Pf.20319/2017/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés a), b), c) pontjai értelmében a kérelmet el kellett utasítani. A alperes neve a

1. július
2. napján meghozott 3.Kpkf.50.300/2008/
3. számú végzésével a határozatot annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatási kötelezettségének mindenben eleget tett, ezt a tárgyalási jegyzőkönyv is tartalmazza. A felperes nem utalt arra, hogy költségmentesség engedélyezését kérné, arra pedig az elsőfokú bíróság tájékoztatási kötelezettsége nem terjed ki, hogy nyilatkoztassa a peres feleket arról, hogy esetleges pervesztesség esetén kívánnak-e az illetékfizetési kötelezettség alól mentesülni. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.III.37.446/2008/
4. számú ítéletével a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.267/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartotta, a Kfv.IV.37.718/2009/
6. számú végzésével pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Kpkf.50.300/2008/
7. számú végzése ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A felperes - a többször módosított kereseti kérelmében - bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt (
8. évi IV.tv. (r.Ptk.) 349.§.

(1)bekezdés 339.§.

(1)bekezdés), valamint az 1952. évi III.tv. (r.Pp.) 2.

(3)bekezdései értelmében a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére hivatkozással indított keresetet, amelyben 17.000.- forint vagyoni és 150.000.forint méltányos elégtételt biztosító kártérítés megfizetésére kérte kötelezni alperest. Törvényes mértékű kamatot 16.500.-forint után

1. április
2. napjától (illeték befizetésének napja), 500.- forint után
3. december
4. napjától (a jegyzőkönyv másolat kiadásának napja), 150.000.- forint után
5. július
6. napjától (másodfokú végzés kelte) igényelt. A keresetét arra alapozta, hogy az alperes a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.267/2007/
7. számú, a költségmentességi kérelmet elutasító végzését helybenhagyó 3.Kpkf.50.300/2008/
8. számú határozatában helytelenül foglalt állást akként, hogy az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú határozat jogsértő volt, mert a költségmentességgel kapcsolatban előzetesen nem kapott tájékoztatást. Álláspontja szerint a bíróság az érdemi munkájának hibájával kapcsolatban felmerült kár megtérítésére köteles. A személyes költségmentesség hiányában pedig 16.500.- forint illetékfizetési kötelezettsége keletkezett, és 500.- forint illetéket kellett fizetnie a jegyzőkönyvért. A nem teljes körű tájékoztatás miatt a per tisztességes lefolytatásához való joga (Pp.
9. §

(1)bekezdés) is sérült, ezért 150.000.- forint méltányos elégtételt biztosító kártérítésre is igényt tartott. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az eljárási, és az anyagi jogszabályokat betartotta, kirívó jogalkalmazási tévedés, vagy egyéb mulasztás nem állapítható meg. A felperes felhívás ellenére nem igazolta, hogy az alperes mely jogellenes, felróható magatartása okozta a kárt, a per tisztességes lefolytatásához kapcsolódó kötelezettségét milyen módon sértette meg. Nem igazolta a felperes azt sem, hogy kára miben nyilvánul meg, annak mi a mértéke, illetve az alperesi felróható magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés bizonyításával is adós maradt. Az érdemi döntés felülbírálatára jelen per nem adhat újabb jogorvoslati lehetőséget. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését arra alapította, hogy bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés különös (r.Pp. 2. §

(3)bekezdés, r.Ptk. 349. §

(1)bekezdés) és általános (r.Ptk. 339. §

(1)bekezdése) feltételei fennállnak. Utalt arra, hogy az eljárt bíróság kártérítési felelősségének megállapítására akkor van mód, ha az eljárás során súlyos, kirívó jogszabálysértés történt. A Pp. 7. §

(2)bekezdése a bíróság tájékoztatási kötelezettségét csak a jogi képviselő nélkül eljáró fél részére írja elő korlátozva azt a perbeli eljárási jogokra és kötelezettségekre. A jogérvényesítés segítésének elve azt jelenti, hogy a felet a szükséges tájékoztatással kell ellátni, azaz a tájékoztatásnak az adott tényálláshoz kapcsolódóan, a felek előadásának megfelelően, egyediesítve és teljes körűen kell megtörténnie. A bíróság költségmentességet csak erre irányuló kérelem és a törvényben írt feltételek megvalósulása esetén engedélyezhet. A felperes ilyen kérelmet az alapper folyamán nem terjesztett elő, jövedelmi viszonyairól, vagyoni helyzetéről nem nyilatkozott, nem merült fel olyan peradat, amely a költségmentességre vonatkozó tájékoztatás szükségességét vetette volna fel. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhet ki arra, hogy nyilatkoztassa a peres feleket, hogy esetleges pervesztességük esetére kívánnak-e mentesülni az illetékfizetési kötelezettség alól. A tájékoztatás felperes által sérelmezett elmaradása eljárási szabálysértést nem valósít meg, és ez okból a tisztességes eljáráshoz való joga sérelme sem állapítható meg figyelemmel arra is, hogy a csekély összegű illeték utólagos megfizetésének kötelezettsége a felperes igényérvényesítési jogát nyilvánvalóan nem korlátozta. Mindezek alapján nincs olyan jogszabálysértés, jogellenes, felróható magatartás, amely az alperes kártérítési felelősségét megalapozná. Ennek hiányában a kártérítés további feltételeinek vizsgálata szükségtelen. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes 4610.- forint + 700.- forint összegű perköltségben marasztalása mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a r.Pp.3.§

(3)7.§.

(2), a 221. §

(1), és a 206. §

(1)bekezdését, mivel nem adott megfelelő tájékoztatást a bizonyításra szoruló tényekről, az indokolási kötelezettségének sem tett eleget, illetve egyes iratokat, körülményeket tévesen értékelt, megalapozatlan következtetést vont le, ezért az ítélet téves jogi állásponton alapul. Kirívóan téves jogalkalmazás, hogy a 3.Kpkf.50.300/2008/

1. számú végzésével az alperes a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.267/2007/
2. számú költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet elutasító végzését helybenhagyta, egyben megsértette a per tisztességes lefolytatásához való jogot. A bíróság az alapügyben nem tett eleget a költségmentességgel kapcsolatban a tájékoztatási kötelezettségének. Sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú a bíróság
3. számú végzésében a
4. számú végzésben foglaltak teljesítésére adott, meghosszabbított határidő letelte előtt hozott ítéletet, és az ügyet „nem vizsgálta ki". Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság a felperes bírósági meghagyás kibocsátása iránti
5. július 24-én benyújtott kérelmét, illetőleg az eljárásnak - a Debreceni Törvényszéken 5.P. 20.597/
6. számon indult per befejezéséig történő - felfüggesztésére tett kérelmét. Kitért arra, hogy
7. augusztus 23-án érkeztetett beadványában a Fővárosi Törvényszék kizárását kérte, amelynek elbírálásáról határozatot nem kapott. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a
8. számú jegyzőkönyvben a r.Pp.
9. §

(3)bekezdésében írtaknak megfelelően a bizonyítási teherről tájékoztatta a felperest, a r.Pp. 221. §

(1)bekezdése szerint a döntését megindokolta, és a r.Pp. 206. §

(1)bekezdése sem sérült, hiszen a tényállás megállapítása során nem kellett egymásnak feszülő, egymással ellentétes bizonyítékokat mérlegelnie. A perben az volt vitás, hogy a felperes által megjelölt végzés megfelelt-e a jogszabályoknak, ez pedig nem bizonyításra tartozó, hanem jogkérdés volt. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 7. §

(2)bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség a perbeli eljárási jogokra és kötelezettségekre, illetve a pártfogó ügyvédi képviselet lehetőségére terjed ki. A költségkedvezmények tekintetében a bíróságnak tájékoztatási kötelezettsége nincs. Az alapeljárásban fel sem merülhetett, hogy a fél bírósághoz fordulásának joga a tájékoztatás hiányában sérelmet szenvedne, a 17.000 forint illeték megfizetésére kötelezés nyilvánvalóan nem alkalmas semmiféle személyiségi jog megsértésére. A felperes

1. július
2. napján kelt bírósági meghagyás kibocsátása iránti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az alperes
3. május 21-én terjesztette elő érdemi védekezését, így a felperes beadványa e körben relevanciával nem bírt. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kérelme ellenére a per tárgyalását nem függesztette fel, figyelemmel arra, hogy a r.Pp. 152.§.

(2)bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését a r.Pp. 256/A.§

(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és az abban foglaltakat alaptalannak ítélte. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabályt nem sértett, az általa megállapított tényállás összhangban van a periratokkal, okszerű és helyes következtetéseken nyugszik. A keresetet elutasító érdemi döntéssel és annak indokaival a másodfokú bíróság egyetért. A fellebbezésben hivatkozott eljárási szabálysértésekkel összefüggésben az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. Az elsőfokú bíróság a felperes kérelme alapján a

1. április
2. napján kelt
3. szám alatti végzésében 15 nappal meghosszabbította a
4. számú végzésben meghatározott, észrevételezésre nyitva álló határidőt. A felperes a
5. április
6. napján érkezett
7. számú beadványában a nyilatkozattétel lehetőségével élt, így ez okból a tárgyalás berekesztésének akadálya nem volt. A fellebbezésben foglaltakkal szemben a Kúria a
8. január 16-án kelt Pkk.V.24.985/2013/
9. számú végzésével a felperes kizárási kérelmét elbírálta, és azt elutasította. A Debreceni Törvényszéken indult 5.P. 20.597/2013.számú eljárásra tekintettel
10. július 11-én előterjesztett felfüggesztési kérelmét a felperes azzal indokolta, hogy a fenti eljárás a felperes és a Miskolci Törvényszék, mint alperes között kártérítés megállapítása iránt van folyamatban. A jelen per eldöntése azonban nem függ össze a Debreceni Törvényszék előtti perben hozott döntéssel - figyelemmel a peres felek eltérő személyére is - , így a per felfüggesztése a r.Pp. 152.§.

(2)bekezdése alapján nem volt indokolt. Amennyiben a bíróság a felfüggesztés iránti kérelemnek nem ad helyt, arról külön alakszerű határozatot hoznia nem szükséges. Az elsőfokú ítélet e körben hiányzó indokolását az ítélőtábla a fentiekben pótolta. A r.Pp. 136. §

(2)bekezdése értelmében bírósági meghagyás kibocsátására - amennyiben annak feltételei fennállnak - csak a per első tárgyalásán, annak alperes általi elmulasztása esetén kerülhet sor. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság

1. május
2. napján tartott először tárgyalást, a felperes azonban csak a
3. július
4. napján kelt beadványában kérte a bírósági meghagyás kibocsátását, amely időpontban azonban már nem álltak fenn annak feltételei. A fellebbezésben az ügy érdemével összefüggésben felhozott indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. A r.Pp.
5. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a bíróság - jogszabályban írt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson. A bíróság köteles a felet - ha nincs jogi képviselője - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni. A jogérvényesítés segítésének elve - ahogy erre helyesen az elsőfokú bíróság is utalt - azt jelenti, hogy a felet a szükséges tájékoztatással kell ellátni, őt a jogaira, illetve a kötelezettségeire figyelmeztetni kell. A tájékoztatásnak tehát az adott tényálláshoz kapcsolódóan, a felek előadásának megfelelően, egyediesítve és teljes körűen kell megtörténnie. A bíróság fenti tájékoztatási kötelezettsége tehát - a jogérvényesítés akadályoztatására utaló peradat hiányában - az alapeljárásban sem terjedhetett ki arra, hogy nyilatkoztassa a peres feleket jövedelmi viszonyaikról, még kevésbé arról, hogy esetleges pervesztesség esetén kívánnak-e mentesülni az illetékfizetési kötelezettség alól, majd ennek tükrében tájékoztatást adjon a költségkedvezményekről. Mindezek alapján a költségmentesség lehetőségére vonatkozó tájékoztatás elmaradása jogszabálysértést nem valósít meg, kártérítési felelősséget - a felhívott törvényi rendelkezések értelmében - nem alapoz meg, és a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő joga megsértését sem eredményezi. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a jogerős bírósági ítélet/határozat tartalma utóbb indított kártérítési perben nem vitatható, a kártérítési per nem eredményezheti, hogy a bíróság a korábbi jogerős döntését felülbírálja. Az eljárt bíróság kártérítési felelősségének megállapítására csak akkor van mód, ha az eljárás során súlyos, kirívó jogszabálysértés történt. A fentiek értelmében a felperes fellebbezésében foglaltak nem adnak alapot az első fokú bíróság helytálló döntésének megváltoztatására, ezért az ítélőtábla a r.Pp.253.§

(2)bekezdése alapján az ítéletet helybenhagyta. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt 15.000.- forint másodfokú illetéket a hatályban volt 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése 14. §-a alapján az állam viseli. A másodfokú eljárás során az alperesnek költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. A felperest képviselő pártfogó ügyvédnek a másodfokú eljárásban felmerült munkadíja a felperes terhére esik (r.Pp. 87.§

(2)bekezdés). Győr,

1. február
2. Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró kiadó Dr. Szabó Péter sk. bíró