Pf.20267/2018/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére, PK

1. és
2. állásfoglalásokra. Megállapította, hogy a felperes ... második házastársa volt, aki a ...-ben tulajdonosként és vezető tisztségviselőként is szerepet vállalt; mint volt házastárs a ... családba sorolandó akkor is, ha nem ... cégtulajdonos gyermekeinek az édesanyja. Ennek megfelelően a sérelmezett közlések tekintetében kereshetőségi joggal rendelkezik. Rögzítette, hogy a pénzek kétes és ellenőrizetlen elfolyása a ... családba, továbbá a felperes gyanúsítotti minősége tényállítás. Büntetőeljárás kezdeményezéséről való tényszerű beszámoló esetén a PK
3. számú állásfoglalás talaján kialakult gyakorlat szerint az alperesnek a feljelentés tartalmát kellett bizonyítania. Az alperes elismerte, hogy valótlanul állította a felperesről, miszerint gyanúsított lenne, ennek megfelelően a helyreigazítási kérelemnek eleget is tett. Az alperes önkéntes teljesítése - tartalmi terjedelmét illetően - megfelelt az Smtv.
4. §

(1)bekezdésben foglaltaknak, az - a közzététel módját illetően - a felperes kérelmének is eleget tett, arra a kifogásolt közléssel azonos idősávban és időtartamban került sor. Az alperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy a ...-féle társaságok vonatkozásában büntetőeljárás kezdeményezésére került sor olyan események miatt, amikor a társaságok vagyona kétes, illetve ellenőrizetlen módon csökkent, és ennek haszonélvezői végső soron a ... család tagjai voltak. Ezen kötelezettségének a csatolt feljelentésekkel, feljelentés kiegészítésekkel, illetve tanú1 tanúvallomása útján eleget tett. tanú1 tanú vallomása alapján megállapítható, hogy a felperes ügyvezetőségének idejére eső időszakban is történtek olyan gazdasági események (..., ...), melyek alapján a tanú büntetőeljárást kezdeményezett. A büntetőeljárásokat egyesítették, a feljelentés többszörösen áttételre került, a nyomozás azonban jelenleg is folyamatban van. Az alperes tehát a büntetőeljárások megindításáról, azok felperest érintő esetleges ténybeli alapjáról a valóságnak megfelelően adott tájékoztatást. Mellőzte azon felperesi bizonyítási indítvány teljesítését, mely a büntetőeljárások pontos tárgyának a feltárására irányult, mivel az az érdemi elbírálás szempontjából releváns adattal nem szolgált volna, ugyanakkor a bűnüldözési érdeket nagy valószínűséggel veszélyeztette volna. A Pp. 78. §

(1)alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének való helyt adást, az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a kereseti kérelmét azon valótlan híresztelés miatt terjesztette elő, miszerint „a pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyása a ... családba, illetve ismeretlen helyekre oda vezetett, hogy ... és volt feleségét számos gazdasági bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítják". Sérelmezte továbbá azon közlést is, miszerint „csalás és sikkasztás miatt nyomoz a rendőrség és a NAV is ... és több családtagja ellen". Ezen kijelentések vonatkozásában a perben a bizonyítandó tény az volt, hogy büntető feljelentés megtételére került sor, melynek tárgya pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyása a ... családba, továbbá, hogy a megjelölt tényállítások a személyét érintik. tanú1 tanú vallomása alapján ugyanakkor mindössze annyi állapítható meg, hogy az ügyvezetősége idejére eső időszakban történt egyes gazdasági események (..., ...) miatt a tanú büntetőeljárást kezdeményezett. Nem merült fel azonban arra vonatkozó bizonyíték, hogy a személyével összefüggésben történt volna pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyása a feljelentéssel érintett időszakban. Az elsőként sérelmezett közlés vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy annak egyes mondatrészei, egyes tényállításai szoros tartalmi és logikai összefüggésben állnak egymással, a mondat egyes részei egymás nélkül nem értelmezhetőek. A másodikként sérelmezett közlés tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete részletes indokolást nem tartalmaz. tanú1 ismeretlen tettes ellen tett büntetőfeljelentéseket, a büntetőügyekben nem személy szerint ő, hanem olyan cég érintett, melynek bizonyos időszakokban ügyvezetője volt. A büntetőeljárások nem ellene irányulnak, azokban gyanúsítottként nem került megnevezésre. Így valótlan és helyreigazítandó az az alperesi híresztelés, mely szerint csalás és sikkasztás miatt nyomoz a rendőrség és a NAV is ellene, mint a ... család tagja ellen. Az elsőfokú bíróság a sportutalványok státuszára, lejárt voltára vonatkozó következtetéseit kétes eredetű és tartalmú bizonyítékra alapította, nem adott továbbá számot arról az ítéletében, hogy miként értékelte azt a körülményt, miszerint tanú1 tanú a volt férjével rágalmazási perben áll, nem vizsgálta, hogy a tanú vallomása, nyilatkozatai pártatlanok, elfogulatlanok-e. Értelmezése szerint erre vonatkozó megfelelő indokolás hiányában - az elsőfokú bíróság a tanú évtizedek óta folytatott felszámolói tevékenységét a perbeli vallomását alátámasztó, azt hitelesítő körülményként vette figyelembe, holott a tanú múltbéli felszámolói tevékenysége, és a perbeli megbízás folytán kifejtett tevékenysége között semmiféle összefüggés nincs. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Kiemelte, hogy sem az előzetes kérelem, sem a felperes keresetlevele nem tartalmazza azt a közlést, miszerint csalás és sikkasztás miatt nyomoz a rendőrség és a NAV is ... és több családtagja ellen. Erre tekintettel e vonatkozásban helyreigazításnak nincs helye, ezen közléssel az elsőfokú bíróság helyesen nem foglalkozott. Ezt meghaladóan a megfelelő tartalommal és helyen részéről helyreigazítás közzétételére került sor. A felperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyen állapította meg, az arra alapított érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel a Fővárosi Ítélőtábla teljes mértékben egyetértett, ezért az első fokon hozott határozatot a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján, utalással a Pp. 254. §

