Bf.756/2016/13 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont]. Ezért I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat 2 év 4 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra, valamint gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől mint foglalkozástól 2 év eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés tartamába való beszámításáról, és a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont], 3 rendbeli sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont, egy esetben

(5)bekezdés b) pont, két esetben

(6)bekezdés b) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §]. Ezért II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat - halmazati büntetésül - 5 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra, valamint gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől mint foglalkozástól 5 év eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról, és a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról. Döntött a bűnjelekről, és részben érdemben bírálta el a polgári jogi igényeket. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat kötelezte a 1.SZ. magánfél részére 134.117.754.- forint és kamatai, továbbá ezen összeg után az államnak 804.700.- forint eljárási illeték megfizetésére. A 1.SZ. magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat, hogy fizessen meg a 2.SZ.magánfél részére 118.375.000.- forintot és ezen összeg után az államnak 710.300.- forint eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Ugyancsak érdemben bírálta el a 3.SZ. magánfél polgári jogi igényét, kötelezve II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat 13.755.232.- forint és ezen összeg után az államnak 82.500.- forint eljárási illeték megfizetésére. A 4.SZ. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről, egy részének a megfizetésére külön-külön, illetve egyetemlegesen kötelezte I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat. Az első fokú ítélet rendelkezéseket tartalmazott még III. rendű, IV. rendű ésV. rendű vádlott vonatkozásában is. Ez utóbbi három vádlott tekintetében fellebbezés bejelentésére nem került sor, ezért az ő vonatkozásukban az ítélet az elsőfokú bíróság előtt jogerőre emelkedett. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor. Az ügyész I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott terhére súlyosításért, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője a minősítés megváltoztatása, a szabadságvesztés tartamának enyhítése és a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése érdekében, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott és védője a I. vádpont esetében a csalás vádja alól történő felmentés, a II. vádpont tekintetében az üzletszerűség mellőzésével a minősítés megváltoztatása és a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.383/2016/2-II. számú átiratában I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott terhére súlyosításért bejelentett fellebbezést azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott terhére megállapított 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségét 3 rendbelinek minősítse az ítélőtábla, és a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés, közügyektől eltiltás és gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését azzal indokolta, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan, az elsőfokú bíróság nem folytatott le teljes körű bizonyítást az ügyben, ténymegállapításai számos ponton ellentétesek az iratok tartalmával, illetve következtetései helyenként nélkülözik a ténybeli alapokat. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott a sikkasztás elkövetését beismerte az eljárás során, a csalást viszont vitatta. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban a csalás alátámasztásának mozzanatait egysíkú és hiányos bizonyítás alapján állapította meg, ezért az ítélet megalapozatlan. A védence részéről nem előre kitervelt csalás történt. Ezt támasztja alá az, hogy üzleti terv készült, és a vádlott olyan gépjárművekben állapodott meg, amelyek állapota jó volt, ugyanakkor ténylegesen tanúk is igazolták, hogy a megállapodás tárgyát képező gépjárművek nem feleltek meg a megállapodásban rögzített állapotnak. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottnak nem lett volna feladata a könyvelés ellátása, mint ahogy arra az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott. A titkos adatszerzés adatai sem támasztották alá a csalást. Az első fokú ítélet megalapozatlanságát az ítélőtábla az iratok tartalma alapján ki tudja küszöbölni, és a helyes tényállás alapján meg tudja állapítani a megfelelő minősítést. Indítványozta a védő, hogy az első fokú ítélet szerinti minősítést az ítélőtábla változtassa meg, és sikkasztás elkövetésében állapítsa meg I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott bűnösségét. A másodfokú eljárásban I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője bizonyítási indítványt is előterjesztett, melyben indokoltnak tartotta a védence ismételt igazságügyi elme és/vagy pszichológus szakértői vizsgálatát, illetőleg indítványozta, hogy az ítélőtábla okirati bizonyítékként értékelje a védő által benyújtott pszichológus szakértői véleményt, és az alapján állapítsa meg I.rendű vádlott neve neurotikus megbetegedését, amelyet nyomatékos enyhítő körülményként vegyen figyelembe a büntetés kiszabásánál. E körben értékelje az igen jelentős időmúlást, amely a vádlottnak nem róható fel, a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy megfelelő családi háttérrel rendelkezik, és az elkövetés óta bűncselekmény miatt nem marasztalták el. A vádlott beismerő vallomást tett, őszinte megbánó magatartást tanúsított és a sajnálatos betegsége is indokolja a büntetés jelentős mértékű enyhítését és a végrehajtás felfüggesztését. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője szintén bizonyítási indítványt terjesztett elő a másodfokú eljárásban. Ennek keretében indítványozta kihallgatni V. rendű vádlottat, továbbá tanúkat. Ugyancsak kérte bizonyítékként értékelni a bizonyítási indítványhoz csatolt öt hangfelvételt és azok leírt változatát. Kérte megkeresni a 1.sz. magánfelet annak érdekében, hogy a lízingből visszavett gépjárművek állapotfelmérő lapját és az értékesítés során teljesedésbe ment adásvételi szerződések másolatát küldje meg, melynek a teljesítése után új gépjárműszakértői vélemény beszerzése indokolt szakértő 1 eljárt szakértőnek az eljárás során indítványozott kérdések megválaszolását követően. Az új gépjárműszakértő feladata lenne a szóban forgó gépjárművek forgalmi értékének a meghatározása. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője igazságügyi orvosszakértőt kért kirendelni I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottnak az elkövetési időszakban fennálló pszichés állapota megállapítása érdekében. Kérte adatok lekérését a határellenőrző és regisztrációs rendszerből (HERR) annak érdekében, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott
2. július
3. és
4. július
5. napján milyen irányban, milyen járművel hagyta el az országot, illetőleg érkezett az országba. Szükségesnek tartotta megkeresni [ország neve] magyarországi nagykövetségét annak közlése végett, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott ebben az időszakban kért-e vagy rendelkezett-e török beutazási vízummal. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen az I. vádpont esetében a csalás vádja alóli felmentés, a II. vádpont esetében az üzletszerűség mellőzésével a minősítés megváltoztatása és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, és azt kiegészítette az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezéssel. Álláspontja szerint az ítéletben az elsőfokú bíróság megalapozatlan, hiányos tényállást állapított meg. Felderítetlen, hogy az ítéletben szereplő gépjárművek hová kerültek. A gépjárművek külföldre kerülése nem hozható összefüggésbe II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal. A gépjárművek pontos értéke sem lett megállapítva, mint ahogy annak is hiányzik a ténybeli leírása, hogy a gépjárművek hogyan kerültek ki II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott birtokából. Az elsőfokú bíróság nem oldotta fel kellő alapossággal II.rendű vádlott neve védekezése és az ennek részint ellentmondó bizonyítékok közötti ellentétet. Mindezekre tekintettel az üzletszerűség sem állapítható meg. Az sem tisztázott, hogy a gépek vételárából a védence milyen módon részesült, ha egyáltalán részesült belőle. A II. tényállási pont tekintetében védencére közvetlen terhelő vallomást egyedül I.rendű vádlott neve tett, azonban II.rendű vádlott neve és I.rendű vádlott neve között fennálló viszonyra, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott betegségére tekintettel megkérdőjelezhető I.rendű vádlott neve szavahihetősége. Arra az esetre, ha az ítélőtábla az első fokú ítéletet megalapozottnak tekinti, a büntetés kiszabása körében kérte figyelembe venni a büntetlen előéletét, személyi körülményeit, és a jelentős időmúlást. Mindezek alapján kérte a büntetés enyhítését és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen felszólalása során egyetértett a védője álláspontjával, ahhoz csatlakozott. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést részben alaposnak, a vádlottak és védők fellebbezéseit alaptalannak ítélte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
6. §

(1)bekezdése és a 349. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható és az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást. A Be. 349. §

(1)bekezdése értelmében a felülbírálat a fellebbezéssel érintett I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat érintette. Az ítélőtábla a védők bizonyítási indítványait elutasította. Az ítélőtábla álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozott, az elsőfokú bíróság eleget tett a tényállás felderítési kötelezettségének, a vád tárgyát képező lényeges tényekre nézve a szükséges és lehetséges körben lefolytatta a bizonyítást. A vádlottakon kívül számos tanút hallgatott ki és szakértői véleményeket szerzett be, amelyeket kellő alapossággal értékelt külön-külön és egymással való összefüggésükben is. A védői indítványban felsorolt tanúk egy részének a vallomásait az elsőfokú bíróság már értékelte az ítéletében. Más indítványozott tanúk kihallgatására nem került sor az elsőfokú eljárásban. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ítélet megalapozottságára tekintettel sem a vádlottak, sem újabb és már korábban kihallgatott tanúk újabb kihallgatására nincs szükség és lehetőség, így a becsatolt hangfelvétel meghallgatása sem indokolt. A bíróság által kirendelt igazságügyi műszaki szakértő véleményét az elsőfokú bíróság aggálytalannak találta és ezt az ítélőtábla sem vonta kétségbe. Újabb szakértői vélemény beszerzésére nincs törvényes lehetőség. Az ítéletben szereplő járművek hollétének felderítése nem ennek a büntetőeljárásnak a feladata, az érintett vádlottak büntetőjogi felelőssége a gépjárművek hollétének felderítése nélkül is eldönthető. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott tekintetében igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzésére sor került, és ezt az elsőfokú bíróság fel is használta a tényállás megállapítása során. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott mostani pszichés állapota csak abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy olyan állapotban van-e, amely az eljárás lefolytatásának az akadályát képezi. Erre azonban nem merült fel adat, így az eljárás lefolytatásának nincs akadálya. Az ítélőtábla álláspontja szerint az első fokú ítélet tényállása megalapozott, mindössze kisebb helyesbítésre szorult a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, az iratok egybehangzó adatai alapján akként, hogy az ügyész a végindítványában II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott cselekményét 1 rendbeli, a Btk. 372. §

(1)bekezdésébe ütköző, és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének minősítette (első fokú ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. sorában). Az ekként helyesbített tényállás képezte a felülbírálat alapját. Lényegét tekintve I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott sikkasztásban ismerte el a felelősségét, míg a csalási szándékot tagadta a tényállás II. pontja tekintetében. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a terhére rótt egyik bűncselekményben sem ismerte el maradéktalanul a bűnösségét. Az elsőfokú bíróság a vádlottakon túl számos tanút hallgatott ki az ügyben, és szakértői véleményeket is beszerzett, és ezeket a bizonyítékokat részletesen értékelte az ítéletében, indokát adta, hogy mely tényre mely bizonyítékot fogadott el. Az okszerű mérlegelése eredményesen nem támadható. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. A bizonyítékok okszerű értékelése és megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok másodfokú eljárásban történő eltérő értékelésére nincsen törvényes lehetőség. A fellebbezések lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését célozták, így azok eredményre nem vezethettek, mint ahogy a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezések sem, mivel a tényállás megalapozott. A megállapított tényállásból helyes volt I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott bűnösségére levont következtetés is. Az első fokú bíróság ide vonatkozó, az ítélet
4. oldalain részletezett indokait az ítélőtábla maradéktalanul osztotta. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalkozott azzal a kérdéskörrel is, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazása indokolt. Megfelelően megindokolta, hogy miért alkalmazta mindkét vádlott esetében az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyvet. A cselekmények minősítése többségében törvényes volt. Ugyanakkor osztotta az ítélőtábla az ügyészség álláspontját a minősítés változtatás tekintetében. Az elsőfokú bíróság a hamis magánokirat felhasználásának vétségét II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában tévesen minősítette 1 rendbelinek, ugyanis a tényállásból kitűnően a valótlan tartalmú megbízási keretmegállapodást és a meghatalmazást II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott különböző jogviszonyok keretében használta fel.
5. augusztus
6. napján e-mail útján a kft neve ellen folyó felszámolási eljárásban a felszámoló részére küldte meg, ezt követően
7. december
8. napján az 3.sz.magánfél sértett által a követelés érvényesítésével megbízott Kft neve. képviseletében eljáró tanú 26nak juttatta el faxon a két valótlan tartalmú okiratot, majd 2011 májusában a 1.sz magánfél sértett által a követelés érvényesítésével megbízott 5.sz. Kft.-nek is faxon juttatta el II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a valótlan keretmegállapodást. Tekintettel arra, hogy három önálló jogviszony keretében került sor a valótlan tartalmú okiratok felhasználására, ezért a cselekmény 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül. Egyebekben a minősítés törvényes. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében a csalás vonatkozásában az üzletszerűséget. Az enyhítő körülményként értékelt részbeni beismerő vallomásukat akként helyesbítette az ítélőtábla, hogy a részbeni bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény mindkét vádlott tekintetében. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy az igen nagy időmúlás enyhítő körülményként értékelhető és ez a középmértéktől való lefelé történő eltérésre is lehetőséget ad, azonban nem olyan nagy mértékben, mint ahogy az elsőfokú bíróság ezt helyesnek látta. Az irányadó középmérték I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében 5 év, míg II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában 10 év szabadságvesztés. Ehhez képest az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben az irányadó büntetési tétel alsó határához közeli, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tekintetében az irányadó büntetési tétel alsó határának megfelelő mértékű szabadságvesztést szabott ki. A vádlottak által elkövetett bűncselekmény, illetőleg bűncselekmények tárgyi súlya azonban hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolja, különösen a generális prevenció, az általános megelőzés indokolja ezt mindkét vádlott esetében. Ennek megfelelően az ítélőtábla I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosította. A vádlottakkal szemben alkalmazott további büntetések súlyosítását nem tartotta indokoltnak az ítélőtábla. Ami az egyéb ítéleti rendelkezéseket illeti, az elsőfokú bíróság részben érdemben elbírálta a 1.sz. magánfél polgári jogi igényét is. A megítélt kártérítés összege megegyezett az előterjesztett igény tőke összegével. Ez azonban nem felelt meg a tényállásban helyesen rögzített adatoknak, az ítélet
9. oldal utolsó bekezdésében írt teljes kárösszeg /158.325.000 Ft/ és a
10. oldal utolsó előtti bekezdésében megjelölt megtérült kár /44.200.000 Ft/ különbözetének. Erre kellett leszállítani a megítélt polgári jogi igényt. Az elsőfokú bíróság a polgári jogi igények elbírálásával összefüggésben az illeték megfizetésére kötelező rendelkezés jogi indokával adós maradt az ítéletében. Az irányadó
11. évi XCIII. tv. (Itv.)
12. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti mértékű illeték megfizetésére kell kötelezni a kártérítésre kötelezettet. Az Itv.

1. § rendelkezései tartalmazzák egyrészt százalékosan a fizetendő eljárási illeték mértékét, másrészt összegszerűen az illeték törvényi maximumát. Az elsőfokú bíróság által megítélt illeték összegéből az a következtetés volt levonható, hogy az elsőfokú bíróság mérsékelt illeték megfizetésére kötelezte II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat, aminek azonban a törvényi feltétele nem volt meg, ugyanis az Itv.
2. §

(1)bekezdés c) pontja alapján mérsékelt eljárási illeték alkalmazására abban az esetben van lehetőség, ha az adós a követelést mind jogcímében, mind összegszerűségében az első tárgyaláson azonnal elismeri. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott sem a követelés jogcímét, azaz sem a bűnösségét, sem a kártérítési felelősségét összegszerűségében sem ismerte el, ezért a mérsékelt illeték alkalmazására nem volt törvényes lehetőség. Ennek megfelelően az ítélőtábla az eljárási illeték összegét valamennyi magánfél esetében felemelte az Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pontjának megfelelő összegre. Az első fokú ítélet rendelkezéseit az ítélőtábla a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint eljárva változtatta meg, míg az első fokú ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az ítélet ellen a Be.

1. §-a alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,
2. január
3. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Benedek Tibor s. k. előadó bíró Dr. Kiss Dániel s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.756/2016/
4. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 8.B.330/2012/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. január
7. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke