontja 2. és 3. bekezdései tisztességtelenségét. Megítélése szerint ez a szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. j)pontjába ütközik, mivel kizárólag a bank nyilvántartásait, számláit, bizonylatait tekinti irányadónak és fogadtatja el az adósokkal akként, hogy egyúttal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a keresetben megjelölt kikötés a felperes feltétlen és ellenvetés nélküli elfogadására irányuló nyilatkozat. A felperes annak vetette alá magát, hogy tartozása mindenkori összegét a bank egyoldalúan állapítsa meg és a közlése alapján azt a közjegyző közokiratban tanúsítsa. Mindez a Korm. rendelet 1. § 1. bekezdésének
  3. b)és
  4. j)pontjai szerinti tilalomba ütközik. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a vitatott szerződéses rendelkezés tartalmát, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jogosítja fel az alpereseket a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. Ezért a jogerős ítélet a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. j)pontjába ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontjának [7] alátámasztására többek között hivatkozott a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ába a jelenleg hatályos 23/C. §-ában, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.) 112. §-ában írtakra. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [9] A Kúria a honlapján elérhető 1/
  1. számú gazdasági elvi határozatban kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényeget tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi IV. tv.) (a továbbiakban: rPtk)
  3. §-ában, a a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
  4. évi CXII. tv.
  5. §-ában, a vht.
  6. §-ában, a közjegyzői tv.
  7. §
(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §
(1)bek.
  1. i)és
  2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [10] A perben eljárt bíróságok a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét arra tekintettel is megállapították, hogy az a Korm. rendelet 1. §
(1)bek. b) pontját is sérti. A Kúria úgy ítélte, hogy ezen okból sem tisztességtelen a perbeli szerződéses rendelkezés. [11] A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének b) pontja a fogyasztói szerződés azon rendelkezését minősíti tisztességtelennek, amely kizárólagosan jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A jelen ügyben eljárt bíróságok a Korm. rendelet szabályának a jogszabályszöveggel ellentétes tartalmú alkalmazásával, tévesen állapították meg a perbeli kikötés tisztességtelenségét amiatt, hogy az I. rendű alperest a fogyasztó - nem pedig a Korm. rendelet szerint a saját teljesítése szerződésszerűsége körében jogosítja fel egyoldalú döntésre. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezésének mind a nyelvtani, mind a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 3. cikk
(3)bekezdése és Mellékletének 1.
  1. m)pontja figyelembevételével történő értelmezéséből következően, az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
  2. el)az I. rendű alperessel szerződő fél - a felperes kötelmi jogát arra, hogy az alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse [rPtk. 283. §], ezért nem minősül tisztességtelennek a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének b) pontja szerint. Az ügy tárgyát képező kikötés az előzőekben, a bizonyítás körében kifejtettek szerint nem volt kizárólagos jellegűnek tekinthető a felperes tartozásának összegét, illetve a kölcsönügylet egyéb lényeges adatát illetően sem [Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.]. [12] Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok, az rPtk. 209. §-ának, illetve a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapították meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pont 2. és 3. bekezdései tisztességtelen szerződéses rendelkezésnek minősülnek. [13] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Záró rész [14] A Kúria döntése alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte - figyelemmel a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(3)és
(5)bekezdéseire - az I. rendű alperesnek az első, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illetéket a 6/
  1. (VI. 26) IM rendelet
  2. §-a alapján az állam viseli. [15] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. . Budapest,
  3. március
  4. . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.