Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.132/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Hargitai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a Dr. Veszeli Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- december
- napján kelt 7.G.24.906/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,(Húszezer) Ft másodfokú költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a feladó megbízásából az alperes nemzetközi árufuvarozást végzett J-ból Olaszországba.
- szeptember 28-án a szállított 218 db televízióból 48 db-ot eltulajdonítottak, az áruban bekövetkezett kár értéke 34.080,-EUR volt. A felperes a feladóval fennálló vagyonbiztosítás alapján 7.112.639,-Ft-ot kifizetett a biztosított részére. A felperes az elsőfokú bírósághoz
- október 20-án benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 622.053,-Ft kár, ennek évi 5 % kamata és a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a kár 80 %-át kifizette a károsultnak a vagyonbiztosítási szerződés alapján, ezen 80 % erejéig lett törvényi engedményes a felperes, amely kifizetett 80 %-ból 20 % az önrész, és ez az összeg az alperesi fuvarozótól a köztük lévő felelősségbiztosítási szerződés alapján jár a felperesnek. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felelősségbiztosítás alapján a felperes önmaga részére köteles rendezni a kért, a 20 % önrészt kizárólag a károsult követelhetné, mint meg nem térült kárt. A Pest Megyei Bíróság a
- december
- napján kelt 7.G.24.906/2006/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 622.053,-Ft-ot és ennek
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó 5 %-os késedelmi kamatát, továbbá 37.400,-Ft eljárási illetéket és 36.000,-Ft ügyvédi munkadíjat. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között az eltérő álláspontot a keresettel érvényesített 20 % önrész jelentette. Álláspontja szerint a kárt rendezte a feladó felé a kár 80 %-ában, tekintettel a köztük lévő szerződésben vállalt önrészre. A kifizetett összeg vonatkozásában a felperest törvényi engedmény illeti meg, e kifizetett összeg 80 %-át fedezi az alperes felelősségbiztosítása, a 20 %-ot azonban mint önrészt és meg nem térült kárt az alperesnek kell viselnie. Az alperes nem vitatva a bekövetkezett kárt, a fizetés tényét, továbbá a törvényi engedményt, előadta, hogy a bekövetkezett kár tekintetében felelősségbiztosítása van, a felperes által kétségbe nem vontan a káreseményt bejelentette, így a felperesnek mint az alperes felelősségbiztosítójának kötelessége a kár 80 %-ának megtérítése. A fennmaradó 20 %-ot a károsult követelheti. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásánál a felperesi előadást fogadta el. A felelősségbiztosítási szerződés esetén nem a biztosított károkozása, hanem a kártérítési igény biztosítottal szembeni érvényesítése minősül biztosítási eseménynek. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító által megtérítendő kár pedig nem az, amit a biztosított károkozó magatartása folytán a károsult elszenvedett, hanem az, aminek a megtérítését a károsult a biztosítottól perben vagy peren kívül követelhet. A felelősségbiztosítási szerződés biztosítottjának károkozása csak akkor jár következményekkel, ha a károsult a károkozó biztosító ellen kártérítési követelést támaszt. Ha a károsult a kártérítési igényt a biztosítottal szemben nem érvényesíti, a biztosítási esemény sem következik be. A felperest mint törvényi engedményest, az alperessel szemben a fuvaroztató jogai illetik meg. A felek közötti jogvitát úgy kellett elbírálni, mintha a fuvaroztató a teljes kárának 80 %-a erejéig támasztott volna igényt a fuvarozó alperessel szemben. A felperes a felelősségbiztosítási szerződés alapján nem a tőle követelt teljes kártérítés, hanem annak 80 %-a alól volt köteles az alperest a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján mentesíteni. A fuvaroztató jogán vele szemben fellépő felperes engedménnyel szerzett követelésébe a alperes így csak az érvényesített kártérítés 80 %-át számíthatta be, a 20 %-os önrész vonatkozásában azonban erre nem volt lehetősége. Ha a fuvaroztató a meg nem térült kárát - a teljes kár 20%-át - az alperestől követeli, vagy ha a vagyonbiztosítási szerződésből eredő kötelezettségeit teljes mértékben teljesítő felperes törvényi engedményesként lép fel az alperessel szemben, ennek az újabb követelésnek a 80 %-át az alperes a felelősségbiztosítási szerződés alapján a felperesre háríthatja. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes törvényi engedménnyel szerzett kártérítési követelése 20 %-át az alperes köteles megfizetni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását, továbbá első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a peres eljárásban szereplő káresemény két biztosítási jogviszonyt érintett, melyek felperesnél kerültek megkötésre ugyanarra a kárra; az egyik a fuvaroztató vagyonbiztosítása, a másik az alperesi fuvarozó felelősségbiztosítása. Álláspontja szerint a kártérítési jogviszony pontos megítéléséhez szükséges azt vizsgálni, hogy milyen biztosítási jogviszony van a felek között. Amennyiben csak a fuvaroztató kötött volna a felperesnél a káreseményre vonatkozó vagyonbiztosítást, így annak alapján felperes köteles helytállni a fuvaroztató felé a kár 80 %-a erejéig, míg a fennmaradó 20 %-os önrész erejéig a fuvaroztató léphet fel az alperessel szemben. Amennyiben csak az alperes rendelkezik a felperesnél felelősségbiztosítással, úgy a felperes köteles mentesíteni az alperest a kár 80 %-a alól, alperes pedig mindössze az önrész 20 %-os mértékéig köteles helytállni a bekövetkezett kár tekintetében a felperes felé. Jelen esetben a fuvaroztatónak érvényes vagyonbiztosítása, az alperesnek érvényes fuvarozói felelősségbiztosítása van a felperesnél. Ha a felperes a bekövetkezett kár 80 %-át megtéríti a fuvarozató felé, akkor a fuvaroztató továbbra is érvényesíthetné 20 %-os kárigényét az alperessel szemben. A felperes ugyanakkor ezen 80 % kifizetés erejéig válik csak törvényi engedményessé, mivel a fuvaroztató az őt terhelő 20 %-os önrészt nem engedményezte a felperesre. A felperes az adott kár tekintetében érvényesíteni kívánja egyrészt a vagyonbiztosítás alapján kifizetett biztosítási összeget, amely a kár 80 %-a, másrészt a kifizetett 80 %-nak a 20 %-át, azaz a teljes kár 16 %-át az alperesi fuvarozótól, míg a fuvaroztatónak továbbra is megmarad az a joga, hogy a meg nem térült 20 % önrészt az alperessel szemben érvényesítse. Az alperes a felperesi követelés helytállósága esetén abba a helyzetbe kerülne, hogy 16 %-os kárösszeggel tartozna. Mindezekből egyértelműen levezethető, hogy a felperes követelése megalapozatlan. Abban az esetben, ha a vagyonbiztosítás a felperesnél, a fuvarozói felelősségbiztosítás pedig felperestől eltérő biztosító társaságnál állna fenn, a felperes a kár 80 %-át a fuvaroztatónak fizeti ki és ezt az összeget a Ptk. 558. §
(1)bekezdése alapján regresszálja az alperes felelősségbiztosítójánál. Ebben az esetben a másik biztosító átutalja a 80 %-os összeget, míg ezen túlmenően semmi mást nem tehet a fuvarozóval szemben. A 20 %-os követelése továbbra is fennáll a fuvaroztatónak az alperes felé, ez azonban a jelen ügy megítélése szempontjából irreleváns. Mindebből az következik az elsőfokú bíróság logikájából levezetve, hogy ez utóbbi esetben a másik felelősségbiztosító követelhetné a kifizetett 80 % 20 %át, vagyis az egész kár 16 %-át az alperestől, de hogy milyen jogcímen arra az elsőfokú bíróság sem adott választ. A kár ugyanis nem egyenlő azzal, amit a felperes regresszál a felelősségbiztosítón, a felelősségbiztosítónak pedig az önrészt a tényleges kárhoz kell viszonyítania. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira tekintettel. A fellebbezéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a jelen per tárgya nemzetközi árufuvarozási szerződésből eredő kár megfizetése, amellyel kapcsolatban az ellopott áruk két különböző szerződés tárgyaként értelmezendők, a biztosítási káresemény bekövetkezése körében és az azzal kapcsolatos elszámolásban. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása körében a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló jogi következtetéssel marasztalta az alperest a felelősség- biztosítási szerződés alapján az önrész megfizetésére. Az alperes a fellebbezésében egyrészt a perbeli követelés engedményezésének a jogszerűségét, másrészt a felperessel kötött felelősségbiztosítás alapján a 20 %-os önrész megtérítésére vonatkozó kötelezettségét sérelmezte. A felperes perbeli legitimációját a hozzá 2006. május 29-én a károsulttól érkezett levéllel igazolta, amely 7.112.632,-Ft mint kárrendezési előleg kifizetéséről szól és amelyben a károsult tudomásul vette, hogy a fenti összeg kifizetésével a törvényi rendelkezéseknek megfelelően minden jog, amelyet harmadik személlyel szemben ebből a kárból származóan érvényesíthet, a G.P. Rt.-re száll át, a fenti 80 %-os kárrendezési előleg erejéig, figyelemmel a Ptk. 558. §
(1)bekezdésére. A Ptk. 558. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A törvényi rendelkezésből kitűnően külön engedményezési okiratra nincs szükség, mivel a törvény mondja ki a biztosított jogainak a biztosítóra való átszállását, azaz a törvény erejénél fogva bekövetkezett jogátszállásról van szó, ami alapján a biztosító törvényi engedményesnek minősül. Mindez pedig azt jelenti, hogy a károsultnak kifizetett kárelőleg erejéig a felperes a károkozó alperessel szemben jogosult fellépni. Mivel az alperessel a felperes felelősségbiztosítási szerződést kötött, ezért a Ptk. 559. §
(1)bekezdése szerint csak a szerződésben megállapított mértékben mentesítheti a kár megtérítése alól, azaz a 20 %-os önrészt, mint károkozónak, az alperesnek kell viselnie. A perben érvényesített követelés összegszerűségét a felperes által a keresetlevélhez csatolt F/
- alatti
- június 1-jén a felperesnek az alpereshez írt levele tartalmazza. Ebből megállapítható, hogy a károsultat összesen 8.890.790,-Ft összegű kár érte. Ezzel szemben a felperes 7.112.632,-Ft-ot fizetett ki kárelőlegként. A felperes által készített számszaki levezetésből kiderül, hogy a felperes nem a teljes kár, nem is a károsultnak kifizetett kárelőleg 20 %-át, mint önrészt kéri az alperestől, hanem figyelemmel arra, hogy a felperessel kötött biztosítások mögött nemzetközi árufuvarozás áll, ezért az
- évi
- tvr. (CMR)
- cikkét kell alkalmazni a kártérítés összegszerűsége vonatkozásában, amelynek
- pontja azt mondja ki, hogy a kártérítés azonban nem lehet több mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 8.33 elszámolási egység. A felperes ezzel a hiányzó súllyal és az elszámolási egységgel számolva a felperesi kárt 3.110.265,Ft-ban jelölte meg és ennek a 20 %-a, amit a jelen perben kér és amelyre a felelősségbiztosítása már nem terjed ki. Ezzel összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla rámutat arra, hogy a CMR
- cikkének
- pontja szerint a felperesnek biztosítási szerződés hiányában 3.110.265,-Ft járna, ezzel szemben a felperestől a vagyonbiztosítási szerződése terhére 7.112.632,-Ft került kifizetésre. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában foglalt jogszabályi hivatkozást annyiban pontosítja, hogy az
- évi
- tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Egyezmény rövidítése nem TMR., hanem CMR. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - érdemben annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének a megfizetésére, amelynek mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdés alapján mérlegeléssel állapította meg és azzal, hogy az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza. Budapest,
- év június hó
- napján álinkásné dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Tibold Ágnes sk. bíró bírósági tisztviselő