(3)bekezdésére is, helybenhagyta. Az irányadó jogszabályi rendelkezéseket az első fokon eljárt bíróság helytállóan ismertette, azokra a Fővárosi Ítélőtábla csupán visszautal. A fellebbezésben írtakra tekintettel a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: Alaptalan az alperesnek a helyreigazítani kért közlések körére vonatkozó érvelése. Mind az előzetes kérelemből, mind a felperesi keresetlevél petitum részéből megállapíthatóan a felperes nem - az alperes által állított - egy, hanem két közlés vonatkozásában kért helyreigazítást: előadása szerint az alperes a riportjában valótlanul állította egyrészt azt, hogy az „... a ... családba, illetve ismeretlen helyekre oda vezetett, hogy ... volt feleségét számos gazdasági bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítják", másrészt azt, hogy „csalás és sikkasztás miatt nyomoz a rendőrség és a NAV is ... és több családtagja ellen." A felperesi kereset és fellebbezés azonban ennek tükrében sem alapos. Az alperes a helyreigazítás iránti kérelemnek eleget tett, a ... napján sugárzott „..." című műsorban a stáblistát megelőzően az alábbi közlemény került közzétételre, illetve beolvasásra: „... című műsorunk ...-i adásában valótlanul állítottuk, hogy ... volt feleségét számos gazdasági bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. A valóság ezzel szemben az, hogy ... volt felesége nem gyanúsítottja büntetőeljárásnak." A helyreigazítás közzétételének helye, időpontja és módja eleget tesz az Smtv. 12. §

(2)bekezdése által támasztott követelményeknek, miszerint a helyreigazító közleményt lineáris médiaszolgáltatás esetében nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni. A helyreigazítás szövege tartalmában is megfelel a felperes kérelmének. A keresetnek való helyt adás esetében a PK

1. számú állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően - a kérelem és ellenkérelem korlátai között - a helyreigazításként közzétenni rendelt szöveget gyakran a bíróság is az egyértelműség és a közérthetőség végett - a kifogásolt közlések által hordozott valótlan tartalom lényegének tartalmi összefoglalásával állapítja meg. Az alperes is ezt tette, összefoglaló jellegű közleményéből kitűnik, hogy a kifogásolt riport mely tényállításai valótlanok, a nyilatkozat szövegét nem alakította úgy, hogy ezáltal a tartama elveszítse helyreigazító jellegét. Annak kifejezésre juttatása, hogy a felperes nem gyanúsítottja büntetőeljárásnak, továbbá annak közlése, hogy valótlan állítás, miszerint „... volt feleségét számos gazdasági bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják" magában foglalja annak kijelentését is, hogy ellene - gyanúsítotti minősége hiányában - csalás és sikkasztás miatt sincs nyomozás folyamatban. Az „... a ... családba" közlés alapján azon helyreigazítás közzétételének, miszerint „felperes neve, mint a ... család tagja nem vett részt pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyásában", nincs helye. A perben feltárt tények szerint tanú1 feljelentései alapján büntetőeljárás van folyamatban, a feljelentés és feljelentés-kiegészítések tartalma alapján annak tárgyát a ... kapcsolódó cégeknél és - ügyvezetői, tulajdonosi minősége alapján - a felpereshez köthető ...-nél történt pénzügyi szabálytalanságok képezik. A műsorszám tanú1 megnyilatkoztatásával a feljelentések tárgyát képező cselekményekről számol be, a feljelentés tartalmáról tudósít, nem állítva tényként, hogy a pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyása a felperes személyéhez köthető. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a PK
2. számú állásfoglalásra és arra, hogy a feljelentés és a feljelentés-kiegészítések alapján az alperes valósághűen tájékoztatott a történésekről. Nyilvánvalóan a büntetőeljárásra tartozik az egyes folyamatok feltárása, a feljelentés tárgyát képező egyes cselekmények büntetőjogi szempontból való minősítése, annak eldöntése, hogy a pénzek ellenőrizetlen és kétes elfolyása a felperes személyéhez köthető-e. Abban az esetben, ha a büntetőeljárás nem vezet elmarasztalásra, az alperesnek - a felperes kívánságára - az olvasókat erről tudósítani kell. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, köteles ezért az alperes részére - a Pp.
3. §-án keresztül érvényesülő Pp.
4. §

(1)bekezdésének megfelelően - másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperes fellebbezési perköltsége jogi képviselője munkadíjából áll, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján mérlegeléssel állapított meg. Az alperes köteles továbbá viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és 46. §

(1)bekezdése alapján számított 48.000 forint fellebbezési eljárási illetéket is a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésének megfelelően. Budapest,

1. április
2. . Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró