Győri Ítélőtábla Pf.III.20.023/2018/5/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Garay Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perben a Székesfehérvári Törvényszék
- október
- napján kelt 26.P.20.363/2017/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizessen meg 79.240,- (hetvenkilencezer-kettőszáznegyven) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A Székesfehérvári Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a kereseti kérelmet elutasította. Az irányadó tényállás szerint az alapeljárásban a ... kerület ... Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Hatósági Igazgatóság Építési Osztálya kártalanítást állapított meg a ... szám alatti ingatlan felperes nevéről lejegyzett 62 m2 területrész után. A felperes a másodfokú közigazgatási határozatot keresettel támadta, amelynek eredményeként a Fővárosi Bíróság 18.K.40.159/1999/
- számú ítéletével a közigazgatási határozatot a kártalanítás összege tekintetében hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a felperesnek járó összeget a bírósági eljárásban beszerzett szakértői vélemény figyelembevételével az
- évi ingatlanforgalmi értéken kell meghatározni. A beszerzett szakvélemény szerint az ingatlanrész 1998 évi értéke 1.410.500,- Ft-ra tehető. Az elhúzódó megismételt eljárásban,
- évben a közigazgatási hatóság 1.410.000,- Ft kártalanítást és 268.262,- Ft költséget állapított meg a felperes javára, amellyel szemben a felperes ismételten keresetet terjesztett elő. A Fővárosi Bíróság 14.K.32.056/2006/
- számú ítéletével új szakvélemény beszerzését követően osztva a felperes álláspontját -
- évi értéken a kártalanítás összegét a 3.472.238,- Ft-ban határozta meg. A szakértőt a bíróság az ingatlanrész
- és 2007.-
- évi értékére vonatkozóan nyilatkoztatta. Az önkormányzat felülvizsgálati kérelemére eljárt Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.38.015/2010/
- számú határozatával az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy a korábban folyamatban volt 18.K.40.159/
- számú eljárásban a 62 m2 lejegyzésével kapcsolatosan a kártalanítás jogalapját nem érintette a bíróság, így ezen rendelkezések jogerőre emelkedtek. Az ítélet csak a kártalanítási összeg tekintetében rendelkezett a közigazgatási eljárás folytatásáról és annak kereteiről, szempontjairól. A közigazgatási hatóság a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásnak megfelelően, helytállóan állapította meg a kártalanítás mértékét, kamatait a bírósági eljárásban beszerzett szakvélemény alapján. A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, miután a megismételt eljárást követően kirendelt szakértő véleménye nem tartalmazott új adatot az ingatlan
- évi - azaz lejegyzéskori - releváns forgalmi értékére vonatkozóan, ezért az 1.410.000.- forint kártalanítást megállapító határozat megváltoztatása nem indokolt (LB Kfv. III.38.015/2010/
- 8.o
- bek.). A felperes terhére 92.500,Ft perköltséget állapított meg. A felperes bírósági jogkörben okozott kár címén kérte kötelezni az alperest összesen 990.500,- Ft kártérítés és ezen összegből 690.000,- Ft után
- szeptember
- napjától, 208.000,- Ft után pedig
- január
- napjától a kifizetésig járó kamatai, valamint 92.500,- Ft után
- június
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az érvelése szerint a Fővárosi Bíróság a 14.K.32.056/
- számú eljárásban jogalkalmazási hibát vétett, amikor az újonnan kirendelt szakértőt az ingatlanrész
- évi forgalmi értékére vonatkozóan nem nyilatkoztatta. Az alperes kártérítést megalapozó jogalkalmazási tévedése bizonyítására a Legfelsőbb Bíróság ítélete indokolásának fentiekben ismertetett mondatára hivatkozott. A felperes által beszerzett magánszakvélemény az elcsatolt ingatlanrész
- évi értékét 2.100.000,- Ft-ban, míg a költségeket 476.000,- Ft-ban határozta meg. A felperes így összesen 690.000.- Ft + 208.000,- Ft kártalanítási összegtől esett el, amelyet a bírósági jogkörben okozott kár címén előterjesztett keresetében érvényesíteni kívánt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Rámutatott, hogy a Fővárosi Bíróság a telekrész
- évi lecsatolása és a kártalanítás összegének
- évi megállapítása között eltelt idő alatt az ingatlanok jelentős értékemelkedésére tekintettel állapította meg
- évi értéken a kártalanítás összegét.Az időmúlást a felperes javára vette figyelembe. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a kártalanítás összegét az
- évi értéken kellett volna meghatározni, ahogy erre a bíróság a megismételt közigazgatási eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatásában is kitért. Az alperes hangsúlyozta, hogy a fentiek szerinti eltérő bírói jogértelmezés, az esetleges tévedés nem ad alapot a kártérítés megállapítására. A felperes lényegében az érdemi döntést sérelmezi a bírósági jogkörben okozott kár jogcímén előterjesztett kereseti kérelmében. Hivatkozott arra is, hogy a felperes keresete nem tartalmaz levezetést arra, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének az
- évi IV.tv. (r.Ptk.) 339.§
(1)és 349.§
(1)bekezdéseiben előírt feltételei miként valósulnak meg. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésében kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.38.015/2010/
- sorszám alatti ítéletének indokolásában egyértelműen leszögezte, hogy a korábbi közigazgatási eljárásban jogerős ítélet olyan anyagi jogerőt teremtett, amely a konkrét ügyben új eljárás lefolytatását kizárja, azaz az elsőfokú közigazgatási hatóságnak az eljárást a bírói döntésben foglalt iránymutatás alapján kell lefolytatni. A kártalanítási ügyben a megismételt eljárásban eljáró építésügyi hatóság ennek megfelelően döntött a kártalanítás összegéről, amikor a bírósági eljárásban beszerzett szakvéleményben foglaltakkal egyezően állapította meg a felperesnek járó kártalanítási összeget. Rámutatott a Székesfehérvári Törvényszék, hogy maga a felperes indítványozta a Fővárosi Bíróság sérelmezett eljárásában a
- évi adatok beszerzését, holott az nem a kisajátításkori értéknek felelt meg. A felperes által állítottakkal szemben tehát nem tévedett az alperes, amikor az
- évi forgalmi értékre vonatkozóan nem szerzett be újabb szakértői véleményt, mert az a fentiek szerint valóban ítélt dolognak minősült, a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt indokolás szerint anyagi jogerővel bírt a korábbi eljárásban az ingatlan értéke körében tett megállapítás ( ítélet 6.o.1.bek.). Azzal, hogy egy korábbi, hatályon kívül helyezett lejegyző határozat dátuma szerinti, 1996 évi forgalmi értékre is nyilatkoztatta az alperes a szakértőt, lényeges jogalkalmazási tévedésnek nem minősíthető. Az elsőfokú bíróság tehát az alperes jogellenes magatartása hiányában a kereseti kérelmet elutasította. A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását kérte a kereseti kérelemben foglaltak szerint. Rámutatott a fellebbezésében, hogy a törvényszék tévesen értelmezi az ítéletének indokolásában az alapügyben beállt anyagi jogerőt, amely a Legfelsőbb Bíróság szerint kizárólag a lejegyzés jogalapjával kapcsolatos közigazgatási határozati rendelkezések nyomán állt be. A Fővárosi Bíróság 18.K.40.159/1999/
- számú határozata iránymutatása szerint a szakvéleményben szereplő kártérítési összeg (1.410.000.- Ft) nem kötötte a közigazgatási hatóságot, hanem annak csak a figyelembevételét írta elő. Alaptalanul hivatkozik az elsőfokú bíróság arra, hogy a megismételt eljárást követően az alperes bíróság jogalkalmazási tévedése az ingatlanforgalmi szakértő feladatának meghatározása körében nem volt lényeges. A Legfelsőbb Bíróság határozata
- oldal
- bekezdésének megállapításából kitűnik, hogy amennyiben nyilatkoztatta volna a Fővárosi Bíróság a szakértőt az
- évi forgalmi értékre is, úgy helye lett volna a kártalanítás összegét megállapító megváltoztatásának. Utalt arra is, hogy az alperes felhívására szükségtelenül fizetett ki 300.000,- Ft-ot az ingatlanforgalmi szakértői véleményre a megismételt közigazgatási bírósági eljárásban kirendelt szakértőnek. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest új indokokra nem hivatkozik. Hangsúlyozta, hogy a felelősség megállapításához olyan károkozó magatartás szükséges, amely nyilvánvalóan és kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedést, illetőleg a tények kirívóan okszerűtlen értékelését valósítja meg. A jogalkalmazó szerv kártérítési felelősségének a megállapítására nem kerülhet sor, ha a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva hoz döntést (BH.
- 423., BH.
- 236., EBH.
- 526.). Kiemelte, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint azokban az esetekben, amikor a fél a bírósággal szemben igényét a saját ügyében korábban hozott jogerős határozat sérelmezett tartalmára alapítja, a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg a döntés jogellenességét (BDT.
- 1949.). A bírósági jogkörben okozott kártérítés megtérítésére alapított kereset nem szolgálhat a jogerős határozatot követően rendkívüli perorvoslatként. Az alperes álláspontja szerint helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy nem tévedett az alapügyben eljáró bíróság akkor, amikor az
- évi forgalmi értékre vonatkozóan nem szerzett be újabb szakéretői véleményt, mert az már ítélt dolognak minősült, mivel a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.38.015/2010/
- számú ítéletében foglalt indokolás szerint anyagi jogerővel bírt a korábbi eljárásban az ingatlan értéke körében tett megállapítás (elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdés). A fentiek tükrében helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kártérítési felelősség egyik feltétele, a jogellenes magatartás hiányában a kártérítés megállapítása nem indokolt. A felperes fellebbezése alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetést levonva utasította el a felperes kereseti kérelmét. Az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokait - a fellebbezésben foglaltakra tekintettel is - az ítélőtábla az alábbiak szerint pontosítja. A r.Ptk. 339.§.
(1)és 349. §.
(1)bekezdései alapján - a töretlen bírói gyakorlat (BH.2001.
- BH.2003.
- EBH. 2001.
- BH. 2013.124.). értelmében - a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére csak a bíróság kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedése adhat alapot . A felperes az alperes jogellenes, kártérítést megalapozó eljárásaként arra hivatkozott, hogy a 14.K.32.056/
- számú perben a lejegyzett ingatlanrész
- évi értékére vonatkozóan ingatlanforgalmi szakvéleményt nem szerzett be. Erre azért nem került sor, mert a bíróság a kártalanítás összegének meghatározása tárgyában megismételt közigazgatási eljárás elhúzódása miatt, az időközben bekövetkezett ingatlanárak növekedésére tekintettel a kártalanítást a
- évi értéken határozta meg. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.38.015/2010/
- számú határozatában rámutatott, hogy a kisajátításkori
(1998)értéken kell meghatározni a kártalanítás összegét. Az a körülmény azonban, hogy a Fővárosi Bíróság eltérő álláspontot foglalt el a kártalanítás összege meghatározása releváns időpontja tekintetében, kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek nem tekinthető, még akkor sem ha utóbb a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság e körben elfoglalt álláspontját nem osztotta. Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakra tekintettel (6.o.1.bek.) az ítélőtábla kitér arra, hogy a Fővárosi Bíróság a közigazgatási határozatot a lejegyzett területre megállapított kártalanítási összeg tekintetében helyezte hatályon kívül, azaz az akkor hatályos Áe. 73.§
(3)bekezdése értelmében csak a lejegyzéssel és a kártalanítás jogalapjával összefüggésben állapítható meg az anyagi jogerő beállta, a kártalanítás összege tekintetében nem. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében írtak nem értelmezhetők akként, hogy „anyagi jogerővel bírt a korábbi eljárásban az ingatlan értéke körében tett megállapítás". A Székesfehérvári Törvényszék ítélete indokolásában illetve a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal szemben az „ítélt dolog ténye" tehát az alperest az
- évi forgalmi értékre vonatkozó szakvélemény beszerzésében nem gátolta, ugyanis a Fővárosi Bíróság iránymutatása csak annyit írt elő, hogy a lejegyzéskori forgalmi értékből kell kiindulni, illetve a már beszerzett ingatlanforgalmi szakvélemény nem hagyható figyelmen kívül. A Fővárosi Bíróság a 14.K.32.056/
- számú eljárásban tehát nem az
- évi forgalmi értékre vonatkozó „ítélt dolog ténye", hanem eltérő jogi álláspontja miatt nem rendelt ki szakértőt. Ez azonban - a fentebb kifejtettek értelmében - nem minősíthető olyan súlyú jogalkalmazási tévedésnek, ami az alperes kártérítési felelősségét indokolná. Az ítélőtábla utal arra, hogy a felperes a
- június 6-án előterjesztett beadványában maga is a 2007-2008 évi értékek megjelölésére kérte felhívni a szakértőt (Fővárosi Bíróság
- K.32.056/2006/15.). A kifejtettek miatt tehát nincs olyan alperesi jogsértő magatartás, amely az r.Ptk. 349.§
(1)bekezdése és 339.§
(1)bekezdése alkalmazását alátámasztaná. Ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet megalapozottan utasította el. A fentiek okán az ítélőtábla a törvényszék érdemben helytálló döntését - az indokolás fenti pontosításával - az 1952. évi III. tv. (r.Pp.) 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes az r.Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a feljegyzett 79.240,- Ft fellebbezési eljárási illetéket. Figyelemmel arra, hogy az alperes csak a tárgyalásokon való megjelenéssel összefüggésben kívánt perköltséget érvényesíteni, a tárgyaláson azonban nem jelent meg, ezért a másodfokú bíróságnak a fellebbezési eljárásban felmerült perköltségről rendelkeznie nem kellett. Győr, 2018. március 13. Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke . Sarmon Hedvig sk.. Szalay Róbert sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: kiadó bíró