Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.132/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Halász Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halász Ferenc ügyvéd, fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
- április
- napján kelt 14.P.20.315/2016/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott és Pf.
- sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes
- január
- napjától
- július
- napjáig állt a M Sz alkalmazásában, utolsó munkaköre föld alatti fejtési segédvájár volt. A rokkantsági nyugellátás megállapítása tárgyában született közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
- számú ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes jogelődje, a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság .../2007/
- számú határozatát, és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte. A perben lefolytatott igazságügyi szakértői bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes utolsó munkaköre a M Sz megszűnése miatt - a V E Zrt.-nél foglalkoztatott frontfejtési vájár munkakörrel azonosítható. Mivel a felperes
- július
- napjától kérte rokkantsági nyugdíja megállapítását, ezért a munkaügyi bíróság álláspontja szerint esetében a
- január
- napjától
- június
- napjáig terjedő időszakra vonatkozó átlagkeresettel kell számolni. A V E Zrt.-nél földalatti frontfejtési vájár munkakörben foglalkoztatott munkavállalók bruttó egyhavi átlagbére
- évben 379.898 forint volt, míg a
- január
- napjától
- június
- napjáig terjedő időben a bruttó egyhavi átlagkereset 311.437 forintot tett ki. A új eljárásra ezért a munkaügyi bíróság előírta, hogy a felperes rokkantsági nyugellátásának összegét havi 311.437 forint bruttó szakmai átlag alapján kell meghatározni. A társadalombiztosítási szerv a
- július
- napján kelt .../2007/
- számú határozatával a felperes rokkantsági nyugdíjának összegét havi nettó 154.275 forintban állapította meg. Határozatát a másodfokon eljárt Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság a
- július
- napján kelt .../2007/
- számú határozatával helybenhagyta. A felperes továbbra is sérelmezte a megállapított havi rokkantsági ellátásának összegét, azonban az általa a hűségjutalom figyelembevétele és a személyi jövedelemadó levonásának mellőzése érdekében kezdeményezett közigazgatási és bírósági eljárások nem vezettek eredményre. A bíróság jogerősen elutasította a V E Zrt.-vel szemben téves adatszolgáltatás miatt indított kártérítési keresetét is. A felperes keresetében közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén érvényesített igényt az alperessel szemben, mert álláspontja szerint a társadalombiztosítási szerv a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
- számú ítéletével elrendelt új eljárásban nem a bíróság határozatában foglaltak szerint járt el. A rokkantsági nyugellátásának alapját képező összeget hűségjutalom nélkül számolta ki, az így figyelembe vett 311.437 forint összeget pedig jogszabálysértően csökkentette a személyi jövedelemadó összegével. A társadalombiztosítási szerv jogsértő eljárása következtében kára a
- január
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időszakra az őt jogszerűen megillető és a ténylegesen kifizetett összeg közötti különbözetként jelentkező 13.475.135 forint, valamint ennek
- július
- napjától számított a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata, amelynek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegében vitatta. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte az elsőfokú perköltség megfizetésére. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (továbbiakban:
- évi Ptk.) 349.§-ának
(1)bekezdését alkalmazva nem volt megállapítható a társadalombiztosítási szerv részéről jogsértő magatartás. Az alperes jogelődje a munkaügyi bíróság iránymutatása szerint járt el, amikor bruttó 311.437 forint szakmai átlagkereset alapul vételével számolta ki a felperes ellátásának összegét, amelyet azonban csökkenteni kellett a személyi jövedelemadó összegével a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13.§
(1)bekezdés b) pontja értelmében. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. A jogalap tekintetében indítványozta közbenső ítélet meghozatalát, és kérte az elsőfokú bíróságot a követelés összegének megállapítása érdekében új eljárás lefolytatására utasítani. Megismételte azt a keresetlevelében már előadott jogi álláspontját, amely szerint a társadalombiztosítási szerv a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/23. számú ítéletével elrendelt új eljárásban a bíróság ítéletében foglaltakat figyelmen kívül hagyta a rokkantsági nyugellátásának alapját képező összeg megállapítása során, továbbá a Tny.22.§-ának
(1)bekezdését mellőzve a rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál figyelembe vehető bruttó összeget jogszabálysértően csökkentette a személyi jövedelemadóval. Kifogásolta, hogy sem a társadalombiztosítási szerv, sem az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a munkaügyi bíróság ítéletében foglalt azon megállapításnak, hogy
- január
- napjától
- december
- napjáig terjedő időben a frontfejtési vájár munkakörben foglalkoztatottak bruttó havi átlaga a V E Zrt.-nél 379.898 forint volt. A munkaügyi bíróság ítélete szerint rokkantsági nyugdíjának összegét az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 23/1991.(II.9.) kormányrendelet 5.§ b) pontja és a Tny.22.§
(1)bekezdése alapján a
- január
- napjától
- június
- napjáig terjedő időszakban elért átlagkereset alapján kellett meghatározni, vagyis a Tny.13.§
(1)bekezdésének alkalmazásával a személyi jövedelemadó levonására nem kerülhetett volna sor. Hivatkozott arra is, hogy a társadalombiztosítási szerv a
- december
- napján kelt ...-4/
- számú határozatával baleseti járadékának összegét havi 112.260 forintban állapította meg, amely azt jelenti, hogy az átlagkeresetet 374.200 forintban vette figyelembe. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, túlnyomórészt helyes jogszabályok alkalmazásával helytálló jogi következtetésre jutott, és érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. Az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott, a perbeli időszakban hatályos a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény 111.§
(3)bekezdése értelmében a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a megismételt közigazgatási eljárásban az ügyben hozott korábbi jogerős ítélet iránymutatásának megfelelő eljárást jogszerűnek kell tekinteni (KGB2010.166.), így amennyiben az eljáró közigazgatási szerv a bíróság határozatában foglaltaknak megfelelően járt el, úgy az 1959. évi Ptk. 349.§
(1)bekezdésében foglalt feltételek hiányában kártérítési felelősségének megállapítására nem kerülhet sor. A Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
- számú ítélete nem vitásan rögzítette, hogy a V E Zrt.-nél
- január
- napjától
- december
- napjáig terjedő időben fronti vájár munkakörben foglalkoztatott munkavállalók egy havi bruttó átlagkeresete 379.898 forint volt. A munkaügyi bíróság azonban úgy foglalt állást, hogy a felperes nyugellátásának összegét a
- január
- napjától
- június
- napjáig terjedő időszakban elért átlagkereset alapján kell meghatározni. Erre figyelemmel előírta a társadalombiztosítási szervnek, hogy az új eljárásban a felperes rokkantsági nyugellátásának összegét havi 311.437 forint bruttó összeg figyelembevételével állapítsa meg, mert ez az összeg felel meg a V E Zrt.-nél
- évben föld alatti frontfejtési vájár munkakörben foglalkoztatott munkavállalók
- január
- napjától
- június
- napjáig terjedő időben elért egy havi bruttó átlagbérének. Nem követett el ezért jogszabálysértést a társadalombiztosítási szerv, amikor a megismételt eljárásban hozott .../2007/
- számú határozatában ezt az összeget vette alapul a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításánál. Helyesen járt el a társadalombiztosítási szerv akkor is, amikor a rokkantsági nyugdíj összegét a személyi jövedelemadó levonásával határozta meg. A munkaügyi bíróság az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló 23/
- (II. 9.) kormányrendelet 5.§
(1)bekezdés b) pontjának és a Tny. 22.§
(1)bekezdésének értelmezésével a rokkantsági nyugdíj számításának alapjául szolgáló havi átlagkeresetet határozta meg, és a társadalombiztosítási szerv feladata volt ezen átlagkeresetből kiindulva a felperest megillető rokkantsági nyugdíj összegének megállapítása. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 18.§
(2)bekezdésére figyelemmel a felperest megillető rokkantsági nyugdíj megállapításánál még alkalmazandó Tny.13. §
(1)bekezdése értelmében a
- január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj összegét a 22.§ alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az
- december 31-ét követően és
- január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell. A Tny. 13.§
(1)bekezdésének az elsőfokú bíróság által idézett szabályait a
- december 31-ét követő időponttól megállapításra került nyugellátások kiszámítása során kellett alkalmazni, annak megjegyzésével, hogy mindez a személyi jövedelemadó levonására vonatkozó kötelezettséget nem érintette. A rokkantsági nyugdíj
- évi megállapítása során eljáró társadalombiztosítási szerv kárfelelősségének megítélése szempontjából pedig jelentőséggel nem bírt az a körülmény, hogy a felperest megillető baleseti járadék összegét
- november
- napjától milyen havi összegben állapították meg. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (továbbiakban:
- évi Pp.) 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárásra illetékmentességre kiterjedő személyes költségmentességben részesült, ezért az 1.078.000 forint összegű fellebbezési eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§
(3)bekezdése folytán irányadó, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. Az alperesnek a másodfokú eljárásban az 1952. évi Pp.75.§
(1)-
(4)bekezdései alapján megtérítendő költsége nem merült fel. Pécs,
- január
- . Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró